A PetersPlanet idén ünnepelte az ötödik születésnapját, jómagam a negyvenötödiket, a kettőre együtt pedig az idén 1600 éves Velencében koccintottam.
Öt éve szabadon avagy hogyan lettem utazóból regényíró? Ebben az összeállításban mesélek róla részletesebben https://petersplanet.travel/ot-eve-szabadon-hogyan-lettem-utazobol-regenyiro/
CSOBÁNC, EGY EMLÉKEZETES BORTÚRA ITTHON
Vendégelőadónak hívott a Zarándok Kaland szervezője Gyulakeszire és egy különleges bortúrára Csobáncra. Erre a naplementére emlékszem vissza a legszívesebben, már csak a a mellém szegődött hófehér pónicsapat miatt is.
A HAVANNA – BUDAPEST TENGELY
Lourdes-dal Kubában, Havannában találkoztam hat évvel ezelőtt egy kedves közös barátunknak köszönhetően. Jóba lettünk, online tartottuk a kapcsolatot. Nagy öröm volt, amikor nemrég bejelentkezett Budapesten. Mindent magával hozott a mosolyával, amit Havannából érdemes, annyira jó volt vele találkozni, neki köszönhetően egy kicsit újra ott lehettem Havannában.
SZEZONNYITÁS A SZOMSZÉDBAN
Az idei első utam Ausztriába vezetett, ami egy gondosan előkészített akklimatizációs túra volt közvetlenül a közelgő afrikai hegycsúcs meghódítása előtt.
Az utazáshoz a vonatot választottuk, több okból is. Azon túl, hogy környezettudatos, gyors és kényelmes, nekem az is fontos szempont, hogy utazás közben írni és olvasni is lehet. https://petersplanet.travel/felfrissules-ausztriaban-szezonnyito-kiruccanas/
Clematis alpina, az egyik legszebb növény az Alpokban
Alpesi szellőrózsa (Pulsatilla alpina). Júliusban még a későn jött tavaszt élvezhettük a Panorama Road felfedezése közben, de a térség bármelyik évszakban különleges élményt nyújt. Ajánlom a Facebookon a @grossglocknerstrasse és a @bruck.fusch oldalakat a beszámoló mellé
TELJES BELASSULÁS AFRIKÁBAN
Összesen három hetet töltöttem Afrikában ebben az évben, a Kilimandzsárótól Zanzibárig. Az utazás célja a felfedezésen és a pihenésen túl a Kilimandzsáró megmászásával próbatétel is volt, a határaim megismerését, azok feszegetését ugyanúgy célul tűztem ki, mint a teljesítménytúra utáni felszabadult vakációzást és a helyiekkel, az afrikai kultúrával való ismerkedést.
Tanzániában a legnagyobb örömöt kétségtelenül a teljes belassulás élménye adta, aminek a megtapasztalásához nélkülözhetetlen a helyiekkel való kapcsolódás. Tanzánia másképpen nyugodt, mint Ázsia, és egészen másképpen lassú, mint a részemről már jól ismert és annyira szeretett Latin – Amerika. Az afrikai lassúság pihenéssel kombinálva kéjes öröm, amit remekül kiegészít a helyiek kiváló humora és meglepő figyelmessége. „Sok kiábrándult európai költözött Zanzibárra a lassúság és a gondtalanság illúziója miatt. Bill Gates is itt lakik, talán most is itt alszik a közelben.” – ezt már az a zanzibári férfi meséli, aki holland feleségével élt Amszterdamban, de majd másfél évtizednyi európai élet után feladta a szerinte túlterhelt ottani élettel való küzdelmet. A teljes sztori a PetersPlanetről ezen a linken: https://petersplanet.travel/tanzania-kilimandzsarotol-zanzibarig-a-legjobb-pillanatok/
A kesztyűt azért vettem le, hogy elő tudjam szedni az eszközt a fotózáshoz, mínusz 25 körül járhatott a hőmérséklet a csúcson, 5895 méteres magasságban. Az utazási podcast csatornáján részeletesen mesélek a nehézségekről és arról a leckéről, amit Afrika és a Kilimandzsáró adott https://kite.link/peterkilimanjaro
Az összetartozás érzése minden törzsnél rendkívül fontos, Tanzániában több mint 120 létezik, ezek közül a legismertebb egyértelműen a maszáj törzs tagjai. A ’serengeti’ a maszáj nyelvben a végtelen földet jelenti. A világ leghíresebb és leggazdagabb vadrezervátuma évszázadokon keresztül a vadállatok és a maszájok földje volt, a maszáj törzs tagjai mindeközben tökéletes harmóniában éltek a természettel, csak a szükségleteik kielégítésére vadásztak, éppen úgy, mint a területen élő oroszlánok és leopárdok. A harmónia megbomlását és a vadállomány vészes csökkenését a 19. században megjelenő európai telepesek okozták. TA magukat maszájnak valló szuvenírárusok legtöbbje valójában ’megélhetési maszáj’, akik ősi törzsi viseletben legtöbbször Zanzibár felkapott strandjain próbálnak mozgó árusokként szert tenni némi bevételre. A nyugati vagy az utóbbi időben egyre gyakoribb orosz, lengyel vagy magyar turistáknak ’fenntartható utazásra’ hivatkozva értékesítik portékájukat, mondván, ha tőlük vásárol az ember, a helyieket támogatja.
Ezt a fotót egy vasárnap reggeli mise előtt készítettem a St Joseph templom udvarán Stone Town-ban. A vasárnapi második mise délelőtt kilenckor szuahéli nyelven zajlik.
Az év egyik igazán örömteli pillanata, amikor egy szabadtéri evangélikus templomban a helyi asszonyok egy kézzel írt zsoltároskönyvből szuahéli nyelvű énekeket tanítottak nekem.
VÁRATLAN MEGHÍVÁS KAZAHSZTÁNBA
Hét nap alatt három várost fedezhettem fel egy váratlan meghívásnak köszönhetően, először a korábban Astana néven ismert Nur-Szultánt és környékét, majd egy éjszakát és egy napot töltöttem az ország spirituális központjaként ismert Turkisztánban, végül pedig két éjszakát és majd három napot Almaty-ban, ahonnan a világ összes almafája származik, a „universal apple tree” almáiból vásároltam a piacon, miután pedig elfogyasztottam a magvakat a Füvészkertnek, vagyis az ELTE Botanikus Kertjének ajándékoztam kutatási célokra.
Kazahsztán első fővárosának piacán, Almaty-ban, az „ősalmák” a görögdinnye fölött találhatóak. Almaty – ban állt a világ első almafája, innen indult világhódító útjára az a gyümölcs, ami a város nevében is benne van. Nem az alma az egyetlen magyarral rokon kazah szó, váratlan helyzetekben derült ki, hogy az alma mellett a balta és a szakáll is éppen ugyanúgy van kazah nyelven, mint magyarul.
Turkisztán városa körül az egykori Selyemút felfedezésére indultunk, amikor ez a kép készült.
Liliya Uvarova @liliya_uv tatár származású, nemcsak lovakkal, lövészettel is foglalkozik, mi több, bronzérmes világbajnok. Liliyával a hegyekben lovagoltunk együtt, mi Tájfunnal (a képen bal oldalon) kölcsönösen választottuk ki egymást.
A képen a Museum of future energy, NUR ALEM, vagyis a Jövő energiáinak Múzeuma, az EXPO Businnes Center területén található és a város új szimbóluma lett. A teljes kazah sztori itt található https://petersplanet.travel/kazahsztan-kalandozas-kozep-azsiaban/
BERLIN!
Két éve készülök azzal a Berlin projekttel, amit idén másodjára kell a következő évre csúsztatni, de ettől függetlenül Berlinben minden perc és minden találkozás fontos és emlékezetes. Ezen az őszön Gyárfás Dorkával élveztük az utolsó napsugarakat a kedvenc városunkban.
AZ ORSZÁG KÖNYVTÁRAINAK ÚJRAFELFEDEZÉSE GYŐRTŐL SZEKSZÁRDON ÁT BERETTYÓÚJFALUIG
Az idei év egyik fele egyértelműen a Dharma című regényről szólt. A júniusi Füvészkerti sajtóbemutatótól a decemberi Jókai Anna Szalon PetersPlanet könyvklubjáig, ahol a regény indiai inspirációiról meséltem nektek. Ebben az évben a Dharmának köszönhetően újra felfedeztem a könyvtárak hűvösét és inspiráló meghittségét. Író-olvasó találkozók, könyvbemutatók és felolvasások emlékezetes helyszínei voltak a könyvtárak Győrtől Miskolcig, Berettyóújfalutól Gyuláig több hazai könyvtárban megfordultam az elmúlt fél évben mint az elmúlt egy évtizedben. A Dharma idei útjáról külön blogbejegyzés is született https://petersplanet.travel/a-dharma-utja/
A szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtárban a Dharma bemutatóján a Libri kiadó kiadóvezetőjével, a regény szerkesztőjevel, Gyuricza Eszterrel.
AZ ÉSZAKI FÉNY ÉS A VALÓDI MIKULÁS NYOMÁBAN LAPPFÖLDÖN
Mindössze három napot töltöttem Finnországban, de már ennyi is elég volt ahhoz, hogy életre szóló élményekkel térjek haza. A kint töltött három éjszakából kettő az éjszakai vonaton ért Helsinki és a Mikulás hivatalos lakóhelyének számító Rovaniemi között, egy pedig Lappföldön, egy picike finn faluban, ahol egy családi birtokon foglaltam magamnak szállást. A finnországi kiruccanásom tulajdonképpen alig 72 óra története, leginkább egy road movie-ra hasonlít, nagy távolságokkal, feledhetetlen talákozásokkal és élményekkel. Megismertem a finn lovakat, kipróbáltam a tradicionális finn szaunát, ami után meztelenül hemperegtem a friss hóban és ugyanezen a napon láttam a sarki fényt, mégpedig két felvonásban. Másnap délután álldogáltam az északi sarkkörön és találkoztam az igazi lappföldi Mikulással, Joulupukkival, vagyis ‘Karácsony apóval’.
Tavaly nem lehetett találkozni a vírusválság miatt Joulupukkival, az igazi lappföldi Mikulással, vagyis ‘Karácsony Apóval’, aki minden neki címzett levelet elolvas. Idén már lehetett vele találkozni, de a térdére ülni már nem, a képen is látható üvegfal választja el a közös fotón is a gyerekektől. Amikor megpillantotam Karácsony apót, először azt hittem, hogy viaszból van, de aztán váratlanul felnevetett. A világ minden gyereke és felnőttje találkozhat vele, nem kerül semmibe, de a közös fotóért már 27 eurót kell fizetni. A részletek a nagy beszámolóban olvasható https://petersplanet.travel/kalandozasok-lappfoldon-a-sarki-feny-es-a-mikulas-nyomaban-finnorszagban/
