Lengyelország tele van olyan városokkal, amelyek valamiért még mindig nem kerültek fel igazán az utazók térképére. Pedig megérdemelnék, hogy ne csak áthaladjunk rajtuk, hanem megálljunk, körülnézzünk, és egy kicsit elmerüljünk a történeteikben. Idén nyáron és ősszel volt és még lesz is lehetőségem jó néhány ilyen helyet felfedezni.

Az első lengyel utazásom idén ősszel iWrocławban kezdődött, ahová Budapestről közvetlen repülőjárattal igazán könnyedén lehet eljutni. Idén ősszel ide érkeztem meg Budapestről, hogy egy nagy vonatos felfedezőút részekén innen induljak tovább Poznańba, majd Toruńba, Kopernikusz szülővárosába, végül pedig Gdańskba, ahonnan szintén könnyedén, közvetlen járattal lehet hazarepülni Budapestre. Gdańsk még mindig az egyik kedvenc lengyel városom, minden évszakra jó szívvel ajánlom.

WROCŁAW, A VÁROS, AMELYET NEM LEHET EGYETLEN TÖRTÉNETTEL ELMESÉLNI

Wrocław az a hely, ahol már az első séta közben érezni lehet, hogy a városnak több élete volt. Lengyel, cseh, osztrák, porosz és német korszakok rétegződnek egymásra, és talán éppen ettől ennyire izgalmas. Még magyar neve is van, Boroszló. A második világháború végéig Breslau néven Németországhoz tartozott, majd 1945 után Lengyelország része lett, miközben lakossága szinte teljesen kicserélődött. Kevés európai városban ennyire kézzelfogható, hogyan képes a történelem újraírni egy város identitását. A városról szóló nyári élménybeszámolóm az év egyik legolvasottabb írása lett a PetersPlaneten: https://petersplanet.travel/egy-tokeletes-europai-varos-a-nyar-lengyel-meglepetese/ I

Wrocław mindenhogyan kellemes meglepetés. Az Odera ágai, a szigetek és hidak, a hatalmas, színes Rynek, az egyetemi negyed és az Ostrów Tumski esti fényei egészen könnyed hangulatot adnak neki. És persze ott vannak mindenütt a híres wrocławi törpék. Több száz apró bronzfigura bújik meg a városban, a legváratlanabb helyeken bukkannak elő.

EGY VÁROS, AMI ÖNMAGÁBAN IS MEGÉR EGY UTAZÁST

Poznań már önmagában is megér egy utazást, gyönyörű főtere a színes polgárházakkal, templomai, éttermei és pezsgő városi élete miatt könnyű megszeretni. Felfedezetlen, megfizethető és nagyon szerethető.

ÖT HELY, AMIT IGAZÁN SZERETTEM POZNAŃBAN

1. KULKA CAFE – Towarowa 41/210
A képen látható Kulka Cafe az első ajánlatom. Itt kóstoltam a hideg, frissítő, gyönyörű rózsaszín chłodnikot, a céklás levest, amit kaporral és főtt tojással tálalnak. Nyári melegben és ősszel is tökéletes, nekem pedig az egyik olyan íz lett, amihez Poznań emléke rögtön visszakapcsol.

2. PIEROGARNIA STARY MŁYN – Zamkowa 7
Ha pierogi, akkor ezt a helyet ajánlom. Közvetlenül a Przemysł-domb alatt, az óváros szívében van. Többfélét is végigkóstoltunk, köztük a fotón látható látványos zöld tésztájút, és az egyik legjobb pierogi volt, amit Poznańban ettünk. Ebéd után pedig máris indulhat a séta az óvárosban.

3. STRONA × BOOKOWSKI – Gwarna 13A
Az egyik kedvenc poznańi felfedezésem: egyszerre könyvesbolt, kávézó és étterem az újjászületett Dom Książki épületében. Könyvek között lehet ebédelni, kávézni vagy csak üldögélni, miközben odakint csilingelnek a villamosok. Én itt ebédeltem, és nagyon szerettem az egész hely hangulatát, nagyon kortárs, városi, mégis erősen kötődik Poznań kulturális életéhez.

4. STARY RYNEK ÉS A RENESZÁNSZ VÁROSHÁZA
Ha csak egy klasszikus poznańi hely fér bele, ez legyen az. A Stary Rynek a város történelmi szíve, közepén a gyönyörű reneszánsz városházával. Ha délben érkezel, várd meg a torony híres kecskéit, utána pedig érdemes céltalanul bolyongani egy kicsit a környező utcákban is.

5. OSTRÓW TUMSKI – KATEDRÁLIS-SZIGET
Poznań legrégebbi része és a lengyel államiság egyik bölcsője. A katedrális, a folyó és a hidak miatt önmagában is különleges, de itt lehet igazán megérezni, milyen mély történelmi rétegei vannak a városnak. Innen érdemes a Jordan-hídon átsétálni Śródkába is, egészen más, csendesebb arcát mutatja Poznań.

Nekünk, magyaroknak azonban van itt még valami, ami különösen érdekessé teszi a várost. Szinte bónuszként kapjuk hozzá a lengyel–magyar történelem egyik fontos, itthon talán kevésbé ismert fejezetét. 1956 június 28-án, alig négy hónappal a magyar forradalom előtt Poznańban tört ki a kommunista rendszer elleni első nagy tömegmegmozdulás a keleti blokkban. A Cegielski gyár munkásainak sztrájkja a rossz bérek és életkörülmények elleni tiltakozásként indult, de hamar szabadságköveteléssé vált. Mintegy százezer ember vonult az utcákra, a hatalom pedig tankokat és katonákat vetett be ellenük. A sortüzekben legalább 57 ember meghalt, több százan megsebesültek.

HOGYAN JUTOTT EL AZ 1956-OS FORRADALMAT MEGELŐZŐ LENGYEL TÜNTETÉSEK HÍRE MAGYARORSZÁGRA?

A Poznański Czerwiec 1956, vagyis a Poznańi Június történetét bemutató múzeumban az egyik munkatárssal beszélgetve rögtön az kezdett érdekelni, hogyan jutott el mindennek a híre Magyarországra abban a korban. Ma, amikor egy másik országban kitört tüntetésről perceken belül videókat nézünk a telefonunkon, nehéz elképzelni, hogyan terjedt egy ilyen hír, ráadásul a vasfüggöny mögött? Nos, a vasfüggöny korántsem volt légmentesen zárt. Az állami sajtó itthon is beszámolt a poznani eseményekről, természetesen a kommunista propaganda nyelvén, „ellenforradalmi provokátorokról” és „imperialista ügynökökről” beszélve. De ott volt a Szabad Európa Rádió, amely sokkal részletesebb képet adott arról, mi történt valójában, és működtek a személyes kapcsolatok is. Jártak a vonatok, diákok, kereskedők, diplomaták utaztak folyamatosan a szocialista országok között, a hírek pedig szájról szájra terjedtek. Ráadásul éppen akkor zajlott a Poznańi Nemzetközi Vásár, így sok külföldi tartózkodott a városban. A felkelés híre nagyon gyorsan Lengyelország határain túlra is eljutott.

POZNAŃ VOLT A SZIKRA, BUDAPEST PEDIG A LÁNG

Magyarországon ekkor már amúgy is forrongott a levegő. Hruscsov néhány hónappal korábban elítélte Sztálin bűneit, az értelmiség és az egyetemisták egyre bátrabban vitatkoztak, a poznani munkások pedig megmutatták, hogy lehet nyíltan is szembeszállni a rendszerrel. Négy hónappal később, október 23-án a budapesti egyetemisták tüntetése éppen a lengyelekkel való szolidaritás jegyében indult, a Bem-szobornál. A lengyel reformok melletti kiállásból néhány óra alatt magyar forradalom lett. A két történet nem egymástól függetlenül zajlott 1956-ban: ugyanannak a szabadságvágynak két fejezete lett. Poznańban ezt egyetlen mondatban fogalmazzák meg a legszebben: Poznań volt a szikra, Budapest pedig a láng.

VONATTAL LENGYELORSZÁGBAN

Ha Lengyelországot több várost érintve szeretnétek felfedezni, szerintem a vonat lehet az egyik legjobb választás. Az én útvonalam – Wrocław, Poznań, Toruń és Gdańsk – is kényelmesen bejárható vasúton, ráadásul így az autóbérléssel és a parkolással sem kell foglalkozni. Érdemes letölteni a KOLEO alkalmazást, én ezt használtam végig az út során. App Store-ból és Google Playről is letölthető és angolul is használható, beírod az indulási és érkezési állomást, kiválasztod a megfelelő vonatot, és az appban rögtön meg is lehet venni a jegyet bankkártyával vagy Apple Pay-jel. A jegy a telefonon marad, így nyomtatni sem kell. Több lengyel vasúttársaság járatait egy helyen mutatja, ami különösen praktikus, ha egyik városból a másikba haladva többféle vonattal utaztok. Az őszi út egyik legjobb élménye egy váratlanul az ölembe pottyant időutazás volt. Poznańból Wolsztynba utaztam egy menetrend szerinti retró vonattal, amit gőzmozdony húzott. Wolsztyn különleges hely, az ottani fűtőház arról híres, hogy a gőzmozdonyok nem egyszerűen múzeumi tárgyak, hanem időnként ma is valódi személyvonatokat húznak.

Az én Poznań–Wolsztyn jegyem mindössze 25,90 złotyba (kb. 2400 forintba) került. Ezért cserébe több mint kétórás utazást kaptam egy olyan szerelvényen, amin az volt az érzésem, mintha évtizeddel visszatekerték volna az időt. Ami a legjobb az egészben, hogy mindez nem turistáknak rendezett díszlet, hanem valódi lengyel vasúti élmény.

KOPERNIKUSZ SZÜLŐVÁROSÁRÓL HALLOTTÁL MÁR?

Toruń az idei ősz egyik legnagyobb lengyel meglepetése volt. Poznańból érkeztem vonattal, alig két óra alatt, és egyszer csak ott találtam magam egy gyönyörű, emberléptékű középkori városkában, ahol meglepően kevés a turista, miközben szinte minden utcasarkon akad valami, amiért érdemes megállni. Toruń legfontosabb lakója is évszázadokkal ezelőtt élt, itt született 1473-ban Nikolausz Kopernikusz, aki alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a világegyetemről gondolkodunk. A város középkori óvárosa ma az UNESCO világörökség része, gótikus templomokkal, téglaházakkal, városfalakkal és olyan utcákkal, ahol néha tényleg az az érzés, mintha néhány száz évet visszautaztunk volna az időben.

Toruń éppen attól lett szerethető, hogy nem csak a történelméről szól. Tele van jó kávézókkal, bárokkal és izgalmas és megfizethető éttermekkel, az egyik kedvenc helyem például egy mexikói étterem, a másik pedig egy kis családi grúz vendéglő lett. És van még ebben a városban valami, amit szintén megszerettem, a Visztulát. A Toruń Główny pályaudvar a folyó túloldalán fekszik, így már az érkezés is része az élménynek. Ha van időtök, érdemes gyalog átsétálni a hídon az óváros felé, innen nyílik az egyik legszebb panoráma Toruń középkori sziluettjére.

BYDGOSZCZ, AHOL BERLIN TALÁLKOZIK VELENCÉVEL

Toruńból mindössze 36 perc vonatozásra találtam rá Bydgoszcz-ra, ami nekem olyan volt, mintha Berlin és Velence furcsa, de nagyon szerethető keveréke lett volna. A Brda folyó átszeli a belvárost, hidak, rakpartok, régi téglaházak és egykori ipari épületek sorakoznak a víz mellett. Ott van a Malom-sziget, a Wyspa Młyńska, ahol a víz szinte körbeöleli a régi épületeket, néhány utcával arrébb pedig már egészen más, nagyvárosias, kissé berlini hangulat fogad. Bydgoszcz egyszerre vízparti, ipari, elegáns és kicsit nyers is.

A legjobb ebben a városban mégis az, hogy szinte teljesen felfedezetlen. Miközben Krakkó vagy Gdańsk utcáin már régóta a világ minden tájáról érkező utazókkal találkozunk, itt gyakorlatilag egyetlen turistával sem találkoztam. Jó volt csak úgy sétálni benne, beülni valahová, átkelni egyik hídról a másikra, és egyszerűen élvezni azt a ritka érzést, amikor még nem egy útikönyv által előre megírt várost fedezünk fel.

NÉGY ÉVSZAK GDAŃSKBAN

Toruńból alig több mint két óra vonatozás után, egészen pontosan 2 óra 18 perc alatt érkeztem meg Gdańskba, abba a lengyel városba, ahová a legtöbbször tértem vissza. Gdańsk pedig minden évszakban fantasztikus. Nekem az őszi Gdańsk legszebb élménye egy gyertyafényes Chopin-koncert volt. Ha ősszel érkeztek, a múzeumok és a nagy séták mellé keressetek egy koncertet is. Ezen a linken olvashattok részletes Gdańsk útikalauzt a PetersPlanet felfedezéseivel: https://petersplanet.travel/gdansk-varosa-es-a-balti-tenger-husito-felfedezesek-az-idei-nyarra/

UTAZÁSOK LENGYELORSZÁGBA

Egy országot nemcsak bejárni lehet, hanem olvasni is. Az idei lengyel utazásaim mellé ezért különösen jó társ lett Jarosław Iwaszkiewicz Utazások Lengyelországba című könyve. Ez a kötet nem útikönyv a szó hagyományos értelmében, sokkal inkább személyes vallomás arról az országról, amely az író számára az otthont jelentette. Tájak, városok, találkozások, emlékek, a lengyel múlt és jelen. Az az érzés, amit Lengyelország adott annak, aki egész életében újra és újra útnak indult benne. Iwaszkiewicz a 20. századi lengyel irodalom egyik meghatározó alakja, regényíró, költő és esszéista volt, akit négy alkalommal is irodalmi Nobel-díjra jelöltek. Hosszú életén keresztül szinte az egész huszadik századi lengyel történelmet végigélte, prózájában pedig különösen fontos a táj, az emlékezet, a történelem és az ember helye a változó világban. Az Utazások Lengyelországba nem kívülállóként akarja megfejteni Lengyelországot, hanem belülről meséli el, mit jelent számára a saját hazája. Október 1-jén 18 órától a PetersPlanet Könyvklubban, a Jókai Anna Szalonban beszélgetünk a könyvről és Lengyelországról Éles Mártával, aki a könyvet magyarra fordította. Másnap, október 2-án 18 órakor pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Visegrádi Pódiumán még egy köürben szintén Éles Mártával, a kötet fordítójával folytatjuk a beszélgetést arról, hogyan segíthet az irodalom egy országot nemcsak megnézni, hanem valóban megismerni. Idén ősszel újra Lengyelországba készülök. A keleti rész még számomra még ismeretlen szeletét fogom megismerni, tatár falvakkal és még feledetlen lengyel városokkal ismerkedem meg közelebbről, az élményanyagról a PetersPlanet felületein olvashattok részletes beszámolókat.

Az összeállítás a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásával készült.