Kevés szebb példát lehetne találni a lengyel–magyar kulturális kapcsolatokra, mint Liszt Ferenc és Frédéric Chopin barátságát. A két zeneszerző nemcsak kortársa volt egymásnak, hanem a romantika két kivételes alakja, akiknek az életében és művészetében is meghatározó szerepet játszott a szülőföldjükhöz való kötődés. Párizsban ismerték meg egymást, művészetük máig összekapcsolja a két nemzetet. A lengyel-magyar barátság történeteiről, a két kultúra közötti hidakról szólt a pályázatom is, ami nyert a Wacław Felczak Alapítványnál. Az igazi nyertesek persze ti vagytok, hiszen a támogatásnak köszönhetően még több különleges lengyel történetet mutathatok meg nektek a PetersPlaneten. Az októberi utazásom Krakkóban kezdődött, egy Liszt–Chopin-koncerttel. A zenéért és a csendért indultam Lengyelországba. A zenét Krakkóban és Varsóban, a csendet a lengyel Tatárföld apró falvaiban találtam meg. Régen volt ilyen szép őszöm. Bringával indultam neki a tatár falvaknak, és rengeteg szép és izgalmas történet talált rám útközben. Amikor megérkeztem Krakkóba, még nem tudtam, hogy a grúz zongoraművész Liszt- és Chopin-művekből összeállított koncertje mennyire tökéletes nyitánya lesz annak az utazásnak, amely Chopin szülőházánál, Żelazowa Wolánál ért véget.
Semmi sem maradt abból az életből. Mint mondtam, még elképzelnünk is nehéz azt az egykori élénkséget. Żelazowa Wola sorsa viharos volt, történelme – mint egész Lengyelországé – tele van nyugtalanító eseményekkel és megmagyarázhatatlan bukásokkal. A 19. században megfeledkeztek erről a településről. Porrá omlott, akár egy koporsó. Tűzvészek, romok és alkalmatlanság pusztították ezt a kastélyt és melléképületeit. Kevesen emlékeztek már nemcsak a magas és sovány franciatanárra, aki itt éldegélt néhány éven keresztül, de magukra a tulajdonosokra is, akiket magával rántott a tragikus Végzet. Az egész épületegyüttesből, a földbirtokos tulajdonosok egész bonyolult földi életéből csak az a szerény melléképület, egy kis ház maradt meg, ahol kialakították az említett tanárnak és feleségének, a tulajdonosok távoli rokonainak szegényes lakását. De úgy látszik, valami fény vagy láng emelkedett e ház fölé, amely megkülönböztette a környező házaktól – ha egyszer megmenekült. Nehéz időket élt át, amikor senki sem emlékezett arra, ki született benne – és a mai napig fennmaradt, hogy szerény magányában a lengyel nép egyik legértékesebb emléke legyen. Zarándoklatok és szellemi ünnepek helyszíne lett, kirándulási és úti céllá vált, nem csak a lengyelek számára.
Jarosław Iwaszkiewicz: Utazások Lengyelországba, 43. oldal.
Żelazowa Wola
Ezen az úton nem Lengyelország legismertebb látnivalóit szerettem volna felkeresni. Sokkal inkább azokat a helyeket kerestem, ahol a történelem, a kultúrák találkozása és a hétköznapi élet különleges világokat hozott létre. Így jutottam el az ország északkeleti részére, Podlasie vidékére. Apró falvakban élnek itt évszázadok óta egymás mellett különböző vallások és kulturális hagyományok. Egy országról és egy kultúráról az is nagyon sokat elárul, hogyan bánik a kisebbségeivel. Lengyel Tatárföld vidéke mesés felfedezéseket és találkozásokat adott, amiről ebben az összeállításban is mesélek.
Krakkó, ahol a zene összeköt
Krakkó tökéletes kiindulópont volt, ide visszatérni nekem mindig nagy öröm. Az egykori lengyel királyi fővárosnak van valami egészen különleges képessége arra, hogy a történelmet a mindennapi élet természetes részévé tegye. Első utamról és a várossal való összekapcsolódásról itt olvashatsz részletesen: https://petersplanet.travel/krakko-szerelem-elso-latasra/
Tatárföld, Lengyelország egyik legkülönlegesebb világa
Krakkóból vonattal indultam északkelet felé. A nagyváros nyüzsgését lassan felváltották a lengyel vidék őszi tájai. Sokółka kisvárosában álltam meg először, ez lett a lengyel Tatárvidék felfedező utam első állomása. Kevesen tudják, hogy Lengyelországban évszázadok óta él egy muszlim tatár közösség. A lengyel–litván tatárok ősei több hullámban, a középkortól kezdve telepedtek le a történelmi Lengyel–Litván Unió területén. Zsoldos katonák voltak, elmaradt fizetésükért kaptak földet és kiváltságokat a lengyel királytól, miközben megőrizhették iszlám vallásukat. Történetük különösen izgalmas példája annak, hogyan válhat egy kisebbségi kultúra egy ország történelmének szerves részévé. Bringával indultam neki a környék felfedezésének, ami önmagában is hatalmas élmény. Volt olyan nap, amikor negyven kilométert tekertem az apró falvak, mezők és erdőségek között. Az utak sokszor szinte teljesen néptelen tájakon vezettek, ahol a természet csendjét legfeljebb a madarak hangja vagy a fák között átfújó szél törte meg. Egyik legnagyobb élményem az volt során az út, amikor egy fa mellett megpihenve meghallottam, amikor egy falevél lehullott és puhán a földre pottyant a korábban lehullott falevelek mellé. Ilyen mély tud lenni a lengyel tatárföldi csend.
Podlasie Lengyelország egyik legértékesebb természeti vidéke. Itt találhatók az ország hatalmas, összefüggő erdőségei, köztük a Knyszyni-erdő és a világhírű Białowieżai-őserdő, amely Európa utolsó megmaradt síkvidéki őserdeinek egyikét őrzi. Ez a vidék az európai bölény, a kontinens legnagyobb szárazföldi emlősének egyik legfontosabb élőhelye is. Szokatlanul izgalmassá teszi az erdei kerékpárutakon való tekerést az a tudat, hogy ezen a vidéken még ma is élnek vadon bölények. Az embernek nem kell feltétlenül találkoznia velük ahhoz, hogy megérezze, mennyire kivételes helyen jár. A kerékpározás ráadásul egészen más kapcsolatot teremtett a tájjal, mint az autózás. Meg lehetett állni egy-egy apró templomnál, egy különös faháznál vagy egyszerűen csak azért, mert a fák között átszűrődő októberi fények néhány percre maradásra késztettek.
Bohoniki és Kruszyniany két olyan település, amelyeket feltétlenül érdemes felkeresnie annak, aki szeretné megismerni a lengyel tatárok örökségét. Bohoniki apró, fából épült mecsete kívülről alig emlékeztet azokra az iszlám imahelyekre, amelyeket az ember Marokkóban, Törökországban vagy Közép-Ázsiában lát. Sokkal inkább egy hagyományos lengyel vidéki épületnek tűnik. A muszlim közösség vallási hagyományai itt alkalmazkodtak a helyi építészeti világhoz, és ebből valami egészen egyedi született. Kruszyniany zöldre festett, fából épült mecsete talán még különlegesebb. A faluhoz régi tatár temető is tartozik, amelynek sírkövei a közösség több évszázados jelenlétéről mesélnek.
Ízek, amelyek történeteket mesélnek
A tatár kultúra felfedezéséből természetesen a gasztronómia sem maradhatott ki. A lengyel tatár konyha különleges találkozása a keleti eredetű étkezési hagyományoknak és a helyi alapanyagoknak. Az egyik legismertebb fogás a pierekaczewnik, egy réteges, hússal töltött, lassan sütött tésztaétel, amelynek elkészítése komoly türelmet és szakértelmet igényel. A tatár konyha másik jellegzetessége a kibiny, a különböző töltelékekkel készített sült tészta.
A környék éttermei az utazás kellemes meglepetései. Ezekben a vidéki vendéglőkben az étkezés sokkal többről szól, mint az ételekről. A hagyományos receptek, a helyi alapanyagok és a vendégszeretet együtt olyan élményt teremtenek, amelyet az ember még sokáig magával visz. A tatár konyha ételei ráadásul nem pusztán helyi specialitások. Egy olyan közösség emlékezetét őrzik, amely évszázadokon keresztül képes volt megtartani saját hagyományait, miközben a lengyel társadalom részévé vált.
Podlasie, ahol több világ találkozik
A tatár falvak után Białystok és Supraśl következett. Podlasie történetét nem lehet egyetlen nép vagy vallás történeteként elmesélni. Lengyel, belarusz, litván, zsidó, ortodox keresztény, katolikus és muszlim hagyományok találkoztak itt évszázadokon keresztül. Supraśl különösen emlékezetes állomása volt az utazásnak. A település ortodox kolostora és ikonmúzeuma egészen más kulturális világba vezetett, mint a tatár mecsetek. Az ikonok előtt állva ismét a csend került az élményeim középpontjába. Az a fajta elmélyülés, amelyhez nem feltétlenül szükséges vallásosnak lenni, elegendő hozzá a kíváncsiság és a nyitottság.
A környék falvai, köztük Trześcianka, a hagyományos faépítészet különleges emlékeit őrzik. Színes házak, gazdagon díszített ablakkeretek, apró templomok és olyan utcák váltották egymást, ahol az idő mintha egészen más sebességgel haladna. Podlasie különlegessége számomra éppen ebben rejlik. Abban, hogy egészen különböző vallási és kulturális hagyományok élnek egymás mellett, sokszor alig néhány kilométeres távolságban. Egyik nap egy tatár mecsetben jártam, másnap ortodox ikonokat néztem, közben katolikus templomok, apró falvak és szinte végtelen erdőségek között kerékpároztam. A lengyel vidéknek ez az arca egészen más, mint amit Krakkó vagy Varsó alapján elképzelünk. És éppen ezért érdemes felfedezni.
Białystok, ahol Európa kultúrái találkoznak
Ha valaki szeretné felfedezni Lengyelország északkeleti részének különleges kulturális örökségét, aligha találhatna jobb kiindulópontot Białystoknál. Podlasie tartomány fővárosa nemcsak a környék legfontosabb gazdasági és kulturális központja, hanem ideális bázis a tatár falvak, az ortodox kolostorok, a történelmi kisvárosok és a hatalmas erdőségek felfedezéséhez is. Innen csillagtúraszerűen, akár egynapos kirándulásokkal is könnyen elérhetők a régió legizgalmasabb látnivalói. Kruszyniany és Bohoniki tatár mecsetei, Supraśl ortodox kolostora, Tykocin egykori zsidó közösségének emlékei vagy a Knyszyni-erdő természeti világa mind elérhető távolságban vannak.
Białystok azonban önmagában is megér több napot. A város történetét évszázadokon keresztül a különböző népek, vallások és kultúrák együttélése formálta. Lengyelek, zsidók, belaruszok, litvánok, németek, oroszok és tatárok éltek itt, és mindannyian hozzátettek valamit ahhoz a sokszínű kulturális örökséghez, amely ma is meghatározza a város karakterét. A történelmi belváros, a katolikus és ortodox templomok, a hangulatos utcák és a pezsgő egyetemi élet egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy Białystok jóval izgalmasabb legyen, mint amit egy kevésbé ismert lengyel vidéki várostól várnánk. Az egyik legnagyobb meglepetést a város kulturális élete jelentette. Október 9-én a Podlasiei Opera és Filharmónia kórusának huszadik évfordulóját ünneplő koncertre érkeztem. A műsorban többek között Wojciech Kilar és Zbigniew Preisner zenéje is szerepelt. Mindketten a lengyel filmzene kiemelkedő alkotói, akiknek műveiben a klasszikus zenei hagyomány és a kortárs filmművészet találkozik. Másnap este egészen másfajta élmény várt rám. Adam Mickiewicz, a lengyel romantikus irodalom egyik legnagyobb alakjának Dziady, magyarul Ősök című drámai költeménye alapján készült Noc Dziadów című oratóriumot láttam.
Mickiewicz műve a népi hiedelmekből, a halottak megidézésének ősi szertartásaiból és a keresztény hagyományokból építkezik. A történetben az élők és a holtak világa találkozik, miközben olyan örök kérdések kerülnek előtérbe, mint a bűn, a szeretet, a szenvedés és a megváltás. A mű különösen érdekes ezen a vidéken, ahol a különböző vallási hagyományok és a népi kultúra évszázadokon keresztül egymás mellett léteztek. Białystok szerintem az egyik legjobb hely azok számára, akik szeretnék megismerni Lengyelország kevésbé ismert arcát. Reggel még egy tatár mecset felé indulhatunk, délután egy ortodox kolostorban nézhetünk ikonokat, este pedig egy nagyszabású opera- vagy filharmóniai előadáson ülhetünk. Kis területen sokféle kulturális élmény.
Varsó, Chopin városa
Az utazás utolsó állomása Varsó volt. A lengyel fővárosban Chopin emléke szinte mindenütt jelen van. A zeneszerző ugyan nem itt született, de gyermekkorát és fiatalságának meghatározó éveit Varsóban töltötte, mielőtt elhagyta Lengyelországot. A Chopin Boutique Hotelben szálltam meg, ahol esténként zongorakoncerteket rendeznek.
A szállodát 2003-ban Jarosław Chołodecki alapította, kezdetben mindössze két szobával. Ma már minden szobának saját neve és története van, a falak között régi bútorok, könyvek és műalkotások sorakoznak, esténként pedig élő Chopin-zongorakoncerteket rendeznek.
Aztán találkoztam a tulajdonossal, aki másnap meghívott vacsorázni. Hosszasan beszélgettünk utazásokról, irodalomról, emberekről. Amikor Iránról és az ott megtapasztalt rendkívüli vendégszeretetről meséltem, elmosolyodott, és azt mondta, ő pontosan ugyanezt élte át Magyarországon. Rengetegen segítették az útjai során, különösen sokat emlegette a Fekete családot. Meglepően sok magyar szót tudott, és azt mondta, boldoggá teszi, hogy most ő is visszaadhat valamit abból a szeretetből, amit egykor Magyarországon kapott.
Amikor elbúcsúztunk, hosszan és szorosan öleltük meg egymást. Egy kicsit én voltam akkor és ott a Fekete család Magyarországról.
Żelazowa Wola, ahol a csendé a főszerep
Az utazásom utolsó napján elindultam Żelazowa Wolába, abba a Varsótól nyugatra fekvő kis faluba, ahol 1810-ben megszületett Frédéric Chopin. A zeneszerző szülőháza ma emlékhely, amelyet gyönyörű park vesz körül. A melegebb hónapokban szabadtéri zongorakoncertek töltik meg zenével a kertet, én azonban októberben érkeztem. A parkban az ősz egészen különleges hangulatot teremtett. Talán nem is lehetett volna szebb befejezése ennek az utazásnak.
Krakkóban egy zongorakoncerttel kezdődött minden, majd napokon át olyan helyeket kerestem, ahol a különböző kultúrák, vallások és hagyományok évszázadok óta egymás mellett léteznek. Tatár mecsetekben jártam, ortodox ikonokat néztem, negyven kilométert kerékpároztam az északkelet-lengyelországi erdőségekben, apró falvak utcáin sétáltam, és olyan ételeket kóstoltam, amelyek történeteket őriznek. Végül ott álltam Chopin szülőházának kertjében, és arra gondoltam, hogy a csend és a zene talán nem is állnak olyan távol egymástól. Mindkettő képes arra, hogy közelebb vigyen bennünket más emberekhez, más kultúrákhoz, Lengyelország pedig ezen az utazáson ismét megmutatta, hogy izgalmas történeteket nem mindig a legismertebb látnivalók között kell keresni.
Az összeállítás a Felczak Alapítvány támogatásával valósult meg.