FÉNYŰZÉS MESTERFOKON – AZ OROSZ LÉLEK NYOMÁBAN SZENTPÉTERVÁRON
Az egyik legszebb város, ahol valaha jártam. Igazán nem is értem, hogy miért nincs még annál is nagyobb híre, mint amivel most rendelkezik. Orosz barátaim sokat meséltek korábban az orosz lélek nagyszerűségéről, és mivel az orosz irodalom (a dél-amerikai mellett) az egyik nagy kedvencem, már csak Puskin és Dosztojevszkij munkássága miatt is régóta vágytam Szentpétervárra. Az idei évem januárban az orosz télben és a világ egyik legszebb városában, Szentpéterváron indult.
A megérkezés első percétől kezdve annyi szépséget, mélységet és inspiráció adott a város, amitől meglepően otthonosan éreztem magam és ez az otthonosság érzet egyre erősödött. Januárban a nap délelőtt 11 körül bújuk elő, ha van egyáltalán kedve előmászni és fél öt körül már nyoma sincs. Amikor utazom, szinte mindig hajnalban kelek, hogy a legszebb, legtisztább fények mellett és emberek nélkül fedezzem fel egy város utcáit.
Vörös kaviár reggelire, minden áldott nap, komoly erőt ad, minden áldott napra
HERMITAGE! Biztosan sok Szentpétervárra készülő tudja, hogy ha minden az Hermitage-ban minden műtárgy előtt megáll az ember, akkor legalább hat évre van szüksége ahhoz, hogy mindent alaposan megnézzen. Én kétszer is visszamentem. Mutatom a kedvencemet. Gaugain.
Tisztában voltam vele hogy télen kevés a fény, és a fehér éjszakák megismerése miatt nyáron érdemes a várost felkeresni, az igazi orosz telet is meg akartam érezni és turistákkal sem akartam találkozni, amikor úgy döntöttem, hogy az idei első nagyobb utamon Szentpétervárt fedezem fel. Nem csalódtam, hanem egy pillanat alatt és visszavonhatatlanul szerettem bele a városba. Szentpéterváron az első naptól kezdve azt éreztem, hogy a téli időszámítás kicsit lusta, nyújtózkodó macskához hasonló létezését máris sikerült a magamévá tennem. Izgatottan járkáltam az utcákon, nem éreztem sem a hideget, enni-inni is elfelejtettem, csak kapkodtam a fejem és megértettem, miért ösztönzi alkotásra ez a város az arra érzékeny embereket.
TE MILYENNEK KÉPZELED ARGENTÍNÁT?
Te milyennek képzeled Argentínát? És milyennek Buenos Airest? Egy távolba szakadt Európának? Egy kicsit decensebb világvárosnak Dél-Amerikában? Olyannak, mint ahogyan Alan Parker Evitájában láttad, és jól tudod, hogy a legtöbb utcajelenetet Budapesten vették fel? Nos, Buenos Aires építészete gyönyörű, az emberek kedvesek, de ha valaki Dél-Amerikát keresi Buenos Airesben, az csalódni fog, mert abból szinte semmit nem találni. Európából, Budapestből, Párizsból és Madridból annál többet. Sok-sok bevándorló történetet meséltettem el az egykor Olaszországból a háború vagy a kilátástalan gazdasági helyzet elől menekülők harmadik generációs leszármazottaival. Arról hallani is érdekes élmény, hogy nemcsak a saját náci múltjuk, hanem a zsidóüldözések elől menekülők közül is sokan Argentínában kötöttek ki. Az egyik Airbnb-ben, Buenos Aires Palermo negyedében egy olyan orosz asszonynál laktam egy pár napot, akinek a szülei Moszkvából és a kommunizmus elől menekültek el, de ő már csak spanyolul beszél és orosz irodalmat sem olvas. Kicsit több, mint egy hónapot töltöttem Argentínában. Fotóztam, videóztam, mindenbe belementem.
Az Iguazu vízesés a világ csodája, szinte megfürödtem a habjaiban, csúcsélmény
Irodalmi zarándoklat és fotótúra lett volna a cél, olyan nagy írók, mint Julio Cortazar egykori alkotóhelyeit például keresés nélkül megtaláltam, de Latin Amerika lelke fotóprojektem alanyaiért már a vidéki Argentínába kellett mennem. Buenos Aires elfojtott szenvedélyekben és alkotóműhelynek is beillő történelmi kávéházakban a leggazdagabb. A croissant Argentínában úgy hívják, hogy medialuna. Már kimondani is gyönyörűség.
Az eredeti elképzelésem tehát az volt, hogy ott, Argentínában folytatom a Latin- Amerika lelke című kiállításom anyagának bővítését, tervben volt még egy Uruguay kitekintés és néhány kint élő ismerősöm meglátogatása. Régóta és mérhetetlenül vágytam Argentínába és Buenos Airesbe, és mint minden utam, végül ez az út és a kint töltött egy hónap is azt bizonyította be nekem, hogy teljesen mindegy, hogy az ember mit tervez, azzal kell kezdenie valamit, ami éppen történik vele. Például arra sem számítottam, hogy abban a negyedben, a La Bocában, ahol “feltalálták” a tangót az olasz bevándorlók, az egyik kedvenc képzőművészem installációjába botlok, természetesen azonnal felkapaszkodtam rá. Forever Bycicles, ebben hiszek én is.
BASZKFÖLD – SZEZON ELŐTTI FELTÖLTŐDÉS
Bilbaóban minden órában megtapasztaltam mind a négy évszakot, ami szerintem szórakoztató, ha az ember napjának minőségét nem az időjárás határozza meg. A Guggenheim múzeum óriási élmény, nincs benne sok műalkotás, de olyan mesterien és élményszerűen van összerakva az egész, az épülettel, a művekkel, a frissességgel és játékossággal együtt, hogy azt éreztem, amikor kijöttem körülbelül két-három órányi műélvezet és sok nevetés után, hogy gazdagabb és fiatalabb vagyok, mint amikor bementem. A belépő tíz euró és ottjártamkor nem kellett sorban állni sem.
A fantasztikus és vendégszerető Uriagereka család, akiknél Baszkföldön a Húsvétot töltöttem egy kis faluban Busturiában egy hatalmas erődítmény hangulatú házban, amiben a család hetedik (!) generációja él
Pinchos, Baszkföld válasza a spanyol tapasra, ami miatt az emberek a legtöbb idejüket nem otthon a konyhában, hanem egymással a pinchos bárokban töltik.
San Sebastian, légies, finom, átjárható, Párizs piciben és nagyon szerethető lakókkal és a legjobb pinchos vagy baszkul pintxo bárokkal az egész világon. Nem tudom, milyen lehet itt szezonban vagy a filmfesztivál idején, ha szezon előtt is fullon van, de egészen biztosan visszajövök a közeljövőben, hogy megtapasztaljam.
San Sebastian, a város névadó védőszentje
Emlékszem, amikor több mint húsz évvel ezelőtt először átrepültem az Atlanti óceánt egy amerikai út miatt, akkor a ma már nem létező Malévval indultam neki. Arra is, ami ma már szinte értelmezhetetlen : dohányozni (!) is lehetett a gépen. Hét éve nem dohányzom, de akkor még rá is gyújtottam, mert bár nem kellett átszállnom, akkor még soknak tűnt az a nyolc óra, ami ahhoz kellett hogy az ember Budapestről egyenesen Amerikában landoljon. Most az American Airlines hívott sajtóútra annak apropóján, hogy májusban közvetlen járat indult Budapest és Philadelphia között. A landolás után hamar az ígéret földjére léphettem. Nem tudom, hogy ez mindig így van – e, de könnyű és gyors volt az átjutás. Ami talán az egyik legnagyobb élmény a városban, hogy gyalog is könnyedén felfedezhető, ami azért lepett meg, mert mégiscsak egy többmilliós amerikai metropoliszról van szó. A gyaloglás mellett a másik legnépszerűbb közlekedési forma az Uber, és a New York-ot már jól ismerő utazónak az volt az érzése, hogy igazából egy nyugodt és kiegyensúlyozott nagyvárosba érkezik, ahol minden egy kicsit lassabb és csendesebb, mint a másfél- két órányi távolságra lévő Nagy Almában.
PORTO – JÓL ÁLL NEKI A KÉK, KÖZEL VAN ÉS KÖNNYŰ BELESZERETNI
Szerintem Portugália a finomságokra érzékeny emberek országa. Annyi mélység, szeretet és őszinteség van ebben a kis országban, hogy aki egyszer személyesen is megtapasztalta, az egészen bizonyosan egy kicsit mindig visszavágyik oda. Lisszabont már én többször útba ejtettem, de olyan sok jót hallottam Portóról, hogy úgy döntöttem, itt nyitom meg a nyarat és ünneplem meg azt, hogy két éves lett a PetersPlanet.travel.
Porto az híres zarándokút, az El Camino egyik állomása, ezért egyszer kíváncsiságból egy zarándokház-airbnb-vendégház kombinációjú helyen szálltam meg, ahol minden berendezési tárgy megvásárolható volt. Sokan mondták, hogy az El Camino-ra komoly üzlet is épült, de szerintem nem kell mindent megvenni, ami eladó, az is elég, ha az ember lefotózza. A sok Szűz Mária és kegytárgy között nekem egy nyolcvanas évekből származó norvég popzenekart ikonizáló kis házi készítésű kép tetszett a legjobban.
Minden kék és minden cool, akárcsak a a JOON fedélzetén, amivel Párizsból Portóba érkeztem, hogy teszteljem az újgenerációs légitársaságot
Nekem példaértékű, hogy az egykori hatalmas Portugália milyen megható alázattal viseli azt, hogy apróra zsugorodott. A szomorkodás, a soudade mellett nyitottság, kultúra, tartás és valamiféle nemes egyszerűség mégis a mindennapok része tudott maradni. A benne lakóktól még szerethetőbb az ország, minden részletében van valami kedves és méltósággal teli apróság, a nagyszívűségről nem is beszélve.
Porto olyan, mintha szépirodalomat olvasna az ember, tele van lusta bölcsességgel, egyszerűséggel, szépséggel, fénnyel és történettel. Már egy kávé az ablakban is olyan, mint egy novella. Képzeljetek ehhez a képhez sirályvijjogást.
Éppen hogy megérkeztem Albániából egy hét felfedezős-töltődős nyaralás után és még mindig abban a pihentető lebegésben vagyok, amit ez a pár nap és ez az ország adott. Soha ennyi kérdést és megkeresést nem kaptam a barátaimtól és az ismerőseimtől és a PetersPlanet.travel olvasóitól és Instagram követőitől, mint az albán posztjaim apropóján. “Hol van ez az öböl és hol van az a part?” “Ajánlod ezt az országot?” “Már régóta akartam menni, de nem mertem, milyen a közbiztonság,” “Milyen az infrastruktúra, milyenek az utak?” “Szeptemberben megyünk, mit ajánlasz?”
Már az első napon megkérdeztem magamtól, hogy vajon érzem azt, hogy Albániában minden sokkal pihentetőbb? Hamar rájöttem, hogy miért. Nincs hajó a tengeren, nincs repülőgép az égen, nincsenek reklámok, gyorséttermek, fast fashion üzletek. Nyugalom van, őszinte mosoly és olyan minőségű és frissességű ételek, amiért már önmagában megéri idejönni. Az étel mindenhol kifogástalan volt (egy elrontott steak-be futottunk bele csak), mindenhol minden tengeri étel friss, igazából már a kérdést sem igazán értették, amikor európai szokás szerint megkérdeztem, hogy a tengeri ételek közül melyik a friss ma.”Mindegyik Mister.”
Támogasd te is a helyieket! Egyik legjobb airbnb élményem a képen látható családnál töltött éjszaka Albánia középkori fővárosában, Krujában (ami közelebb van a reptérhez, mint Tirana) . A család öt euróért tálal fel több fogásos albán tradicionális vacsorát a középkori vár fokán, ahol a ötödik generáció óta élnek. Emiliano (balra) elmesélte, hogy a 47 év kommunizmus súlyos sebet hagyott a családja történetén is, a nagyapja 12 évig volt börtönben, mert rendszerellenesnek találtatott és ezért 12 évig rabságban és ingyen kellett dolgoznia. Örül, hogy ők szabadon élhetnek a saját otthonukban. Szeretettel ajánlom, hogy náluk szálljatok meg, ha őszinte szeretetet és autentikus Albánia élményt szeretnétek. Egy dupla ágy a családi házban kiadós reggelivel a vár fokán 9500 Ft-nak megfelelő leke.
Egy nagy balkáni körutat, amiben a térség minden országa benne van, már régóta tervezek, de amikor Mojzes Dóri divattervező barátommal közös kiruccanást terveztünk, igazából semmi másra nem vágytunk, mint felfrissülésre, ezzel együtt egy eddig mindkettőnknek ismeretlen ország felfedezésére, kalandokra, sok tengerre, tintahalra, polipra és friss halakra. Minden vágyunk teljesült, de azt is megtapasztaltuk, hogy Albániát “meg kell tanulni egy kicsit”, hogy a maximumot hozza ki belőle az ember és ha ez megvan, olyan könnyű megszeretni, hogy mi máris a visszautat tervezzük, már a tapasztalatok birtokában.
Mindössze egy óra és tíz perc a repülőút Budapest és Tirana között. Albánia repülőterét Teréz anyáról nevezték el, az ő szobrával találkozik az ember először, azt hogy valójában egy muszlim országba érkezik az ember, csak akkor tapasztalja, amikor először felhangzik a müezzin egy mecsetből.
BIARRITZ ÉS KÖRNYÉKE, A FRANCIA SIKK, A GLAMPING ÉS A LOURDES-I SZŰZ MÁRIA
Santanderből indultam el idén már másodszor, hogy a szezon előtti Biarritz, Bilbao és San Sebastian után eddig felfedezetlen részeket ismerjek meg és eleget tegyek annak a meghívásnak, ami kedves ismerősömtől, Biarritzból érkezett. Santanderbe Budapestre egy három órás repülőúttal jutottam el, akárcsak a szezon előtt, amikor régi jó baszk barátom Húsvétra hívott a családjához. A térség tehát egyszerűen megközelíthető, de olyan változatos, hogy még a második kör után is azt éreztem, van még bőven megismerni és felfedezni való. Az egy hétbe Biarritz mellett belefért egy francia baszk falvakat felfedező túra, egy Lourdes zarándoklat és a egy kis spanyolországi glampingezés is.
SALZBURG – ROMANTIKUS VÁROS A KÖZELBEN SZERELMESEKNEK ÉS MŰÉRTŐKNEK
A Budapesttől mindössze öt órányi vonatútra lévő Salzburgba idén nyáron a Salzburger Festspiele miatt érkeztem, a tavalyi feledhetetlen Salzburg felfedező utam után életemben másodjára. A tavaly nyári saját magam által Salzburg kezdőknek címmel illetett pár napban mindent akartam Mozartról, idén már messzebbre mentem. Három előadást választottam ki majd egy évvel ezelőtt a Salzburger Festspiele programjából, egy délelőtti Mozart matinét, egy gyerekeknek megrendezett Varázsfuvolát és a minden évben nagyon várt klasszikust, a Jedermann-t. A célom az volt, hogy az előadások mellett mindent felfedezek a környéken Salzburgban, ami bicikli távolságra van, ezen túl minden szervezettség nélkül abba csöppenek bele, amibe azok a helyiek visznek bele, akikkel az utam során találkozom. Úgy akartam élni Salzburgban, mint a Salzburgiak. Még ha csak pár napra is, de igazán páratlan élmény, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy találja meg a városban a saját történetét. Ha az ember kellő nyitottsággal indul neki, fantasztikus dolgok jönnek szembe.
Vannak városok, amelyek azonnal bekapják a látogatójukat, vannak, amelyek nehezebben fogadhatóak be, és vannak olyanok, amelyekbe megérkezve az ember könnyűnek és szabadnak érzi magát. Salzburg ilyen. Tele van szépséggel és kecsességgel, nem túl nagy, nem túl kicsi, emberi léptékű, egyszerre klasszikus, tradicionális és állandóan megújulni képes és a levegőben folyamatosan jelen van valamiféle játékosság, tiszta egyértelmű minőség és európaiság.
BRAZÍLIA – KÖZELEBB A BOLDOGSÁGHOZ
Magyarországról nézve szinte hihetetlennek tűnik, hogy Brazíliában azok az emberek, akikkel találkoztam, minden körülmények között képesek voltak az őszinte boldogságra és ezt át is tudták adni. A legnagyobb hatású sztori Brazíliából, amiben teljesen feloldódtam, az egyértelműen Rio de Janeiro Lapa negyedében eltöltött éjszaka, ahol szamba túrára indultam. A homestay.com oldalon foglaltam szobát ebben a negyedben. Kelly és édesanyja, akiknél laktam, egy szalvétára írták fel nekem a legjobb szamba klubok neveit és címeit, de az első kettő után azt éreztem, egyszerűen nem tudok nem a saját fejem és a megérzéseim után menni. Így elkezdtem arra menni, amerre jólesik, azzal a tudattal, hogy a sárga taxi olcsó és biztonságos és már egy ideje úgysem tudom, hogy hol vagyok, így bátran nyitottam be egy olyan félig nyitva lévő ajtón egy nagy terembe, ahonnan lüktető dobpergést hallottam. Már attól energiával töltődtem fel, hogy éreztem a dobszólókat. Éppen abban a pillanatban, ahogy beléptem, valaki elkapta a két karomat, berántott és annyit mondott, mi casa, tu casa. Körülnéztem, és azt láttam, hogy egy nagy csoport fekete dobos élőben adja a zenét ahhoz a tánchoz, amit a teremben lévők közül néhányan egyedi módon, néhányan pedig egy csoportba verődve tánccal kísérnek. Lerúgtam a papucsomat és mezítláb beálltam az engem olyan nagy szeretettel fogadó csoportba és nem tudom hány órán keresztül táncoltam velük. Felszabadult, boldog és nyitott emberekkel. Szerintem a törzsi tánc és a szamba keveréke lehetett, de nem beszéltem szakértővel, meg szerintem ez itt nem is igazán volt lényeges ott. Egyszerűen éreztem az egészet, és ez nekem mindennél többet ért. Ez volt az egyik csúcs, amikor elindultam haza, ugyanúgy magához rántott a két kar azzal az üzenettel, hogy holnap ugyanekkor ugyanitt, mi casa, tu casa. Ugrándozva mentem végig az árkádok alatt az első taxiba vágódásig de nem haza mentem, hanem egy másik klubba, amit a szalvétára írtak nekem és felmutattam a sárga taxiban. A dobokkal és azok gyógyító erejével aztán még sokszor találkoztam Salvador da Bahiában, ami Brazília első fővárosa. Az egész országban itt élnek a legerősebben az afrikai gyökerek.
Ipanema szinte minden nap megvolt, amikor Rio de Janeiro-ban voltam éppen és hét ágra sütött a nap, de amikor leülepszik egy utazás élményanyaga, bárhonnan is érkezzek haza, nálam az első helyen mindig a találkozásokból és a táncolásokból összeálló emlékek a legmaradandóbbak.
AUSZTRÁLIA – MILYEN AZ ÉLET A FÖLD MÁSIK OLDALÁN?
Magyarországról, az induló őszből az Ausztráliában éppen induló tavaszba érkeztem meg. Az első reggelen eddig ismeretlen, szokatlan madárhangokra ébredtem Sydneyben. A madarak párt kerestek, süvöltözéseik, rikoltozásaik vagy éppen elbűvölő csicsergéseik intenzíven közöltek valamit a világgal és a lehetséges partnereikkel. Néha előfordul, hogy azt álmodom utazás közben a világ egyik távoli pontján, hogy otthon ébredek, de itt valamiért arra nyitottam ki a szemem a szokatlanul csengő madárszóra, hogy minden bizonnyal egy másik bolygóra kerültem.
Nemrég az Economist méltatta a koalák földjének gazdagságát és gazdaságát, amelyik 27 éve (!) folyamatosan és recesszió nélkül nő, felhívva a figyelmet arra, hogy sok ország tanulhatna az ott jól működő modellből. Azért nekem ekkor rögtön eszembe jutott az a Latin – Amerikában élő indiánoktól, konkrétan Ecuadorban hallott mondat, hogy a fák nem nőhetnek az égig, a természet törvényei szerint nem létezik állandó növekedés, hanem folyamatos körforgás van. Ami egyszer fent volt, lent lesz és fordítva. Emlékezzünk arra, amikor Ausztrália fegyenctelepként nem is olyan régen még nem az ígéret, az önmegvalósítás és a biztonságos építkezés földje volt, vagy arra, amikor a fehér ember először betette a lábát a kenguruk földjére és találkozott egy olyan kultúrával, ami nem a kézzel fogható anyagi javakban hitt, hanem az ezzel teljesen ellentétes szellem és álomvilágban mozgott otthonosan.
Teljesen véletlen tudtam meg, hogy egykori egyetemi csoporttársam, Beöthy Barbara, akivel az ELTE bölcsészkarát végeztük együtt, évek óta Melbourne-ben él. Az összes menő helyet megmutatta nekem a városban, köszönöm Barbi, jövök máskor is!
ÉRZELMEKKEL ÉS LÉLEKKEL TELI INDIA
India csodálatos, szépséggel és lélekkel teli ország, gyógyír a fogyasztói társadalomban megfáradt embernek és bár van, amikor megpróbáltatásokkal és kihívásokkal teli, az az élmény, hogy az arra érzékeny embert megtanítja egyszer s mindenkorra tisztábban látni, egészen konkrétan megfizethetetlen. Minden eddigi utamat és élményemet felülírta az Indiában tapasztalt élményanyagom. http://petersplanet.travel/erzelmekkel-es-lelekkel-teli-india/
