Van egy rövid időszak Olaszországban, amikor a tengerpartok még csendesek és az utazás nem a túlélésről, hanem a felfedezésről szól. A szezon előtti hetekben a fény lágyabb, a levegő tisztább, és a legtöbb városban a legtöbbször a helyiekkel találkozol. Régóta meg vagyok győződve arról, hogy Olaszország azért (is) létezik, hogy boldoggá tegye
az embereket. De vajon van – e még olyan sarka az olasz csizmának, amit nem leptek el a édes életre vágyók tömegei?
Hol és mikor találhat olyan élményt az Olaszországba utat tervező utazó, ami miatt mindannyian annyira szeretjük ezt az országot? Olaszország féltve őrzött titkától, Camogli-tól egy egykori Velencével versenyző kikötővároson, Genován át egészen Európa egyik legszebb strandjáig, Szardínia szigetéig kalauzol benneteket ebben a bejegyzésben.
titkokkal és történetekkel van teli. A másik kihagyhatatlan látnivaló a város ikonikus dómja, a San Lorenzo székesegyház fekete-fehér csíkos homlokzattal és szomorú szemű kőoroszlánnal. Ha bejutottunk, érdemes nemcsak odabent, hanem odafent is alaposan körülnézni. Öt euróba kerül a jegy, amiért fölmászhatunk a lépcsőn a dóm tetejére. Szerintem onnan letekintve lehet igazán megérezni az egykor gazdag, rejtélyes és bűnös Genovát. Az égen sirályok visítanak, a közelben a kis tetőteraszok titkait láthatjuk, a távolban a
kikötőváros nagyipari díszlete tűnik elő, lefelé nézve pedig s város hétköznapi
lüktetése látható.
GENOVA INKÁBB ÉRZÉS, MINT LÁTNIVALÓ
Genova nem úgy ragyog, mint Róma vagy Firenze. Talán ez az egyik oka annak, hogy még mindig nem kell sorba állni a látványosságaiért. A város szépségét, egykori gazdagságának nyomát keresni kell, de mindeközben Genova árnyékos, sötét oldalába belesni is borzongatóan izgalmas élmény. Genova évszázadokon át a Földközi-tenger egyik legfontosabb tengeri hatalma volt. A középkorban a Genovai Köztársaság nem mással, mint Velencével versengett a tengeri kereskedelemért. Ma Velence leginkább a turisták áradatával küzd, Genova pedig még mindig valamennyire felfedezetlennek számít. A dicső múlt
ragyogását számtalan építmény és palota őrzi. Amikor először és teljesen meglepő módon teljesen egyedül léptem be Genova híres palotáiba, akkor az volt az érzésem, hogy a zord iparváros külső csak azért épült fel, hogy elijessze azokat a látogatókat, akik túl gyorsan ítélnek, ezáltal nem érdemlik meg, hogy hozzájussanak a rejtett szépségekhez.
vagy inkább évezredek óta minden kikötőváros sajátja. Combok, reménykedő vagy hívogató
tekintetek villannak fel a hűvösen tartott falak között, ahová soha nem süt be a nap. A régi
kikötő kis kifőzdéinek arcai egykori tengerészek történeteit mesélik, a friss articsókát és
padlizsánt kínáló zöldségárus asszonyok úgy mosolyognak a látogatóra, mintha egy másik,
már nem létező korból léptek volna elő, amikor ez még teljesen természetes jelenség volt.
Genova kikötőváros volt és maradt, mindennel együtt, ami ezzel magától értetődően jár.
„Genovának semmit nem kell bizonygatnia”
A VÁROS, AMI NEM KÖNNYEN ADJA ODA MAGÁT
Kolumbusz Kristóf Genovában született, legalábbis a legtöbb történész egyetértésre jutott abban, hogy ez így történt 1451-ben. A régi kikötőben található Galata Museo del Mare ennél persze sokkal többet mesél, miközben a város tengeri örökségét mutatja be. Sok szó esik Kolumbusz Kristófról is, aki bár életének későbbi szakaszát Spanyolországban töltötte, tengerészi pályáját a genovai hajós hagyományok alapozták meg. Genovában felkereshető Kolumbusz feltételezett szülőháza is. Egy kedves helyi barista lánynál érdeklődtem a ház valódiságáról, mire megjegyezte, hogy „Genovának semmit nem kell bizonygatnia, aki érzi, érzi, aki nem, az nem is fogja soha.” Nem rossz az, ha egyszer az ember úgy vág neki egy város meghódításának, hogy csak ő akarja igazán. Tény, a város nem adja könnyen magát, éppen ezért lesz nagy élmény, amikor a küzdelmünk után váratlanul kitárulkozik.
felé igyekeztem, a sportoló, lassan kocogó olaszok arcát figyeltem és elképzeltem őket
néhány évszázaddal ezelőtti ruhákban. Jó játék, ajánlom ezt is. Boccadasse színes házai, kis
öble és csendes kikötője Cinque Terre elhíresült fotóit juttatja eszünkbe, de turistahordák
helyett itt inkább helyiekkel találkozunk. Cinque Terrét végül nem látogattam meg.
Genovában élő ismerőseim szerint ugyan gyönyörű, de a nagyipari turizmus miatt már nincs
meg az a varázsa, ami korábban volt.
panorámapontot keresve viszont még az is megtörtént, hogy egy helyi asszony bemutatott a
macskájának. Sőt, az ölembe is adta a méretes szibériai cicát csak azért, hogy legyen vele
közös fotóm. Megkérdeztem, miért ilyen kedves és nyitott egy külföldivel. „Azért, hogy
örömöt szerezzek vele”. Olaszországban van, ami nem változik.
Mary Shelley naplójában részletesen ír Genováról, ő 25 évesen, már híres íróként érkezett a városba 1822-ben és egy egész évet töltött ott. Ha valaki szeretné, meglátogathatja azt a villát is, ahol majd egy évszázaddal ezelőtt a Frankenstein szerzője lakott: az Albaro negyedben, a Negrotto villát kell keresni. Charles Dickens is élt a városban, ő nehéz, lüktető és varázslatos
helyként írt róla. Ha pedig a három legjobb fagyizót szeretnétek Genovában, itt a kedvenceim listája:
- Profumo – kicsi és hangulatos fagylaltozó a történelmi belváros szívében
- Don Paolo – a Spianata Castelletto, vagyis a legszebb kilátás közelében kiváló fagyi
egy emlékezetes sétához - Antica Gelateria Boccadasse – A belvárosból a Boccadasseba vezető út is ide vezet, a
pisztáciát és a mogyorót ajánlom jó szívvel.
Ezek pedig a legjobb éttermek a városban:
- Il Fabbro – Egyszerű, jó étterem a történelmi belvárosban
- Vico Palla – Hagyományos és népszerű a helyiek között is, a Porto Antico környékén
- Cavo Ristorante – Remek konyha, kiváló kiszolgálás és elegáns, történelmi helyszín
- Zimino – Csak ebédidőben! Gyors, jó és olcsó, de készüljetek arra, hogy csak bárszékek vannak, nincs klasszikus asztal
- L’acciughetta – a Piazza Sant’Elenán találod, a genovai konyha remekei közül a szardellát ajánlom. Foglalás szükséges!
- Baciccia – Csak ebédidőben! Via del Colle 42 szám alatt találod, helyiekkel ülhetsz egy asztalnál, nagyon autentikus!
- Cavour 21 – Olcsó, jó ligur konyha. Nem lehet foglalni, éppen ezért gyakran várni kell.
- Sà Pesta – Hagyományos konyha egy klasszikus genovai étteremben.
- Migone – A San Matteo téren találod, egy jó borozós-beszélgetős, akár utolsó városban töltött estéhez ajánlom jó szívvel.
CAMOGLI, OLASZORSZÁG UTOLSÓ JÓL ŐRZÖTT TITKA
Camogli, az egyik legnagyobb felfedezésem egy aprócska halászfalu Genova közelében. Vonattal könnyedén, alig fél óra alatt elérhető a központi pályaudvarról. Nem annyira fotogén, mint Cinque Terre, de eltölteni egy napot Camogliban olyan olasz élménnyel ajándékozza meg a látogatót, amire sokáig emlékezni fog. Kicsi, kedves és nagyon szerethető minden, az ott töltött napba pedig egy fél órás hajóúttal még San Fruttuoso felfedezése is belefér.
Jó szívvel ajánlom Camogli felfedezését.
Közvetlenül a szezon előtt, mintha minden a helyén lenne, a fényektől az emberekig, ilyenkor az utazás is sokkal inkább valódi találkozás, elsősorban a hellyel, de ha egyedül utazol, akkor egy kicsit önmagaddal is. Olaszország karnyújtásnyira van tőlünk, mégis képes teljesen kiszakítani a megszokottból, talán pont ezért nem érdemes túl sokat gondolkodni rajta. Jó utat!
