Több mint tíz évvel ezelőtt, még rádiós újságíróként interjúvoltam egy baszk írónőt, aki az akkori Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként érkezett Budapestre. Etxebarria sokat mesélt nekem akkor arról a hűvös eleganciáról és büszkeségről, ami szerinte olyannyira jellemző a szülőföldjére. Az, hogy milyen pontosan írta le akkor népét és a szigorú, hullámok verte sziklákat és a csak ott látható színeket a könyvében csak akkor tudatosult bennem, amikor a tíz évvel ezelőtt készült beszélgetés és a könyvében található leírások egyszerűen beúsztak a szemem elé Baszkföldön.
Mezítlábas hajnali séta San Sebastian-ban
Baszkföld azért is lehet jó ötlet egy pár napos kiruccanáshoz, mert Budapestről közvetlenül is eljuthatunk a közelébe. Egészen konkrétan három óra repülés után landolhatunk Santanderben, ami ugyan még nem Baszkföld, de már nagyon közel vagyunk hozzá. Én Gábor barátom javaslatára egy reggel hatos járattal érkeztem. Ha akartam volna, akkor már sós illatú levegőben reggelizhettem volna tengeri herkentyűket vagy szalonnás tortillát a spanyol kikötővárosban, de mégis a pezsgő eperrel összeállítást választottam, mert a spanyol reggelik mindegyikét jól ismertem már korábbról és valamiért azt éreztem, hogy annyi kihívásokkal teli távoli földrész után jól megmártózom mindenben, ami nekem Európát, vagyis az otthonlétet jelenti.
Santander, cool city
Santanderből eljutni Bilbaoba majd onnan San Sebastianba és onnan átugrani Franciaországba, Biarriztba könnyen és kis ökológiai lábnyommal el lehet jutni busszal. 7 és 12 euró közötti összegekért egy-másfél vagy két órányi busztávolságokra vagyunk az összes fontos és gazdag élmlnyanyagot kínáló várostól. Guernicába, a híres baszk városba ugyan egy büszke baszk autóján érkeztünk meg, de ide meg a legtöbben egyébként is gyalog érkeznek, ugyanis a híres El Camino ösvényén fekszik a harmincas években porig bombázott majd teljesen újjáépített baszk város, amit a legtöbben talán Picasso mesterművéről ismernek.
Az El Camino embléma Gernikában (így írják baszkul, pont ahogyan magyarul is ejtjük, ja és a baszk ugyanúgy agglutináló nyelv mint a magyar, vagyis a szavak végén vannak a ragok)
Gernika, az egyetlen épen maradt épület az a katedrális, ami előtt ez a vasárnapi miséről éppen kisétáló baszk férfi tradicionális baszk ‘txapela’ sapkában megpihent egy percre. 1937-ben a Spanyol Polgárháború idején Franco idejében német és olasz gépek bombázták porrá a várost. Ezt a drámai pillanatot örökítette meg Picasso is a Guernica című képén.
Bilbaóban minden órában megtapasztaltam mind a négy évszakot, ami szerintem szórakoztató, ha az ember napjának minőségét nem az időjárás határozza meg. A Guggenheim múzeum óriási élmény, nincs benne sok műalkotás, de olyan mesterien és élményszerűen van összerakva az egész, az épülettel, a művekkel, a frissességgel és játékossággal együtt, hogy azt éreztem, amikor kijöttem körülbelül két-három órányi műélvezet és sok nevetés után, hogy gazdagabb és fiatalabb vagyok, mint amikor bementem. A belépő tíz euró és ottjártamkor nem kellett sorban állni sem.
Tíz euróért gazdagodhat és fiatalodhat az ember a Guggenheim múzeumban
Kedves magyar vonatkozású meglepetés a Guggenheim könyvesboltjában
A tavasszal minden órában négy különböző évszakot produkáló Bilbaoban itt azt a pillanatot kaptam el, amikor éppen nyárból váltott át télbe
Ezt az már nyári hangulatú Insta sztorit megmentettem a bejegyzéshez
Pinchos, Baszkföld válasza a spanyol tapasra, ami miatt az emberek a legtöbb idejüket nem otthon a konyhában, hanem egymással a pinchos bárokban töltik.
Szerintem a világ egyik legszebb városa San Sebastian, légies, finom, átjárható, Párizs piciben és nagyon szerethető lakókkal és a legjobb pinchos vagy baszkul pintxo bárokkal az egész világon. Nem tudom, milyen lehet itt szezonban vagy a filmfesztivál idején, ha szezon előtt is fullon van, de egészen biztosan visszajövök a közeljövőben, hogy megtapasztaljam.
Itt egy pillanatra elképzeltem, milyen lenne, ha itt élnék San Sebastianban.
A helyiektől tudom, hogy ha energikus napot szeretnénk, akkor évszaktól függetlenül a napot indítsuk a Conchán, vagyis San Sebastian kagyló formájú homokos szabadstrandján időjárástól függetlenül mezítláb sétálgatással.
A txakoli lett a kedvenc italom, ami egy olyan friss ízű baszk fehérbor, ami a tenger mellett termő szőlőtőkék miatt érezhetően enyhén sósan gyümölcsösen zamatos, nem lehet betelni vele
Szent Sebestyén (San Sebastian) a főtér nagy templomának homlokzatán, ő nemcsak a város névadója, de a melegek nem hivatalos védőszentje is
BIARRITZ a szezon előtti időszakra tervezett Baszkföld túra egyik kellemes meglepetése, másfél- két órányi buszútra San Sebastiantól már a francia oldalon található a művészeket, az arisztokráciát és a dolgokért szívesen sokat fizetőket egyszerre vonzó kis mágikus francia város. Nemcsak Picasso-ra volt óriási hatással valamikor, hanem nemrég Madonnára is. A nagy októberi szocialista forradalom után az orosz arisztokrácia is itt talált menedéket és a mai napig itt él. A francia, baszk, spanyol, nagyvilági, mégis sármos Biarritz szezon előtt is élvezhető, én legalábbis nagyon szerettem, hogy alig volt valaki az egyébként mindig zsúfolt partjain a felhők matt. Ettől függetlenül mosolygós, bájos és inspiráló volt minden arc, aki szembejött ott.
Karamellás palacsinta a kedvenc helyemen, a Le Blé Noir-ból a kilátás is csodás, Rotonde Bellevue, 31 Boulevard Charles de Gaulle, Biarritz
