Suriname és Guyana Dél-Amerika még felfedezetlen, viszonylag ismeretlennek számító országai. Valamikor mindketten európai gyarmatok voltak, Suriname holland, Guyana pedig angol gyarmati múlttal lépett nemrég a független korszakába. Suriname éppen ottjártamkor ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját. Mindkét ország akkor kapott komolyabb nemzetközi figyelmet, amikor kiderült, komoly kőolajkincs rejtőzik alattuk. Suriname fővárosába, Paramaribóba a KLM Királyi Légitársasággal érkeztem Amszterdamból. Hazafelé pedig szintén KLM-mel Guyana fővárosából Georgetown-ból repültem. Kintlétem alatt az utazni vágyóPetersPlanet olvasóktól érkező legtöbb kérdés azt firtatta, hogyan lehet átmenni az egyik országból a másikba. Nos, több módon is, én a Suriname Airways Miamiba tartó gépével repültem Paramaribóból Georgetownba, ami minden alkalommal leszáll Georgetownban is. a repülőjegyért 238 dollárt fizettem, a jegyet a Trip.com-on foglaltam.
Az egykori holland karibi gyarmat friss, sokszínű jelenét Amszterdamból
mintegy kilencórás KLM-járattal érheti el az utazó. A célállomás a főváros Paramaribo.
Egy képben az egész életérzés, amit ez a karibi ország adhat az utazónak.
KEDVES, KICSI, KARIBI : SURINAME
Suriname kicsi, de sokszínű ország Dél-Amerika északi partján, a Karib-térség déli peremén. Bár területileg kicsi, kulturálisan és természeti értékeiben az egyik leggazdagabb ország a kontinensen. Korábban holland gyarmat volt (Holland Guyana-ként emlegetve biztosan te is hallottál róla), ezért a mai napig holland a hivatalos nyelv, és a városokban ma is érezhető az európai hatás. Van abban valami abszurd, hogy az Afrikából, főleg Ghánából egykor a hollandok által rabszolgának Dél-Amerikába hurcolt emberek leszármazottai hollandul tanulnak, de van „második nyelvük”, az egykori hódítók, gyamatosítók nyelvéből kevert kreol. Amikor megkérdeztem az egyik sofőrömet, hogy mikor használnak otthon hollandot és mikor kreolt, azt mondta, az otthoni nyelvhasználatban a holland a tisztelet jele, nála idősebbekhez és a szüleihez otthon is csak hollandul illik szólni, míg a haverokkal, kortársakkal való kommunikációhoz a kreol a jobb választás.
Paramaribo történelmi belvárosa – a gyarmati faépítészet fehér házaival és verandáival – az UNESCO Világörökség része. Az ország területének több mint 90%-át trópusi esőerdő borítja. Ez a világ egyik legnagyobb, még viszonylag érintetlen dzsungele, A zöld energia és fenntarthatóság fellegvára. Suriname az egyik legzöldebb ország a Földön: karbonnegatív, ami azt jelenti, hogy több szén-dioxidot nyel el, mint amennyit kibocsát. A legtöbb turista és utazó számára Suriname szinte teljesen ismeretlen, ezért is emlegetik úgy, mint Dél-Amerika rejtett kincse. éki idelátogat, egy különleges világot talál ezen a dél-amerikai földön, van benne karibi lélek, holland múlt, afrikai szokások és indiai nyelvek és fűszerek.
Ez a kávézó Paramaribóban újjáéleszti Suriname kávéhagyományát, helyi robusta és brazil arabica keverékéből készült, modern pörkölőüzemben gondosan készített kávéival és hangulatos kávézójával egyszerre idézi meg a múltat és teremt kortárs, karakteres ízvilágot. Az egyetlen szuvenír, amit erről az útról hoztam, az két kiló Coffe Mama pörkölt kévé.
Érdemes bepillantani a Szent Péter és Pál katedrálisba is, ami Dél-Amerika legnagyobb faépülete.
A főváros, Paramaribo történelmi városmagjában áll a kontinens egyik legjelentősebb, teljes egészében fából emelt katolikus temploma, hivatalos nevén a Szent Péter és Pál-székesegyház, amely monumentális méretével és lenyűgöző belső terével a suriname-i kreol építészet páratlan remeke. Paramaribo a világ egyetlen olyan utcáját rejti, ahol egymás mellett áll egy hatalmas mecset és egy zsinagóga. A két közösség békés együttélése a város multietnikus identitásának egyik legszebb szimbóluma. Suriname-ban példaértékű a vallási együttélés, a muszlim, hindu és keresztény ünnepeket az állam egyaránt elismeri, és az emberek sokszor együtt ünnepelnek – ez ritka, még a Karib-térségben is. Ha egy olyan élményt kellene választanom, ami igazán meglepett az országban, az az volt, amikor az Airbnb-n talált szálláson a vendéglátóim elvittek vasárnapi misére, ami egyszer csak katolicizmusból észrevétlenül átfolyt hinduizmusba. Páratlan élmény egy ilyen szokatlan szertartáson részt venni.
Az országról elnevezett folyó Paramaribo alatt szélesen nyíló, lassú sodrású vízi útja a gyarmati múlt kikötőitől a mangrovékkal szegélyezett torkolatig kíséri az ország életét, és egyszerre hordozza Suriname történelmi emlékezetét és élő, természetközeli jelenét.
ÉRINTETLEN TERMÉSZET, ANGOL GYARMATI ÖRÖKSÉG: GUYANA
Guyana Dél-Amerika legkevésbé felfedezett zuga. 1966-ban vált függetlenné az Egyesült Királyságtól. Azért különösen izgalmas, mert hatalmas trópusi esőerdőkkel, még felfedezetlen őslakos kultúrákkal és lenyűgöző természeti csodákkal bír. Nemrég találtak komoly mennyiségű kőolajat, az ország az olajrobbanás miatt gazdaságilag is gyorsabban növekszik. Az ország még érintetlen, felfedezetlen, ezért is különleges élmény még azelőtt eljutni ide, mielőtt a tömegturizmus igazán beindul. Az ország fővárosa Georgetown, még ott is lehet, különleges, vadon élő állatokkal találkozni, például lamantint etetni. A lamantint karibi manátuszt (Trichechus manatus) először láttam életemben, akárcsak a „vízen járó” Jesus bird-öt (Jacana jacana). Ebbe a városba 2025 júniusától közlekedik a KLM Királyi Légitársaság közvetlen járata, ami Amszterdamból nyolc és fél óra repülési idővel ér Guyana fővárosába.
Kaieteur – vízesés: Guyana szimbóluma
A Kaieteur – vízesés a nemzeti identitás része, a világ egyik utolsó, valóban érintetlen grandiózus zuhataga. Aki ott áll a peremen, nem csak egy látványosságot lát. A táj monumentalitása és a körülötte lévő őserdő csendje egészen ritka, elementáris élmény, amiből már nagyon keveset találni a világban.
A Kaieteur egyetlen, megszakítás nélküli zuhatag, 226 métert esik egyetlen ívben. Ugyan nem a világ legmagasabb vízesése, de a vízhozam és a magasság együtt teszik egyedülállóvá. A víztömeg ereje döbbenetes, a zúgás már a kilátók előtt is átjárja az egész fennsíkot. A Kaieteur a Kaieteur Nemzeti Park szívében van, sűrű, mélyzöld esőerdőben. Nem könnyen megközelíthető és egyáltalán nem mainstream turista hely, mint az általam eddig ismert vízesések és zuhatagokn környéke. Ott lenni olyan érzet, mintha az ember egy geológiai időkapszulába lépne. Hogy mégis hogyan lehet eljutni oda? Kismotoros repülővel Georgetownból. A gépek a fennsík peremén található apró leszállópályára érkeznek, innen vezetett séta visz a három fő kilátóhoz. Az egész túrában szerintem az a legjobb, hogy nincs tömeg, amikor én jártam arra, rajtam kívük még egy háromfős londoni család volt az egész nemzeti parkban. Mint megtudtam, sokszor előfordul, hogy a vízesést egyszerre alig 10 ember nézi, leggyakrabban még ennél is kevesebb. A szél a vízpermetet időnként a fennsíkra fújja, és gyakran látni szivárványt vagy a sárga aranybékát (golden rocket frog), amely csak ezen a fennsíkon él. A kilátók biztonságosak, de Guyana egyik alapélménye, hogy a természet nincs „túlkerítve”: a peremek közelében nincsenek magas korlátok, ezért érdemes figyelmesen mozogni. A terep könnyű, de csúszós lehet, a nap pedig rendkívül erős. Mikor érdemes odamenni? A vízhozam egész évben nagy, de a május–július és november–január közötti csapadékosabb időszakban még drámaibb. Mégis: rossz idő esetén a kisgépes járatokat könnyen törlik vagy eltérítik.
a https://www.dagron-tours.com/ szervezte,
ők az egyik legjobbak
az országban.
Interjút kapni tőle óriási megtiszteltetés.
Az összeállítás a KLM Királyi Légitársaság támogatásával készült.