>

Legtöbbször a megérzéseim alapján választok úticélokat. Akkor döntöttem el, hogy a  Belarusz Köztársaságba mindenképpen elmegyek egy felfedezőútra, amikor három évvel ezelőtt Pekingből hazafelé jövet a repülőgép valamiért leszállt Minszkben és ennek a váratlan eseménynek köszönhetően másfél órát eltöltöttem a reptéren. Az embereket, a mosolyokat és az ajándékboltok kínálatát annyira vonzónak találtam, hogy azonnal elkezdtem egy Belaruszba szóló utat tervezni. Idén nyáron állt össze minden ahhoz, hogy kilenc éjszakát és tíz napot eltölthessek az országban. Ha a tavalyi év felfedezése Albánia volt a PetersPlaneten, az idei évé egyértelműen Belarusz. Frissnek és izgalmasnak találtam, minden kint töltött perc a valódi felfedezés élményével és tökéletes jelenben létezéssel ajándékozott meg.

A Braszlav Lakes Nemzeti Parkban lévő tavak közül ebben például úsztam is egyet

 

Mir, a lovagkori vár az UNESCO Világörökségének része, Minszkből félnapos kirándulással busszal meglátogatható 

A kint töltött tíz napban nemcsak a fővárost, Minszket fedeztem fel, de busszal és vonattal az ország összes fontos és nagyobb városába, néhány kisebb – nagyobb falujába, két nemzeti parkjába is eljutottam. A jobb időkihasználás érdekében két éjszakát töltöttem utazással vonaton, a helyiekkel való közelebbi kapcsolódáshoz couchsurfingeltem is, és azzal a flow-val utaztam körbe az országot, ahogyan a legjobban szeretek felfedezni. Nagyszerű emberekkel és történetekkel, tájakkal és Magyarországról nézve annyi felfedezetlen szépséggel találkoztam, hogy már most egészen biztosan tudom, visszamegyek még. 

 

Az Isten szeme, így hívják ezt a természetes tavat a Braszlav Nemzeti Park tórengetegében

Ő Szergej, akinél a festők városában, Vicebszkben couchsurfingeltem, és ezzel egütt megtanutam tőle a minimalista térrendezés művészetét. Minden design darab, ami a lakásában van, saját készítésű és műanyagok újrahasznosításával készült. Az egyik legnyitottabb ember, akivel valaha találkoztam, 23 évesen megnyerte a legmenőbb hip hop táncversenyt, aztán DJ lett, legutóbbi projektje, hogy három hónap alatt 100 euróból bejárja Európát. Santanderig jutott, úgyhogy egy újabb körrel folytatja, ha Budapesten jár és én véletlenül nem vagyok itthon, kérlek, fogadjátok szeretettel, nagyon jó arc és remek reggelit készít 🙂

Elutazásom előtt két nappal “travel breaking news” volt, hogy Budapestet és Minszket 2020 márciusától egy fapados járat köti majd össze, azt pedig Breszt városában hallottam, hogy ugyan pontosan még nem tudni mikor, de esélyes hogy még idén novemberben a lengyel határhoz közeli Bresztet és Budapestet menetrend szerinti vonatjárat köti össze. Jól éreztem, hogy mielőbb fel kell fedeznem az országot.  Budapestet és Minszket jelenleg is közvetlen járat köti össze, a Belavia üzemelteti. A Belarusz Nemzeti Légitársaságot választottam én is, ha ugyanis az ember repülőgéppel érkezik és harminc napnál nem marad tovább, Magyarországról érkezve vízumra sincs szükség. Minszk mindössze egy órára és negyven percre van Budapesttől repülővel, az időeltolódás is minimális, csak egy óra. Az idei év nagy, Afrikát, Ázsiát és Dél – Amerikát átszelő útjai után (vagy inkább között) egy olyan, eddig felfedezetlen ország megismerésére vágytam, amit bátran ajánlhatok kikapcsolódásra és feltöltődésre a közelben. Jók voltak a megérzéseim, Belarusz remek döntésnek bizonyult. A beszámolómban a tíz nap kalandjait városokra és régiókra bontva mesélem el, Minszktől Bresztig. Ha esetleg ti is elindulnátok hogy felfedezzétek az országot, így lesz egy tapasztalatokra épülő alapterv vagy kiindulópont, amit persze a flow és az egyéni igények úgy szabhatnak át majd a saját utatokra, ahogyan csak szeretnétek. 

Kértem egy képet a Belavia fedélzetén dolgozó légiutas kísérőtől.

A legmenőbb levesező Minszkben a What Soup. Tőle kapod a levest és mint ahogyan mindenhol Belaruszban, itt is tudsz kártyával fizetni.

MINSZK – A FŐVÁROS, ERŐS COOL FAKTORRAL 

Összesen négy éjszakát töltöttem Minszkben. Elcsíptem egy darabkát a minden évben megrendezett ‘Vulica Brasil’ fesztiválból, ami egy kortárs művészeti fesztivál a legjobb DJ-kel. A megérkezésem utáni napra esett a hipszter negyedben az év partijaként megrendezett pop up Havanna Party, kubai és belarusz zenékkel. Szóval szerencsés voltam, bár nem terveztem előre semmit. A város tele van jobbnál jobb kávéházakkal és múzeumokkal, a Nemzeti Galériát a helyi művészekkel nagyon szerettem, de a street art legalább annyira izgalmas felfedezés volt. Mutatom a kedvenc helyeimet és arcaimat Minszkből. 

Ha megérkezel Minszkbe, szerintem indíts itt, ez a Centralny supermarket kávézója, grandiózus, nosztalgikus és minden társadalmi osztály képviselteti magát benne. Olyan hangulata van, mint a Ferenciek terén lévő egykori Jégbüfének. Órákat töltöttel el itt, ráadásul van mellette egy metrómegálló is, csodálatos szocialista – realista képzőművészeti alkotásokkal a homlokzatán

Dasha és Vova, igazi cool kids arcok, akik megmutatták nekem Minszk kreatív negyedét és azt is tőlük tudom, hogy a menő arcok a belarusz nyelvet használják. Remélem, Budapesten találkozom velük újra!

Ezt a szép darabot az Art Marketen találtam, bakelitlemezre festett népies ihletésű műtárgy, a művész egyéb munkái a hipszer negyed falain láthatóak.

 

Menő hostel jó helyen és jó áron Minszkben nulla huszonnégyes recepcióval, Starovilenskaya 12, itt tudtok foglalni előre, hosteltravelerbelarus@gmail.com Site: hostel-traveler.by

Sweet artist alkotás közben @vadik.fin

‘O amor de Frida e Van Gogh’ – ez a fantasztikus street art egy brazil művész Rogério Fernandes munkája

Ez pedig egy részlet a kedvenc képemből a Nemzeti Galériából

Bal oldalon William, a budapesti Brody Studios és Writers Villa tulajdonosa, akivel teljesen véletlenül találkoztam először a repülőgépen, aztán a Nemzeti Galériában. Az egyébként Rio de Janeiróban élő svájci ismerősét látogatta meg Minszkben (jobbra) Örülök, hogy berántottam őket a PetersPlanet flowba és megtaláltuk a város legjobb underground buliját. Ezen a képen éppen leültettem őket egy kávéra az elé a kollégium elé, ahol Minszkben laktam.

A júniusban Minszkben megrendezett Europen Games kabalaállatakája volt ez a kedves kis róka

A Dinamo Stadion lenyűgöző szoborhármasa

Az Operaház Minszkben

VICEBSZK – A FESTŐK VÁROSA 

Minszkből egy körülbelül négyórás buszúttal jutottam el Vicebszkbe. A festők városaként is emlegetik, de egyértelműen Marc Chagall tette halhatatlanná szülővárosának nevét, ahol egészen 33 éves koráig élt és alkotott. 

Chagall kedvenc színe a kék volt, a búzavirág kékje, ami egyébként a Belarusz Köztársaság nemzeti virága is. A művész szeme is kék volt, éppen olyan színű, mint azé az asszonyé, aki ottjártamkor szedret árult a város piacán. Amikor a szemébe néztem, megdöbbentem vettem észre, hogy pont olyan, mint a művészé a fotókon és olyan tökéletesre komponált harmonikus kék összeállítást látok magam előtt, ami mintha Marc Chagall előtt tisztelegne. Örömmel fotóztam a pillanatot, végül ez lett a kedvenc képem. ‘Chagall kék a piacon’ lett a címe. 

Marc Chagall Belaruszban, Vicebszkben született és élt egészen 33 éves koráig. Bármilyen szenvedélyesen szerette Párizst, ahová innen elköltözött, egész életében honvágy gyötörte szeretett szülővárosa iránt. 

 

Chagall tanítómesterének önarcképe a város múzeumában, sokak szerint nagyobb művész, mint a tanítványa, maga Marc Chagall is úgy nyilatkozott róla, hogy ő mindig csak utána jöhet.

A mellettem ülő hölgy Maria, nyolcvan éves és vak. Akkor találkoztam vele, amikor a századfordulón híres szentpétervári romantikus festő, Repin nyári dácsájának kertjében sétálgattam. Valahogy megtudta, hogy egy utazó is van a látogatók között és megkért, hogy üljek le mellé. “Kérlek, meséld el nekem, hogy mit láttál a világból.” Boldogan meséltem Latin Amerikáról, Budapestről, de még a Seychelles szigetekről is, amikor kiderült, hogy bár már négy nyelven beszél, idén egy ötödiket kezdett el tanulni, a spanyolt. Hallás után természetesen. Miután megtudta, hogy beszélek spanyolul, azt kérte, hogy gyakoroljunk egy kicsit, ha már találkoztunk. Sokat meséltem neki de még többet tanultam tőle. Derűről, utazásról, életszeretetről. Megígértem neki, hogy nektek is bemutatom. Ő Maria. Az egyik legmenőbb arc Belaruszban. 

Ő Repin, a romantikus szentpétervári festő, aki 175 évvel ezelőtt töltötte a nyarait alkotással és pihenéssel Vicebszkben, a dácsájában, ami a város legnépszerűbb házasságkötő terme és népszerű kirándulóhelye lett. A dácsában ma a festő életét és otthonát bemutató múzeum működik. 

Ez a fotó már Marc Chagall házában készült, ahol a mai napig konkrétan érezhetően jelen van a művész személyisége

GOMEL ÉS VETKA 

Ha nem éjszakai vonattal érkezem meg Gomelbe, akkor valószínűleg sosem jutott volna eszembe, hogy elmenjek egy ‘bánnyába’, vagyis tradicionális belarusz fürdőbe, hogy valahogyan pótoljam a reggeli zuhanyozást. Egyik legjobb élményem lett belőle. 

A bánnya végül az egyik legemlékezetesebb élményem lett, akárcsak a várostól körülbelül egyórányi buszútra található csodaszép falucska, Vetka felfedezése. A bánnya kipróbálását minden Belaruszba érkezőnek ajánlom. Kicsit a mi törökfürdőinkre emlékeztet, de erősen érezhető rajta az északi népek szaunakultúrájának hatása. Miután mindenki azt javasolta nekem, akitől megkérdeztem kint, hogy ha már “bánnyába” megyek, akkor kis faluban tegyem (tehetősebb falusiaknak az otthonában is van saját bánnya) Vetkában az első dolgom volt, hogy felkerestem a fürdőt, de az éppen festés miatt zárva volt. Így kerültem végül a gomeli (a homlokzatán No 1. felirattal hirdetett) nagyvárosi fürdőhelyre.

 A kabinosok, akik egy nagy kulccsal öltözőszekrényeket nyitnak – zárnak mindannyian hölgyek. Hatvan és hetven körüli asszonyok négy – ötfős csoportja kezelte a kabinokat. Úgy döntöttem, hogy annak ellenére sem jövök zavarba, hogy anyaszült meztelenül állok, és úgy próbálok oroszul beszélni hozzájuk.  A fürdőhelyiségben mindenki meztelen (nem úgy mint a Rudasban, ahol kis kötényke van) a legtöbb férfin ezen kívül usánka vagy speciális szaunasapka, a kezükben pedig egy szárított, leveles tölgyfavesszőkből összeállított nagyobbacska csokor, aminek akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi lesz a szerepe. Mivel senki nem volt, aki elmagyarázza, mit kell tennem, gondoltam, az lesz a legjobb, ha egyszerűen leutánzom a többieket. Egy, a fürdőben dolgozó sszony a kezembe nyomott egy tölgyfaágakból rakott csokrot és betessékelt a szaunába. A bent lévő férfiak először a bokájukat, majd folyamatosan felfelé haladva az egész testüket, majd a hátukat  csapkodták egyre erősebben a leveles tölgyfavesszőkkel. Tettem én is mindent pontosan úgy, ahogyan magam körül láttam.

A saját magam megvesszőzése után kipirult testtel a szaunából kijőve szappanozás után lavórból öntöttük magunkra a vizet, hogy a több körös csapkodás és bőrradírozó dörzsölés – tisztogatás legvégén egy nagy zuhannyal záruljon a szauna és fürdőszeánsz. Nem tudom, hogy a tölgyfa ereje, a fürdőkúra maga vagy az élmény energetizált annyira, hogy két –  három napig olyan frissnek és lendületesnek éreztem magam, mint talán még soha korábban. Akarok még ilyet. 

A vasútállomás Gomelban hófehér Lenin szoborral. Egy divattervező barátom már jelentkezett is a helyszínért egy fashion feature fotózására.

 

BRASZLAV  – TÓORSZÁG ÉS NEMZETI PARK  ÉSZAKON 

A ‘Braslav Lakes’ Nemzeti Park meglátogatsa volt az egyik célom a Minszktől pár órányi autóbuszútra lévő Braszlav útitervbe ikatásával. Pihentető, megnyugtató régió, igazi északi béke, amit éreztem, és ugyan cak egy éjszakát töltöttem el itt, ha visszamennék, vagy ha megérdezitek, hogy mennyit érdenes, akkor azt mondom, hogy két – három éjszaka van benne. Ennyi idő kell, hogy az ember tökéletesen ráhangolódjon arra a kivételes természeti környezetre, ami Braszlavban körülöleli. Láttam erdei kempinget is, talán oda mennék vissza. Van egy nagyon menő kétnapos természetközeli nyári fesztivál, aminek éppen akkor lett vége, amikor érkeztem, de annyi jót hallottam róla, meg a Minszkben szerveztt friss fesztiválélményeim hatására, lehet, hogy jövő nyáron ehhez mérem a pihentető-feltöltődő közeli kiruccanásomat. Van elektro, meg rock is, és két napra 76 dollár a belépő. 

BRESZT ÉS EURÓPA LEGŐSIBB ERDEJE 

Ide is éjjeli vonattal érkeztem, a lengyel határ közelében lévő nemzeti park Európa egyik legfontosabb egyben megmaradt kontinentális őserdejét ismerheti meg az ember a benne élő vadállatokkal. Breszt is tartogat meglepetéseket, mint például az abban az utazási irodában dolgozó magyarul remekül beszélő egykor Székesfehérváron őrnagyként dolgozó Igort, aki a belarusz feleségét is a Balatonon ismerte meg a nyolcvanas években. Ha várostúrát szeretnétek, keressétek bátran ezen a mailcímen: brestcitytour@gmail.com, vagy itt a honlap www.brestcitytour.by

Feel like a Lucky Star

Lovagkori erődítmény a 13-ik századból

Breszt, a Belovezha erdő. Az egyik legpihentetőbb napom volt itt, maradtam volna még. A reggeli vadlesre előre kell időpontot foglalni, sajnos ezt nem tudtam, így még egy ok, hogy visszamenjek Belaruszba.

PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK 

  • Az ország területére csak érvényes medical insurance-szal lehet belépni. Nem tudom, hogy az online kötött biztosításom elegendő lett volna, de mivel nem tudtam letölteni és ezzel együtt felmutatni a belépésnél, ezért vettem egyet a határon. 11 dollár vagy 10 euró (kártyával is lehet fizetni, itt is, mint mindenhol az országban). 
  • Ha az utazó öt napnál tovább marad az  országban, akkor az töltött ötödik nap után regisztrálni kell az ott tartózkodását amit automatikusan elvégeznek a szállodákban, de ha az ember couchsurfingel vagy éjjel utazik vonaton amikor jön az ötödik nap, akkor magának kell megtennie online. A határnál kilépésnél kérik is ezt a kis regisztrációt. További inó : www.belarus.by a regisztrációt pedig itt lehet megtenni sját magatoknak https://portal.gov.by 
  • A korosztályom az általános iskolában szerzett orosztudás felfrissítésével boldogul, jól jön, ha az ember tud cirill betűket olvasni, de buszjegyet lehet angol nyelvű automatákból venni és ott is kártyával fizetni. A vonatjegy vásárlásnál és úgy általában mindenhol rendkívül türelmesek. Többször visszaolvasták nekem (igaz, oroszul) hogy hánykor, hová, melyik platformról és melyik kocsiban utazom, mielőtt kifizettem a jegyeket. Ha valaki nem tud oroszul, legalább a számokat tanulja meg indulás előtt egytől húszig, szerintem hasznos lesz. A vonat olcsó és akárcsak a egész ország, patyolattiszta. A fiatal generáció már beszél angolul, de többször tudtam használni a spanyolt, ami most nagy divat lehet az országban, mert a couchsurfinges házigazdám is azt kérte, hogy a vendéglátásért cserébe tanítsam egy kicsit spanyolul. 
  • Mindenhol lehet kártyával fizetni még a street food árusoknál is, viszont ha az éjszakai vonatot választjuk (óriási élmény!) akkor legyen nálunk mindig két rubel apróban, amibe az ágynemű kölcsönzés kerül. A friss, tiszta ágynemű mellé adnak egy kis törülközőt is. Filmszerű és felejthetetlen élmény, ahogyan a modell szépségű kiasszony egyenruhában odahajol a telefonjával a hálókocsiban, amin azt mutatja angolul, hogy “My bedding costs two rubels.”  Alig várom, hogy visszamenjek, komolyan.