Már csak amiatt is érdemes elmenni és felfedezni Srí Lankát, hogy az ember egész nap mosolyokban és odafigyelésben fürödjön. Soha, sehol nem tapasztaltam még azt eddig a világon, amit abban a két hét hétben Srí Lankán, hogy bárkire rámosolygok, azonnal odaadóan viszonozza. Mindezt persze csak abban az esetben, ha nem ő kezdte a mosolygást.
A vízililiom Srí Lanka nemzeti virága
Ha Unawatunában jártok, a @thehideoutunawatuna a legmenőbb rooftop bár.
Kortól, nemtől és életkortól teljesen függetlenül a mosoly mindenkitől s mindenkinek jár. “Ez az egyik olyan jó dolog a világon, ami semmibe nem kerül, de mégis mindenkinek jót tesz.” – fogalmazták meg többen nekem a helyiek közül arra reagálva, amikor azt válaszoltam, hogy nekem a mosolyok miatt jó nagyon Srí Lankán. Meg a nyugalom miatt, meg az ipari feldolgozástól messze álló ételek, a friss gyümölcsök és sokat számít az a megható kedvesség, ami folyamatosan körülveszi az embert az országban.
Elég rosszak a fényviszonyok egy éjszakai fotózáshoz, de páratlan élmény a hajvágás után automatikusan (és kérdés és kérés nélkül) járó forró olajos ayurvéda fejmasszázs.
Korallt az országból kivinni szigorúan tilos!
Az áprilisi húsvéti Colombo-i robbantások után alig fél évvel érezhetően megcsappant az utazók száma, “egy év, mire elfelejtik, aztán visszaáll a rend” – summázta nekem a sofőröm, akinek áprlis óta én voltam az első fuvarja. Srí Lankán a mai napig a legelterjedtebb felfedezési forma a saját sofőrrel való országjárás. Ilyenkor egy helyi ember életének a része is lesz azonnal az utazó, plusz van tolmácsa, kísérője, guide-ja, sőt, fotósa is, aki az utazás végére szine családtaggá válik.
Felix Fernando, aki a sőföröm-kísérőm-segítőm volt az úton a családjának is bemutatott. Két lány büszke édesapja, de a második lánya sajnos nem volt otthon a látogatásomnál, így a feleségét és a kisebbit lányát ismerhettem meg, meg a gyümölcsöskertjét, amire talán a legbüszkébb a családja és a karate bajnok múltja mellett. Mint megtudtam, Sí Lankán a borravalót nem ugyanúgy adják annak, akinek családja van, mint annak, aki még egyedülálló, mint ahogyan annak a sofőrnek is kevesebb borravalót „illik” adni aki nem a saját, hanem céges autóval visz ki például egy szafarira. Életemben először és Srí Lankán tapasztaltam, hogy valaki – konkrétan Fernando – levélben, a lányai és a családja nevében is megköszöni a neki szánt borravalót.
Idén április óta a hoteleket és a szent helyeket fegyveresek őrzik. Egy hajnali vasárnapon katolikus misére is elmentem. A szabadban álló és imádkozó embereket katonák állták körbe, és bármelyik templomba csak alapos átvizsgálás után léphetettt be az ember. Szerintem ez egy kicsit túlzás, de talán ennek köszönhetően is minden percben száz százalékos biztonságban éreztem magam az országban. Meg azt is régóta tudom, hogy a biztonság belül van. Bárhol a világon megtörténhet bármi, de ha az embert a félelmei irányítják, akkor boldogtalan lesz az egész élete és nem tud belevonódni abba a áramlásba, amitől oda jut el az életben, ahová csak szeretne.
Erről a létráról Weöres Sándor A teljesség felé című munkája jutott eszembe
Jóga szafarit is tartottam Srí Lankán
A teaföldekre az angolok Dél – Indiából hozták a majdnem rabszolgaként tartott tamilokat, akik nemrég kaptam állampolgárságot. Egy fokkal jobban jártak talán az angolok előtt a holland hódítók által a dohányföldekre szintén Dél – Indiából hozott tamilok, akik fizetséget ugyanúgy nem kaptak a munkájukért, de ételt – italt, otthont és állampolgárságot igen. A tamilok nem felejtik el az angol hódítókat, és jókat nevetnek, amikor ők beszélnek nekik emberi jogokról. A tea viszont akkor is, most is nagyon finom szerintük is, bár tőlük tudom, hogy a saját gyűjtésű gyógynövényeik sokkal hatásosabbak, mint a „csak” élvezeti cikknek számító tea.
A Heritance Tea Factory Hotel egg egykori teagyárból lett átalakítva gyarmati hangulatú hotellé és azért ajánlom mindenkinek szeretettel, mert világviszonylatban is egyedülálló élményt kínál. Egyik legerősebb hotel élményem volt Srí Lankán, de mint később megtudtam, Károly hercegnek is. (www.heritancehotels.com)
Sampath ( a képen látható srác) herbalistának tanul, itt éppen a Jackfruit-ot mutatja, amikor arra kértem, tud – e ajánlani egy jó afrodiziákumot. A Ranweli Spice Garden-t Kawdupellalában azért is ajánlom, mert a kertben falusi masszőrök is vannak, akik nem konkrét összegért, hanem felajánlásért tradicionális frissítő masszázst adnak. Sampath-ot is kérhetitek, de nem masszőrnek, hanem túravezetőnek ranspicemnt@sltnet.lk,
Tradicionális női viselet. A hölgy önkéntes egy rászorulóknak ételt osztó buddhista közösségben
Cool kids! Ezek a virágárus srácok mindenáron arra akartak kényszeríteni hogy vegyek tőlük dáliát. Végül jobb üzletet ajánlottam nekik, a csokrokat kifizetem, de megtarthatják, viszont készítsünk együtt szuper fotókat. A nagy Srí Lanka összeállításban ígértem a legjobbat. Hagytam hogy ők válasszák ki:
Srí Lanka nagy százalékban buddhista ország. Ennek nyugalma mélyen benne ül a levegőben és a mindennapokban. Hinduk, muszlimok és keresztények élnek békésen egymás nellett. Az áprliisi események után a muszlim közösségek is részt vettek a bűnösök kézre kerítésében és abban – kiélezett helyzetben való – kommnikációban, ami nem eltávolította, hanem közelebb hozta egymáshoz a vallási közösségeket. Indiában láttam hasonlót, mint most Srí Lankán, hogy különböző vallású emberek ugyanazon a szent helyen áldoztak az Isteneiknek.
Buddhát sokszor ábrázolják abban a virágban ülve, amiből a képen láható hölgy olyan sokat tart a kezében. Nos, a fa, ami alatt Buddha született, ilyen virágokat hoz.
A nagy felfedezőútjaimon igyekszem legalább egy hónapot eltölteni, hogy a lehető legtöbbet lássam és tapasztaljam az ország mindennapjaiból, de Srí Lankára csak két hetet tudtam szakítani az évből. Az elindulásom előtti napon pedig három komoly felkérést is kaptam utazási magazinoktól, viszonylag rövid határidővel. A National Georgraphic Traveller mellett Európa egyik legtöbb díjja kitüntetett Londonban készülő és megjelenő utazási magazinja kért föl nemcsak egy interjúra, hanem egy nagy Budapest összeállításra is. Boldogan mondtam igent a felkérésekre, gondolván, hogy az eddigi útjaimon is digitális nomád voltam, de életemben először csomagoltam be a laptopot a kézipoggyászba. A másnapi indulás előtt egy Srí Lanka szakétőhöz fordultam egy lehetetlennek tűnő kérdéssel. A srilanka.hu -n keresztül és baráti ajánlással találtam rá Mikire, aki a Lupus Utazási Iroda alapítója, és azt a kérdést tettem föl neki, hogy meg tudjuk – e oldani, hogy két hét alatt mindent látok, amit egyébként egy hónap alatt szoktam és még dolgozni is tudok. Ja , és holnap indulok. “Starpás lesz, de persze!” – hangzott a válasz.
A Hamad International Airport a világ negyedik legjobb reptere elismerést kapta idén, a Qatar Airways pedig a világ legjobb légitársasága elismerés birtokában van, Budapestről Qatar-i átszállással mindössze két órát kellett a tranzitban eltöltenem, a gépen pedig örömmel nyugtáztam, hogy nincs már műanyag kanál, az ecomomy osztályon a fém evőseszközök papírba vannak csomagolva és csak megerőstíeni tudom azt a tapasztalást, hogy az economy-n is első osztályon érezheti magát az ember.
Az egykori angol kormányzati rezidencia, most már Grand Hotel, a Little Britain – ként emlegetett Srí Lanka-i Anglia egyik legfontosabb épülete, ikonikus high tea ceremóniák helyszíne, a brit ötórai tea öröksége itt háromkor kezdődik, és óriási élmény.Info:thegrandhotelnuwaraeliya.com
Két hét után örömmel mondhatom, hogy végre igazán jó szívvel és saját tapasztalatok birtokában ajánlhatok valakit magam helyett utazásszervezéshez. (Mikit vagy a srílanka.hu-n keresztül vagy ezen a számon éritek el (06 1) 266 9911) Utazásszervezéssel én továbbra sem foglalkozom, egyszerűen azért, mert nem értek hozzá, viszont minden Srí Lankára utat tervezőnek ajánlom Mikit, aki szerntem türelmesebb egy egész buddhista országnál. Óramú pontossággal szervezte meg az utamat, amire rá tudtam építeni az emberi találkozásokból fakadó történeteket és minden vállalt felkérésnek eleget tudtam tenni a két hét alatt.
Mi volt a legnagyobb élményed Srí Lankán?
Látnivalók közül egyértelműen a Sziklatemplom, spirituális értelemben pedig a Little Adam’s Peak Ellában, ahol több órán keresztül meditáltam hajnalban a hegytetőn és azt éreztem, hogy napokig ezt kéne tennem, hogy teljes legyen a tisztulás és a feltöltődés.
Élményanyagban a legnagyobb élmény a hindu esküvű, ahová a teaföldek felé vezető úton egy aprócska faluban kígyóbűvölő dudára emlékeztető zenét követve tévedtem be. A násznép olyan szeretettel fogadott, mintha családtag lennék.
A násznép az esküvő után sem akart elengedni, de a szertartás után (ahol egyébként nemcsak a kéz, hanem a láb ujjaira is gyűrűt húznak) az ifjú pár azt kérte, hogy ott, ahol összeadták őket a templomban, álljak be mögéjük egy közös képre, mert kell a családi albumba. Rettenetesen zavarban voltam, de sikerült megoldanunk a feladatot.
A másik nagy élményem a nomád cigányokkal való találkozás volt, akik aprócska szinte derékig érő kis kunyhókban laknak, éppen azért mert pár hétre táboroznak csak le egy helyen. Mint megtudtam, lehetőleg mindig tó mellé.
A nők tenyérjóslással, a férfiak zenéléssel és kígyóbűvöléssel foglalkoznak és bár Srí Lanka törvényei szigorúan tiltják a vad állatok háztratásban való tartását – vadon élő majmot, papagájt szigorúan tilos házikedvencként tartani például – ez a törvény a cigányokra nem vonatkozik, mert ők abból (is) élnek, hogy mutatványosok.
Amikor minden nálam lévő aprót odaadtam a zenészeknek, akkor megjelentek királykobrával a kosarukban a mutatványosok, sőt, egy kisfiú nyakában anakonda is érkezett, amit mindenáron a nyakamba akartak varrni némi apróért cserébe. Nem győztam mondogatni, hogy már nincs nálam pénz, mire az egyik kígyóbűvölő srác azt reagálta, hogy “no money, csak boldoggá akarunk tenni, mert bejöttél a cigánytáborba.”
A kígyóbűvölő srác csak akkor tette vissza a kosara fedőjét a királykobrára, amikor azt mondtam, hogy most már eleget láttam, köszönöm, boldog vagyok. Most, hogy innen visszagondolok, az a kis idő, amit velük töltöttem, azért is maradt rendkívül emlékezetes, mert azt éreztem, talán ezek az emberek vannak a legközelebb a totális szabadság és az ezzel természetesen együtt járó öröm állapotához. Erre lehet persze azt mondani, hogy na de milyen áron, de segédeszközökel és pótszerekkel boldogságot hazudni a nyugati kultúrában legalább olyan komoly ár a jólétért cserébe, mint derékig érő kunyhóban élni és ezzel együtt közel lenni a totális szabadsághoz. Szerintem. Mindennek két oldala van és mindennek van ára is. Ez a világ rendje. Már ameddig még megmarad nekünk belőle valami.
Jövendőmondó cigányasszonyok munka közben
Az India beszámolód óta követem az oldaladat, párommal régóta tervezzük, hogy felfedezzük Indiát, de még félünk tőle. Srí Lankát viszont India előszobájaként is emlegetik, a tapasztalataid alapján melyik országot ajánlod inkább elsőre?
Szerintem félelemmel nem lehet és nem is érdemes elindulni. Megkérdeztem egyébként a helyieket arról, hogy mit gondolnak arról, hogy a nyugati kultúrában Srí Lankát India előszobájának tekintik, amit nem is igazán értettek, meg szerintem nem is igazán örültek neki. A saját tapsztalataim szerint két teljesen különböző országról van szó, India intenzívebb, Srí Lanka nyugodtabb, sokkal inkább való pihenésre, feltöltődésre a felfedezés mellett. Talán a buddhizmusnak köszönhetően, talán az ország kultúrájának részeként Srí Lankán mély nyugalom és béke érezhető. Srí Lankán minden tiszta és rendezett, Indiában viszont vannak kaotikus pillanatok.
Ez lett a kedvenc portrém a kint töltött két hét alatt készültek közül. A buddhisták legszentebb helyén készült, Kandy városában, ahol Buddha fogát is őrzk. Ez a kislány éppen az ereklyetartóhoz igyekezett, amikor úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem láttam és nem is fogok az országban, a fények, a hangulat, a kislány a virágokkal egy szintű szeplőtelensége egyben visszaadta nekem, amit Srí Lanka maga.
Milyen a street food, bátran lehet enni az utcán?
Fantasztikus és nagyon olcsó. Kedvencem lett a hoppers, ami egy rizslisztből és kókusztejből készülő palacsintaszerű kis kosár, amibe vagy tojást ütnek vagy halfasírtot esznek hozzá. Csilipaszta vagy egyéb fűszer is járhat hozzá. A legjobb vételem ebből a hoppersből egy szent tó mellett volt, mindössze tíz rúpiát (17 forintot) kért a hoppersért az a kismama, akinek a lányait végül lefotóztam és a kért össszeg tízszeresét, összesen 100 rúpiát adtam az ételért.
Az utcai gyümölcsárusoknál szinte fillérekért lehet kapni az Európában méregdrága egzotikus gyümölcsöket. A királykókusz vizét a helyiek szívószál nélkül isszák, boldogan vették tudomásul, amikor én sem kértem, hogy ez az, pont úgy viselkedem, mint a helyiek.
Miért nem lehet Buddhával közös képet készíteni?
Lehet, csak nem szabad háttal állni neki, miközben észül a kép, mert az tiszeteletlenségnek számít vele szemben. Én is meglepődtem, amikor valakinek azt kiabálták, hogy not allowed, no foto, miközben mások boldogan mosolyogtak Buddhával. De a legegyszerűbb és legbiztonságosabb, ha Buddháról készítünk fotót, ha mi nem vagyunk rajta, csak ő. Egy reptéren lévő Buddha mellett láttam olyan kis képes magyarázatot is, hogy Buddhát lehet fotózni, de te ne legyél rajta. Nyilván ott nem lehetett mellé állni a méretei miatt, csak elé, ezért tiltották meg a közös fotót.
Colombo, Sri Lanka fővárosa, ahol a Buddhák egy fejlődő üzleti negyeddel néznek folyamatosan szembe
Azt olvastam egy blogban, hogy nagyon magasak a belépők, te hogy érezted?
Szerintem 25 vagy 30 dollár egy Ancient City felfedezéséért azért nem sok, mert ugyanebben az országban 50, 60 vagy 100 rúpiáért már kapsz egy királykókuszt vagy pár száz forintért egytálételt. Szóval szerintem kiegyenlítődik szépen minden. (Egytálételek közül kedvencem lett a kottu nevű street food, amiről pontosan nem tudom, hogy micsoda, de tészta alapja lehet és annyira finom, hogy alig vártam, hogy lássam és megrendeljem valahol.) A helyieknek sokszor nem is kell belépőt fizetni egy – egy látványosságért, de ha hozzátesszük, hogy ők nemcsak hogy otthon vannak, hanem egy havi átlagfizetés körülbelül 68 ezer forintnak felel meg, akkor minden rögtön érthetővé válik számunkra is.
Balról a második a klasszikus Srí Lanka- i menyasszony a Earl’s Regency Hotel lobbijában Kandy városában a családja nőtagjaival. „Életem legboldogabb napjának mosolya ez, amit megörökítesz.” – mondta, amikor azt kértem, hogy szeretném lefotózni, hogy megmutathassam Magyarországon milyen gyönyörű is egy helyi menyasszony. www.aitkenspencehotels.com/earlsregency
Visszamennél Srí Lankára?
Én ezzel a kérdéssel azt szoktam tesztelni, hogy valaki igazán jól érezte – e magát egy országban. Nos, nemhogy visszamennék, hanem vissza is fogok. Egy Berlinéhez hasonló kreatív késztetést éreztem folyamatosan, miközben az országban tartózkodtam. Állandóan jegyzeteltem azokat a mondatokat, amiket a készülő regényemhez írtam föl. Onnan tudom, hogy Srí Lankán volt igazán erős ez az energia, mert a Maldívon már nem jegyzeteltem, csak elnyúltam a hófehér homokban. Nyilván azért, hogy erőt gyűjtsek a nagy munkához. A könyvet 2020 Karácsnyára szeretném a kezetekbe adni.
