Sikkes, öntudatos, stílusos. A párizsi nőkép. Lehet, hogy nem is vagyunk olyan messze tőle itthon? Stílustanácsok helyett az önbizalom felszabadító erejéről és a megtalált harmóniáról érdemes beszélni. Párizsból legalábbis mindenképpen.
Majd egy évtizeden keresztül készítettem magazinokat a független alkotó életem előtt. Akkor is, azóta is gyakran járok Párizsba. Balzac mondta, aki nem jár elég gyakran Párizsba, az sosem lesz tökéletesen elegáns. Egyet kell értenem vele. A városban lévő kifinomultság akkor is hat az emberre, amikor már hazatért. Beépül. A hazai Marie Claire alapító csapattagjaként vezető szerkesztőként öt évig, majd később az InStyle főszerkesztőjeként három évig rendszeresen megfordultam a világ divatfővárosaiban rendezett divatheteken is. Az egyik, divattörténeti jelentőségű párizsi CHANEL bemutatón a saját ötletemből épített magazin, a high fashiont a budapesti szubkultúrákkal ötvöző Fashion Issue főszerkesztőjeként kaptam meghívást. Sokat és sokszor láttam abból, hogy hogyan öltözik, mit mutat, mit tud a párizsi nő.
Párizsban (is) mindenre érzékenyek a stílus és trendteremtők, ami frissességet hozhat az állandóságba, hiszen semmi sem múlik el olyan gyorsan és dicstelenül egy divatfővárosban, mint egy aktuális divattrend.
Párizsnak azonban, akárcsak a párizsi vagy a francia nőnek, időtlen stílusa van. Könnyed és sikkes, mint egy Baudelaire sor, olyan felszabadult és öntudatos stílus ez, ami tele van önbizalommal és természetességgel. És ezekre van leginkább szüksége egy nőnek, hogy vonzónak érezze magát.
A jól érzem magam a bőrömben életérzéshez segíthet hozzá egy – egy jól választott majd később jól párosított ruhadarab. Ha valaki vásárolt már bármilyen ruhaneműt vagy kiegészítőt Párizsban, jól tudja, hogy az eladók sem engedik, hogy hibázzon. Addig nem nyugszanak, amíg meg nem találják a vásárló karakteréhez és a meglévő de leginkább éppen rajta lévő ruhatárához legjobban illő darabot. Színben is, fazonban is. A titok a könnyedség, ami tanulható, ha esetleg nincs meg alapjáraton, de Párizsból mindenképpen hazahozható.
A brüsszeli Balassi Intézetben rendezett, a magyar divatról szóló kerekasztal beszélgetés szünetében kérdezte meg tőlem egy Brüsszelben élő hölgy, hogy ugyan mondjak már neki valamit arra, amit nem mer közönség előtt megkérdezni. Azt, hogy a magyar nők miért nem tudnak olyan könnyedén szexik lenni, mint például a latinok? Éreztem, hogy a saját kinti életének a szorongásaival, görcseivel kapcsolatos a kérdés és a kétség is.
A belga, az olasz és a francia kultúra és mindennapok természetes, magától értetődő része a stílus és az öltözködés. Egyszerűen azért, mert az egyik – még ha nem is a legfontosabb- meghatározója annak, hogyan érezzük magunkat egy napon a bőrünkben és ezzel együtt hogyan és miként vagyunk sikeresek, vonzóak, energikusak. Egyszerűen felszabadultak. A szocializmus uniformizálódásától kezdve a kultúrák különbözőségéig sok minden szóba került ott, az intézet szünetében. Nem hiszek abban, hogy a könnyedség attól függ, hogy ki hová születik vagy hogy mennyit keres.
A divatiparban eltöltött majd egy évtized tapasztalata és a világ divatfővárosaiban látottak alapján azt mondom, a könnyedség összefügg egy társadalom jó közérzetével, ízlésével, múltjával és jelenével.
24, rue Paul Bert
Számít, hogy az embert mi veszi körül, mit látott és tapasztalt otthon, miben és hogyan szocializálódott, Az épített környezet és a design hat a tudatalattira, ha valaki szépet és harmonikusat lát maga körül, vagy azzá válik vagy azzá szeretne válni maga is.
Párizsban, de akár Rómában, Milánóban és Firenzében is, ha az ember csak leül egy kávéházba, és nézi az utcákon vonuló embereket, fel tudja szívni magába azt a harmóniát és szépséget, ami körülöleli. A város finomságát és a benne élők eleganciáját.
az évfordulót. Az ünneplés részeként az Air France divatbemutatót is tartott, ahol a légitársaság légiutaskísérői által az elmúlt 90 évben viselt egyenruhákat mutatták be. A hagyományos divatbemutatókkal ellentétben – amelyek során a ruhákat fizikailag kell különböző helyszínekre szállítani – a légitársaság Hypergram vagyis HD hologram divatbemutatót tartott. A legelső Air France-öltönyt egyébként Georgette Renal tervezte, ezt a légiutaskísérők 1946-ban viselték. Ezt elegánsabb, nőiesebb stílus követte 1951-ben, amikor Georgette de Trèze tervezte az uniformist. A bemutató Christian Dior és Balenciaga egyenruhákkal folytatódott, de a Jean Patou divatház által tervezett 1976-os Concorde-ruha, az 1978-as Carven „Tropical” ruha, a showstopper 1987-es Louis Feraud nyári ruha és a Carven 1987-es Fregate ruhája is látható volt. A fotót az Air France bocsátotta a PetersPlanet rendelkezésére.
Szerintem a magyar nőknek sincs semmi okuk az aggodalomra, bár az mindenképpen megfontolandó visszajelzés, amit a külföldről érkezett férfiak és nők korábban rendszeresen megjegyeznek, hogy itthon mintha többet tennének ki abból, ami van, ahelyett, hogy csak sejtetnék azt. Azok az idők, amikor a rendszerváltás után Bécsben arról ismerték meg a magyarokat, hogy rosszul vannak felöltözve, már régen a múlté.
A magyar nők és férfiak megtanultak ízlésesen, elegánsan és visszafogottan öltözni. Hiszen ki ne akarná jobban érezni magát a bőrében? Ki ne akarna sikeresebb lenni a munkahelyén vagy a randevúján?
A titok a könnyedség. A könnyedségben van bátorság és kísérletező kedv. A franciák nem félnek attól, hogy mellényúlnak, nem feszülnek be, nem görcsölnek rá, tudják, hogy természetességgel, őszinteséggel és eleganciával, a saját stílusuk megtalálásával nem kell semmi mást tenniük, mint önazonosnak lenni.
A stílus és a jó kisugárzás nem más, mint az önazonosságban megtalált harmónia. Ehhez persze tudni kell, hogy az ember pontosan kicsoda és milyen különleges már azáltal, hogy mindenki mástól különbözik. Talán ezt tudják a legjobban a párizsi nők. A stílusukat el lehet lesni, a magazinokból meg lehet tanulni. Kevesen tudják, hogy a magazint magát is a franciák találták fel, és bármennyire megdöbbentően hangzik, azt is leírták bennük valamikor, hogy minden nap tiszta fehérneműt kell húzni és naponta többször fogat kell mosni.
A globalizáció és a mindenhol egyszerre jelen levés lehetőségének köszönhetően azonban itthon is egyre közelebb lehetünk ahhoz, amit a világ nyugati felén lehet hogy nálunk hamarabb megértettek vagy a kultúra részévé lett. Lazán, könnyedén, bűntudat nélkül vonzónak és szabadnak lenni. A többi jön magától.
