A Tarifa – Tanger – Casablanca tengely
Frissen és energikusan ébredtem, fél nyolckor már az interneten előre váltott, még Budapesten kinyomtatott Malaga – Tarifa buszjeggyel (avanzabus.com) a kezemben a buszon ültem, a reggel is tovább folytatódó éjszakai izgatottsággal alig vártam, hogy áthajózzak Afrikába.
Az első barátot, Redakát a buszon szereztem, mégpedig akkor, amikor valami megmagyarázhatatlan okból egyszer csak át kellett szállnunk a buszról egy a másikra. Redaka, mint később megtudam, paralízis miatt mindkét kezében bottal tud csak járni, azt, hogy hogyan sikerült egy hatalmas bőröndöt, egy hátizsákot és egy kézitáskát magával hurcolnia, azóta sem tudom elképzelni, de a saját csomagjaim mellett mindhármat bevállaltam, hogy átcihelődjünk először egyik buszról a másikra, majd a fél kettes Marokkóba tartó kompra.
Redaka a cipekedésért cserébe hálából lerajzolta nekem Marokkó térképét a noteszomba és minden olyan fontos pontot bejelölt, ami szerinte bele fog férni a két hétbe, és azt is elmondta, hogy a hegyekben laknak az igazán jó emberek. Megdöbbentő módon egy Budapesten megismert, régóta nem látott francia baráttal is összefutottam a kompon, aki szintén Marokkóba tartott és megismertem egy Helsingerből útra kelt dán vándort is, aki részletesen elmesélte, hogyan lehet pénz és telefon nélkül bejárni a világot, úgy, hogy az ember tényleg azt érezze, hogy szabad, mint a madár. Azt is tőle tudom, (állítása szerint a saját példáján keresztül tudja igazolni) hogy az Univerzum mindig velünk van, hogy segítsen bennünket az utunkon, a kérdés csak az, hogy mi vele vagyunk-e. Merthogy minden rajtunk múlik.
A komp alig egy óra alatt ért át Afrikába, de már az első percben pontosan tudtam, hogy jól döntöttem, amikor nem csak egyszerűen berepültem a marokkói kultúrába, hanem hagytam, hogy csak úgy átcsorogjak az európaiból az észak-afrikaiba.
Redaka utat tört az afrikai oldalon ránk várakozó taxis hiénákon keresztül és Facebook jelölések után a Tanger vasútállomáson utunkra engedett. Első osztályra vettem jegyet az itthoni Marokkót járt utazók jótanácsait követve, az árbeli különbség nem számottevő, de csak így garantált az ülőhely és a légkondicionálás, ami egy ilyen hosszú vonatúton sokat számít. A jegyet próbáltam itthonról megvenni a neten, de nem sikerült, aztán megértettem, hogy nem is érdemes ezzel bajlódni.
A vasútállomásra való megérkezés után fél órán belül indult is a vonatom tovább Casablanca felé, ahol egy kalandos és felfedezésekkel teli este után az éjszakát végül egy Airbnb-n foglalt palotában töltöttem. Ezt a csodát inkább megmutatom fotókon, mert én még akkor sem hittem el, hogy benne vagyok ebben a történetben, amikor az éjszaka legvégén a párnára hajtottam a fejem az egész napos felfedezés és utazás után. Ettől az éjszakától értékelődött át bennem a fejedelmi lakosztály fogalma, pontosabban ettől a naptól kezdve egészen pontosan tudom, hogy ez valójában mit jelent.