MAGYARORSZÁG ÚJRA NYITVA – ÖT SZERETHETŐ ÉS BIZTONSÁGOS HELY ITTHON

BABÉRLIGET KÚRIA POLÁNYBAN  

Polányban az a legjobb szerintem, hogy abban a pillanatban, ahogy megérkezik az ember, otthonos, mély nyugalom veszi körül.

 

 

Szerintem a vidéki emberek megérzik azt, ha a másik is vidéki, és bár én már többet éltem Budapesten (sőt, lassan a világ nagyvárosaiban is) mint szülővárosomban, Berettyóújfaluban, mégis van egy radar, ami érzékeli, hogy van bennünk valami közös. Ha valaki földije az embernek és egy másik pontján találkoznak a világnak, akkor mindig nagyon megörülnek egymásnak, valószínűleg a közös történeteik miatt. Babérligeten az ízekben éreztem meg a hazait, leginkább apám fűszerezésének világát, ami annyira jellemzően alföldi, hogy száz közül is megismerem. Az adagokban pedig szintén az ő szinte traktálós lakjál jól fiam, egyél rendesen hozzáállását. A séfről, Balázsról kiderült, hogy Debrecenben nőtt föl, és hogy számtalanszor volt a szülővárosomban. Babérligetre már Milánóból érkezett, nemrég házasodtak össze a feleségével, aki szintén debreceni.

A Polányban töltött napok alatt folyamatosan az járt a fejemben, hogy éppen egy ilyen helyszínt képzelek el az íráshoz, mint ez a falucska,  inspirálót, otthonosat, szeretettel telit. Azt, hogy a levegőben terjengő virágillat és az apám fűszerezése előhozza azokat a mélyen élő gyerekkori emlékeket, amiket a meseszobában éltem át a falusi nyaralásokkor, de a babérliget népszerű esküvői helyszín is. 

 

 

KÁLI HOME, KŐVÁGÓÖRS 

Meghitt, környezettudatos, világszínvonalú „cozy luxury.” 

Az egész világon elismert hazai fotóművész, Dóka Béla saját készítésű különleges hangulatú bérelhető otthona Kővágóörsön szerintem jelenleg a legjobb, ami ebben a műfajban a Balaton körül történhet. A falakon a művész Fülöp- szigeteken készüt alkotásai, bútorok Ázsiából és a Balaton körülről, személyesség és egyedi hangulat. 

 

FALUVÉGI VENDÉGHÁZ MÁNDOKON 

Kamaszkoromban Tisza túráztam először. A Felső – Tisza vidékéről indultunk akkor, a kis Túr is a terv része volt. Ott láttam először vadászó jégmadarat a National Geographic fotói után, de vadon élő tündérrózsákat is, vagy olyan romantikus, az ember feje fölé a vízen búraként boruló erdőrészleteket, amilyeneket korábban csak természetfilmekben. Nem is gondoltam, hogy Magyarországon is lehet ilyen izgalmas és vad a természet, de a legnagyobb örömöt már akkor is a helyiekkel való találkozás jelentette. 

Talán ezért is térek vissza szinte minden évben, van amikor többször is a Tisza vidékére, hogy újabb és újabb apró szeletét fedezzem fel, vagy hogy újabb történeteket, embereket és kincseket találjak. Mándok azért is különösen emlékezetes, mert egy National Geographic díjnyertes fotó készült a Faluvégi Vendégház tornácán egy kora nyáron. A vendégházat aznap hívtam fel, amikor szerettem volna ott eltölteni az első éjszakát, szokás szerint tervek nélkül indultam neki, ami jön, az lesz a jó. Senki nem volt ott éppen, így megkaptuk az egész házat, gyümölcsöskerttel, virágoskerttel, kinti ücsörgővel, hatalmas konyhával és autentikusan berendezett vendégszobával.

Ez a fotó lett díjnyertes a National Geographic magazin fotópályázatán, a Szűcs Gáborné Klárikával közös kép. Klárika tulajdonképpen csak besegített a háziaknak, ő jött érte a kulcsért, amikor kicsekkoltam, de amikor betoppant, mesélni kezdett az unokáiról és arról, hogy milyen szerencsés körülötte mindenki, mert azt csinálhat, amit szeret. Akkor készült ez a kép is, ami végül díjat kapott és ezzel együtt megjelent a magazinban.   

Amikor legutóbb Tisza túrára indultam azzal a tervvel, hogy fogom a bringámat és Záhonytól, ahol délnek fordul a Tisza, szépen lecsorgok egészen Szegedig. Vonattal, biciklivel, csónakkal, a cél, hogy abban a tíz napban érezzem a Tiszát, a körülötte élőket, és valamit megtapasztaljak abból, hogy most hogyan élnek, hogyan utaznak a Tisza körül. Az első dolgom az volt, hogy eltekerjek Mándokra és meglepjem egy National Geographic magazinnal Klárikát, benne a díjnyertes fotóval.

 

 

AZ ELTE BOTANIKUS KERTJE, A BUDAPESTI FÜVÉSZKERT

Több mint húsz évvel ezelőtt, amikor először jártam ott, már akkor megérintett a Füvészkert szokatlanul megbúvós hangulata. Ugyanakkor kicsit csalódott is voltam az elhanyagoltsága láttán akkor, legszívesebben nekiálltam volna gyomlálni az elgazosodott ágyásokat, de most már azt is tudom, hogy önkéntesként akár ezt is megtehetem. És bár a Füvészkert óriási fejlődött az elmúlt évtizedekben, azért még még mindig akad egy kis gyomlálnivaló, ha valaki önkéntességen gondolkodik. 

 

A világ bármelyik pontján járok, az első utam a virágpiac és a kávéházak után legtöbbször a botanikus kertekbe vezet. A londoni KEW Gardens az egyik kedvencem a világból, de szerettem még a New York-it is Bronxban, Amszterdamban paradicsomi állapotok várják a növényrajongókat, de Füvészkertből csak egy van, a kert Magyar Örökség díjat is kapott. 

Alig hiszem, hogy van olyan ember Magyarországon, akinek ne olvasta volna a Pál utcai fiúk történetét, a legutóbbi pünkösdi sétán is hallottam ahogyan tizenéves kölykök Nemecsekről beszélgetnek a pesti pálmaházak előtt. Nekem a Füvészkert egy kis sziget nyugalom, de sok egymásra találás helyszíne is. Külföldi barátaimat érdekes módon még soha nem vittem oda, lehet azért, mert aki nem ismeri Nemecseket, annak mást jelent ez a kert is.

ZEBEGÉNY 

Zebegény egyik nagy erőssége, hogy közel van Budapesthez. Ha innen indulnánk, egy óra alatt elérjük vonattal de bringával (és autóval) is megközelíthető. Azt tudtam, hogy Zebegény megihleti a festőket, de én azért döntöttem úgy, hogy újra felfedezem, mert a szüleim ott voltak nászúton 1973-ban. Azóta is emlegetik, hogy milyen friss volt ott a levegő. Hátizsákkal indultam el, hogy megérezzem, mi lehetett ott akkor, és miért érdemes odamenni most.

Nem tudom, hogy lázadásból vagy csak a kor aktuális divatjának megfelelően, de anyám miniszoknyában ment férjhez apámhoz a hetvenes években. Amikor a zebegényi utamhoz és ehhez az élményriporthoz kérdezgettem a szüleimet nászútjukról, azt is megtudtam, hogy mi minden és milyen feszített tempóban történt 1973 nyarán.

Anyukám júniusban leérettségizett, július hetedikén két tanú előtt kimondták a boldogító igent, ami után rögtön egy hét nászút következett, ahová vonattal indultak el Berettyóújfaluból. A nászútról hazajőve édesanyám augusztus elsején élete első munkahelyén elkezdjen dolgozni, mint audiológiai asszisztens. A hetvenes években festői Zebegényként (is) emlegetett Duna parti falucska tehát nagy jelentőséggel bírt, valamiben az első valamiben az utolsó is volt, az ott gyűjtött élményanyag tehát
különösen értékes. Azt szomorúan hallottam viszont, hogy egy fotó sem készült. ‘Kisfiam, akkor még nem fotózgattuk egymást, más idők voltak’ – mondta anyukám, amikor egyszerűen nem hittem el, hogy egy felhőtlen nászúton egyetlen kép sem készült, sem közös, sem szóló. Ehhez képest mindenre mosolyogva emlékeznek vissza, ami ott történt. Ha két ember szereti egymást, akkor tényleg nem kell több egy Duna parti kulcsosháznál, amiben főzni is lehet. A pár lépésre található Duna legyen az egyetlen, ahová ki kellett mozdulni az egy hét alatt.

Airbnb-n kerestem szálláslehetőséget, így találtam meg a kanyargó Dunára panorámás kerti medencés Villa Idill-t. 

 

A Villa Idillben ismertem meg annak Frida Kahlo – ra hasonlító indiai festőművésznőnek a történetét, Amrita Sher-Gil nagyon szerette Zebegényt és sokat is járt ott. A Sotherby’s árverésén egy önarcképe 900 millió forintnak megfelelő fontért kelt el, tehát a világ egyik legdrágább magar festője. Eredetileg Dalmaként  hívták, hiszen édesanyja magyar operaénekes, édesapja pedig indiai maharadzsa. Nyolcéves koráig élt Magyarországon, magyar férfihez ment feleségül és 28 évesen halt meg, képei India nemzeti kincsének számítanak.  A Villa Idill falain láttam a híres képeinek reprodukcióját és a boldog békeidők strandolós képei között azt is éreztem, hogy ha egy kicsit jobban odafigyelünk és bátrabban megyünk az egy órányi vonat és autóútra található Zebegénybe, feltámasztható vagy újrateremthető lenne az a sikkes strandolós-hegyi erdőben kirándulós életforma, ami miatt olyan sokan beleszeretnek egy hétvégi kirándulás alatt is Zebegénybe, hogy nyaralót vagy házat vesznek. Sok osztálykirándulást szerveznek Zebegénybe az alföldről, sokan életükben itt látnak először hegyet és van, akinél ez annyira meghatározó élmény, hogy végül Zebegényben telepszik le. A Villa Idill tulajdonosai Szegedről érkezve képzelték el itt az életüket és maguknak építették fel az új otthonukat, jól érezhetően sok szeretettel, de öt év után úgy döntöttek, Újlipótváros jobban passzol a személyiségükhöz. Tőlük hallottam azt a történetet is, hogy egy hétvégi kirándulás alkalmával egy szerelmespár annyira belezúgott Zebegénybe, hogy egy évre kibéreltek egy kis romantikus házacskát, de csak egy hónapig bírták a főváros nélkül (vagy egymással?) Zebegényben.

Zebegényben bőven megvan még a hetvenes évek vadromantikája, de nyomokban megtalálható még az a békebeli festő idill is, ami olyan híressé és kedveltté tette az ezer fős kis települést, hogy nyárra a látogatókkal együtt ötezerre duzzad a lélekszám.

NATURA HILL ZEBEGÉNY 

Ökotudatos hotel, slow food és slow life rajongóknak.