Három ország, összesen két hónapnyi Közép és Dél-Amerika élményanyag, három memóriakártya, két hónapnyi előkészület, elmondhatatlanul sok szervezés, sok szenvedély, két támogató, két kurátor és még több tehetséges, segítő szándékú ember és jó barát segítségével nyerte el végső formáját a Kuba, Kolumbia, Ecuador – Latin Amerika lelke című fotókiállítás anyaga, ami egészen március nyolcadikáig látható Budapesten, a Hadikban. Az első gratuláció az első látogatótól, Korniss Péter fotóművésztől jött, amire azért vagyok különösen büszke, mert sokat tanultam tőle Stalter György és M. Horváth Judit fotósiskolájában. Korniss Péter még a megnyitó előtt nézte meg a kiállítást, a meghívóra reagálva, azt írta, gondoltam, ha holnap lesz a kiállítás, már fent vannak a képek a falon, „Gratulálok és további sikereket kívánok!” A megnyitó másnap este volt, és boldogan és bátran mondhatom, hogy jó hangulatú, derűvel, életörömmel teli és sikeres megnyitóról számolhatok be nektek.
Dr Hajdú Zsanett biológus kutató, Sohajda Levenete göncruszkai lelkipásztor, Kiss Ildikó, az Air France/KLM country managare és Szűcs Péter, a PetersPlanet.travel készítője, a fenntartható fejlődésről szóló beszélgetés résztvevői és Elsa Valle kubai énekesnő, aki a képekhez és kifejezetten erre az estére állított össze egy meglepetés – koncertet
Bosznai Tibor a Hadik tulajdonos – alapítója és Ott Anna, a Hadik művészeti vezetője, akik meghívták Szűcs Pétert és a Dél-Amerika lelke című kiállítást
Gálffi László színművész
Kasza Emese, a MEI KAWA tervezője és tulajdonosa, tőle kértem aegy jó szabású nadrágot az estéhez
Farkas Franciska színésznő és Takács Vilmos (Vilkó) gitáros at Ganxsta Zolee és a Kartel
Juhász Anna irodalmár, akivel már most készülünk a fin issage-ra, egy Kepes Andrással közös estre március nyolcadikán. Anna vásárolta meg az első képet is, a Hajnali hajmosás címűt.
Trokán Nóra nemcsak színésznő, hanem portrékat is fotóz
Pályi Zsófi és Hirling Bálint fotósok, a kiállítás kurátorai és Hankó Viktor újságíró
Kurucz Andris brazil és afro DJ mixe kísérte végig az éjszakát
Etentuk Inemesit, az ARTLOCATOR magazin főszerkesztője, a magazin a Dél-Amerika lelke című kiállítás exkluzív médiapartnere
Vágó Réka divattervező és Korentsy Endre, a Müpa produkciós igazgatója
Tiefenthaler Eszter, a Marie Claire magazin vezető szerkesztője és Alan Salisbury, aki Londonból érkezett a megnyitóra
Vértes Lívia az InStyle magazin művészeti vezetője és Tóth – Szántó Krisztina, a Marie Claire magazin szerkesztője
Stalter György fotográfustól és feleségétől, M. Horváth Judittól tanultam fényképezni, a képen Stalter Györggyel a kiállítás képeinek címeivel szórakozunk
Kerekes Vica színésznő
Lipták Tímea, a Centrál Média Csoport magazindivíziójának vezetője, a National Geoghraphic magazin lapigazgató-főszerkesztője a szülési szabadságról érkezett a megnyitóra
Mojzes Nóra lakberendező és Mojzes Nóra divattervező
Füzesi Gábor jóbarátom, aki az egyik legjobb travel mate -em is évek óta
Reisz Anna, az Air France/KLM képviseletében a kedvenc képeivel
Demeter Endre borász, aki saját készítésű pezsgőjével egyenesen Mádról érkezett
Randevú a képek alatt a Hadikban, ez a kedves pár Kubába készült és magukra ismertek a meghívón szereplő párban, ezért eljöttek randevúzni és megnézni a Latin Amerika lelke című kiállítást.
Bori nyert egy képet a kiállítás képei közül, mert megosztotta a meghívót, szeretettel gratulálok!
Ez már a kiállítás utóélete, az első limitált, számozott, aláírt példányok elindultak az új tulajdonosaikhoz
Anyukám Berettyóújfaluból érkezett, mindketten nagyon örülünk annak, hogy boldognak látjuk a másikat.
Mivel a lakásomat felajánlottam a francia vendégeimnek, akiknél rendszeresen couchsurfingelek Párizsban, a megnyitó utáni éjszakát a Sofitelben töltöttük, ott tudtam meg, hogy ez volt anyukám éltében az első éjszaka, amit hotelban töltött.
Tavaly nyáron azért mentem vissza Kubába, hogy az első fotósprojektemet, a Waiting for Obama címűt folytassam. Kíváncsi voltam, mi változott a Barack Obama történelmi látogatása utáni évben a karibi szigetországban. Kolumbiába is másodjára mentem vissza tavaly, de most először kamerával a kezemben, és nemcsak a kedvenc íróm, Gabriel García Márquez, hanem a kolumbiai esőerdőben élő indiánok miatt is. Célom volt, hogy megtapasztaljak és meg is mutassak valamit az ő bölcsességükből. Szerintem ezek a közösségek, a természettel harmóniában élő emberek tudnak valamit, amit a nyugati civilizációban élők közül sokan már elfelejtettek vagy elveszítettek.
Ecuadorban tavaly jártam először. Ott tanultam azt a többjelentésű, inka eredetű szót is, hogy PACHACÚTEC. Azt is jelenti, hogy Isten, azt is, hogy tíz, de a körforgást is ezzel a szóval fejezik ki. Az ott élő indiánok szerint a ciklusok 500 évente változnak, és a változással együtt kezdetét veszi egy teljesen új korszak. Szerintük ez a változás már elkezdődött, és most az ő javukat fogja szolgálni. Egyre többen akarják tudni például, hogyan élnek, mit tudnak ők, akiket az elzártság és a közösséghez való tartozás már többször megmentett a történelem folyamán. Mindhárom országban azt hallottam, hogy a hit, az egymásért érzett felelősség, a közösség ereje és a környezetkímélő, fenntartható fejlődés a jövő és az élhető világ kulcsa. Azt is éreztem, hogy ami egyeseknek elsőre elmaradottnak, harmadik világbélinek tűnhet a nyugati világból nézve, az valójában progresszív és nagyon is korszerű megközelítés, még akkor is, ha történelmi vagy gazdasági okokra, kizsákmányolásra és a túlélésért folytatott küzdelemre vezethető vissza.
Nagyon sokat kaptam Dél-Amerikától. Képes vagyok például egyszerűen csak örülni annak, ami (aki) van. Intenzíven megélni a pillanatot, vagy hinni, jelen lenni, amit sokan szép lassan elfelejtünk. A Kuba, Kolumbia, Ecuador – Dél-Amerika lelke című kiállítás képeivel ezt a meghitt, elzárt és nagyon szerethető világot szeretném megmutatni.
Elsősorban derűt, érzékenységet, természetességet, de egyfajta minőséget is.
Majd húsz évvel ezelőtt, talán másodéves egyetemista lehettem, amikor szerkesztőasszisztensként dolgoztam egy tévés produkcióban.
A Milleniumi mesék az ország nagyjait mutatta be. A műsor szerkesztője kérdezte tőlem, hogy kit javasolok, akiről forgathatnánk. Sok egyéb mellett, André Kertész nevét is említettem, aki át is ment a rostán. Tisztelem az ő munkásságát. Maximálisan egyetértek azzal is, amit nemcsak mondott, hanem képviselt is egész életében, miszerint az objektívet megcsalni nem lehet.
“Ha az érzés nem őszinte, a meglátás csak kitalált, mesterkélt, az objektív pontosan reprodukálja, sőt fokozza a mesterkéltséget.” – fogalmazott André Kertész. Szerintem ez mindennel így van, ami nem igazi, az egyszerűen nem jön át. Ideig – óráig lehet csak megtéveszteni embereket, de szerintem semmiképpen nem tud maradandó és értékes lenni az, ami hamis.
Kertész mondta azt is, hogy “az élmény az enyém, így minden képem elsősorban önmagamnak szól, még ha másnak is készül…. Amatőr vagyok és az is maradok egész életemben. A fotográfiában nagyra értékelem a dolgok jellemző tulajdonságainak lényeges vonásainak rögzítési lehetőségét. A fotós művészete szakadatlan felfedezés, mely sok időt és nagy türelmet követel. A fotó szépsége az igazságából fakad.”
Egyetértek minden André Kertésztől tőle idézett szóval. Gondoljunk a barátságra, a szerelemre, vagy bármilyen kapcsolódásra de gondolhatunk akár a hírekre is. Arra, hogy mit ér, ha igazi, és mit ér akkor, ha nem az.
A képeimmel is azt szeretném megmutatni, amit az írásaimmal a PetersPlanet.travel utazási magazinban. Azt, ami igazi és autentikus. A Latin -Amerika lelke című kiállítási anyagból remélem, hogy mindenki haza tud vinni egy érzést vagy egy gondolatot abból, amit Dél – Amerikából hoztam haza Európába.
Köszönöm az Air France/KLM segítségét is, nélkülük nem lenne kiállítás, azt pedig különösen köszönöm nekik, hogy már akkor mellém álltak, amikor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz az egészből, amit elképzeltem. Hasonló értékek mentén gondolkodunk, még ha más is a motivációnk. Hiszünk a fenntartható fejlődésben, az európaiságban, de nyitottak vagyunk mindarra, amitől jobb lehet a világ.
Dél – Amerika szerintem jelenleg a világ egyik figyelemreméltó pontja. Elsősorban azért, mert szívvel és lélekkel teli, és ez már csak kevés helyen van így a világban. Az alkotáshoz pedig talán ezekből kell a legtöbb. Minden más jön magától, ha az ember az igazat mondja vagy mutatja.
A Kuba, Kolumbia, Ecuador – Latin Amerika lelke című kiállítás létrejöttét támogatta:
