Can a man be sensitive enough for beauty and softness? Of course. Can manliness, or all that we think about that, be redefined? Do we know anything about that? Who is masculine? Who has male power? And who or what is not that masculine or manlike? Why is there an identity crisis being a man in the 21st century?
This portrait made in Esfahan in the Armenian church, when I saw I group of young guys, all wanted to have picture, but I decided him as he was the one and only who never felt he is attractive, I told him about his soul, and he smiled, I ctached that moment with an Armenian angel behind him/ Ezt a portrét Esfahanban, Irán egyik vallási központjában készítettem az örmény keresztény templomban. Megláttam egy csapat srácot, ők meg a kamerámat, mindegyik képet akart, de én őt választottam, mert a nyúlszája miatt valószínűleg soha nem érezte magát igazán vonzónak, annyit mondtam neki, hogy látom a lelkedet, erre elmosolyodott, ekkor kattintottam egy párat, ez az egyik kép ezek közül
I went to Iran this summer. I had only my backpack with me and my camera in my hands. From the West to the East, I was living the Iranian everyday life, and in Iran I experienced that you can talk about your feelings if you are a man, you can cry if you feel like it, you can listen to and tell poetry on the streets, and you can show your deep love, even if you are a man. I found myself in a totally different world in Iran. I also felt that we Hungarians are much closer to the East than we think, and we are far away from the West – much more than we think. When I felt the love and honesty and the open-mindedness of the Persian people, I felt ashamed because of my earlier preconceptions.
I met with Morteza in the bus between Shiraz and Esfahan. We became friends quickly as we both felt we know each other long time ago . He invited me to his wedding and his house, he is working with silver, he is decorating that big silver plates what you can see behind him, can’t wait to see him again in Iran when the Persian new year starts / Mortezával a Shiraz és Eshafan között közlekedő buszon találkoztunk, és azonnal úgy éreztük, mintha már régóta ismernénk egymást, meghívott az esküvőjére és a házába is, alig várom, hogy a perzsa újév kezdetén újra találkozzunk és együtt is utazzunk Iránban.
Inside and beinhg guest in a Persian house is one of the greatest thing, they treat you as the friend of God, in this pictures you can see two brothers, on the right side there is Ghasem became my friend as well, / Iránban óriási élmény vendégnek lenni, a vendéget ugyanis úgy tartják, mint Isten legjobb barátját, itt egy testvérpár látható, akiknél Esfahanban vendégeskedtem, a jobb oldalon Ghasem, aki szintén jó barát lett, az egész várost és az összes látnivalót megmutatta nekem
With the Persian portraits, I would like to show the world of Persian people where I felt safe and comfortable arriving as a single man from the Western world. I would love to show you the richness and the purity of the ancient Persian culture through the portraits and stories of the everyday (they are really my heroes, by the way) people. They were all open and brave enough to show their soul and heart. Hope I can bring them and their beautiful souls closer to you.
Ghasem in the big bazaar in Esfahan / Ghasem az Esfahan nagy bazárban
Lehet egy férfi érzékeny a szépségre és a finomságra? Minden bizonnyal. Újradefiniálható a férfiasság vagy az arról alkotott fogalmunk? Van egyáltalán fogalmunk róla? Ki, mi számít férfiasnak, és mi vagy ki az, akit valamiért nem tekintünk annak? Vajon mi az oka a XXI. század nyugati kultúrájában a férfiak identitásválságának?
Twins in the front of big mosque in Tehran, love how the West (adidas) meets with East on this picture / Ikrek Teheránban, a nagymecset előtt, imádom, ahogyan a nyugat (adidas) a Kelettel találkozik ezen a képen
Egy hátizsákkal és egy kamerával indultam el Grúziából Iránba ezen a nyáron. Nyugatról keletre. Egy olyan országban éltem a helyiek mindennapjait, ahol teljesen természetes, hogy egy férfi beszél az érzelmeiről és a fájdalmairól, teljesen természetes, hogy érzékeny a szépre és (például) a költészetre. Büszke arra, hogy van hite, vagy arra, milyen mélyen és őszintén képes szeretni. Iránban egy egészen más világban találtam magam, mint amiben eddig éltem, miközben azt is éreztem, hogy mi, magyarok, nem is tudjuk, valójában mennyire közel vagyunk a kelethez, és milyen messzire a nyugattól. Az Iránban élő emberek nyitottságát, természetességét és őszinteségét megtapasztalva szinte szégyelltem magam azok miatt az előítéletek miatt, melyekkel az indulásom előtt viaskodtam.
I met with Ali in the nomadic tent, he was the only English speaker in the community, we had many interesting conversation about East and West, and of course made many pictures about him, I think he can be successful as a model in Europe / Alival a nomád táborban találkoztam, ő volt az egyetlen, aki tudott angolul, rengeteget beszélgettünk és persze fotóztam sokat, szerintem bátran modellkedhetne Európában
A perzsa portrékkal egy olyan világot szeretnék megmutatni, ahol a nyugati kultúrából – egyedül és férfiként – érkezve komfortosan és biztonságban éreztem magam. Hétköznapi (vagyis sokkal inkább világraszóló) emberek portréival, történeteivel szeretném megmutatni, hogy a világ egyik legősibb kultúrája, a perzsa, milyen fantasztikus lehetőséget nyújt ahhoz, hogy szembenézzünk a saját magunk alkotta férfiképpel, és azzal: milyen előítéleteink vannak egy olyan kultúráról, amiről ugyan hallottunk már valamit, de valójában nem tapasztaltuk meg, milyen is valójában.
In the silver workshop in Eshfahan / Az Esfahan ezüstműhelyben
My dear friend, Morteza in the silver workshop in Esfahan / Morteza barátom az ezüstműhelyben Esfahanban
Little boy waiting his parents in Yazd / szüleit váró kisfiú Yazdban
Remélem azokon az embereken keresztül, akik megnyitották és megmutatták nekem és a kamerámnak a világukat, sikerül közelebb hozni, megérteni azt a szépséget és finomságot, amivel én találkoztam Iránban.