>

Büszke vagyok a gyökereimre, arra, amit a nagyszüleimtől, szüleimtől és a falujuktól kaptam. Ők mindannyian Biharnagybajomban születtek vagy nőttek föl, sokan ma is ott élnek, egy kicsi háromezres lélekszámú Kelet – Magyarország-i faluban.

Minden gyerekkori nyaramat a nagyszülőkkel töltöttem az akkori Zalka Máté, most már Pákász utcában. Nagy kártyázások, nevetések, szilvaszedés és almás lepény, a lehető legközelebbi kapcsolat a természettel és velük, a nagyszülőkkel, ami először eszembe jut. Arra is emlékszem, hogy egy ágyban aludtunk mi négyen, a bátyám és a nagyszüleim, amikor kisgyerekek voltunk.

Most, a fél világot bejárva békéért, biztonságért, szeretetet adni és kapni jövök haza, és büszkén mutattam meg Kubában és Iránban készült portréimat egy fotókiállításon Biharnagybajomban, a Művelődési Házban.

Biharnagybajomban, a nagyszülőkkel elköltött vasárnapi ebéd mellől indultam el ezen a nyáron, még júniusban, a kezemben egy professzionális kamerával, hogy – akárcsak a világ bármelyik távoli, egzotikus pontján járva – felfedezzem magamnak annak a helységnek a lakóit, ahol egyébként otthon vagyok. Nagybátyámmal, Pistával biciklire ültünk, bemutatott, akinek csak tudott, elvitt mindenhová, ahol még nem jártam eddig soha. Először azokat kezdtem el fotózni, akik a legközelebb állnak hozzám, majd azokat, akik a nyitottságra nyitottsággal reagáltak és ismeretlen idegenként is olyan szeretettel fogadtak, mintha a családjukhoz tartoznék.

Szerintem az csak jót hozhat, ha az ember a saját környezetét egy olyan ember szemével is látja, aki frissen néz rá arra, amit ő már megszokott. Egyszerűen azért, mert így meg lehet mutatni azt is, ami észrevétlenül megszokott, pedig figyelemre méltó. Remélem, még sok helyen meg tudom mutatni őket. Külön köszönet Pályi Zsófia fotográfusnak, akit kurátornak kértem föl a Biharnagybajom projekthez és aki végül 14 képből álló kollekciót válogatott össze a szabadtéri fotókiállításhoz. A kiállított 14-ből válogattam most a személyes kedvenceimből ebben a bejegyzésben bízva abban, hogy az anyagot, illetve a történetek folytatását abban a városban, Budapesten is meg tudom majd mutatni, ahol több mint húsz éve élek már.

Somogyi Zoltán, becenevén Iszonyú, aki a közmunkaprogramban gyékénykosarat fon a Bajomi Portéka márkanév alatt. Eredetileg mozdonyvezető, a kezében lévő virágot saját bevallása szerint a jegyző asszonynak lopta.

A képen szereplő hölgy beceneve, Paszuly , a gyermekével ült nekem modellt abban a házban a Szűz Mária kép alatt, ahol az édesanyja, Matild lakik

Jóska bátyám kapára támaszkodva megpihen a dédnagymamám egykori kertjében, ahol ebben az évben kukoricát vetett

Nagymamám frissen szedett virágokat válogat a temetőbe

Éles Gyuszi álma hogy juhászbojtár legyen

Történetekkel, feszültségekkel, megható pillanatokkal, nyitottsággal, szépséggel és értékekkel is találkoztam abban a rövid időszakban a faluban, amíg a képek készültek. Természetesen a projekt nem áll meg itt, sok izgalmas emberrel, megfejetendő történettel kerültem kapcsolatba, szeretném tovább mélyíteni ezeket az összetartozásról és együttélésről szóló történeteket. Itt köszönöm a Nikonnak, hogy a projekthez kölcsönadott egy olyan kamerát, amivel el tudtam készíteni ezeket a képeket.

Vendégségben Makula Gyöngyiéknél

Anyám és nagyapám

A szabadtéri fotókiállítás kiállítás ma (július 14) délelőtt 11 órakor, Kusturica filmekből ismert zenével, rézfúvós bandával nyílt meg a Biharnagybajomban, a falunapon. Az egyik legszebb nyári napnak választottuk a barátaimmal – akik közül volt, aki a szomszédos Bárándról, de volt, aki Londonból érkezett a megnyitóra – és a családommal, mert már akkor tudtuk, hogy erre mindig emlékezni fogunk, amikor benne voltunk a történetben. Nincs annál nagyobb öröm, mint örömet okozni egy kis falu lakóinak, akik talán attól, hogy egy szabadtéri fotókiállítás alanyaiként szerepelnek a saját falujukban, elhiszik, hogy ők is ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más, aki máshová született a világban vagy az országban.

A kólásüvegben házipálinka van 🙂

Pista bátyám, nagymamám öccse, akivel biciklire pattantunk és elindultunk egy vasárnapi ebéd után hogy bár mindketten otthon vagyunk benne, megismerjük másképpen is a benne lakókat