>

Magyarországról, az induló őszből az Ausztráliában éppen induló tavaszba érkeztem meg. Az első reggelen eddig ismeretlen, szokatlan madárhangokra ébredtem Sydneyben. A madarak párt kerestek,  süvöltözéseik, rikoltozásaik vagy éppen elbűvölő csicsergéseik intenzíven közöltek valamit a világgal és a lehetséges partnereikkel. Néha előfordul, hogy azt álmodom utazás közben a világ egyik távoli pontján, hogy otthon ébredek, de itt valamiért arra nyitottam ki a szemem a szokatlanul csengő madárszóra, hogy minden bizonnyal egy másik bolygóra kerültem.

Körülnézve megnyugodtam, hogy minden rendben, csak annyi történt hogy majd egy napnyi utazás után – amiből konkrétan 19 órát töltöttem a levegőben – egy másik földrészen ébredtem. Nagyot nyújtózkodtam és magamban összegeztem az előttem álló két hét céljait. Az Ausztráliában élő barátaim, ismerőseim meglátogatása mellett az egyik ezek közül az, hogy megértsem és megtapasztaljam, hogy miért a világ egyik legsikeresebb, legjobban működő országa ez, ahol olyan sokan szeretnének élni, új életet kezdeni vagy a meglévőt másképpen folytatni a világból.

 

Phillip Island, 140 km-re Melbourne-től, ahol a pingvinek élnek

Sydney Tower

Ezek a kis nyaraló házikók Brighton Beach környékén többe kerülnek, mint egy budai villa medencével

Teljesen véletlen tudtam meg, hogy egykori egyetemi csoporttársam, Beöthy Barbara, akivel az ELTE bölcsészkarát végeztük együtt, évek óta Melbourne-ben él. Az összes menő helyet megmutatta nekem a városban, köszönöm Barbi, jövök máskor is!

Az Economist pár napja megjelent lapszámában méltatta Ausztrália gazdagságát és gazdaságát, amelyik 27 éve (!) folyamatosan és recesszió nélkül nő, felhívva a figyelmet arra, hogy sok ország tanulhatna az ott jól működő modellből. Azért nekem ekkor rögtön eszembe jutott az a Latin – Amerikában élő indiánoktól, konkrétan Ecuadorban hallott mondat, hogy a fák nem nőhetnek az égig, a természet törvényei szerint nem létezik állandó növekedés, hanem folyamatos körforgás van. Ami egyszer fent volt, lent lesz és fordítva. Emlékezzünk arra, amikor Ausztrália fegyenctelepként nem is olyan régen még nem az ígéret, az önmegvalósítás és a biztonságos építkezés földje volt, vagy arra, amikor a fehér ember először betette a lábát a kenguruk földjére és találkozott egy olyan kultúrával, ami nem a kézzel fogható anyagi javakban hitt, hanem az ezzel teljesen ellentétes szellem és álomvilágban mozgott otthonosan.

Aboroginal festőművész képének részlete

A szokásos couchsurfing, Airbnb, hotel kombinációval igyekeztem a rendelkezésemre álló rövid idő alatt a legtöbbet meríteni és megtudni mindent arról, hogyan élnek és gondolkodnak az Ausztráliában élők. Az első couchsurfing opció az óceánra panorámás kis ház a magyar Kata és a ‘Viennese’ osztrák Klaus átmeneti otthona. Klaus visszautasíthatatlanul jól csengő munkaajánlatot kapott Ausztráliában. Úgy döntöttek, hogy akkor Kata is keres magának munkát és addig, amíg jól érzik magukat, maradnak, tapasztalnak és felfedeznek. Tőlük tudom, hogy sokan a nálunk lomtalanításhoz hasonló kirakodásokból rendezik be az otthonukat, ami nemcsak olcsó, hanem környezettudatos is. Szerintük Ausztráliában az óceán a legjobb dolog és az, ahogyan az emberek élnek és egymáshoz viszonyulnak akár a hétköznapokban is, ezen túl óriási élmény a bálnák rendszeres éves vonulása, amit a teraszukról nyomon tudnak követni. 

 

Szerintem az egyik legjobb dolog Ausztráliában, hogy folyamatosan kiegyensúlyozott, mosolygó emberek vesznek körül és mindenkinek van a másikhoz egy kedves szava. Ismeretlenül is akár. A helyeik szerint ennek az lehet az egyik oka, hogy mindenki meg van fizetve. Itthonról nézve rettenetesen drágának tűnik Ausztrália, de ha hozzátesszük azt is, hogy egy átlagos fizetés hetente 200 000 Ft-nak megfelelő összeg is lehet és hogy egy kezdő felszolgáló is havonta akár 600 000 Ft-nak megfelelő ausztrál dollárt visz haza, akkor mindjárt másképpen értelmezi az ember az öt ausztrál dollárba kerülő croissant-t is. Csak Sydneyben 180 különféle nemzetiség él és összesen 140 különböző nyelvet beszélnek. A sokféleség gazdaggá tesz, fogalmazott az egyik kint élő kedves jó ismerősöm.

Tapasztalatból mondom, hogyha az ember nyitottan áll a világhoz, akkor folyamatosan nagyszerű dolgok történnek vele.  Nem gondoltam volna, hogy egy évvel ezelőtt, amikor Ecuadorban egy luxusvonaton megismerkedtem az eredetileg Chiléből származó Carolinával, hogy hamarosan az ő és magyar férje vendégszeretetét élvezem Sydneyben. Károly a negyvenes években hagyta el Magyarországot, nemesi családból származik és bár akkor már tíz éve nem szólalt meg magyarul, amikor beszélgetni kezdtünk az Andok magasodó hegyein, tökéletesen használta a nyelvet, meg is hatódtam. Károly névjegyén azért Charles szerepel, mert a nevét nem tudták kimondani rendesen Ausztráliában. Huszonéves korában egy hátizsákkal bejárta a világot, Iránt, Afganisztánt, Szíriát, Indiát, a mai napig élete legfontosabb élménye, állandó inspirációja, így volt miről beszélgetnünk. Ezért (is) lehet óriási jelentősége annak, hogy ki az ember mellett a buszon, vonaton, repülőn, étteremben, mert egy pillanat alatt fordulhat vele a világ, találkozhat szerelemmel, vagy olyan emberekkel, akikről nem is tudta, hogy milyen szorosan kapcsolódnak később majd össze, vagy milyen jelentősége lehet a barátságuknak az életük szempontjából. Nyitottság kell csak hozzá és minden történik magától.

Egy évvel ezelőtt Ecuadorban a luxusvonaton. Egy helyi népszokás szerint az ördögöknek (akik pozitív szereplői az ottani hitvilágnak) királyt és királynőt választanak. Bár maszkot viselünk, középen mi állunk Carolinával, ördögkirálynak és ördögkirálynőnek öltöztetve. Akkor még egyikünk sem tudta, hogy napra pontosan egy évvel később Sydney-ben a nappalijukban egy pohár itallal a kezünkben emlegetjük majd, amikor ördögnek öltöztettek.

Károly, Carolina, pezsgő, ördögök és utasok Ecuadorban, a luxusvonaton, Quitóban egy évvel ezelőtt. Ott hangzott el az is, ha valamikor Sydneyben járnál, a vendégünk vagy!

Károly és Carolina otthonában Sydney-ben, Ecuador után már barátokként vártak és meg is mutatták, hogy nekik mi a legjobb Sydney-ben

Károllyal és Carolinával a Blue Mountains kilátóján, ami Ausztrália egyik népszerű romantikus helyszíne, Károly is ide hívta először Carolinát, amikor arról akarta meggyőzni hét évvel ezelőtt, hogy miért jobb ha vele és egy másik földrészen él tovább

 

A Sydney környékén lévő Blue Mountains meglátogatásakor ugyanúgy négy évszak időjárását éltem meg, mint Melbourne-ben

 

Sydneyből egy helyi légitársasággal, Virgin Australiával repültem át az utóbbi évtizedben hétszer is a világ legélhetőbbnek megválasztott városába, Melbourne-be, ahol az első perctől kezdve otthon éreztem magam. Az ausztrálok szerint Melbourne a legeurópaibb város Ausztráliában. Hipszter cool faktor, Királyi Botanikus Kert, graffiti art, óceánpart és alig egy órányi autóútra hatalmas hófehér kakaduktól hangos vad erdők. A belvárosban mindenhol van ingyenes és jól működő wifi, a városközpontban ingyenes a villamos és ottlétemkor (október második fele) minden nap mind a négy évszak időjárása előfordult.  

 

Royal Botanical Garden, Melbourne, napokat el tudtam volna tölteni a kertben, ahová egyébként nincs belépő, piknikezni és jógázni is lehet benne.

Az egész ausztrál utam legnagyobb élménye volt a Heritage Walk, amit a Királyi Botanikus Kertben tartanak. Egy ausztráliai őslakos, vagyis egy aboriginal kalauzol végig a botanikus kerten, hogy bemutassa az őshonos növényeket és azt is, hogy mire lehet őket használni. A túra egy aboriginal welcome füstceremóniával kezdődik. A botanikai ismeretek megosztása után beszélgettünk még tabukról, vagy arról, hogy az őslakosok szerint a szellem sosem hal meg, hanem örökre ott marad az élőkkel, arról, hogy hogyan élik meg az ausztrálok azt, hogy az őslakosoktól rabolt földön élnek és hogy mennyi maradt az eredetileg 256 (!) különböző nyelvből, amit az Ausztrália területén élő őslakosok beszélnek vagy beszéltek. Ezen a fotón Jakubi a 450 éves ausztrál teafa alatt áll. Büszkén csillant meg a szeme,attól, hogy a kultúrájában oly fontos növényt a szagáról is felismerik azok is, akik Európából jöttek. (A túra ára 35 dollár)

Népszerűek a graffiti túrák Melbourne-ben, a street art csodálatos, de a deszkás firkákat nem értem ott sem és itt sem.

alig egy órányi autóútra van ez a páfrányokkal és friss levegővel, valamint rikácsoló kakadukkal teli vad erdő.

Az Arts Centre Melbourne este hatkor (ez a tixatsix) minden előadására húsz jegyet 30 dollárért kínál azoknak, akik nem tudják (vagy nem akarják) megfizetni a teljes árat. Óriási szerencsém volt, hogy kedvenc zongoraművészem éppen a városban lépett fel, Schiff András koncertjére 170 dollár helyett 30 dollárért jutottam hozzá, szerencsém is volt, meg olyan negyed hat körül beálltam a sorba hogy biztosan meglegyen. A művész úr hat ráadást adott.

Melbourne-t és környékét jelenleg a férjével Ausztráliában élő kedves barátommal, Marinával fedeztem fel. Vele még az InStyle magazinnál dolgoztunk együtt, és egyszerre váltottunk, ő Ausztráliába indult el a férjével, én meg a világba. Szerintem egyikünk sem bánta meg, hogy teljesen tiszta lapot húztunk egy új, eddig ismeretlen területen.

 

St Kilda, Melbourne népszerű találkozóhelye az óceánparton

SYDNEY VAGY MELBOURNE?

Mindkét város szerethető, de nekem egyértelműen Melbourne a befutó, a frissessége és az élhetősége mellett a kreatív vibe és az itt – ott fellelhető európai hangulata miatt igazán otthonosan éreztem magam benne. Az építészete, a csipkézett viktoriánus kis házacskák teljesen lenyűgöztek.

Ebben a kis házban, egy kínai festő és szobrászművész otthonában laktam, az Airbnb-n találtam a vonattal könnyen megközelíthető kertvárosban, Kensingtonban

GASZTRONÓMIAI ÉLMÉNYEK?

LUNE CROISSANTERIE, 119 Rose Street, Fitzroy, Victoria

Állítólag a LUNE – ban van a világ legjobb croissant-ja, legalábbis a New York Times szerint. Megkóstoltam, szerettem, de a párizsi szerintem jobb. Amitől viszont a szemem is könnybe lábadt, az a képen látható pekándiós tekercs. Ezért az árért Párizsban három croissant lehet kapni, de komolyan mondom, hogy megéri a befektetés. A sztárpékséget 96 ezren követik az Instagramon (@lunecroissant) és annyira menő, hogy már Lune zoknit is lehet venni emlékbe. Hipszterparadicsom ultramenőknek, de a sütik tényleg elképesztően jók. 

VICTORIA MARKET

Melbourne piaca, ahol ottlétemkor nemzetek street food fesztiválja zajlott, de itt találkoztam a Hungarian Csabai kolbásszal és Kerekes Rózsikával is, akinek az édesapja migrált Magyarországról Ausztráliába. 

Melbourne, Victoria Market, Hungarian Csabai és Kerekes Rózsika

ARAB CUKRÁSZDA LIBANONI ÉDESSÉGEKKEL

BALHA’S PASTRY, The Finest Lebanese Sweets, 761-763 Sydney Road, Brunswick

Az egyik legjobb cukrászda, ahol valaha jártam a világon. Melbourne dzsentrifikálódó negyedében van, és egy szíriai fogorvos mutatta meg nekem cserébe azért, mert adtam neki egy jógaleckét a Royal Botancial Gardenben. Szerintem itt szeretettel készülnek az édességek azért ilyen jó. Az egyetlen, amiből hoztam haza is. (meg virágmagokat a botanikus kertből, de az alap) 

HOGYAN LEHET TÚLÉLNI EGY NAPNYI UTAZÁST, AMIBŐL AZ EMBER 19 ÓRÁT A LEVEGŐBEN TÖLT?

Tudom, hogy érthetetlen, de én szeretem a hosszú utakat, könyvekkel, klasszikus zenével, gondolatokkal vagy új ismeretségekből fakadó beszélgetésekkel töltöm az időt. Szerintem egy utazás akkor kezdődik, amikor az ember becsukja maga mögött az ajtót és a váratlan találkozásoknak vagy meglepő történéseknek köszönhetően akár már a repülőgép fedélzetén gyűjthetünk élményeket, nekem Irán fölött például a gyerekkorom kedvenc váras csokijai érkeztek a Qatar Airways fedélzetén, és akkor még nem is tudtam, hogy hamarosan Zsófival is megismerkedem, már majdnem Ausztrália fölött. Ő Veszprémből, és Berettyóújfaluból indultam el a világba.

Doha, a Hamad International Airport, ahol odafelé menet négy órát kellett töltenem az átszállásig, az időt ekkor is új ismeretségekre fordítom. Ez a Qatar-i társaság is egy pillanatig volt meglepve, amikor azzal léptem oda hozzájuk, hogy a fehér fonott székek és a fehéren világító öltözékük izgalmas vizuális élmény, amit szeretnék megörökíteni. Aztán bekövettük egymást az Instagramon, arra az esetre, ha újra arra járok.

Zsófi, a bájos veszprémi lány, akivel sajnos csak az út vége felé ismerkedtem meg a Qatar Airways fedélzetén

LEGNAGYOBB ÉLMÉNYEK? 

GREAT OCEAN ROAD ÉS A 12 APOSTOL

A 12 Apostol Ausztrália egyik legszebb látnivalója (az első képen).  Az ‘apostolok’, bár sziklaszilárdnak tűnnek, mészkőből vannak, valószínűleg szép sorban el fognak tűnni a sérülékenységük és a mulandóságuk miatt. Amíg velünk vannak, a Great Ocean Road egyik legszebb állomásának számítanak.

PHILLIP ISLAND ÉS PINGVIN PARÁDÉ

Melbourne-től 140 kilométerre zajlik az a világhírű pingvin parádé, ami tulajdonképpen olyan, mintha élőben nézne egy természetfilmet az ember. Egy pingvinkolónia lakói hazatérnek az egész napos táplálékszerző körútjuk után és közelről nézhetjük őket. Szervezett utakat a neten találunk, általában nagynevű hotelek előtt vannak a találkozási pontok, és már 100 ausztrál dollárért lehet olyan túrát találni, ami nincs telezsúfolva turistacsapdákkal és ebédmenüvel, hanem egy busz délután négykor elindul és a parádé után olyan fél tizenegyre visszatér a városközpontba. Fotózni szigorúan tilos az állatokat, a pingvinek egyébként is sötétedés után kezdenek el kitotyogni a partra.  Egy fapallóról akár fél méterről figyelhetjük őket.

ez még nem pingvin, de már a Phillip Island, a pingvineket szigorúan tilos fényképezni, a sötétben csak vakuval lehetne, ami érthetően összezavarja az állatokat.

Ez a tábla fogadja a pingvintúrára érkezőket, és körülbelül ezt is látjuk, hazatérő apró pingvincsapatokat

BONDI BEACH

Az egyik leginspirálóbb helyszín volt nekem Sydney-ben, szörfösök, hátizsákosok és street art művészek paradicsoma.

A híres sós vizű úszómedence az óceánban a Bondi Beach-en.