A Seychelle – szigetek valódi édenkert. A megérkezésem pillanatában a fejemre esett valamilyen egzotikus formájú, általam korábban eddig ismeretlen virág egy fáról. Az első napra úgy emlékszem vissza, hogy egy virágesőben sétálok az Indiai óceán partján és próbálom megfejteni, honnan hullanak azok a szokatlan formájú és hatalmas vagy vérbő, trópusi színekkel megjelenő virágfejek körülöttem. Aztán rögtön a sziklák szokatlan formája kötötte le a figyelmem, mintha egy bolond, de komoly teremtő erővel és humorérzékkel bíró barbár istenség dobálta volna szét maga körül őket jókedvében egy könnyelmű napon. Welcome in Paradise! Az Indiai óceánban fekvő 115 szigetnek nincsenek őslakosai, érintetlen és ártatlan volt a francia gyarmatosítók érkezéséig, éppen úgy, mint az édenkert a bűnbeesésig.
Párizson keresztül érkeztem meg Mahéra, a Seychelles fő szigetére, ahová az összes légitársaság érkezik, de azt a lehetőséget, amit az Air France stop over kínál, hogy egy éjszakát Párizsban tölthetek, semmiképpen nem hagytam volna ki. Az ébredező tavaszba Párizsban beleszagolni páratlan élmény. Az ott élő barátaimat meglátogatni legalább akkora öröm, és ha az embernek olyan szerencséje van, hogy egykori kollégája és egyik kedves barátja nemcsak hogy Párizsban él, hanem @Parisnow_ néven egy magyar nyelvű blogot is visz tele a legújabb és legmenőbb helyek bemutatásával, akkor a rendelkezésre álló egy nap alatt pont annyit láthat és annyit töltődhet a télből ébredező városból, mintha legalább három napot töltött volna el benne. Köszönöm, Tünde, nektek pedig szeretettel ajánlom a Paris Now tippjeit, ha szűkös az idő, ha nem. A várost jól ismerőknek is tud sok friss és izgalmasan aktuális információt nyújtani.
MAHÉ, A SEYCHELLES FŐ SZIGETE
Mahé India és Afrika között van, négy órányi repülőútra Kenya fővárosától Nairobitól és öt órányi repülőútra Indiától. Ide, Mahéra érkeznek meg a nagy légitársaságok repülőgépei, de innen lehet ferry-vel felfedezni a környező szigeteket is, amelyek közül a legnépszerűbb és a legszebb La Digue és a nemrég a világ legszebb beach versenyében is előkelő helyen végző Praslin, de innen indultam el az érintetlen Desroches szigetére egy mindössze 16 személyes kisgéppel. A landolás után bárhová menjen az ember a szigeten, a taxi viteldíja 50 euró, amit értelemszerűen helyi pénzben kell fizetni, rengeteg bankautomata van, egy Seychelles rúpia 40 forintot ér. Helyiekkel és busszal is lehet utazni, a buszjegy 7 rúpia és a sofőrnél lehet megváltani. A Seychelles tömegközlekedésében olyan sokat számító kisbuszokat India ajándékozta az országnak, a jó barátság és az üzleti kapcsolatok erősítése céljából. Bőröndökkel nem lehet felszállni, csomagtartó ugyanis nincs a buszban, de hátizsákkal óriási élmény rögtön a helyiek között lenni, akik mindig mosolyognak és rendkívül udvariasak, elegánsak és segítőkészek. Olyannyira, hogy amikor az egyik Nairobiból érkező anya – lánya párostól megkérdeztem a reptéren, hogy merre kell mennem a megadott címre, egyszerűen beültettek a család autójába és házhoz vittek. Ilyenkor érzem, hogy van előnye is annak, amikor az ember nem tud térképet olvasni.
A szokásos Airbnb, luxushotel, resort kombinációval igyekeztem feltérképezni a Seychelle-szigetek kínálta lehetőségeket, Mahé, a fő sziget különösen gazdag kínálattal rendelkezik, a legmagasabb kategóriájú álomszerű resortok mellett konkrétan a helyiekkel is lehet lakni. Dovetta’s Fruit Garden néven találtam azt az Airbnb szállást, ahol egy trópusi gyümölcsöskertben lakhat az ember közvetlenül egy család mellett. Megható volt látni, hogy a házigazda a saját kertjéből szedett egzotikus gyümölcsökből összeállított kosárral érkezik, hogy üdvözöljön. Miután már a kreol kifőzde zárva volt érkezésemkor, bevásároltam a sarki kisboltban, amikor a ház asszonya újra kopogtatott nálam a következő mondattal. „Péter, ma este nem főzöl.” Miért is nem? Kérdeztem. Mert ma 26 éves a nagylányom, és meghívunk a családi vacsorára. „Gyere gyorsan, mert frissen sütöttük a padlizsánt.” Gyorsan körülnéztem, mivel tudnám meglepni a nagylányt, Laureen-t. „Érdeki a divat a lányt?” A divat minden lányt érdekel, nevetett fel a mama. Egy aktuális Vogue Paris volt a hátizsákomban, még a párizsi reptérről, meg találtam egy kis üveg kanadai juharszirupos whiskey-t a táskámban, amit egy fotós kollégától kaptam korábban. Bekopogtam a teraszra az ajándékokkal, ahol a kertből származó zöldségek, hideg gyümölcsös halsaláta, friss forró halfasírt, sertéshúsgolyócskák és többféle saláta volt az asztalon. A lányok pezsgővel, a mama sörrel ünnepelt, a legkisebb fiú, a grafikusművésznek készülő 17 éves Daryl pedig még nem ihatott alkoholt. Szokatlan csend ült az asztalra, amit nem értettem egy ideig, mintha elmélyedne mindenki mielőtt egyáltalán ránézne az ételre. Aztán a mama imádkozni kezdett. Megköszönte az ételt, az egészséget, majd a szomszédos Afrikában azokért imádkozott, akiknek nincs ennyi minden az asztalán. Meghatóan szép és szívből jövő ima volt. Eszembe sem jutott, hogy lefotózzam az ételt, mint ahogyan ünnepi vagy utazós és emlékezetes vacsoráknál szoktam, szoktuk. Váratlansága és természetessége miatt mégis az egyik legemlékezetesebb vacsorám maradt Mahé szigetén a kreol családdal elköltött születésnapi vacsora.
Az izgatottan várt megérkezést a Four Seasons Seychelles Resort -ba szakadó eső kísérte, a téli-kora tavaszi időszak ugyanis az esős évszakra esik, az európai és amerikai utazók körében népszerű karácsonyi-újévi időszak, az abszolút Seychelle csúcsidő például szinté az esős évszakra esik, de ahogyan egy helyi arc megfogalmazta nekem, nincs olyan hét, amit ha itt töltesz, ne tudnál lesülni rendesen. Igaza is lett. A villa medencéjében akkor is megmártóztam, amikor esett és akkor is, amikor nem. Néma csöndben elaludni és madárdalra ébredni, miközben az ember meztelenül kisétál a teraszra hogy beleszagoljon az előző napi esőtől még nedvességszagú, de lassan forrósodó levegőbe olyan mértékű megnyugvástt hoz, amiből sokáig töltekezhet az ember.
LA DIGUE
Bámulatos kövek, a világ egyik legszebb strandja, itt játszódik az Emmanuelle című ikonikus film is. La Digue szigetére ferry-vel lehet eljutni, a jegy 60 euro, de érdemes előre neten foglalni, mert hamar elfogynak a jegyek. La Digue az egyik olyan sziget az általam látottak közül, ahol igazán autentikusan élhetjük a helyiek életét, mert az egész sziget tulajdonképpen egy falu. Önellátó kis házakat vagy apartmanokat is lehet bérelni, és szeretettel ajánlom a vasárnapi misét a templomban. Reggel nyolckor kezdődik és legalább olyan emlékezetes, mint New York Harlemében.
DESROCHES SZIGETE
Ide csak repülővel lehet eljutni Mahéról, az egyik legérintetlenebb sziget ahol valaha jártam a világban. Desroches-n az ember nemcsak a természethez, hanem önmagához is visszatalál. Kristálytiszta víz, érintetlen természet, kókuszligetek és olyannyira elhagyatott beach-ek, körülbelül ilyen lehet, amikor az ember az óceán közepén felfedez egy szigetet, ahol még előtte senki nem járt vagy birtokol egy sajátot. A brit felfedezők, akik először a szigetre léptek Wood Islandnak nevezték el a különleges fái miatt. A sziget végül Francois Julien des Roches-ról kapta a nevét, aki Mauritius kormányzója volt és a századfordulón termékeny kókuszültetvényeiről lett híres. A brit uralom alatt álló sziget 1976 -tól tartozik újra a Seychelle szigetekhez, amikortól az független önálló szigetállam lett. Az első hotel 1987-ben épült Desroches Island Hotelnek hívták, de ma már csak egyetlen resort található itt, az idén márciusban egy éves Four Seasons Resort Seychelles at Desroches Island.