Szerintem Portugália a finomságokra érzékeny emberek országa. Annyi mélység, szeretet és őszinteség van ebben a kis országban, hogy aki egyszer személyesen is megtapasztalta, az egy kicsit mindig visszavágyik oda.
Teljesen véletlenül fedeztem fel a Kaméliák kertjét, ami egy egykori luxusvilla kertjében található a világ minden tájáról összegyűjtött botanikai ritkaságokkal teli kaméliakert. Quinta das Devesas: Jardim das Camélias, így keress rá a Google map-en, ha te is meg szeretnéd találni.
Porto az híres zarándokút, az El Camino egyik állomása, ezért egyszer kíváncsiságból egy zarándokház-airbnb-vendégház kombinációjú helyen szálltam meg, ahol minden berendezési tárgy megvásárolható volt. Sokan mondták, hogy az El Camino-ra komoly üzlet is épült, de szerintem nem kell mindent megvenni, ami eladó, az is elég, ha az ember lefotózza. A sok Szűz Mária és kegytárgy között nekem egy nyolcvanas évekből származó norvég popzenekart ikonizáló kis házi készítésű kép tetszett a legjobban.
Pastéis De Belém, A portugál süti, aminek a receptjét évszázadokon keresztül csak a szerzetesek ismerték. Tejszínből, tojássárgájából készült krém leveles tésztakosárkában, egyáltalán nem diétás, de elképesztően finom.
Nekem példaértékű, hogy az egykori hatalmas Portugália milyen megható alázattal viseli azt, hogy apróra zsugorodott. A szomorkodás, a soudade mellett nyitottság, kultúra, tartás és valamiféle nemes egyszerűség mégis a mindennapok része tudott maradni. A benne lakóktól még szerethetőbb az ország, minden részletében van valami kedves és méltósággal teli apróság, a nagyszívűségről nem is beszélve.
A város villamosokkal, dekadenciával és frissességgel van tele, minden sarkon meglep valamivel, és bár azt gondoltam, öt nap, öt éjszaka bőven elég lesz, de ott mégis úgy éreztem, hogy éppen csak megnyitottam és benéztem az ajtón.
Menő hostelt keresel? Egy helyi arc, Luiz Filip a Tattva Design Hotel-t ajánlja, ahol ő is dolgozik
Porto olyan, mintha szépirodalomat olvasna az ember, tele van lusta bölcsességgel, egyszerűséggel, szépséggel, fénnyel és történettel. Már egy kávé az ablakban is olyan, mint egy novella. Képzeljetek ehhez a képhez sirályvijjogást.
HA PORTÓBAN JÁRSZ, EZEKET SEMMIKÉPPEN NE HAGYD KI
MAJESTIC CAFÉ
(Rua Santa Catarina 112, 4000-442 Porto)
Nemcsak Portó, hanem Portugália egyik legrégebbi kávéháza, sokak szerint a legszebb is, sőt, egy listán a világ tíz legszebb kávéháza közé választották. Bár egy kicsit elszálltak az árai, annyira népszerű, hogy sorba kell állni ahhoz, hogy az ember bejusson, de szerintem megéri a fáradságot. A felszolgálók kedvesek és az ember addig marad, ameddig jólesik neki. Vasárnap zárva van, és Portugália „nemzeti édessége” mellett a reggelijeiről híres.
2. LIVRARIA LELLO
(R. das Carmelitas 144, 4050-161 Porto)
Úgy is emlegetik, hogy a könyvesbolt, ahol Harry Potter született. J. K Rawling Portóban tanított angolt és ez az antik, faragott fadíszítésekkel teli könyvesbolt volt az egyik első és legfontosabb inspiráció a világsikerű könyvhöz. Belépő nincs, viszont öt eurós levásárolható könyvkuponért lehet belépni a „szentélybe.” Mivel egy nagyon kedves portugál kutató – filológus ismerősömmel jártam ott, azt is megtudtam, hogy a Harry Potter első kiadásán túl olyan könyvritkaságok is kaphatóak a korábban könyvkiadóként is működő könyvesboltban, mint kedvenc portugál íróm, José Saramago vagy a nagyszerű portugál költő, Fernando Pessoa dedikált első kiadásai vagy a portugál nyelvű Don Quijote első kiadása. Van olyan könyvritkaság, ami nem is eladó, például a a Kis Herceg első kiadása, az író aláírásával. Igazi bölcsészparadicsom és Harry Potter hívőknek is kötelező kör.
Spanyol irodalomra specializálódott egykori bölcsészként kifejezetten izgalomba jöttem attól a lehetőségtől, hogy belelapozhattam a portugál nyelvű Don Quijote első kiadásába, ezt a kis illusztrációt a könyvből fotóztam ki nektek.
Luxuskönyvek divatérzékenyeknek a Lello különtermében
3. EGY NAP AZ ÓCEÁN PARTJÁN
Igen, Portó egy olyan város, ahová metróval is kimehetsz az óceán partra. Nekem az egyik emlékezetes estém lett, amikor egy félrefoglalásból adódó félreértésnek köszönhetően egyszer csak az óceánparton találtam magam, de feltételezem, hogy akár tervezetten is eljuthat oda az ember.
4. EGY KÖR A RÉGI VILLAMOSSAL
(PORTO TRAM CITY TOUR)
Ebben az a legjobb, hogy nem turistáknak van, hanem mindenkinek, kedves portugál bácsik ugyanúgy fölpattannak rá, bár a látogatóknak a jegyet három euróért adják és a vezető nyomja az ember kezébe.
5. A VASÚTÁLLOMÁS ÉS A CONFEITARIA SERRANA
(Rua do Loureiro 52, 4000-069 Porto)
Erre a 43 éve családi vállalkozásban működő kis cukrászdára is véletlenül bukkantam rá, amikor a vasútállomás falát borító kerámiacsempe festmények részleteiben merültem el egy pár órára. A kis cuki valamikor jegygyűrűkre specializálódott családi ékszerüzlet volt a századforduló táján. A berendezés és a dekoráció nagy része megmaradt. Ha az ember fölnéz a plafonra egy Klimt-kép szerű félmeztelen nőt és egy gyűrűkkel a szájukban csókolózó galambpárt lát, meg hatalmas puttókat és sok régi szép részletet és történetet. Monica és az édesanyja 43 évvel ezelőtt jutott az üzlethelyiséghez, ahol azóta elképesztő méretű (és cukortartalmú) házi készítésű süteményeket árusítanak. Szeretettel és odafigyeléssel. A falon a világ minden részéről küldött képeslapok és kézzel írt köszönő levelek keretben.
Monica és Budapestet is megjért édesanyja berántottak egy közös képre a pult mögé
Plusz pár kiló szerintem egy ilyen cukorbomba, de ha az ember elég bátor ahhoz, hogy élvezze az életet, akkor kettőt is bevállal. Mint megtudtam, a sok cukor valamikor a gazdagság jele volt, minél édesebb a kínált sütemény, annál gazdagabb aki kínálja. Kicsit idejétmúlt felfogás a cukormentes világban, de Portó egy másik, már elmúlóban lévő világot is őriz még magában.
A Serrana cukrászda első emeletén beöltöztem havannai zenésznek, a húszas- el a jegygyűrű rendeléseket
