Costa Rica több mint felét háborítatlan erdő borítja, mintegy harminc nemzeti parkja van, óceánpartjai nem kerültek magánkézbe és nem lepték el őket felhőket karcoló szállodasorok. Van viszont érintetlen vadon, sokszínűség és pura vida. Costa Rica a világ egyik legvonzóbb úticéljaként is megőrizte természeti szépségeit. Mi lehet az oka, hogy egy kis ország Közép-Amerikában megelőzte a korát és már évtizedekkel ezelőtt ökoturizmussal csábította magához a turistákat? A fenntartható, zöld szemlélet születésének története.
Costa Ricát mintha a Jóisten is úgy teremtette volna, hogy semmi bántódása ne essék. A közép-amerikai országot északról Nicaragua, délről pedig Panama határolja, óceánok ölelésében minden oldalról a legjobbat kapja. Szerencsés fekvése miatt elkerülik a térség hurrikánjai. Ezen túl a régióban az egyedüli ország, amelyiknek nincs hadserege. Costa Rica lakói szinte mindig mosolyognak, ha a katonai biztonságról kérdezi őket az utazó, akkor az égen szálló madarakra mutatnak, mondván, ők a mi flottánk. Az ország leginkább egy édenkertre hasonlít, nemzeti parkokkal és védett területekkel van tele.
Costa Ricát Latin-Amerika Svájcaként is emlegetik, amit a helyiek büszkén hangoztatnak magukról, a többi latin-amerikai országban viszont megmosolyogják ezt a címkét. Tény, olyan bódékból és hullámpalából tákolt nyomornegyedekkel Svájcban nem találkozni, mint Costa Ricán, és az ország fővárosa, San José biztonsága sem mérhető Zürichhez. San José rossz hírű, veszélyes város, gyarmati eleganciát sem igen talál benne az utazó, éjszaka hamar kirabolhatják az utcáin, amelyek a karikába tekert szögesdrótoktól leginkább egy börtön belső udvarára emlékeztetnek. Costa Rica szépsége ott kezdődik, ha az ember elhagyja a fővárost és beveti magát az ország jól megőrzött természeti szépségei közé.
Champions of the Earth
A fenntarthatóságról és az ökoturizmusról Costa Ricán fél évszázaddal ezelőtt kezdtek el beszélni, de ami ennél sokkal fontosabb, tenni és építkezni is. Costa Rica 2019-ben kapott komoly elismerést az Egyesült Nemzetek Szövetségétől. A Champions of the Earth – díj nemcsak a díjazottnak szóló visszajelzés volt arról, hogy jó úton jár, a díjjal jó példát is szerettek volna mutatni a világ országainak, hogy így is lehet, vagyis jól is lehet bánni a környezettel. Carlos Alvarado Quesada, Costa Rica miniszterelnöke 2019-ben minden Costa Rica-i nevében büszkén fogadta a díjat. Quesada köszönő beszédében megjegyezte, hogy ez nemcsak azoknak a régebbi generációknak dicsőség, akik tudatosan és érintetlenül őrizték meg a természeti kincseket, hanem a jövő generációinak is szép feladat tovább vinni az ősök örökségét és megmutatni, hogy lehet ezt még jobban és továbbra is tudatosan csinálni. A díj átvétele után Quesada úgy nyilatkozott, az ország lakóival együtt ő maga is okkal büszke arra, hogy Costa Rica-i. De mi történik pontosan Costa Ricán? Mit tanulhatunk ettől a kis országtól, Costa Rica lakóitól és mit a környezettudatosságról? Mi lehet az, ami Európában vagy nálunk, Magyarországon is hasznos lehet a mindennapi életben?
Nicoya és a hosszú élet titka
Kutakodásainkat érdemes az ország egyik olyan pontján kezdeni, ami az egész világ figyelmét felkeltette nemrég egy Netflix sorozatnak köszönhetően, sőt, már márkanév is lett belőle. A Nicoya méz a Costa Rica-i reptér egyik legnépszerűbb szuvenírje lett a Costa Rica -i kávé és csokoládé mellett. Az öt jól ismert Blue Zone közül – ahol az átlagosnál tovább és boldogabban élnek az emberek – az egyik legszebb, minden bizonnyal Costa Ricán található. A Nicoya félsziget Costa Rica nyugati csücske és közvetlenül Nicaraguával határos. Lakóinak egyik legfontosabb üzenete hosszú élet titkáról a ’plan de vida’. Nicoya-n úgy magyarázzák a lényegét, hogy „találjuk meg azt, amiért minden nap van miért fölkelnie az embernek.” A megkapó szépségű Costa Rica-i naplementében gyönyörködve pillanatokra azt hinné az ember, hogy ennyi akár elég is lehetne a boldogsághoz. A helyes táplálkozás, az egymást segítő közösségi szemlélet, a hitélet és a kalciumban gazdag víz persze mind sokat számít, de még mindig nem elég ahhoz, hogy az az önmagát kereső ember, aki odaköltözik például Európából, ugyanúgy sokáig éljen, mint az, aki oda született. A legfontosabbat, a pozitív életszemléletet, az ősök és a tradíciók tiszteletét nehéz megtanítani annak, aki a fogyasztói társadalomból érkezik és a globalizáció civilizációs betegségeit hozza magával a térségbe.
Zöld turizmus
Costa Rica páratlan élővilága elsőként biológusokat és akadémikusokat vonzott, ők voltak a térség első ökoturistái. Ezek után az országot a nyolcvanas években fedezték fel az idegenforgalom számára. Egy 1997-ben megjelent tanulmány szerint (The Case of of Ecotourism in Costa Rica by Crist Inman) a boom 1987-re tehető, mégpedig egyenes következményeként annak a folyamatnak, hogy Latin-Amerika országainak többsége stabil környezetet tudott biztosítani például a befektetőknek. A kilencvenes évek közepére már majd egymillió turista érkezett az országba, a Costa Rica Tourism Board pedig még abban az évtizedben agresszív reklámkampánnyal adott hírt a világnak az akkor még frissen csengő ökoturizmusról, ami azóta a világ idegenforgalmának egyik legnépszerűbb terméke lett. Az időben védetté nyilvánított területek nem kerülhettek magánkézbe, így nem „szállodásodtak” el a legértékesebb területek sem. Az ország mindeközben igyekszik minden létező bőrt lehúzni mindarról, amit ökoturizmus címszó alatt értékesíthető a madármegfigyelő túráktól a nemzeti parkok borsos belépőjegyein keresztül az eco-resortokig.
Jóllakott krokodilok
A legtöbb turista az Amerikai Egyesült Államokból és Európából érkezik Costa Ricára, a legnépszerűbb nemzeti parkokba – mint amilyen például a Manuel Antonio – hosszú sorban állással, előre váltott jegyekkel lehet bejutni. Saját tapasztalatom az, hogy a nemzeti parkok határain kívül a természetben több állatot lát az ember, mint a belépőkért vezetett túrákat ajánló távcsöves tömeges megfigyeléseken. Lajhárt, egzotikus trópusi madarakat könnyű találni, népszerű megállóhely a dzsungelben a híd, ahonnan lenézve a folyóból a partra mászó és ott sütkérező krokodilokat lehet látni. A hírhedt igaz történetet mindenkinek elmesélik arról a két brit turistáról, akik igencsak kapatosan meg szerettek volna mártózni a folyóban a trópusi hőségben, de felfalták őket a krokodilok. Idegenforgalomban dolgozó Costa Rica-i ismerősöm, Daniela szerint Costa Rica ugyan „bámulatosan szép és gazdag ország” de szerinte, ha Nicaraguában egy napon végre normalizálódik a helyzet, „Costa Rica akár be is csukhatja a kapuit”, annyira komoly vetélytársat kap a szomszédból.
„Costa Rica kiváló példa arra, hogy lehet tudatosan és hosszú távon jól és jó bevételt tervezni az idegenforgalomból. A döntéshozók pontosan tudják, milyen értékeket óvtak meg az elmúlt évtizedekben a jövő generációinak és ezzel együtt azt is, hogy ez milyen komoly gazdasági előnnyel jár.” Rossz nyelvek szerint Costa Rica elképesztő népszerűségének egyik oka, hogy a turisták megtehetik, hogy úgy élvezik Közép-Amerika sokféleségét, a természeti szépségeit és legmagasabb kategóriájú szolgáltatásait, hogy nem kell szembenézniük a harmadik világ nyomorával és igazságtalanságával. Hogy még érthetőbb legyen: amit nem lehet megkerülni például Kubában, az megkerülhető Costa Ricán. Az, hogy Costa Rica a térség egyik legfejlettebb és legbiztonságosabb országa lett, azzal is jár, hogy lakói a térség egyik legjobb fizetését vihetik haza, a húszas években már a dupláját annak, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Az idegenforgalom az ökoturizmusnak köszönhetően szárnyal, ezzel együtt értelemszerűen a fogyasztói árak is folyamatosan emelkednek az országban. Egyre több az amerikai és európai bevándorló, autentikus Latin-Amerika életérzés helyett sokkal inkább azt érezni, hogy az Egyesült Államok egyik új államában jár az ember. Costa Rica szép, zöld és biztonságos, az ország őslakói is egyre többet keresnek és engedhetnek meg maguknak, de a beköszönő jobb léttel együtt mégis eltűnt volna valami lényeges abból, ami Latin-Amerika.
Az összeállítás a Forbes magazin felkérésére készült, szerkeszett változata ott jelent meg.