Egy fotókiállítással indult el a PetersPlanet.travel utazási magazin tavaly nyáron. A Brody Studiosban volt látható a Waiting for Obama című anyag, amelyben az első kubai utam során készült portré és riportképeket állítottam ki. A kiállítás egy országos utazó kiállítás után az Ar2Day Galériába került, ahol a mai napig is megtekinthető illetve megvásárolható még néhány darabja. A kiállítást D. Tóth Kriszta nyitotta meg, én pedig a launch parti másnapján már Grúziában landoltam.
A kedvenc riport és az kedvenc portréfotóm a Waiting for Obama kiállítás anyagából:
Az induló tervem az volt, hogy egy hátizsákkal és egy kamerával másfél hónapig csak utazgatok a következő három országban: Grúziában, Örményországban, és Iránban. Mindhárom országban sorsfordító találkozások és emlékezetes pillanatokban volt részem. Addig feszegettem a határaimat, ameddig csak tudtam. És persze megtanultam, hogy ha az ember inkább utazó lesz, mint turista, akkor meg kell szoknia a folyamatos kényelmetlenséget, cserébe viszont nemcsak fantasztikus vidékek, emberek és történetek jönnek szembe, de magáról illetve a saját komfortzónájáról is sokat megtanul. A legtöbb országban a piacokon vagy a kávéházakban kezdem az ismerkedést, vagy rögtön a vonaton, repülőn, autóbuszon, iránytaxiban. Tbilisiben csodás karakterekre bukkantam és elkezdtem a zöldségeiket áruló örmény parasztokat fotózni. Ők is és én is rettenetesen élveztük azt a helyzetet, hogy közös nyelv nélkül kommunikálunk, úgy, hogy közben mégis mindenki jól érzi magát.
Grúzia legvadabb vidékein a helybéli gyerekek mutatták az utat a felhők között, sokszor azt éreztem, hogy egy álomban vagyok benne, minden tiszta és vad, pont olyan, ahogyan a szabadságot elképzeltem. A fotózást közös játéknak fogtuk fel a helyiekkel.
Grúzia után Örményországban kalandoztam egy hetet, a stoppolás közben megismert belga és örmény srácokkal azóta is jóban vagyok. Damien, a belga srác már kétszer is meglátogatott Budapesten, egyszer a Csatkai búcsúba kísért el, most legutóbb pedig a Sziget fesztiválra. Pont ott tudjuk folytatni, és pont olyan szenvedéllyel, mint ahogyan elkezdtük és ahol abbahagytuk a beszélgetést. A képen látható ünnepi ruhában reggelit előkészítő örmény vendéglátónkat is együtt neveztük el örmény Anna Magnaninak.
Örményország után kicsivel több mint két hét Irán következett, amiről már sokat írtam és sok fotót is mutattam, most azokból válogattam inkább, amiket korábban még nem láthattatok, a perzsa szépségekről készült sorozatomból mutatok egy párat.
A fotózás után a lányokkal beöltöztünk a perzsa sah és három felesége című képhez. Imádtuk ezt a szerepjátékot.
Irán után rögtön Párizsba repültem, mert egy cicára kellett vigyáznom egy Eiffel toronyra néző tetőtéri lakásban. Elég szépen alakult a nyár. Fotóztam, folyamatosan dolgoztam föl a korábbi hetek élményanyagát és a pár hetes alkoholtilalom után minden nap pezsgőt ittam Párizs különböző kerületeiben és készültem a Szigetre.
Párizs után idén is a Csatkai búcsúba mentem, mint tíz éve szinte mindig, hogy feltöltődjek abból a különleges világból, ami leginkább egy Zeffirelli és Kusturica film keverékéhez hasonlít. Imádom minden pillanatát.
Csatka után felfedeztem Nagyváradot, ami mindössze 25 kilométerre van a szülővárosomtól Berettyóújfalutól. Eddig akárhányszor voltam, egyszer sem tudtam betelni Ady Párizsával, így sanszos, hogy visszatérek.
Az ősszel többször visszamentem Párizsba és ha már ott vagyok, végigjártam és végigfotóztam a a pezsgős pincéket is Reims környékén, Champagne tartományban.
Az őszbe még egy nagy kínai körút fért bele, ahol leginkább az utcán fotóztam, Sanghaj és Peking teljesen lenyűgözött,és az akár tízmilliós nagyvárosokból tízmilliós nagyvárosokba cikázva egy kicsit azt is megértettem, hogy mit hol a helyünk, nekünk, Közép Kelet Európában.
Karácsonyig egy Berlin trippel boldogítottam magam és a PetersPlanet.travel olvasóit. Berlin az a város, ahol gondolkodás nélkül élnék is, mert annyira felpörget az a kreatív légkör, ami szerintem csak ott van a világon. Vagy az is lehet, hogy New York mellett én arra vagyok igazán érzékeny.
Az új évet már Erdélyben indítottam. Először próbáltam ki azt, hogy milyen felszabadító pénz nélkül utazni és csak arra menni, amerre az áramlásélmény hívja az embert.
Tavasszal az első utam New Yorkba vezetett, a New York University meghívására érkeztem a Nagy Almába, hogy a Csatkai búcsúról és a Dél Franciaországban tartott roma zarándokünnepről tartsak fotós prezentációt egy összművészeti konferencián. New York ötödjére is olyan nagy hatással volt rám, hogy egy hajszálon múlt, hogy maradok egy kicsit és kipróbálom magam itt is. Ami késik, nem múlik. Marozsán Erikával nagyokat beszélgettünk és fotóztunk Brooklynban. De voltak váratlan találkozások is. Vámosi Vikivel még a divatiparból ismerjük egymást, sok közös magazin interjú és fotózás van mögöttünk, New York-i fotós barátunkkal, Bécivel street style anyagot is készítettünk, csak úgy a magunk és a PetersPlanet.travel olvasóinak a szórakoztatására.
New York után Iránba vezetett az utam. Volt egy kis izgalom, hogy megkapom – e a vízumot, mivel Irán után az Estaával való utazás lehetősége megszűnik. Az Amerikai Nagykövetségen lefolytatott interjúnak köszönhetően 10 évre kaptam vízumot az Egyesült Államokba, tehát igazából Iránnak már megint csak köszönettel tartozom. Jó volt a legfejlettebbnek tartott nyugati társadalom után újra fejest ugrani az iráni hétköznapokba, egyszerre lettek erősebbek és finomabbak is a kontrasztok. Irán óriási élmény volt. Másodjára is.
Itthon a polányi Babérligetben pihentem nagyot az első nyári hétvégén és megterveztem a nyarat. Barátokkal és családdal itthon és utazás váltakozott a megfelelő ritmusban. Zebegény, Párizs, Le Mans, Biharnagybajom majd újra Párizs és a nyár csúcspontjai, Bécs, Kuba és a napforduló a pásztorokkal a Hortobágyon. Igazán szép nyár volt, hamarosan Salzburggal nyitom az őszi szezont. Tartsatok velem akkor is.
