2016. JANUÁR Elég jól indult az év, Marokkóban, a Szaharában szilvesztereztem egy nomád berber táborban. Amikor hajnali ötkor kitevegeltünk a sivatagból, hogy lássuk az év első napfelkeltéjét, az jutott eszembe, hogy ha olyan lesz az egész év, mint amilyen az első napja, akkor minden rendben lesz. Két hét hátizsákos kalandozás után Casablancától kezdve Yves Saint Laurent kék villáján át eljutottam a világ szerintem egyik legszebb kék színű falujába, Chefchauenbe.
2016 január elsején a berberekkel töltött éjszaka után indultunk a berberekkel napfelkeltét nézni
Marokkó, Chefchauen, nekem eddig a legszebb falu, amit eddig láttam a világból
2016. FEBRUÁR Egy sajtóútnak (Toyota) köszönhetően jutottam el sokadszorra Spanyolországba, ahol egyetemistaként éltem is. Az egyik évek óta nem látott baszk dizájner barátom jött szembe velem Alicantéban. Kértünk egy üveg bort, tengeri herkentyűket és megbeszéltük, hogy legközelebb Baszkföldön találkozunk. És ez csak az egyik tervem 2017-re.
Alicantéban, ahol egy sajtóútnak köszönhetően teljesen véletlenül találkoztam Javierrel, akit már évek óta nem láttam a világban
Még ebben a hónapban felfedeztem Brighton-t egy londoni barátlátogatós kiruccanás bonus track-je volt ez a bohém felfedezés, ami olyan, mintha összetolnánk a Római partot egy vándorcirkusszal, priceless!
2016 MÁRCIUS Egy céges átszervezésnek köszönhetően ebben a hónapban veszítettem el a munkahelyem. Most már hálás vagyok érte, mert ezáltal közelebb kerültem a valódi énemhez és ahhoz, ami (nekem) a legfontosabb. A szabad alkotáshoz és a felfedezéshez. A közlés másnapjára szólt a repülőjegyem Havannába, amivel a közelgő negyvenedik születésnapomra leptem meg magam.
A Floridita volt Ernest Hemingway kedvenc bárja, itt találták föl a daiquiri-t, a bár előtt találkoztam ezzel a kubai asszonnyal
Az év legnagyobb show élménye volt a Cabaret Tropicana sok rummal, tánccal és egy olyan előadással, amiben a vérprofi táncosok technikai tudása mellett lélekből és szenvedélyből is több volt, mint amit Európában bárhol valaha láttam
2016 ÁPRILIS A független, szabad élet sok lemondással és kompromisszummal jár, de például olyan jó dolgokra tud könnyedén igent mondani az ember mint egy váratlan New York-i meghívás egy roma konferenciára a New York-i egyetemen.
New York tele van energiával és szabadsággal, minden pillanata inspiráló és alkotásra ösztönző, természetesen a 2017-es terveimben is szerepel
2016 MÁJUS Anyukámat elvittem Párizsba, karácsonyi ajándék is volt ez az út, meg Anyák napi meglepetés is. Ha a román és osztrák egynapos kiruccanást nem számítjuk, ez volt élete első igazi külföldi útja. A legszebb az volt az egészben, hogy olyan természetes és magától értetődő eleganciával „vette be” a várost, aminek Párizs sem tudott ellenállni. Azóta franciául tanul. Nagyon büszke vagyok rá és alig várom, hogy közösen is újra visszamenjünk Párizsba. Az ott töltött idő alatt is éreztük, hogy bármi történhet bármelyikünkkel, ezt a minőségi időt már soha senki nem veszi el tőlünk, örökre velünk marad annak a néhány napnak az a pár egyszerű és boldog pillanata.
Ez a fotó egy nagyon kedves barátom, Valérie teraszán készült, ez volt az egyik boldog pillanatunk a sok közül, amire szívesen emlékszünk vissza
A pillanat, mikor bemutattam a Tiszát a Szajnának
2016. JÚNIUS Ebben a hónapban indult el a PetersPlanet.travel a kubai portréfotóim kiállításával együtt. Nagyon büszke voltam arra, hogy az Index címlapon hozta a portrékat és a kubai történeteket az utazási site indulásával együtt. Júniusban indultam el egy hátizsákkal Grúzián és Örményországon keresztül Iránba.
A PetersPlanet.travel launch partiján nyílt meg a Waiting for Obama című portréfotó kiállításom is, D. Tóth Krisztának innen is köszönöm, hogy megnyitotta a kiállítást
Grúziában, három nappal a kiállítás megnyitója után már a következő nagy álom, Irán felé tartva
Örményországban, egy autóstoppal kezdődő, majd spontán alakuló couchsurfing következtében maradtam néhány napig, köszönöm, Aram!
2016 JÚLIUS Irán az egyik legnagyobb utazós élményem eddigi életem során. Az itt élőknél nyitottabb és vendégszeretőbb embereket még sehol a világon nem láttam. Részletesen fel fogom dolgozni itt a PetersPlanet.travel-en az élményanyagot és a fotókat, de print magazinban is olvashattok majd az élményeimről. Márciusban, a perzsa újév kezdetén visszavárnak az ott megismert új barátaim, akikkel azóta is napi (!) kapcsolatban vagyunk.
A Golestan palota kertjében a harmadik napon fotóztam a legtöbb portrét
A teheráni nagymecset, egy sajátságos imával köszöntem meg, hogy itt lehetek ebben a csodában
Morteza, akivel a Shiraz – Eshfahan buszjáraton ismerkedtünk meg és azonnal jóbarátok lettünk, mindketten azt éreztük mintha mindig is ismertük volna egymást. Ő ezüstművész, meghívott az esküvőjére és az családjánál is laktam egy pár napig, márciusban újra látjuk egymást.
Esfahan főterén lovaskocsival mentünk végig Ghasemmel
Shiraz, lírai perzsa város, egy pillanat alatt beleszerettem
A Shiraz botanikus kertnek 900 éves története van, a híres perzsa költő Hafiz is gyakran megpihent itt
Egy emlékezetes és egyszerű reggeli a nomádoknál, a sajt saját készítésű, szőlővel és dióval mennyei
Esfahan, az örmény templomban találtam és fotóztam a perzsa szépség nyomában című projektem alanyait
A Shrine Esfahanban, kívül is belül is csoda, a sajátságos imám a hálával hogy itt lehetek és hogy biztonságban vagyok itt is elhangzott
Farinazzal még Teheránban ismerkedtem meg, rengeteget mesélt a perzsa kultúráról és arról, hogyan élnek Iránban az emberek, sok blogbejegyzésben fogok beszámolni a részletekről 🙂
Egy tea a Kaszpi tenger partján? Iránban a kávéról teljesen áttértek a teára az emberek, azóta bárhová megyek, a kis olasz kotyogóm az első, amit becsomagolok, just in case, már csak ez az egy függőségem maradt.
2016. AUGUSZTUS Egy cicára vigyáztam egy belvárosi luxuslakásban Párizsban, és mivel a gazdi elég sokáig volt távol, egynapos kis túrákkal bejártam Párizs környékét is, Versailles és Champagne tartomány eddig ismeretlen és eldugott zugait is.
Mivel Párizs elég drága város, ha a legjobb asztalt akartam magamnak, akkor inkább a pikniket választottam.
Pezsgőspincéket látogattam Reims-ben. A Maison Veuve Clicquot ambassadrice-vel, Camille Berdinnel reggelire is pezsgőt ittunk
2016. SZEPTEMBER A csatkai búcsút semmi pénzért ki nem hagynám, föltölt és megnyugtat az a kapcsolódás, amit ott érzek. Sztojka Zolival és családjával is Csatkán ismerkedtem meg, de már meglátogattam őket Soltvadkerten is. 2017-ben is megyek hozzájuk, figyeljétek a site-ot, lesz sok élményanyag és interjú is velük.
A csatkai búcsú legstílusosabb férfije kétségtelenül Sztojka Zoli Soltvadkertről
2016. OKTÓBER Genf közelében élő barátaimat látogattam meg, akik Svájcban dolgoznak, de a pár percnyi autóútra lévő francia oldalon laknak, így tulajdonképpen egy jó hosszúra nyúlt hétvégén a két ország legjavát tudtuk közösen felfedezni.
Brokeback Mountin style a francia oldalon a svájci panorámával a kedvenc full Levi’s szerkómban
2016. NOVEMBER Ebben a hónapban töltöttem be a negyvenet, és ekkor nyílt meg a Perzsa portrék című fotókiállításom a Kempinski-ben, az Ar2Day Galéria szervezésében. A kínai utat és a kiállítás lehetőségét is az élet egyik ajándékának tartom, új kapukat nyitott meg mindkettő. Az egyik kedvenc kínai filmrendezőm, Wong Kar Wai világát kerestem és meg is találtam, 2017-ben olvashatjátok is a PetersPlanet.travel-en saját készítésű fotóanyag mellett.
Redefinied manliness – Perzsa portrék címmel állítottam ki az Iránban készült férfiportrékat a Kempinskiben, egy hónapon keresztül volt látható az anyag az Ar2Day Galéria szervezésében
Thai chi lecke a Temple of Heaven udvarán Pekingben, a szent hely arról (is) híres hogy itt ér össze a mennyország a földdel
Sanghaj egyik legizgalmasabb része a water village, izgalmas fotóriport készült ott is
A Kínai Nagy Fal 6000 km (!) hosszú és 600 éves, a védelmi funkcióit ugyan soha nem látta el igazán, de hatalmas élmény a meglátogatása.
Bárhol járok a világban, vagy itthon, az országban, mindig az embereket nézem először, rajtuk keresztül ismerkedem a kultúrával és a szokásokkal.
2016. DECEMBER Decemberben Berettyóújfalu és Biharnagybajom a világ közepe az ünnepi időszakban, de egy Soltvadkert Romani advent és egy pár napos Berlin túra még szerencsére belefért az évbe. A szilvesztert Erdélyben töltöm, minden ötlet, javaslat jöhet, főleg, ha helyi emberekkel is tudok találkozni Csíkszeredában vagy Marosvásárhelyen. Mailcímem: petersplanet@petersplanet.travel
Berlin, ami mindig kreatív energiával tölt föl. Az adventi terrortámadás mélységesen megrázott, de 2017-ben ettől függetlenül is sokat leszek az egyik kedvenc városomban. A biztonság belül van.
