LAKÁSCSERE – ÉLETRE SZÓLÓ KALANDOK

A lakáscsere kétségtelenül az egyik legfenntarthatóbb utazási formák egyike. Kalandos és szórakoztató, nekem személy szerint azért lett az egyik kedvencem az elmúlt években, mert autentikus. Úgy élhetek a felfedezni kívánt országban vagy városban, ahogyan a helyiek, mégpedig rögtön a megérkezés pillanatától kezdve. A lakáscsere lényege szerintem a közösséghez tartozás, hiszen hasonlóan gondolkodó, utazni szerető, nyitott emberek ajánlják fel otthonaikat egymásnak egy platformon.

Többféle lakáscsere oldal létezik, én a HomeExchange rendszerébe regisztráltam egy pár éve, így kizárólag az itt szerzett tapasztalataimról tudok beszámolni. A HomeExchange az éves tagsági díjat leszámítva nem kerül egy fillérbe sem, de ami a legfontosabb és tényleg megfizethetetlen, hogy feledhetetlen élményeket gyűjthet az utazó. Az éves tagsági díj 150 dollár, amiért már vendégpontokat oszt ki nekünk a rendszer, amivel szintén „fizethetünk” addig, amíg sikerül elcserélni a saját otthonunkat vagy pedig ’vendégpontokért’ felajánlhatjuk a miénket. Az oldalon majd 160 ország otthonai közül válogathatunk, értelemszerűen ugyanennyi országból érkezhetnek megkeresések a mi otthonunkra is. Természetesen az ember maga dönti el, hogy kinek adja oda az otthonát és kinek nem. A rendszer a közösségre és a bizalomra épül, de a kommentekből, értékelésekből és a lebonyolított lakáscserék számából lehet következtetni arra, hogy milyen minőséggel, mennyire tapasztalt és nyitott utazókkal cseréli el az ember az otthonát. A létrehozott profil egyszerre szól rólunk és a lakásunkról szól, minden információ jelölésére van lehetőség, onnan kezdve, hogy van – e mosogatógép a lakásban egészen olyan speciális esetekig, hogy meg kell – e etetni a kertben lévő macskákat, ha lakáscserére kerülne a sor.

Életem első lakáscseréje nemcsak nekem volt az első, hanem annak a mexikói fiatalembernek is, akinek a vendégszobájában az első három éjszakámat töltöttem Mexikóvárosban, a Roma negyedben. Vendégpontokkal laktam ott, miközben a lakás többi szobája közül az egyikben a tulajdonos, a másikban pedig egy olasz lány lakott, aki hosszú távra bérelt szobát ott. A közös terekben, a nappaliban és a konyhában találkozhattunk, az emeleti fürdőszobán pedig ketten osztoztunk az olasz lánnyal. Mivel a vendéglátóm zenész, a nappali hangszerekkel, DJ szettel és bakelitlemezekkel volt tele, a falakat pedig Budapest nevezetességeit ábrázoló fekete – fehér művészfotók borították. Kiderült, hogy a felvételeket vendéglátóm, Pablo készítette, aki nemcsak Budapestet ismeri jól, de Magyarország nemzeti parkjait is végigjárta, a vidéki Magyarországot pedig hátizsákkal és sátorral fedezte fel. És hogy milyen egy ötcsillagos HomeExchange visszajelzés? Íme Pablo értékelése és visszajelzése az oldalról:

• ★5Trustworthiness
• ★5Politeness
• ★5Cleanliness

„Peter was my first HomeExchange guest. It was also his first exchange. It was really a pleasure having him in the house, he’s very polite, organized and clean. We found out we have a lot in common so I’m hoping to host him again soon or visit him in Budapest.”

 

 BELIZE CITY ELSŐ FÜGGETLEN NŐI POLGÁRMESTERÉNEK OTTHONÁBAN 

Az egyik emlékezetes lakáscserém Belize City villanegyedébe vitt, ahol váratlanul a karibi ország első független női polgármesterének az otthonába kerültem. A történet jól példázza, hogy milyen szorosan össze tud kapcsolódni az utazó egy ország vagy egy város lakóival és történelmével is. A karibi hangulatáról, pálmafás partjairól és korallzátonyairól híres Belize több mint száz évig volt brit koronagyarmat. A gyarmati múlt másképpen jelenik meg a mindennapokban, mint a spanyol hódítók által leigázott országokban. Belizén például a jogrendszer is az angol jogrendszerre épül, az ország bankjegyein, a belizei dolláron ottlétemkor még a királynő mosolyogott, sőt, II Erzsébet mint Belize királynője uralkodott. Azt is meglepődve tapasztalja az utazó a megérkezése pillanatában, hogy ebben az adóparadicsomként is ismert, Mexikó és Guatemala között elhelyezkedő, falatnyi országban királyi angollal szólítják meg az egykor Afrikából behurcolt rabszolgák leszármazottai.  Majd mindenhol angolszász popslágerek szólnak, mintha csak Londonban lennénk.

Azért van bőven latin-amerikai hatás is. A hűvös-esős Nagy-Britanniában például sohasem tapasztaltam még azt, amit Belize City buszain rendszeresen, vagyis, hogy a sofőr nemcsak vezet, hanem egyúttal DJ is. A buszokon is általában angolszász playlist szól, friss slágerekkel vagy felkapott latin zenékkel. Egy késő délután Belize City Ladyville vonalán tartottam hazafelé, vagyis Zenaida Moya, a város első független, fekete női polgármesterének külvárosi villájának irányába, amikor a sofőr a buszban egy mini televízión Tina Turner koncertet játszott, rendesen föltolt hangerővel. Amikor a Proud Mary-ben Tina éppen a „Rollin, rollin” hangulatfokozó soránál járt, mintha áramszünet bénította volna meg, egy pillanatra leállt a zene. Ekkor vettem észre, hogy nemcsak én énekelek, hanem velem együtt a tömött busz, mégpedig teli torokkal, mint egy gospelkórus a vasárnapi misén. Úgy szaladt szét a buszban a „Rollin on a riveeeer”, mintha hetek óta ezt próbáltuk volna. Mindez olyan mélységgel é szenvedéllyel, ahogyan csak a feketék tudnak énekelni. Mindannyian felnevettünk, hiszen olyan hangosan szólt a zene, hogy nem vettük észre, hogy mindeközben mindenki énekel. „Ez az összetartozás élménye, amit megtapasztaltál” – ezt már Zenaida meséli nekem, akinek a HomeExchange-nek köszönhetően kerültem a pisztáciafagylalt színűre festett villájába. „A családomra, a gyerekeimre vagyok a legbüszkébb, de ha a szakmai életemet kérdezed, akkor talán arra, hogy négy év után újra megválasztottak Belize City polgármesterévé, ami nemcsak bizalom, hanem visszajelzés is a munkám minőségét illetően.” – ezt már Zenaidától tudom meg, mint ahogyan azt is, hogy Belize 1981-ben lett független, szabad ország, több, mint száz évnyi gyarmatként való létezés után. Évekkel a lakáscserénk után meglepődve tapasztaltam, hogy a covid időszakban Zenaida bekerült a nemzetközi hírekbe mert egészen egyedi módon gondolkodott a koronavírussal kapcsolatos korlátozásokról. 

„Nyitottnak és frissnek kell maradni ahhoz, hogy az ember igazán élvezze a saját életét” – mondja Zenaida, miután úgy döntött, végleg kiszáll a politikából és csak idegenforgalommal, utazással és vendégfogadással foglalkozik.  Zenaida azon kevés szerencsések közé tartozik, akik az Amerikai Egyesült Államokban tanultak tovább, és aztán úgy döntöttek, a tudásukat a hazájukban kamatoztatják. Az amerikai továbbtanulásban némi könnyebbséget jelentett, hogy Belize hivatalos nyelve az angol. Belize egy időben népszerű „menekülőországnak” is számított a vérengzésekkel tarkított Közép-Amerikában. Egy fodrász hajvágás közben mesélte el nekem Belize City-ben, hogy azért választotta a Dominai Köztársaság helyett Belizét, mert „az angollal talán többre jut.” Ha a számításait nem is, de „valamifajta biztonságot” biztosan talált itt.

Zaneida HomeExchange értékelését bemásolom nektek ide az oldalról. Nagyot nevettem, amikor kiemelte, hogy nagyon csendes vendég vagyok. Szerintem a csend az egyik legnagyobb kincs a világon.

• ★5Trustworthiness
• ★5Politeness
• ★5Cleanliness

„It was a pleasure hosting Peter. He is a very quiet and charming guest. Would gladly welcome him back or recommend him to other hosts.” 

ANYA ÉS FIA KALANDTÚRA FRANCIAORSZÁGBAN 

Az idei nyár emlékezetes kalandja volt az anya és fia kalandtúra, amire éppen hat éve készülünk anyámmal. Hat éve, még Párizsban döntöttük el, hogy a következő közös kirándulásunk, felfedező utunk Provence lesz. A cél a közösen töltött minőségi idő mellett az volt, hogy anyám is lássa a tengert.

Mindketten éreztük, hogy ha nem indulunk el akkor, amikor erre lehetőség adódik, talán örökre elúszik a vírusválság alatt is dédelgetett álom. Fontos tudni, hogy a lakáscsere rengeteg türelmet igényel. Lassú építkezéssel, sok kapcsolódással, érdeklődéssel és jókora szerencsével lehet sikeres lakáscserét bonyolítani. Régóta tudjuk, a szerencse a felkészültség találkozása a lehetőséggel, tehát jó, ha az ember mindent megtesz azért, hogy megvalósítsa az elképzeléseit. Például álmodozás után regisztrál az oldalra, figyeli a levelezését és nem hagyja válasz nélkül a folyamatosan érdeklődőket (ha sok érdeklődésre nem válaszolsz, akkor a rendszer egy idő után nm mutatja az otthonod elérhetőnek). Olyan ez a lakáscsere szerintem, mintha úgy gondoznál folyamatosan egy fát, hogy nem tudod, hogy egyáltalán valaha termőre fordul vagy nem tudod, hogy milyen gyümölcsöt terem. Viszont, ha többször egymás után nem adsz neki vizet vagy törődést, akkor soha nem is tudod meg, mert örökre kiszárad.

Anthony és Doriane Provence-ból keresett meg azzal, hogy szívesen felfedeznék Budapestet, két-három levélváltással megegyeztünk a dátumokban. Nem sokkal később 19 éves fiuk, Lélio is belépett a képbe, így a kis budai otthonom kapott egy pótágyat és míg mi anyámmal elindultunk Provence-ba, egy francia család beköltözött az otthonomba. Anyámmal gondosan, friss ágyneművel készítettük elő az ágyakat, gyümölcsöket, vendégváró kedvességeket tettünk az asztalra, ezen túl kedvenc fehérboromat a hűtőbe és családi jégkrémet a fagyasztóba.

Amikor klasszikus lakáscserét bonyolít az ember, a legtöbbször nem találkozik azzal, akivel cserél, ezért a lakáscsere működtetésének fontos része, hogy ki fogadja és engedi be a vendégeket, ki  az, aki megmutatja, mi hogyan működik a lakásban. Nos, míg kedves barátom, Horváth Katalin Fanni fogadta a francia vendégeket a reptéren, addig minket anyámmal Doriane szülei vártak a Privas-i buszmegállóban. Utóbb kiderült, mindegyik emlékezetes találkozás volt, Katiék Szentendrét fedezték fel együtt Budapest mellett, mi pedig a Alain és Andrée vendégszeretetét is élveztük a kint tartózkodás alatt. Doriane szülei éppen úgy fogadtak bennünket, olyan szeretettel, mintha családtagok lennénk. Azok is voltunk, családtagok, még ha nem is vér szerinti kapcsolódással.