Gdansk városa nálam az év egyik legszebb európai felfedezése. A város magával ragadó, különösen a hajnali sirályvijjogásos sétákat ajánlom, amikor senki nincs az utcákon. Ilyenkor azt érezheti a látogató, hogy nemcsak térben, de időben is egyre messzebbre és mélyebbre kerül egy titokzatos mesevilágban.
MEGHALNI GDANSKÉRT
Egy híres mondat maradt velem a történelemórákról a várossal kapcsolatban: „Meghalni Gdanskért”, ez járt a fejemben akkor, amikor először indultam útnak a városban azokkal a gondolatokkal, amiket a város hívott életre. Az elhíresült mondat, a „Meghalni Gdanskért” a 20. század egyik híres történelmi vitájához kapcsolódik, amely a második világháború előtt, 1939-ben zajlott. Az eredeti francia változat („mourir pour Dantzig”) André François-Poncet, egy francia politikus és publicista tollából származik, aki egy cikkében fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy Franciaországot és más országokat egy viszonylag kis város, Danzig (vagyis a mai Gdansk) ügyéért háborúba rángatják.
A cikkében azt kérdezte: „Érdemes-e meghalni Danzigért?”. A Danzigi Szabad Város (Free City of Danzig) az első világháború után jött létre a versailles-i békeszerződés értelmében, és bár Németországhoz nem tartozott, jelentős német lakossága volt. Lengyelország stratégiailag fontosnak tartotta a várost, érthető okokból: a tengeri kijárata miatt. A náci Németország azonban 1939-ben követelte, hogy Danzig csatlakozzon hozzá, amit Lengyelország elutasított. Ez a vita volt az egyik előzménye a háború kirobbanásának. A „Meghalni Gdanskért” a háború szükségtelenségét kérdőjelezi meg egy olyan ügyért, amelyet sokan nem tartottak elegendően fontosnak ahhoz, hogy háborús áldozatokat követeljen. A francia és brit közvéleményben akkoriban sokan nem akartak újabb háborút, és úgy vélték, hogy Danzig miatt harcolni túl nagy áldozat lenne. A kifejezést ma is használják, főként olyan helyzetekre, amikor valaki megkérdőjelezi, hogy érdemes-e kockázatot vállalni vagy áldozatot hozni egy bizonyos ügyért, különösen, ha az mások számára nem tűnik elég jelentősnek.
GDANSK LETT EURÓPA LEGJOBB KARÁCSONYI VÁSÁRA EBBEN AZ ÉVBEN
Az “European Best Christmas Market” egy évente megrendezett, online közönségszavazáson alapuló verseny, amelynek célja, hogy Európa legnépszerűbb karácsonyi vásárát megtalálja. A versenyt az “European Best Destinations” (EBD) nevű szervezet indította, amely turisztikai célpontok népszerűsítésével foglalkozik: https://www.europeanbestdestinations.com/
A verseny 2010-ben indult el, azzal a céllal, hogy a legjobb európai utazási célpontokat és eseményeket bemutassa. A jelöltek listáját az EBD szakértői állítják össze, és a legjobban szervezett, leglátványosabb vagy legkülönlegesebb karácsonyi vásárokat választják ki. A közönség az EBD hivatalos weboldalán keresztül szavazhat. Bárki részt vehet a szavazásban, amely általában november végén kezdődik és két hétig tart. A győztes város egy hivatalos címet és elismerést kap.
Gdańsk 2024-ben először szerezte meg a győzelmet a karácsonyi vásárával, amely az óváros történelmi szépségeit ötvözi a modern ünnepi hangulattal. A vásár a középkori hangulatú Targ Węglowy (Szénpiac) területén kapott helyet, ami tökéletes díszlet az ünnepekhez. A helyi borostyán ékszerek, kézműves termékek és hagyományos lengyel ételek különleges vonzerőt jelentenek. Az évek során olyan városok nyerték el a címet, mint Zágráb, Tallin, vagy a budapesti Vörösmarty téri vásár.
GDANSK, BOROSTYÁN VILÁGFŐVÁROS
Gdanskot gyakran nevezik a borostyán fővárosának, mivel a Balti-tenger partvidéke az egyik legnagyobb borostyánlelőhely a világon. A város évszázadok óta a borostyán feldolgozásának és kereskedelmének központja. A városban található múzeumban https://muzeumgdansk.pl/en/oddzialy-muzeum/museum-of-amber/ egyedülálló borostyánkő-gyűjteményt találhatunk. A természetes borostyánkövektől a középkori és reneszánsz műalkotásokon keresztül a modern designer darabokig.
A múzeum részletesen bemutatja az ősi Borostyánút kereskedelmi útvonalait, amelyek az ókori Rómától egészen a Balti-tengerig húzódtak. Ez az útvonal évszázadokon át fontos szerepet játszott Európa gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlődésében. A múzeum a Gdanski Művészeti Házban (régebbi börtön és kínzókamra épületében) kapott helyet. Az épület maga is történelmi látványosság, és a kiállítás érdekes kontrasztot teremt a múlt sötét oldalával.
A LENGYEL STRANDVÁROS, A BALTI MONTE CARLO: SOPOT
Sopot, a Balti-tenger partján fekvő lengyel üdülőváros (német nevén Zoppot), a századfordulón vált igazán híressé mint elegáns fürdőhely és a közép-európai elit kedvelt nyaralóhelye. A város a 19. század vége és a 20. század eleje között élte aranykorát. Ezt a hangulatot őrizte meg a huszonegyedik századi utazónak.
Sopot kaszinója és táncterei híres találkozóhelyek voltak. Az elegáns bálokon és esteken nemcsak a helyi arisztokrácia, hanem Európa-szerte ismert személyiségek is részt vettek. A kaszinó az 1920-as években is népszerű volt, amikor Sopot a független Danzigi Szabad Város része lett. A helyi fürdőkomplexumok tengeri fürdőket, gyógyiszapkezeléseket és inhalációs terápiákat kínáltak. Ez a wellness-kultúra különösen népszerű volt a német és orosz vendégek körében. Németország császára, II. Vilmos rendszeresen látogatott Sopotba. Egy alkalommal egy egész flottát küldött a Balti-tenger partjára, hogy ott tartson tengeri szemlét. De már hírességek is megfordultak ott. A lengyel zongoraművész, Artur Rubinstein páldáu fellépett Sopot egyik elegáns koncerttermében, ami után még többen lettek kíváncsiak a strandvárosra.
Sopot arculatát a századfordulós villák, szállodák és fürdőépületek határozták meg. A város mai napig őrzi ezt a hangulatot. Sopot a századfordulón a társadalmi élet egyik kiemelkedő központja volt Közép-Európában. Az elegáns fürdőkultúra, a társasági események és az építészeti szépségek mellett az a különleges, multikulturális hangulat tette vonzóvá, amelyben német, lengyel, orosz és más nemzetek képviselői találkozhattak.
A VILÁG LEGNAGYOBB TÉGLAVÁRA: MALBORK
Malbork vára a világ legnagyobb téglavára. Az 1274-ben alapított vár a Teuton Lovagrend székhelye volt, és építése során kizárólag vörös téglát használtak. A várat 1997-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Ez az egyik legjobban megőrzött középkori lovagvár Európában. Nekem Gdansk városa mellett az egyik legnagyobb élményt adta az a nap, amikor ezt a gótikus várat fedeztem fel Lengyelországban.
A vár a Teuton Lovagrend katonai és adminisztratív központja volt a középkorban. Innen irányították az észak-európai keresztes hadjáratokat, különösen a pogány balti népek ellen. A 15. században, a tizenhárom éves háború során a vár a lengyel hadsereg kezére került, és fontos szerepet játszott Lengyelország történetében. Ez a hosszú múlt teszi a várat nemzeti emlékké is. A második világháború alatt a vár súlyosan megsérült, de az azt követő rekonstrukciós munkák lenyűgöző módon állították vissza az eredeti állapotát. Ma a vár turisztikai központ és a középkori történelem élő múzeuma.
GDANSK OLIWA NEGYEDE
Gdańsk Oliwa negyede három kiemelkedő látnivalóval büszkélkedhet: a híres Oliwai Katedrálissal, az egykori ciszterci kastéllyal, és a modern Oliwai Botanikus Kerttel. Az Oliwa kastély (Ciszterci apátság és palota) a ciszterci szerzetesek központja volt a 12. századtól kezdve. A kastély, amely valójában az apátság székhelye volt, fontos középkori egyházi és politikai központként működött. A kastélyban tartották az 1660-as Oliwai békét, amely lezárta a svéd-lengyel háborút, és megállapította a két ország közötti határokat.
Oliwai Katedrális orgonája világhírű, a 18. században készült hangszer a maga korában az egyik legnagyobb volt. A hangszer több mint 8 000 sípot tartalmaz, és a mozgó figurákkal díszített szerkezet igazi mestermunka. A katedrálisban rendszeresen rendeznek orgonakoncerteket, amelyek a templom csodálatos akusztikájának köszönhetően felejthetetlen élmény.
Az összeállítás elkészítéséhez a Polish Tourism Organisation nyújtott szakmai segítséget, az archív képeslapok a lengyel Muzeum Sopotu tulajdonában vannak, a múzeum engedélyével közölhetjük a PetersPlanet felületein.