Somogy megyébe mindig szívesen megyek felfedezőutakra, annak, aki hozzám hasonlóan az alföldön született és nőtt föl, mindig egzotikusnak számít kicsit ez a vidék. Nemcsak a Balaton miatt, hanem a hegyek miatt is. Kertésztechnikusként minden ősszel szürettel kezdődött az iskola, akkor társadalmi munkának nevezték, majd később gyakorlati tapasztalatnak, hogy az induló iskolaév egy balatonboglári egy-két héttel indult, aminek azért örültünk nagyon, mert meghosszabbította a nyarat és azért nem örültünk mert már nem lehetett fürdeni a Balatonban. El is felejtettem volna ezeket a szép emlékű őszöket, ha nem kapok meghívást szüretre idén, hosszú-hosszú évek óta először, mégpedig Kéthelyre, a Kristinus borbirtokra.
A két kép között legalább hetven év telt el, és azok a bölcsességek, amik akkor a szőlőben a mindennapok részei voltak, újra aktuálissá és fontossá váltak. A Kristinus vinotelben a szobám felé vezető folyosón a falakon találtam azokat a fekete – fehér Kéthelyen készült képeket, amikből előtűnt a régi világ békéje. Elhatároztam, hogy abban a pár napban, amit a borbirtokon töltök, megpróbálom megtalálni és megörökíteni azokat a helyszíneket, amiket felismerek a múlt századból. Izgalmas kontrasztokat találtam, de persze van, ami nem változik, a körforgás viszont állandó.
Floriannal, aki a Kristinus borászatot vezeti pár évvel ezelőtt találkoztunk a budapesti Brody Studiosban a Svéd Nagykövetség egyik fogadásán, és rögtön szenvedélyes beszélgetésbe kezdtünk természetközeliségről, otthonról, honvágyról és utazásról. Kiderült, mindkettőnk életében fontos szerepe van Rudolf Steiner munkáinak (Rudolf Steiner, osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója) és annak a felfedezésnek, hogy a természet és a természetesség mindig a legjobb tanító, az ösztön pedig a legjobb tanácsadó. Florian Münchenben született, viszont Magyarországon talált otthonra, az ösztöneit és a megérzéseit követve.
Mivel a borbirtokon a műveléstől kezdve a palackozásig minden a környezettudatos és biodinamikus irányba indult el, úgy éreztem, jól teszem, ha stílszerűen a nálam már megszokott, jóval kisebb ökológiai lábnyomot hagyó vonatot és bringát választom nemcsak a borbirtokra való megérkezéshez, hanem a környék felfedezéséhez is.
Asztalok, székek és világítás egykor és ma. A vidék békéje valószínűleg semmit nem változott az elmúlt évtizedek alatt Kéthelyen. Az ember és természet között fennálló harmónia megélése és visszaállítása az egyik cél a birtokon.
„Ha az ember az ösztöneire hallgat, nem tévedhet” – meséli Florian, aki a rendkívül bátran és talán kicsit korát megelőző módon döntött úgy, attól függetlenül, hogy egy borászat termelő munkát végez, és a profit is cél (A Kristinus évente félmillió palackot állít elő) mindent megtesz annak érdekében, hogy „kizöldítse” és vegyszermentesítse a birtokot. „A biodinamikus körforgásban együtt vagy a földdel és a természettel, az ipari termelésben pedig folyamatosan valami ellen. Ez utóbbinál valamit megpróbálsz helyrehozni ami már elromlott, pedig ha az anyatermészet működését veszed alapul, akkor azonnal megérted a törvényének a lényegét, vagyis nemcsak elvenni, hanem valamit vissza is adni.” – magyarázza Florian a humusz példáján keresztül.
A KÖRNYÉK FELFEDEZÉSE Somogyszentpállal indult, ami mindössze hét kilométerre van Kéthelytől és a borbirtoktól, így bringával is könnyen át lehet ugrani. A dunántúli aprófalvak csendjénél szerintem nem kell sokkal több a feltöltődéshez, az pedig mindig őszintén meghat és a gyerekkorom békéjét hozza vissza, ha kedvességgel vagy figyelmességgel találkozom a szomszédból. Somogyszentpálon egy marék friss csilipaprika érkezett azonnal, kézből – kézbe, „de ha kell még, szóljál.”
KESZTHELY szerintem remek város, majd húsz éve jártam ott először, amikor újságíró gyakornokként a Helikon hotelről kellett tudósítanom, kíváncsi voltam, mi lehet vele, valószínűleg évek óta zárva lehet, mert egy dekandes szellemvárost találtam a helyén. Végül a Festetics kastély nagyvonalú eleganciája és időtlensége töltött fel Florian természetközeli történetei mellett.
MINDEN NAP SZÜRET
A borbirtok célja a maradandó, összetett élmény átadása, bár kétségtelen, hogy szüretelni nem lehet minden hétvégén. Nekem mégis sokat jelentett, hogy éppen a szüreti időszakra szólt a meghívás. Nagyapám jutott eszembe, akinek megsúroltuk a talpát, mielőtt dézsába taposott volna, meg azok a régi egyszerű trükkök, hogy úgy lehet gond nélkül annyi szőlőt a szüreten az ember, amennyi belefér, ha néhány szem szőlőmagot is elrágcsál hozzá, és akkor nem lehet semmi baj.