Szerintem addig nem nyugszom, amíg a létező összes latin – amerikai országot nem fedezem fel. Peru a hatodik volt a sorban, Kolumbia, Kuba, Brazília, Ecuador és Argentína után. Újra megtapaztaltam azt, milyen az, ha egymást segítő és egymásra odafigyelő közösségeket lát maga körül az ember. Latin -Amerika általam eddig megismert országai között mindegyikben éreztem azt, amit itthon, Európában egyre kevésbé. Az ott élők (még?) képesek igazán örülni annak, amijük van, és hálával fogadni mindazt, ami adatik.
Pisco vagyis szőlőpálinka, ez az alapja annak a fagylatnak, amit ettől a fiatal Sophia Lorenre emlékeztető gyönyörű lánytól vásároltam Arequipában
Szerintem fontos tanítást ad a jóléti társadalmakból érkezőknek Latin Amerika, rendkívül felfrissíti az embert. Kicsit újrarendeződik körüöttünk a világ Peru után is, és még élesebben tudunk különbséget tenni a lényeges és a haszontalan dolgok között. Mindenkinek más az útja, még akkor is, ha ugynanazon az ösvényen megyünk végig az életünk során. Minden ország, minden út mást ad mindenkinek. Nekem Peru elsősorban erőt adott. Fizikailag, szellemileg és lelkileg is feltűnően erősebbnek érzem magam, mióta itthon vagyok. Vagy a napi rendszerességgel fogyasztott kokatea, vagy a sok, gyakran komoly kihívásokkal teli hegymászás erősített meg ennyire, de az is lehet, hogy az inkák nem véletlenül azokon az energetikailag is rendkívül erős vonalakon alkottak elpusztíthatatlanul maradandót. Peru életre szóló élményt ad, nemcsak a körülöttünk lévő világ, hanem saját magunk és határaink felfedezéséhez is kiváló úticél.
Mögöttem a Salkantay hegy, amitől a legjobban tartottak az inka sámánok, ezért a legszebb, legértékesebb áldozatokat kapta, 6300 méteres magasságban, én éppen 4300 méteren, egy mínusz 15 fokos éjszaka és egy gyomorrontás után de rendkívül boldogan hogy megcsináltam és hogy részese lehettem egy kokacserje levelekkel és kövekkel kísért kecsua nyelvű, a hegyek tiszteletére tartott ceremóniának ??
Ő Crespo, egy négy lábon járó szív
Igyekszem úgy válogatni az egy hónap történéseiből hogy a Peruba utat tervezők, vagy oda utazni vágyók is hasznosíthassanak valamit a tapasztalataimból és történeteimből. Bár a megélt anyag egy egész könyvet megtöltene és a több ezer képből is nehéz válogatni, bízom benne, hogy sikerül átadnom valamit abból a csodálatos élményanyagból, amit az országtól kaptam a kint töltött pár hétben.
Limába érkeztem meg az Air France járatával Párizson keresztül Budapestről. És milyen sokat köszönhetek ennek, hiszen a személyzet egyik tagja, Sébastian (aki amikor nem az Air France fedélzetén dolgozik akkor órát ad a Sorbonne Egyetemen a sokszínűségről és a kultúrák különbözőségéről) egy jó beszélgetés mentén egy apró füzetkébe írta mindazt a sok egyedi tippet, amit Peru rajongóként fedezett fel az elmúlt évek során. Szokás szerint a flow-ra bíztam magam abban a percben ahogy felszálltam a gépre. Itthonról csak az első két éjszakát foglaltam le Limában és annyit döntöttem el, hogy a magassági betegség elkerülése végett szépen lassan csorgok föl Cuscóba, ahonnan majd a Machu Picchu felfedezésére indulok.
Az első napom Limában, igyekeztem megismerni a helyi erőket
Ezt a csodás churros-t az @Inkalauz_peru (Instagram) készítőjétől kaptam Limában, aki rám írt az Instán, hogy ha már itt vagyok a városban, mutat egy-két jó helyet, ajánlom szeretettel nektek is, perui a felesége, szerintem tudja, mit kell tenni.
Sébastian első tippjét követve Lima után egy természeti csodát akartam közelebbről megnézni, ezért a Huacachina oázist jeöltem ki az összes létező limai piac ceviche és sült hal készletének megismerése után következő első nagy állomásnak. Limában egyszerűen felültem egy Ica városába tartó buszra, majd onnan három sol ellenében (egy sol 100 forint, tehát a tuktuk összesen 300 forintért vitt a buszpályaudavrról az oázisba) a tuktukot választva behajtattam az oázis közepébe Huacachinába.
HUACACHINA, OÁZIS A PERUI SIVATABAN
Szállást nem foglaltam előre természetesen, viszont közel akartam lenni a dűnékhez is, de azért mégis benne az oázisban. A képen az oázis balközepén látható kis medencére nyílt az aprócska terasz abban a boutique hotelben, ahová először besétáltam, és 46 dollárért lefoglaltam egy éjszakát. Mindezt reggelivel és őszinte mosollyal. www.hosteriasuiza.com
Igen, jól látjátok. Egy hatalmas homokhegyre és egy úszómedencére néz a kis teraszkám Huacachinában, a Hostería Suizában, ahonnan pont tíz percig tartott a fölfelé menet, hogy azt a gyönyörű képet elkészítsem az oázisról. E-mail: hostesuiza@terra.com.pe
Ica városában lett egy keresztfiam, Elyseo Barrios Aybar, akit annak az úszómedencés bed and breakfast-nak (is) köszönhetek közvetlenül, ahol a tulajdonos, Louis szerint „francia pop és filmsztárok is megszállnak”. A kertben lettem figyelmes Demetrióra és arra a különleges fára, amin egyetlen levél sem volt, kizárólag apró hófehér virágok borították. Egészen elképedtem a látványtól, annyira valószerűtlenül szép növény volt előttem. Megkérdeztem a kertészt, mi a neve ennek a gyönyörűségnek? ‘Arbol de la felicidad’, vagyis a boldogság fája. Ezzel a párbeszéddel kezdődött a barátságunk, aminek következő lépéseként meglátogattam Demetriót az otthonában, Ica szegénynegyedében, amit Pueblo Jovennek hívnak. Óriási megtiszteltetés, ha Padrinónak (keresztapának) kérik fel az embert, így elsőre hirtelen nem is tudtam hogyan reagáljak, hiszen nem is élek az országban. Zavaromban lekaptam a szerencsehozó latin kendőmet, amit egy Ecuador-i vasútállomáson vásároltam korábban, és a kissrác, vagyis a keresztfiam nyakába kötöttem, hogy valahogyan jelezzem, elfogadtam a felkérést. Azt kívántam neki, hogy minden kívánsága teljesüljön, és hogy ez a szerencsehozó kendő ebben segíteni fog, hiszen velem is ezt tette az elmúlt két évben. Majd megkérdeztem Demetriót, hogy mégis mivel jár a keresztapaság, ha én éppen nem vagyok itt? „Néha írsz nekünk egy pár kedves szót.”
Perui keresztfiam, Elyseo Barrios Aybar az ajándékba kapott latin kendővel
Demetrio és az Arbol de la felicidad, vagyis a „Boldogság fája”
Demetrio már az otthonában, a család egyik nagy kedvencével és büszkeségével, a beszélő kacsával
Ica és Huacachina sok különleges élménye és kalandja után Sébastian tippjeit követve elindultam, hogy felfedezzem a Chincho városához tartozó exkluzív Hacienda San José épületegyüttesét. San José valamikor egy ültetvényhez tartozó luxusvilla volt, ahol a spanyol királyi család tagjai is megfordultak. Sikerült a 94 (!) éves tulajdonossal is megismerkednem, aki a közhelyes, mi a hosszú élet titka? kérdésre azt válaszolta nekem, hogy „lehet hogy az, hogy a mostani férjem mindössze 46 éves?” A Casa Hacienda San José nem olcsó, de életre szóló élmény minden ott, vagyis a gyarmati időkben töltött perc. www.casahaciendasanjose.com
A Hacienda San José-ból kollektívóval indultam tovább El Carmenbe, hogy megismerjem a messze földön híres afroperui szakácsnőt és éttermét, a Mamaimét. A kollektívó a Latin – Amerikában oly népszerű megosztott taxi, szinte csak ezt használtam Peruban a rövid, de ha lehetett még a hosszabb távú közlekedéshez is, hiszen így minden alkalommal száz százalékban helyiek és a tippjeik vettek körül, arról nem is beszélve hogy a lehető legkörnyezettudatosabb választás.
Mamaime, az afroperui konyha egyik ikonikus alakja, nekem is finomat főzött, Instája @elrefugiodemamaine
CANYON DEL COLCA
A perui utam egyik legemlékezetesebb túrája lett a mindössze 30 dolláért foglalt kétnapos kiruccanás a Canyon del Colca felfedezésére. Az Arequipa-i hostelben ajánlották kedvezménnyel ezt a kis történetet. Áldom az eszem, hogy teljesen felkészületlenül nekivágtam a fizikailag rendkívüli kihívásokkal teli túrának. Annyi cool kids-szel találkoztam Perutól kezdve Madridon át a Belorusz Köztársaságig, hogy még egy pár utat össze tudnék tenni idénre csak abból, hogy sorban végiglátogatom őket. (Az első meghívás a Belorusz Köztársaságból érkezett, jövő héten indulok is, szólok előre, izgalmas, különleges kontent ígérkezik.) Kondorles, éjszakai hegymászás, az Amazonas forrásának felfedezése, termálfürdőzés és első alpaka falatok, hogy csak az emlékezetesebbeket idézzem a 48 órából.
Tippem:
Bátran ugorjunk fejest mindenbe, ami váratlanul érkezik, így lesz igazán emlékezetes és szabad a flow-ban való létezés és az utazás Peruban.
Inka kertek és az Amazonas folyó forrása látható azon a felvételen, ahol kondorként próbálok viselkedni és átölelni a látottakat a Canyon del Colca túra után, elképesztő mennyiségű endorfinnal a véremben. Szerintem még a kokatea hatása is érezhető, meg a saját kis kávéfőzővel készített perui kávé. Nagyon komoly löketet ad ez a három együtt.
SALKANTAY TÚRA
Nagyon sok kérdést kaptam azzal kapcsolatban, hogy a Machu Picchu-t hogyan közelítettem meg, hogyan érdemes, hogyan a legnagyobb élmény, mennyibe került és hogy mikor kell lefoglalni a jegyet? A perui kormány viszonylag frissnek mondható intézkedésének következtében már nem lóghat csak úgy az ember egész nap a Machu Picchu-n, mint korábban, és a jegyek is hamar elfogynak. Nos, egy nagy összeállítást tervezek az öt napról és arról a Salkantay túráról, amire én befizettem. De dióhájban a lényeg, az ötnapos Salkantay túra az egyik legnépszerűbb Machu Picchu túra. Kihívásokkal teli, természetközeli, 12 fős csoportban vagy, helyi (!!) túravezetővel és jó társaságban, a review-k szerint is ez a legjobb, különösen az ételek. Nekem Budapesten ajánlotta Dávid barátom saját tapasztalatból azzal, hogy kicsit drágább a többinél, de sokak szerint ez a legjobb. 475 dollárt fizettem az öt napért, kultúrájára rendkívül büszke kecsua túravezetővel, kiváló társasággal, ultraprofik, de volt benne néhány olyan lehúzás (törülköző kölcsönzés és wifi kód, külön külön 10 sol vagyis egy ezres, a befizetett összegen túl és egyéb apró meglepetések) ami miatt azt mondom, hogy az igazán gyakorlott túrázók, utazók önállóan is végig tudják vinni a túrát spanyol nyelvtudással és helyismerettel (én így tennék a következő alkalommal). Hogy mennyire előre érdemes lefoglalni a jegyet, arra azt tudom mondani, hogy a Limába való megérkezésem napján írtam a Salkantay irodának, hogy ettől eddig maradok, van – e hely. (www.salkantaytrekking.com) Egy jegy illetve hely volt két héttel későbbre. A csomagban benne van a Machu Picchu belépőjegy is (nekem reggel hét órára szólt, ami szerintem a legjobb időpon, mert a ember látja a napfelkeltét és addig marad, ameddig akar). DE lesz egy egész nagy összeállítás erről amiben minden felmerülő kérdésre válaszolok és részletesen leírom az öt napos élményanyagot. Elöljáróban csak annyit, hogy csúcsélmény a Machu Picchu, még akkor is, ha Peru tele van csúcsélményekkel. Azt a pozitív, tiszta és erős energiát, ami ott a szentélyben körülöleli az embert, még sehol a világon nem tapasztaltam. Azt hiszem az írja le legjobban, amit éreztem, hogy eufórikus, megtisztító és felszabadító erejű egyszerű boldogság.
A HÉTSZÍNŰ HEGY TÚRA
Az egyik legnépszerűbb egynapos túra, amit Cuscóból lehet foglalni a hétszínű hegy túra. Mindössze négy (!!) éve látogatható, ami miatt viszonylag friss látványosságnak számít Peruban. Nekem az igazi élmény nem is a hétszínű hegy volt – ami ugyan gyönyörű – hanem az a sok gyönyörű lovászlány és lovászfiú, akik némi kereset reményében fölajánlják lovaikat a hegy megmászásához. Óriási élmény velük beszélgetni, szerintem mindegyiket „leportréztam”, amiből azért nem mutatok itt sokat, mert a fotókból és a történetekből egy pop – up kiállítást szeretnék szervezni még szeptemberben. Tippem, hogy a Valle Rojo (Vörös Völgy) túrát is érdemes megcsinálni, ha már ott van az ember, csak egy-két óra plusz a visszafelé úton, de alig teszi meg valaki. Vad alpakák, vörös hegy és szinte senki, csak a tiszta hegyi csönd 5500 méteres magasságban.
VALLE SAGRADO
A Szent Völgy, ami miatt bármikor visszemennék Peruba, meg lehet oldani egynapos túrával is, de ha az embernek van ideje, vagy szeretne igazán autentikus inka városokat és falvakat felfedezni, akkor egyenként is érdemes őket felfedezni. Nekem Chinchero lett a kedvencem. Szerintem nem lehet elég időt eltölteni bennük. A készülő perui portrék pop – up fotókiállítás képei közül is itt készült a legtöbb. Figyeljétek az oldalt és gyertek majd el megnézni, sok történetet mesélek a szereplők életéről.
