Vannak városok, amelyek azonnal bekapják a látogatójukat, vannak, amelyek nehezebben fogadhatóak be, és vannak olyanok, amelyekbe megérkezve az ember könnyűnek és szabadnak érzi magát. Salzburg ilyen. Tele van szépséggel és kecsességgel, nem túl nagy, nem túl kicsi, emberi léptékű, egyszerre klasszikus, tradicionális és állandóan megújulni képes és a levegőben folyamatosan jelen van valamiféle játékosság, tiszta egyértelmű minőség és európaiság.
A srác egy híres kaliforniai színész, Billy Mann, aki a mellettem lévő asztalnál ült. Szerintem azt hitte, azért fotózom, mert felismertem, pedig csak jó volt a pillanat, de ezt nem mondtam el neki. @mannbilly az Instagramja, ha szeretnétek megismerni. Kiváló étterem és csodás panoráma a Skybar, ahol találkoztunk, a Hotel Crowne Plaza rooftopján, Rainerstraße 6. szám alatt.
Régóta nem fordult elő velem, hogy alig tudtam aludni az izgatottságtól egy utazás előtt. Idén legtöbbször olyan országokba és városokba utaztam, ahol már jártam. Barátokhoz mentem vissza New Yorkba, Párizsba, Kubába és Iránba is. Salzburgba még sohasem jutottam el, viszont rengeteget álmodoztam erről a városról gyerekkoromban. Vonzónak találtam azt a gondolatot, hogy folyamatosan szépség és nyugalom vesz körül.És mivel egy hegyi jógafesztiválra voltam hivatalos St. Anton am Arlbergbe, ahová átszállás nélkül egy vonalban el lehet jutni Budapestről, a Keleti pályaudvarról, azt gondoltam, soha vissza nem térő alkalom, hogy valóra váltsam ezt a régi álmot és egyszerűen csak leszálljak a vonatról (Budapest – Salzburg öt óra alatt elérhető) és felfedezzem a várost.
Salzburg egyszerre friss és befogadó de még mindig az a törékeny szépségű porcelán, amelyik Mozartot adta a világnak. Mozart szülőházában szerintem mindenki ugyanazt érzi abban az ellipszis alakú teremben, ahol végtelenített szalagon szinte koncertminőségű felvételről Mozart szól. Büszkeséget, emberséget, zsenialitást, az ember megérti azt, hogy miért éppen Mozart muzsikája az egyik, amivel a Föld bolygó keresi a világ a kapcsolatot az esetlegesen létező másik világokkal. Salzburg magasra emel, magasan is tartja a lécet, de egyáltalán nem veszi magát komolyan. Az egyik legnagyobb élményem, amit mindenkinek ajánlok jó idő esetén, azon a barokk vízi játékon való részvétel a Hellbrunni kastélyban, ami arról híres évszázadok óta, hogy a meghívó félen kívül mindenki vizes lesz itt – ott egy kicsit. Váratlanul és még váratlanabb helyekről érkezik egy – egy fröccsenet a nyakunkba. A felnőtt is újra és bátran lehet gyerek, visíthat és pont olyan felhőtlenül szórakozhat, amilyen felhőtlenül az ember szórakozni képes, vagy inkább képes volt a közösségi média előtti időkben. A Hellbrunni kastély kívül belül gyönyörű, nekem az egyik legnagyobb élményem volt Salzburgban. A belvárosból a 25-ös busszal negyedóra alatt elérhető az egykori reprezentatív villa, de a hop on hop off busz is megáll a kastély kapujában. A vizes játék szerintem kötelező, de szerettem azt is, ahogyan a helyi arcok is élvezik a kastélykertjét vagy a percnyi sétára lévő vadasparkot.
Salzburg a várral, a modern múzeumaival, a Mozart emlékhelyekkel, koncertekkel és a környékbeli tavak felfedezésével legalább egy hetet kér a teljes felfedezéshez, de már két – három napra is érdemes átugrani a szerintem pazarul működő railjettel. Az osztrák határtól kezdve hasít a wifi, már tíz euróért éttermi minőséget szolgál fel a csinos és mosolygó személyzet. Ha csak pár napunk lenne, először járunk Salzburgban, akkor a Dóm ás a Mirabellplazt kertje után íme a kipróbált top három ajánlatom.
- M32 étterem, Szerintem ennek az étteremnek a teraszáról a legszebb a város a lemenő napfényben. Az étterem a Modern Művészeti Múzeum tetején van. Lifttel gyorsan és kényelmesen fel lehet jutni. (A Salzburg kártya, ami a tömegközlekedéstől elkezdve a létező összes látnivalóhoz mindenhová érvényes, többek között ezt a két eurós liftdíjat is kiváltja, érdemes beruházni rá.) Kiváló konyha, modern design és figyelmes kiszolgálás ( ez utóbbi egyébként egész Salzburgban páratlan, sok mosolygó magyar felszolgálóval találkoztam).
Ez a müncheni házaspár a találkozásuk huszadik évfordulóját ünnepelte a teraszon, mint megtudtam, a megismerkedésük első évfordulóját is itt ünnepelték, Salzburgban.
2. Tótúra a Salzburg környékén (Salzkammergut) hop on hop of busszal, a green line-t ajánlom, három fantasztikus tó fedezhető fel az állomáshelyekről 90 percenként induló buszokkal. Az én kedvencem az első állomás, a Fuschlsee lett, ahol nemcsak a tóban lehetett úszni, hanem a mellette kialakított strandon is. Ráadásul ez az első állomás. Ha nincs sok időnk, maradhatunk. Megéri.
3. A várba mindenképpen menjünk föl, ha szerencsénk van, koncert is van aznap este. Salzburg kártyával a belépő és a lift is használható. Én reggel kilenckor kezdtem, két-három órát legalább ott tölt az ember a tornyok között, szerettem a marionettmúzeumot és a herceg hálószobáját, azt is megtudtam egy kedves ott dolgozótól, hogy fél kilométert zuhant az, ami oda pottyant, ahová a herceg is gyalog jár.
Salzburgtól már csak három óra St Anton am Arlberg, ami az egyik legsikkesebb síelőhely Ausztriában. Diana hercegné is sokat járt ide síelni is, meg elbújni a világ elől. Picike falu, ami télen megtelik élettel, nyáron viszont nyugodtak, zöldek de ugyanolyan méltósággal állnak a hegyek, mint télen. Tavaly volt először St Antonban jógafesztivál, a három napban a hegy adottságainak megfelelően sétáló meditációkat is tartottak, a jógaórákat pedig a szabadban, a réten vagy hatalmas teraszokon tartották.
Idén másodjára volt jógafesztivál, amire azért is voltam kíváncsi, mert ha tehetem, csak a szabadban jógázom, és már tapasztalatból tudom, hogy a friss levegőn megháromszorozódik a jóga hatása, kíváncsi voltam, milyen lesz, ha hegyi levegőn teszem mindezt, és mint ahogyan legutóbb itthon Magyarországon a jógaórákat lovas önismerettel, itt magashegyi és hegyi mountain bike túrákkal kombinálom. Az Allianz Hungária ajánlott korábban extrém sport biztosítást, amit most először, a vonaton, Mosonmagyaróvár és Hegyeshalom között a telefonomon kötöttem arra a pár napra, amit Ausztria legmagasabb hegyei között terveztem eltölteni jógával és magashegyi sportokkal. St Antonban kiváltottam azt a Summer cardot amivel nemcsak a helyi uszodába lehetett elmenni, hanem a sífelvonókat is ugyanúgy lehetett használni, mint télen.
Bár raftingot is terveztem, az most nem fért bele a három napba, napi két jógalecke és egy hegyi kerékpáros felfedezés közé, de már tervezem a visszautat. Óriási élmény, hogy átszállás nélkül elérem azt az álomállomást, miután az elmúlt negyven évemben ha csak hazaindultam Budapestről Berettyóújfaluba, mindig át kellett szállnom és ezzel időt vesztegetnem Püspökladánynál. Az egyik legemlékezetesebb jógaórát Marc Laws adta nekem. Londonban élő ismerőseimnek ajánlom nagyon, Shoreditch-ban tart órákat, az Instáján azt is megtalálhatjátok, hol és mikor tart órát (@marclawsii). Megtanított szembenézni a félelmeimmel és elhinni azt, hogy az ember bármire képes, ha nem hiszi el azt, hogy nem. Tényleg zseniális a srác, aki teheti, próbálja ki. A jógafesztiválról még olvashattok beszámolót itt az oldalon.
