Büszke vagyok a gyökereimre, arra, amit a nagyszüleimtől, szüleimtől és a falujuktól kaptam. Ők mindannyian Biharnagybajomban születtek vagy nőttek föl, egy kicsi háromezres lélekszámú faluban, Kelet – Magyarországon.
Minden gyerekkori nyaramat a nagyszülőkkel töltöttem az akkori Zalka Máté, most már Pákász utcában. Nagy kártyázások, nevetések, szilvaszedés és almás lepény, a lehető legközelebbi kapcsolat a természettel és velük, a nagyszülőkkel, ami először eszembe jut. Arra is emlékszem, hogy egy ágyban aludtunk mi négyen, a bátyám és a nagyszüleim, amikor kisgyerekek voltunk.
Most, a fél világot bejárva békéért, biztonságért, szeretetet adni és kapni jövök haza, és büszkén mutattam meg Kubában és Iránban készült portréimat is egy fotókiállításon Biharnagybajomban, a Művelődési Házban.
Biharnagybajomban, a nagyszülőkkel elköltött vasárnapi ebéd mellől indultam el ezen a nyáron, még júniusban, a kezemben egy kamerával, hogy – akárcsak a világ bármelyik távoli, egzotikus pontján járva – felfedezzem magamnak annak a helységnek a lakóit, ahol egyébként otthon vagyok. Nagybátyámmal, Pistával biciklire ültünk, bemutatott, akinek csak tudott, elvitt mindenhová, ahol még nem jártam eddig soha. Először azokat kezdtem el fotózni, akik a legközelebb állnak hozzám, majd azokat, akik a nyitottságra nyitottsággal reagáltak és ismeretlen idegenként is olyan szeretettel fogadtak, mintha a családjukhoz tartoznék.
Szerintem az csak jót hozhat, ha az ember a saját környezetét egy olyan ember szemével is látja, aki frissen néz rá arra, amit ő már megszokott. Egyszerűen azért, mert így meg lehet mutatni azt is, ami észrevétlenül megszokott, pedig figyelemre méltó. Remélem, még sok helyen meg tudom mutatni őket. Külön köszönet Pályi Zsófia és Hirling Bálint fotográfusoknak, akiket kurátornak kértem föl a Biharnagybajom projekthez és akik végül 14 képből álló kollekciót válogattak össze a szabadtéri fotókiállításhoz. A kiállított 14-ből válogattam most a személyes kedvenceimből ebben a bejegyzésben.
Somogyi Zoltán, becenevén Iszonyú, aki a közmunkaprogramban gyékénykosarat fon a Bajomi Portéka márkanév alatt. Eredetileg mozdonyvezető, a kezében lévő virágot saját bevallása szerint a jegyző asszonynak lopta.
A képen szereplő hölgy beceneve, Paszuly, a gyermekével ült nekem modellt abban a házban a Szűz Mária kép alatt, ahol az édesanyja, Matild lakik
Egyik nagybátyám, Jóska, kapára támaszkodva megpihen a dédnagymamám egykori kertjében
Nagymamám frissen szedett virágokat válogat a temetőbe
Éles Gyuszi álma hogy juhászbojtár legyen
Történetekkel, feszültségekkel, megható pillanatokkal, nyitottsággal, szépséggel és értékekkel is találkoztam abban a rövid időszakban a faluban, amíg a képek készültek. Természetesen a projekt nem áll meg itt, sok izgalmas emberrel, megfejetendő történettel kerültem kapcsolatba, szeretném tovább mélyíteni ezeket az összetartozásról és együttélésről szóló történeteket. A projekthez a Nikon kölcsönözte a kamerát.
Vendégségben Makula Gyöngyiéknél
Anyám és nagyapám
A szabadtéri fotókiállítás kiállítás 2018. július 14-én délelőtt 11 órakor, Kusturica filmekből ismert zenével, rézfúvós bandával nyílt meg a Biharnagybajomban, a falunapon. Az egyik legszebb nyári napnak választottuk a barátaimmal – akik közül volt, aki a szomszédos Bárándról, de volt, aki Londonból érkezett a megnyitóra – és a családommal, mert már akkor tudtuk, hogy erre mindig emlékezni fogunk, amikor benne voltunk a történetben. Nincs annál nagyobb öröm, mint örömet okozni egy kis falu lakóinak, akik talán attól, hogy egy szabadtéri fotókiállítás alanyaiként szerepelnek a saját falujukban, elhiszik, hogy ők is ugyanolyan értékes emberek, mint bárki, aki máshová született a világban vagy az országban.
A kólásüvegben házipálinka van 🙂
Pista bátyám, nagymamám öccse, akivel biciklire pattantunk és elindultunk egy vasárnapi ebéd után hogy bár mindketten otthon vagyunk benne, megismerjük másképpen is a benne lakókat
