A KÍNAI SZENT HEGY TÖRTÉNETE ÉS MÁS TERMÉSZETKÖZELI ÉLMÉNYEK

Jelenleg hét közvetlen járat köti össze Budapestet Kínával. Olyan nagyvárosokba juthatunk el átszállás nélkül Magyarországról mint például Peking, Shanghai, Chongqing, Ningbo, Guangzhou, Xi’an vagy éppen Shenzhen. Még könnyebbé teheti Kína felfedezését a 15 napos vízummentesség, Magyarország mellett olyan országokból lehet így Kínába utazni, mint például Spanyolország, Franciaország, Svájc, Luxemburg vagy Németország. A Xi’an (vagy magyarosan Hszian) élményanyagot már olvashattatok itt a PetersPlaneten. A Dinasztiák fővárosa című összeállításban a terrakotta hadseregről, császári fürdőről és arról a falumúzeumról is olvashattatok, ahol olyan kevés még a látogató, hogy szinte intim közelségbe lehet kerülni a szabadtéri múzeumban található építményekkel. A 3000 éves városról itt olvashatsz részletes beszámolót: https://petersplanet.travel/dinasztiak-fovarosa-tortenetek-hszianbol/

A Huashan-hegyen túl sok más kínai hegyen is azért kötnek piros szalagokat a zarándokok, mert jó szerencsét, védelmet és a kívánságaik teljesülését remélik. És hogy miért piros? Kínában a piros szín a boldogság, szerencse és védelem színe. A piros szalagok pedig a természetben elhelyezve, különösen szent helyeken azt jelentik, hogy az odalátogató emberek szeretnék elnyerni az istenek vagy szellemek jóindulatát, azt remélik, hogy vágyaik teljesülnek.

Mint megtudtam, a látogatók gyakran írnak kívánságokat vagy imákat a szalagokra, mielőtt azokat fákra, korlátokra vagy sziklákra kötik. A Huashan-hegyen a zarándokok és az utazók, de szerintem még a turisták is azt remélik, hogy a természet vagy az istenek meghallgatják őket. Egyesek a családjukért, barátaikért vagy szeretteikért kötik a szalagokat, azért hogy védelmet és áldást kérjenek számukra. A piros szalagok szimbolikus kapocsként is szolgálnak az emberek és a szellemvilág között. A piros szalagok a kínai népi vallásokkal, a taoista hiedelmekkel és buddhista szokásokkal is összekapcsolódnak. A szent helyeken pedig az emberek közelebb érezhetik magukat a természetfelettihez, itt még nagyobb ereje van az imáknak is.

A Huashan-hegyre zarándokló szerzetesek gyakran hosszú napokig vagy hetekig járták a hegyeket, a hegyekkel kapcsolatban ők is számtalan különleges történetet mesélnek a mai napig. Az egyik legismertebb Chen Tuan és a Halhatatlan Mester legendája. Chen Tuan híres taoista mester volt, aki a 10. században élt a Huashan-hegyen. A legenda szerint Chen Tuan rendkívüli képességekkel rendelkezett, állítólag nemcsak látta. ajövőt, hanem képes volt elérni a halhatatlanság állapotát is. A hegyen töltött évei alatt legtöbbször csak meditált és a taoista szentírásokat tanulmányozta. Az egyik legszebb hegyi történet minden bizonnyal a Jáde Nővérek Története. Kicsit a mi Szent Margitunkhoz hasonlítanak ők ketten. A hegy Központi Csúcsát (Yaozi csúcs) kapcsolják a nővérekhez, akik állítólag ott éltek. A legenda szerint a két nővér a szépségéről és a jóságáról volt híres. Az emberek úgy hitték, hogy a nővérek szellemei a hegyen maradtak, és áldást hoznak a látogatókra. A Jáde Nővérek csúcsa így a tisztaság és a védelem szimbólumává vált. Egy másik híres legenda szerint a Huashan-hegyen egy hatalmas sárkány és egy tigris harcolt egymással. A küzdelem annyira intenzív volt, hogy a hegy sziklái megrepedtek, és hatalmas völgyek és szakadékok keletkeztek. Végül a sárkány és a tigris kölcsönösen elismerte egymás erejét és békét kötöttek, így a hegy a harmónia és az erő szimbólumává vált. Tanulságos történet lehet a megosztottságban élő nemzeteknek is.

A hegyen található Szél és Eső Istenének temploma (风雨神庙) is legendás jelentőséggel bír. A legenda szerint egy ősi időben, amikor a régióban nagy szárazság pusztított, az emberek a templomban imádkoztak esőért. Az imáikra válaszul hatalmas vihar tört ki, amely véget vetett a szárazságnak és megmentette a termést. Azóta a helyiek rendszeresen látogatják a templomot, hogy köszönetet mondjanak az isteneknek és áldást kérjenek.

A HUKOU VÍZESÉS

A Hukou-vízesést természeti csodának tartják Kínában, a Sárga-folyón (Huang He) található, és az ország második legnagyobb vízesése. A vízesés a Shanxi és Shaanxi tartományok határán helyezkedik el, mintegy 165 km-re északnyugatra Hszian (Xi’an) városától.

A Sárga-folyót (Huang He) gyakran nevezik a kínai civilizáció bölcsőjének, mivel a folyó mentén alakultak ki az ősi kínai civilizáció első központjai, itt fejlődtek ki azok a kultúrák, amelyek a kínai történelem alapját képezték. A történet hasonló a jól ismert Nílus történethez. A Sárga-folyó által hozott hordalék rendkívül termékennyé tette a folyó völgyét. A tápanyagban gazdag talaj és a viszonylag stabil éghajlati viszonyok mellett rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdaság. Ezért alakulhattak ki a Sárga-folyó mentén a legkorábbi kínai kultúrák, mint például a Yangshao és a Longshan, amelyek körülbelül i.e. 5000-től i.e. 2000-ig virágoztak. A Sárga-folyó völgyében jött létre az első kínai dinasztia, a Xia-dinasztia (i.e. 2070–1600), majd később a Shang-dinasztia (i.e. 1600–1046) és a Zhou-dinasztia (i.e. 1046–256). Ezek a dinasztiák a mai napig kínai kultúra alapjai. Számos legenda és történet kötődik a folyóhoz, beleértve a Nagy Yu történetét is, akinek a vízben álló szobra köszönti a látogatót, ő az, aki a hagyomány szerint megszelídítette a folyót és megakadályozta az árvizeket.

A VIDÉKI KÍNA

Sanghajtól háromórányi repülőútra találtam egy nehezen megközelíthető, aprócska falut Guilin tartományban, ahol a faluban élő 48 család mindegyike kertészkedésből él, nem néznek tévét, a legfontosabb dolognak az életben a jókedvet és a családi életet tartják, szabadidejükben (ha marad a földművelés, kertészkedés és főzés mellett) legszívesebben kártyáznak vagy csak „úgy vannak.”  Ha maradnál Sanghajban, akkor egy korábbi, a városról készült írásomat javaslom a PetersPlanet blogról, itt olvashatod el: https://petersplanet.travel/ontudat-es-tradicio-sanghaji-meglepetes/

A fenntartható utazás híveként mindig igyekszem valamilyen módon a helyi közösségek életét is segíteni, és természetesen az autentikus élmények keresőjeként minél intenzívebben részt venni a helyiek életében, mindennapjaiban. Ezen a túrán a falu lakóitól béreltem a szobát, tőlük vettem az ételt, az ő életüket, mindennapjaikat éltem. A cél egymás megismerése és az ebben a megismerésben rejlő felfrissülés. Az utazó a helyieknek legalább annyira érdekes, mint a távolról érkezőnek a helybéli. 

A váratlanul és ezért felkészületlenül ért digitális detoxnak köszönhetően a szokásosnál is nyugodtabban és békésebben indultam el, hogy felfedezzem és valamennyire megérezzem egy önmagával és a körülötte lévő világgal harmóniában élő közösség életét és mindennapjait. Nem számítottam arra, hogy Kínában a Google, a Facebook, az Instgram, a Gmail és aYoutube is olyan mértékben blokkolva van, hogy már a korábbi VPN filterekkel sem feloldható. Az első egy-két napban feszült voltam kicsit, hiszen a megszokott hazatelefonálás mellett sem a levelezésem, sem a levelezésemben lévő üzleti vagy projektalapú ügyeimet nem tudtam tovább görgetni. Aztán a harmadik napon éreztem, hogy kisimulnak az idegeim, a negyedik napon pedig egy érintetlen természeti környezetben, kizárólag a kertből, saját ternesztésből vagy tenyésztésből származó ételek fogyasztása mellett azt éreztem, hogy semmire nincs szükségem ennél jobban. A lehető legmélyebben meg akartam élni a digitális méregtelenítést. Azt éreztem, hogy az a fajta élet jött vissza, ami mindig is az enyém volt. Senki másé, csak az enyém. Az egész faluban én voltam az egyetlen utazó, a helyeikkel való intenzívebb és mélyebb interakció mellett a gondolataim is sokkal tisztábbak lettek. Csak zöldet láttam magam körül, valószínűleg a tudatalattimban tárolt mindennapi manipuláció áramlása állt le, amitől mérhetetlenül kipihentnek éreztem magam. 

Az összeállítás Xi’an-t és környékét bemutató része a Budapest Airport támogatásával készült.