Amikor hazaérkeztem Brazíliából, sokáig nemcsak azért nem tértem magamhoz, mert ott öt órával kevesebb van és a kint töltött három hét alatt teljesen átálltam vagy mert igazán erős lett a kinti élményanyag hanem azért is, mert innen, Magyarországról nézve szinte hihetetlennek tűnik, hogy Brazíliában azok az emberek, akikkel találkoztam, minden körülmények között képesek voltak az őszinte boldogságra és ezt át is tudták adni.
Amikor kinéztem az ablakomon Salvador da Bahiában, néhány száz évvel ezelőtt lerakott macskaköveken egy hatalmas rózsaszín jelenséget pillantottam meg, ami felülről nézve egy pillangóra vagy szokatlan virágfejre emlékeztetett. Vadul fotózni kezdtem, szokásommal ellentétben nem is kértem engedélyt, aztán egyszer csak a hölgy megérezhetett valamit mert fölnézett és összenevettünk. Végül ez lett a legjobb kép, majd mutatom az összeállításban. Pont úgy tárta ki a karjait az összenézés utáni pillanatban mint az áldást osztó Krisztus Rióban, és ahogyan mindenki ebben az országban, amikor megismerkedünk, bemutatkozunk vagy összemosolygunk.
Koktélárus Ipanemán.
Ipanema ikonikus strandja háttérben a Két Testvérrel, ami Brazília legtöbbet fotózott dupla hegycsúcsa
Az egyik leggazdagabb és ezzel együtt művészi értékkel bíró street art sorozatot a Rio de Janeiro kis Párizsaként vagy Montmartre negyedeként is emlegetett Santa Teresában találtam. Itt jár az a kedves villamos is, amitől budapestiként igazán otthonosan éreztem magam.
A Quadritaxi azért menő, mert olyan, mintha egy Mad Max filmbe lépne be az ember, ketten férnek el a srác mögött, 20 reálért vitt át Moreré Paradicsomából úttalan utakon keresztül a hajóállomásra, hogy egy folyami túrával visszatérjek Salvador da Bahiába
Mióta hazatértem, sok kérdést kaptam a PetersPlanet.travel olvasóitól és az ismerőseimtől, barátaimtól is. Arra gondoltam, hogy az első, a PetersPlanet.travel oldalon megjelenő nagy összeállításban válaszolok ezekre a kérdésekre. (Az első nagy glossy magazinban megjelenő fotós-riportos-praktikus összeállítás is elkészült Brazíliáról, október 11-én fog megjelenni a Marie Claire magazinban. ) A kérdésekre abban a sorrendben válaszolok, ahogyan megkaptam őket. Kifejezetten örülök, hogy az első rögtön egy pozitív megközelítés.
MI VOLT A LEGJOBB ÉLMÉNYED BRAZÍLIÁBAN?
Ipanema szinte minden nap, amikor Rio de Janeiro-ban voltam éppen és hét ágra sütött a nap, de amikor leülepszik egy utazás élményanyaga, bárhonnan is érkezzek haza, nálam az első helyen mindig a találkozásokból és a táncolásokból összeálló emlékek a legmaradandóbbak.
Változik is, ahogyan telik az idő, hogy melyik a legjobb élmény, most hirtelen beugrik Paraty, ami egy olyan kisváros, ami egészen pontosan úgy maradt meg, ahogyan a gyarmati időkben felépült. A gyémántkereskedelem egyik fontos állomása volt valamikor, de az (egyik) legszebb élményem itt az volt, amikor a gyarmati utcákon sétálva meghallottam egy csellókoncertet, pontosabban azt hittem, hogy egy koncert volt, orosz zeneszerzők műveit hallgattam, majd benéztem az ablakon, ahonnan kiszűrődött . Az derült ki, hogy egy srác gyakorolt csak úgy magában. Kihívtam egy fotóra, hogy bemutassam nektek, hamarosan apa lesz, és erre nagyon büszke.
Ő Lena Svetlana, az egyik legcoolabb brazil divattervező, Salvador da Bahia egyik favellájából küzdötte föl magát az élvonalba, élt Londonban is, de, kapaszkodjatok meg, Budapesten is volt már divatbemutatója. Claudia Sommersnek köszönhetően ismerkedtünk meg Brazíliában, aki viszont élt is Budapesten, sőt, az ő nevéhez fűződik a Brody Studios művészeti galériájának, vagy a Printának a koncepciója.
Előfordul, hogy váratlanul egy másik emlék úszik fel legjobbnak. Aztán rájövök, hogy nincs olyan, hogy legjobb, élmények, tapasztalatok vannak, amik építenek, attól függetlenül, hogy jó vagy rossz élményként éltem meg őket. Pár nap után, ha végigpörgetem a friss emlékeimet, a legnagyobb hatású sztori Brazíliából, amiben teljesen feloldódtam, az egyértelműen Rio de Janeiro Lapa negyedében eltöltött éjszaka, ahol szamba túrára indultam. A homestay.com oldalon foglaltam szobát ebben a negyedben. Korábban még nem hallottam erről az airbnb-hez hasonló szálláslehetőségről, egy anya és egy lánya adja ki a lakásuk harmadik szobáját és a lány, Kelly Riode Janeiro afrikai gyökereit bemutató túrái híresek az utazók között és ajánlotta is nekem egy kedves ismerős, így arra gondoltam, nem megyek sokkal messzebbre ennél az érdekes túralehetőségnél. Mivel Kelly éppen vizsgázott, a túrára ottlétem alatt nem került sor, viszont bátran belementem a Lapa éjszakai életébe. Egyedül természetesen. Kelly és édesanyja egy szalvétára írták fel nekem a legjobb szamba klubok neveit és címeit, de az első kettő után azt éreztem, egyszerűen nem tudok nem a saját fejem és a megérzéseim után menni. Így elkezdtem arra menni, amerre jólesik, azzal a tudattal, hogy a sárga taxi olcsó és biztonságos és már egy ideje úgysem tudom, hogy hol vagyok, így bátran nyitottam be egy olyan félig nyitva lévő ajtón egy nagy terembe, ahonnan lüktető dobpergést hallottam. Már attól energiával töltődtem fel, hogy éreztem a dobszólókat. Éppen abban a pillanatban, ahogy beléptem, valaki elkapta a két karomat, berántott és annyit mondott, mi casa, tu casa. Körülnéztem, és azt láttam, hogy egy nagy csoport fekete dobos élőben adja a zenét ahhoz a tánchoz, amit a teremben lévők közül néhányan egyedi módon, néhányan pedig egy csoportba verődve tánccal kísérnek. Lerúgtam a papucsomat és mezítláb beálltam az engem olyan nagy szeretettel fogadó csoportba és nem tudom hány órán keresztül táncoltam velük. Felszabadult, boldog és nyitott emberekkel. Szerintem a törzsi tánc és a szamba keveréke lehetett, de nem beszéltem szakértővel, meg szerintem ez itt nem is igazán volt lényeges ott. Egyszerűen éreztem az egészet, és ez nekem mindennél többet ért. Ez volt az egyik csúcs, amikor elindultam haza, ugyanúgy magához rántott a két kar azzal az üzenettel, hogy holnap ugyanekkor ugyanitt, mi casa, tu casa. Ugrándozva mentem végig az árkádok alatt az első taxiba vágódásig de nem haza mentem, hanem egy másik klubba, amit a szalvétára írtak nekem és felmutattam a sárga taxiban. A dobokkal és azok gyógyító erejével aztán még sokszor találkoztam Salvador ba Bahiában, ami Brazília első fővárosa. Az egész országban itt élnek a legerősebben az afrikai gyökerek.
NEM FÉLTÉL EGYEDÜL?
Már régóta tudom, hogy a biztonság belül van és azt is, hogyha az ember hagyja kifinomodni a megérzéseit, a legtöbbször érzi, ha olyan szituációba kerül ahonnan azonnal lépnie kell. De a legjobb , ha bele sem keveredik semmi olyanba, amihez nincs köze. Dél-Amerikában általában arra érdemes figyelni, hogy az ember bármelyik országban is jár, elkerülje a drogfutárok útvonalait, nehogy belekeveredjen valamibe, amihez nincs köze. És hogy féltem – e? Igen, az első napokban, hiszen számtalan horrortörténetet hallottam arról, hogy mi minden történhet egy brazil nagyvárosban. A legtöbbet éppen Brunótól, attól a Sao Paolo-i couchsurfer sráctól, akit az elutazásom előtti napokban, ahogyan én magam neki viccesen megfogalmaztam, jó utazási karmaként befogadtam, kísérgettem a városban, de a kolbászos rakott cukkini készítésére is megtanítottam. Aztán szép lassan elengedtem minden félelmemet és rájöttem arra, mint már annyiszor Dél-Amerikában, hogy ébernek kell lenni, mindig, minden körülmények között, de ezt a világ bármelyik nagyvárosában érdemes és nem szabad, hogy az ember a mások történeteiből és félelmeiből magához vegyen bármennyit is. Így utólag sajnálom, hogy pár napig nem mertem magammal vinni a kamerámat, elég jók voltak a fények.
IGAZ, HOGY ALIG LEHET JÓT ENNI BRAZÍLIÁBAN?
Meglepett, hogy európai értelemben főzött kávé csak nagyon kevés helyen van, a legnépszerűbb a helyiek között az az americano, amit én személy szerint forró víznek tartok. A kávékérdést egyébként előre elrendeztem azzal a döntéssel, hogy most is viszem magammal a kis olasz kotyogómat, amihez kint vettem hozzá a superfuerte kávét.
Bemutatom a híres riói fokhagymát
Ezt az előítéletekkel terhelt étkezésre vonatkozó kérdést egyébként egy olyan ismerősöm tette fel, aki gasztronómiával foglalkozik, és azt hallotta, hogy Brazíliában csak bab van meg hal. Nos, én azt tapasztaltam, hogy ezekből tényleg mindenhol van, és mindenhol friss és jóízű az a hal, de nekem a legnagyobb örömet az okozta, hogy 2 és 7 reál között (egy reál kb hetven Ft) bárhol kaptam egy hatalmas friss és jégen lehűtött kókuszdiót, aminek a tartalma az egyik legegészségesebb dolog a világon, erre jöttek a már Kubában megismert és annyira megszeretett friss trópusi gyümölcsök, amikkel szerintem az Európából, pláne Magyarországról érkező az otthonihoz képest olyan árakon jut hozzá, ami már önmagában is élményszerű.
Ez az árus részletesen elmagyarázta, hogyan erősíthetem magam természetes módon kizárólag gyümölcsökben található természetes C vitamin bevitellel, és az összes nála kapható trópusi gyümölcsből megetetett, Obrigado!
Bármelyik piacon jártam Rio de Janeiróban, minden árustól kaptam kóstolót, mangót, ananászt, dinnyét, mandarint, lime-ot, nem tudom, hogy azért – e mert külföldi vagyok, vagy ez ilyen vevőcsalogató akció, de jól éreztem magam ebben a történetben, különösen azért, mert szeretetet éreztem és nem vegyél most azonnal gyümölcsöt nyomásgyakorlást.
Mangó, papaya, lime, ananász, maracuja, az abszolút kedvencem a guayaba mindenhol elérhető volt az ottlétem alatt. A borozás nem jött össze igazán, mert bárhol járok (Irán és a muszlim országok kivételével), szívesen iszom egy-egy pohár fehérbort a vacsorához. Nos, Brazíliában nem igazán készül bor, Argentínából, Chiléből és Európából érkezik és vagy a vámok vagy a szállítás miatt olyan pokoli drága, hogy kénytelen voltam Caipirinhát inni egész nap. Nagyon megszerettem, ahol sokáig maradtam, már tudták, hogy szívószál, cukor nélkül és friss maracujával felütve szeretem a legjobban.
A legőszintébb caipirinha, amit valaha a kezembe nyomtak
MI A HELYZET A BIZTONSÁGGAL A NAGYVÁROSOKBAN?
Ezt korábban már kifejtettem, sőt, rendszeresen írtam ezzel kapcsolatos posztokat Ecuador, Kuba, Argentína és különösen sokat Kolumbia kapcsán. Vidigal favellájában kérdeztem rá – ahová a taxis nem mert felvinni – hogy mi a biztonság? Végül meggyőztem, hogy menjünk fel, ami elég abszurd helyzet volt, hiszen ő volt otthon én pedig meg akartam ismerni az ottani közösségi művészeti fotósprojekttel foglalkozó európaiakat, akik ott éltek egy co working, co living központban. A biztonság relatív., és az ember nem megy fel olyan favellákba, amelyeknek nincs jó híre. Ennyi. A tapasztalataim után jobbnak láttam elengedni minden kétségemet és félelmemet a harmadik napon, de az éberséget meghagytam, és mindig elöl tartom, ha egy ismeretlen nagyvárosban sétálgatok, de mindig feltérképezem előtte a helyiek beszámolói alapján, hogy melyik a necces zóna.
A biztonsági őr mosolya című képem Salvador da Bahiában készült
Ezt a videót a Brazíliában most legmenőbb énekesnő, Anitta készítette szerintem éppen Vidigalban, ahol én is laktam az első pár napon, a mototaxi, amivel az énekesnő felmegy a favellába, mindössze öt reálba kerül és szerintem szuper élmény, örülök, hogy nekem teljesen egészben megvolt Rio de Janeiro, Vidigallal, Ipanemával, Botafogóval és a Copacabanával együtt.
Rio szerintem legszebb látképe a híres Két Testvér hegy oldaláról, Vidigalból reggel hétkor, amikor még Ipanema és Copacabana is üresen várja a látogatókat. Íme:
MOST OTT TÉL VAN, DE A KÉPEIDEN SÜT A NAP, MILYEN A BRAZIL TÉL?
Ennek az az oka, hogy akkor fotóztam, amikor sütött a nap, amikor esett az eső vagy felhős volt az ég, akkor értelemszerűen nem volt annyira látványos semmi sem. A brazil tél lehet olyan is, mint nálunk a nyár, szerencsére nekem ebből volt több, a kint töltött három hetem körülbelül kétharmada, de azt nehezen viseltem a magyar nyárutóból érkezve, hogy este hatkor már besötétedett. Viszont ezzel együtt az a jó hír, hogy reggel hatkor már világos is van.
MIVEL UTAZTÁL ODA ÉS MIVEL UTAZTÁL ORSZÁGON BELÜL?
Lisszabonon keresztül a TAP Air Portugal járatával utaztam, országon belül Rio de Janiero városából Brazília első fővárosába Salvador da Bahiába helyi járattal, a kolumbiai Aviancával érkeztem. Riót biciklivel és metróval fedeztem fel, és bár a sárga taxi olcsó és biztonságos, az Uber applikácó letöltésével még többet spórolhat az ember. Térkép és tervezés nélkül utazom a legtöbbször, az először itthonról vásárolt jegyet hagytam is elveszni, mert úgy éreztem, van még dolgom Rióban. A találkozásokra és a megérzéseimre figyelek. Jó látni és érezni, hogy Brazíliában mindenki hálás azért, amije van és ezt meg is köszöni. Én is megtettem, konkrétan a Krisztus szobornál.
EMLÉKEZETES TALÁLKOZÁSOK?
Luzia. Egyértelműen. A képen mellettem látható hölgy Luzia Sena Soltész, 90 éves és a Copacabanán lakik. Az összekapcsolódásunk a nagyszüleim falujából, Biharnagybajomból indult, ugyanis Luzia egy Biharnagybajomból Amerikába emigrált férfihez ment feleségül. A történetét hallgatva azt éreztem, hogy egy még meg nem írt Gabriel Garcia Marquez regényt mesél nekem valaki a saját életéből. Nos, a szabadságszerető magyar férfi 1956-ban menekült el Magyarországról, gyalog ment Budapestről Ausztriába, majd onnan az Egyesült Államokba. Luzia állatorvosként egy kiküldetésben volt Amerikában, amikor egy hajón találkoztak Miamiban. Másnap a magyar férfi vacsorára hívta a hölgyet, aztán négy évig nem találkoztak, csak leveleztek. “Mindenkinek megadtam a címem, aki jó volt hozzám a világban, hogy ha Rióban jár, megmutatom a szeretett városomat. “ Négy év levelezés után leánykérés következett (szintén levélben) majd rögtön az esküvő Amerikában. “Szerettük és tiszteltük egymást, tudom hogy nekem volt a legjobb férjem a világon.”
A másik talán Brazília első fővárosával, Salvador da Bahiával való találkozás. Michael Jackson itt forgatta a ‘They don’t care about us’ videóját, úgyhogy szerintem mindenki ismeri, de hogy ennyire autentikus és élettel teli, azt csak akkor érzi meg igazán az ember, amikor meghallja azokat a dobokat, és belemerül abba a csodába, ami Afrika, Portugália és Dél-Amerika furcsa egyvelege. Nekem szerelem első látásra.
MILYENEK AZ ÁRAK?
Brazília a taxit és a trópusi gyümölcsöket nem olcsó, leginkább nyugat- európai árak vannak, illetve sok függ attól, hogy az ember melyik részén és mit pontosan mit szeretne. Az Airbnb árak korrektek vagy alacsonyak, de egy boutique hotelben azt tapasztaltam, hogy Európával ellentétben, ha ketten vagytok, többet kell fizetnetek, mintha egyedül mentek. Eddig Európában ezt fordítva tapasztaltam.
VISSZAMENNÉL BRAZÍLIÁBA?
Ha most ezt úgy kérdeznéd, hogy nálad van az útleveled, mert mennénk Brazíliába, akkor egyértelműen azt válaszolnám, hogy na végre, már nagyon vártam, hogy visszamenjek.
