Can a man be sensitive enough for beauty and softness? Of course. Can manliness, or all that we think about that, be redefined? Do we know anything about that? Who is masculine? Who has male power? And who or what is not that masculine or manlike? Why is there an identity crisis being a man in the 21st century?
I went to Iran this summer. I had only my backpack with me and my camera in my hands. From the West to the East, I was living the Iranian everyday life, and in Iran I experienced that you can talk about your feelings if you are a man, you can cry if you feel like it, you can listen to and tell poetry on the streets, and you can show your deep love, even if you are a man. I found myself in a totally different world in Iran. I also felt that we Hungarians are much closer to the East than we think, and we are far away from the West – much more than we think. When I felt the love and honesty and the open-mindedness of the Persian people, I felt ashamed because of my earlier preconceptions.
With the Persian portraits, I would like to show the world of Persian people where I felt safe and comfortable arriving as a single man from the Western world. I would love to show you the richness and the purity of the ancient Persian culture through the portraits and stories of the everyday (they are really my heroes, by the way) people. They were all open and brave enough to show their soul and heart. Hope I can bring them and their beautiful souls closer to you.
Lehet egy férfi érzékeny a szépségre és a finomságra? Minden bizonnyal. Újradefiniálható a férfiasság vagy az arról alkotott fogalmunk? Van egyáltalán fogalmunk róla? Ki, mi számít férfiasnak, és mi vagy ki az, akit valamiért nem tekintünk annak? Vajon mi az oka a XXI. század nyugati kultúrájában a férfiak identitásválságának?
Egy hátizsákkal és egy kamerával indultam el Grúziából Iránba ezen a nyáron. Nyugatról keletre. Egy olyan országban éltem a helyiek mindennapjait, ahol teljesen természetes, hogy egy férfi beszél az érzelmeiről és a fájdalmairól, teljesen természetes, hogy érzékeny a szépre és (például) a költészetre. Büszke arra, hogy van hite, vagy arra, milyen mélyen és őszintén képes szeretni. Iránban egy egészen más világban találtam magam, mint amiben eddig éltem, miközben azt is éreztem, hogy mi, magyarok, nem is tudjuk, valójában mennyire közel vagyunk a kelethez, és milyen messzire a nyugattól. Az Iránban élő emberek nyitottságát, természetességét és őszinteségét megtapasztalva szinte szégyelltem magam azok miatt az előítéletek miatt, melyekkel az indulásom előtt viaskodtam.
A perzsa portrékkal egy olyan világot szeretnék megmutatni, ahol a nyugati kultúrából – egyedül és férfiként – érkezve komfortosan és biztonságban éreztem magam. Hétköznapi (vagyis sokkal inkább világraszóló) emberek portréival, történeteivel szeretném megmutatni, hogy a világ egyik legősibb kultúrája, a perzsa, milyen fantasztikus lehetőséget nyújt ahhoz, hogy szembenézzünk a saját magunk alkotta férfiképpel, és azzal: milyen előítéleteink vannak egy olyan kultúráról, amiről ugyan hallottunk már valamit, de valójában nem tapasztaltuk meg, milyen is valójában.
Remélem azokon az embereken keresztül, akik megnyitották és megmutatták nekem és a kamerámnak a világukat, sikerül közelebb hozni, megérteni azt a szépséget és finomságot, amivel én találkoztam Iránban.