EL SALVADOR
Ebben az évben Latin-Amerikában is felfedeztem egy eddig még nem ismert országot. El Salvador a világ egyik legveszélyesebb országa volt évtizedekig, míg egy új elnöknek köszönhetően rövid idő alatt Közép-Amerika legbiztonságosabb országa lett. Az elsők között akartam felfedezni ezt a kis országot, addig, amíg meg tudok tapasztalni valamit egy évtizedeken keresztül elzárt ország autentikusságából. El Salvador volt a kilencvenhatodik ország, ahová eljutottam. Costa Rica fővárosából, San Joséból, egy 80 dolláros repülőjeggyel érkeztem meg San Salvadorba, hogy onnan elindulva felfedezzem az országot és megismerjem a benne élők történeteit San Salvadortól Suchitotón leresztül egészen Ataco de Concepción városáig.
GUATEMALA
Guatemalában nem először jártam és abban is biztos vagyok, hogy nem is utoljára. Azonnal a kedvencem lett az egész ország a benne lakókkal együtt elsősorban az országban különleges energiák miatt. Pár évvel ezelőtt Antigua Guatemalában stoppoltam egy helikoptert, amivel a Latin Amerika Velencéjeként emlegetett Flores-ba érkeztem meg. Flores a mayák utolsó bástyájaként 200 évvel azután lett a spanyol hódítók martaléka, hogy 1521-ben megérkeztek és leigázták az ott élőket.
Antigua Guatemela a világ egyik legszebb gyarmati kori városa. Sokszor úgy érzem, amikor itt vagyok, hogy a 17. századi Spanyolországban járok, ahonnan egy lépéssel át tudok lépni abba a kortárs közegbe, ahol akár maya nyelvekkel is lehet találkozni. Kalandvágyóknak nászútra is ajánlom, de aki spanyolul szeretne tanulni, ár-érték arányban az egyik legjobb helyszín az egész világon.
A világ minden pontján nagy öröm, amikor PetersPlanet és Dharma olvasóval találkozom. Fanni az Instagramon írt rám, hogy szívesen megmutatja a legjobb helyeket Antigua Guatemalában, mivel jó ideje a városban él. A Borsod-Budapest-Antigua Guatemala út történetét a blogon fogom elmesélni, szerintem az egyik leginspirálóbb sztori az övé. Még fogunk találkozni Guatemalában is, és mivel az e-bookot nem tudtam aláírni, ezért egy dedikált könyvet is ígértem, amit decemberben, Budapesten át is tudtam adni Fanninak a PetersPlanet Könyvklubban.
Az Acatenango vulkántúra minden bizonnyal életem emlékezetes élménye marad. A váratlanul érkező esőzés miatt végül éjjel háromkor indultunk el az alaptáborból a vulkán közvetlen közelébe, akkor, amikor úgy látszott, kitisztul az idő. így a krátertől alig félórányi sétára lévő oromról nézhető végig az, ahogyan a Fuego felköhögi, majd szétprüszköli a forró lávát a saját testén.
Ti megkóstolnátok a frissen főtt iguánahúst? És a krokodilt? Falusi piacon jártam Guatemalában vasárnap reggel, meglepő és jól ismert dolgokkal is találkoztam az ottani őslakosoknak köszönhetően, a Kaquchikel törzs történeteihez és szokásaihoz pedig a Sumpango-i sárkányfesztiválon kerültem közelebb.
Tudtátok, hogy Saint – Exupéry egy balesetnek köszönhetően „véletlenül” került Guatemalába? És azt tudtátok, ha nem kerül oda, talán meg sem születik A kis herceg? Hogy a tó látképe ihlette az elefántot elnyelő kígyót rajzát? Hogy a könyvben szereplő vulkánok Antigua Guatemala vulkánjai is lehetnének? A gyógyító, művészeket, alkotókat vonzó Atitlan – tó partján gondolkoztam ezen, hogy vannak -e véletlenek? Olyan könnyedén mondjuk, amikor valami váratlan vagy érthetetlen történik velünk, hogy ennek így kellett lennie, hogy később majd megértjük, miért alakult úgy, ahogyan. A Dharma szereplői is sokat gondolkodnak ezen, mint ahogyan mindannyian igyekszünk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant vagy megérteni azt, hogy mi miért történt. Az, hogy Nicaragua helyett újra Guatemalába kerültem, talán okkal történt. Talán az is, hogy azokkal találkoztam, akikkel találkoztam. Talán a gondviselés terelgetett az újságíróknak veszélyesnek számító ország helyett oda az Atitlan-tó partjára. Talán egyszer kiderül.
A trópusi esőerdő mélyén rejtőzik ez a gyönyörű kék folyó. A mészkőlépcsőkön csordogáló vízesések szabdalta, tiszta, iható forrásvízzel feltöltött folyóban fürdeni is lehet. Az egyik legszebb természeti képződmény, amit a világban láttam. Antigua Guatemalától nyolc órányi autóbuszútra található, jó mélyen a dzsungel közepén.
COSTA RICA
Az eredeti terveim között Nicaragua is szerepelt, de hamar kiderült, hogy a korábban felfedezett országokhoz hasonlóan Latin-Amerikában semmi sem az előzetes tervek maradéktalan beteljesítéséről szól.
Costa Rica leginkább a természetről szól, alig találni valamit benne Guatemala, Ecuador vagy Mexikó autentikusságából, cserébe viszont biztonságos és fejlett ország, a helyiek Latin-Amerika Svájcaként is emlegetik. „Míg egy átlag észak-amerikai nyolc napot tölt az országban és rengeteget költ, addig egy európai körülbelül két hetet marad és sokkal okosabban osztja be a pénzét.” Ezeket az információkat Ricardo-tól szereztem be, aki Uber sofőrként dolgozik San Joséban és környékén. Vele ittam először a hagyományos „zsákosan” készülő helyi kávéból. A Costa Ricába látogató a szegénységgel és az ebből fakadó feszültségekkel is találkozhat, nekem a San José autóbuszpályaudvarán a nyakamba ugró kétségbeeseett taxisok mellett egy szélhámos buszsofőrrel gyűlt meg a bajom, aki a sokszorosát vette ki a kezemből a viteldíjnak. Egy órán belül egy helyi asszony ugyanabban a halászfaluban fejedelmi lakomával és guáva (Psidium guajava) koktéllal vendégelt meg, hogy örökre feledtesse a kellemetlen incidenst. Viva Costa Rica, Pura Vida!
járatot teljesít 200 célállomásra szerte a világban. Az ebben az évben hét éves PetersPlanet hét éves fennállása óta működik együtt az légitársasággal. Isten éltessen, Air France!
