Legtöbbször a megérzéseim alapján választok úticélokat. Akkor döntöttem el, hogy a Belarusz Köztársaságba mindenképpen elmegyek egy felfedezőútra, amikor három évvel ezelőtt Pekingből hazafelé jövet a repülőgép valamiért leszállt Minszkben és ennek a váratlan eseménynek köszönhetően másfél órát eltöltöttem a reptéren. Az embereket, a mosolyokat és az ajándékboltok kínálatát annyira vonzónak találtam, hogy azonnal elkezdtem egy Belaruszba szóló utat tervezni. Idén nyáron állt össze minden ahhoz, hogy kilenc éjszakát és tíz napot eltölthessek az országban. Barátságos és izgalmas országot ismertem meg,minden kint töltött perc a valódi felfedezés élményével és tökéletes jelenben létezéssel ajándékozott meg.
A kint töltött tíz napban nemcsak a fővárost, Minszket fedeztem fel, de busszal és vonattal az ország összes fontos és nagyobb városába, néhány kisebb – nagyobb falujába, két nemzeti parkjába is eljutottam. A jobb időkihasználás érdekében két éjszakát töltöttem utazással vonaton, a helyiekkel való közelebbi kapcsolódáshoz couchsurfingeltem is, és azzal a flow-val utaztam körbe az országot, ahogyan a legjobban szeretek felfedezni. Nagyszerű emberekkel és történetekkel, felfedezetlen tájakkal találkoztam, remélem, hogy valamikor visszamehetek még.
MINSZK – A FŐVÁROS, ERŐS COOL FAKTORRAL
Összesen négy éjszakát töltöttem Minszkben. Elcsíptem egy darabkát a minden évben megrendezett ‘Vulica Brasil’ fesztiválból, ami egy kortárs művészeti fesztivál a legjobb DJ-kel. A megérkezésem utáni napra esett a hipszter negyedben az év partijaként megrendezett pop up Havanna Party, kubai és belarusz zenékkel. Szóval szerencsés voltam, bár nem terveztem előre semmit. A város tele van jobbnál jobb kávéházakkal és múzeumokkal, a Nemzeti Galériát a helyi művészekkel nagyon szerettem, de a street art legalább annyira izgalmas felfedezés volt. Mutatom a kedvenc helyeimet és arcaimat Minszkből.
VICEBSZK – A FESTŐK VÁROSA
Minszkből egy körülbelül négyórás buszúttal jutottam el Vicebszkbe. A festők városaként is emlegetik, de egyértelműen Marc Chagall tette halhatatlanná szülővárosának nevét, ahol egészen 33 éves koráig élt és alkotott.
GOMEL ÉS VETKA
Ha nem éjszakai vonattal érkezem meg Gomelbe, akkor valószínűleg sosem jutott volna eszembe, hogy elmenjek egy ‘bánnyába’, vagyis tradicionális belarusz fürdőbe, hogy valahogyan pótoljam a reggeli zuhanyozást. Egyik legjobb élményem lett belőle.
A bánnya végül az egyik legemlékezetesebb élményem lett, akárcsak a várostól körülbelül egyórányi buszútra található csodaszép falucska, Vetka felfedezése. A bánnya kicsit a mi törökfürdőinkre emlékeztet, de erősen érezhető rajta az északi népek szaunakultúrájának hatása. Miután mindenki azt javasolta nekem, akitől megkérdeztem kint, hogy ha már „bánnyába” megyek, akkor kis faluban tegyem (tehetősebb falusiaknak az otthonában is van saját bánnya) Vetkában az első dolgom volt, hogy felkerestem a fürdőt, de az éppen festés miatt zárva volt. Így kerültem végül a gomeli (a homlokzatán No 1. felirattal hirdetett) nagyvárosi fürdőhelyre.
A kabinosok, akik egy nagy kulccsal öltözőszekrényeket nyitnak – zárnak mindannyian hölgyek. Hatvan és hetven körüli asszonyok négy – ötfős csoportja kezelte a kabinokat. Úgy döntöttem, hogy annak ellenére sem jövök zavarba, hogy anyaszült meztelenül állok, és úgy próbálok oroszul beszélni hozzájuk. A fürdőhelyiségben mindenki meztelen (nem úgy mint a Rudasban, ahol kis kötényke van) a legtöbb férfin ezen kívül usánka vagy speciális szaunasapka, a kezükben pedig egy szárított, leveles tölgyfavesszőkből összeállított nagyobbacska csokor, aminek akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi lesz a szerepe. Mivel senki nem volt, aki elmagyarázza, mit kell tennem, gondoltam, az lesz a legjobb, ha egyszerűen leutánzom a többieket. Egy, a fürdőben dolgozó sszony a kezembe nyomott egy tölgyfaágakból rakott csokrot és betessékelt a szaunába. A bent lévő férfiak először a bokájukat, majd folyamatosan felfelé haladva az egész testüket, majd a hátukat csapkodták egyre erősebben a leveles tölgyfavesszőkkel. Tettem én is mindent pontosan úgy, ahogyan magam körül láttam.
A saját magam megvesszőzése után kipirult testtel a szaunából kijőve szappanozás után lavórból öntöttük magunkra a vizet, hogy a több körös csapkodás és bőrradírozó dörzsölés – tisztogatás legvégén egy nagy zuhannyal záruljon a szauna és fürdőszeánsz. Nem tudom, hogy a tölgyfa ereje, a fürdőkúra maga vagy az élmény energetizált annyira, hogy két – három napig olyan frissnek és lendületesnek éreztem magam, mint talán még soha korábban. Akarok még ilyet.
BRASZLAV – TÓORSZÁG ÉS NEMZETI PARK ÉSZAKON
A ‘Braslav Lakes’ Nemzeti Park meglátogatsa volt az egyik célom a Minszktől pár órányi autóbuszútra lévő Braszlav útitervbe ikatásával. Pihentető, megnyugtató régió, igazi északi béke, amit éreztem, és ugyan cak egy éjszakát töltöttem el itt, ha visszamennék, vagy ha megérdezitek, hogy mennyit érdenes, akkor azt mondom, hogy két – három éjszaka van benne. Ennyi idő kell, hogy az ember tökéletesen ráhangolódjon arra a kivételes természeti környezetre, ami Braszlavban körülöleli. Láttam erdei kempinget is, talán oda mennék vissza. Van egy nagyon menő kétnapos természetközeli nyári fesztivál, aminek éppen akkor lett vége, amikor érkeztem, de annyi jót hallottam róla, meg a Minszkben szerveztt friss fesztiválélményeim hatására, lehet, hogy egyszer majd ehhez mérem a pihentető-feltöltődő közeli kiruccanásomat. Van elektro, meg rock is, és két napra 76 dollár volt a belépő.
BRESZT ÉS EURÓPA LEGŐSIBB ERDEJE
Ide is éjjeli vonattal érkeztem, a lengyel határ közelében lévő nemzeti park Európa egyik legfontosabb egyben megmaradt kontinentális őserdejét ismerheti meg az ember a benne élő vadállatokkal. Breszt is tartogat meglepetéseket, mint például az abban az utazási irodában dolgozó magyarul remekül beszélő egykor Székesfehérváron őrnagyként dolgozó Igort, aki a belarusz feleségét is a Balatonon ismerte meg a nyolcvanas években. www.brestcitytour.by