>

SZABÓ MAGDA DEBRECENE 

Ha szereted az irodalmat és csak egy helyre tudsz elmenni Debrecenben, akkor válaszd a Szabó Magda Emlékházat.

Ezt a plakátot még a Debreceni Református Kollégium Múzeumában fotóztam, de a Szabó Magda Emlékház meglátogatása felér egy debreceni sétával, időben, térben, sőt, még azon is túl. Az egyik legfontosabb és maradanó élmény, amit Debrecenben kaphat a látogató. Debrecen, Kossuth u. 35. 

 

Ezt a gyönyörű irodalmi útikalauzt Debrecenben kaptam kölcsön, és igazi Szabó Magda rajongóknak ajánlom, már csak azért is, mert Debrecenbe kell érte menni és ott beszerezni. Szabó Magda Emlékházban és a Debreceni Református Kollégium Múzeumában volt kapható a nyáron és annyira népszerű lezt, hogy hamarosan újra nyomják. Szabó Magdától nálam Az ajtó az abszolút favorit, az én példányom most is valakinél éppen kölcsönben, de ha visszakapom, újra elolvasom. 

Az írónő rajongóinak Debrecen tigazán nagy élményt nyújt, hiszen már jól ismerik azt a különleges világot, amiben olyan fontos az emlékezet. “Arrafelé, ahol az utca végződött, feküdt valahol a rejtelmek háza is, túl-túl a téren, kicsit jobbra, a dohánygyár környékén, az épület, amelyet megmutattak egyszer, s amiről közölték: én ott születtem… Ha a tanítókat meg a tanítónőket tanítóképezdében képezik, akkor a bábaképezde nem lehet más, mint olyan hely, ahol a bábákat képezik. Bába számomra csak egy volt, a vasorrú, úgy irigyeltem mindenkit, aki normális helyen jött a világra, nem olyan iszonyatban, ahová bábákat íratnak be varázslók vagy kicsodák, akiket aztán ott megtanítanak mindenfélére, ami undok mesterségükkel jár.” (Ókút) 

A kép az előtt a ház előtt készült, ahová Szabó Magda néhány naposan került, miután a Bábaképezdében megszületett. A Domb utca 16 szám ezért is fontos az írónő rajongóinak Debrecenben, ahol ma már kisállatkórház üzemel. Véletlenül találkoztam ott kedves PetersPlanet olvasókkal, akik éppen oltatni vitték a két gyönyörű kutyusukat, Lunát és Mollit. A kiskutyák afrikai oroszlánkutyák. Zimbabwe egyetlen őshonos kutyafajtájáról van szó.

Miki és Matyi ikrek, a kép pedig már a Szabó Magda Emlékházban készült, ahová a Szabó Magdát olyannyira szerető édesanya hozta el a családját, férjét, és három fiát. A családtól tudom, hogy Sopronban, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum és Gimnáziumban kötelező olvasmány az Abigél. A srácoknak “csak” ajánlott olvasmány volt, de ahol egy Szabó Magda rajongó anyuka van, ott ebben az esetben illik el is olvasni a könyvet. A srácok megtették.

A híres Rickl – ház (Piac utca 39) oroszlános kapuja. “…naponta sétáltattak, s csaknem minden sétánk során eljutottunk a Piac utcán… egy házig, amelynek a kapuján oroszlánfej volt. Anyám mindig felemelt, hogy meg tudjam simogatni. Olyan kicsi voltam még, mire ez a szertartás kialakult, hogy nem tudtam, mi az oroszlán, ha megláttam, azt mondtam a fejnek: kutya.” – nyilaztkozta a Táguló Világnak és Balázs Ádámnak az írónő , nos az oroszlánok a mai napig ott vannak az ajtón, és meg is lehet simogatni őket. 

Ezt a hat szál pompomdáliát vittem az írónő sírjára Debrecenbe. Szabó Mada végakarata szerint hamvait kettéosztva temették el, az egyik fele Budapesten, szeretett férje mellett, a másik fele pedig Debrecenben, szeretett szülei mellett pihen. Nehezen találtam meg a sírt, ezért amikor megláttam egy asszonyt, aki éppen egy sírt gondozott, rákérdeztem, hogy tudja – e véletlenül, hol nyugszik Szabó Magda. Itt az uram mellett, mutatta, majd hozzátette, “Jó helyre került a férjem, nagy tisztelője volt az írónőnek.”

LATIN – AMERIKA RAJONGÓKNAK 

Ezt az évet Mexikó, Guatemala és Belize felfedezésével kezdtem, és ha nincs világjárvány, még négy országot látogattam volna meg Latin-Amerikában. Az Amazónia – expedíció helyett itthon újra olvastam kedvenc latin-amerikai szerzőim könyveit és írtam egy regényt, amiben szintén szerepel egy latin-amerikai ország. A könyv 2021 tavaszán jelenik meg. 

Latin – Amerika rajongóknak a kolumbiai Gabriel García Márquez összes könyve alap, nálam a nagy kedvencek gyakran újraolvasásra kerülnek, ilyen a Szerelem a kolera idején, a Szerelemről és más démonokról és a Száz év magány. Latin – Amerika másik Nobel – díjas írója a perui Mario Vargas Llosa, akivel rádiós koromban még interjút is készíthettem akkor, amikor a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként Magyarországra látogatott. Akkor az Édenkert a sarkon túl volt az aktuálisan friss könyve, de ajánlom még az antikváriumokban vagy online könyvshopokban beszerezhető A város és a kutyák című klasszikust. Nagy élmény volt még tőle idén a Levelek egy ifjú regényíróhoz című levélgyűjteménye is, az előtt olvastam újra mielőtt hozzákezdtem a saját regényem megírásához. A térségből ajánlom még Pablo Neruda költészetét.

Élvezettel olvastam el a napokban Claire Berest párizsi írónő regényét Frida Kahlo és Diego Rivera szerelméről. A harmincas évek Mexikójában és New Yorkban játszódik, minden fejezet címe egy különleges szín lett, és külön élmény volt, hogy sok spanyol szó megmaradt a magyar fordításban: „Mexikó nagy festőjéhez-el grand pintor-egyedül ment el, tudta, hol keresse.”

Részlet Diego Rivera alkotásából, a fotó Mexikóvárosban, a Nemzeti Múzeumban készült. A Frida szerelme című könyvben azt is részletesen elmeséli az írónő, hogyan fest a mexikói festőóriás. És egy párbeszéd, amit kiírtam nektek a könyvből: – Sosem leszel hűséges, Diego? – Nem, soha, Frida. -És te sosem teszed fel nekem a kérdést? – Nem, Frida, nem teszem fel. -Azt sem kérdezed meg, hogy én miért teszem fel neked?

Frida Kahlo hálószobája, a képet Mexikóvárosban a Casa Azulban, Frida Kahlo és Diego Rivera otthonában készítettem a pandémia előtti utolsó nagy felfedező utamon.

Mexikóváros látképe

Ezt a könyvet nem ajánlónak szánom, hanem inkább büszkélkedem vele, egy PetersPlanet olvasó küldte nekem Karácsonyra és nagyon boldoggá tett vele. Idézek a könyv mellé csatolt levélből, egy történet lapul benne. „Kedves Péter! Valamikor a karibi kiállításod körül elmaradt, hogy ezt a könyvet átadjam neked. Unokatestvérem sógora, Josh írta. Remélem, neked különösen érdekes lesz! Mindig nagyon inspiráltál, gratulálok a bloghoz, ahhoz, hogy sikerült váltanod! Tudom hogy ez egy nehéz év volt számodra… Boldog Karácsonyt kívánok! Dorka”

Soltész Béla író, társadalomkutató, az ELTE Nemzetközi és Európa Tanulmányok Tanszékének adjunktusa. Fő kutatási területe Latin-Amerika, amit néha felülnézetből, tudományos szemszögből vizsgál, néha pedig alulnézetből, hátizsákos turistakét. Az első könyv, amit írt a Clandestino – Egy év Latin-Amerikában, az első könyv, amit olvastam tőle, a négy évvel ezelőtt megjelent Hátizsákkal Brazíliában. Idén megjelent új könyve az Eldorádótól az Antillákig, amelyben Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana, Jamaica, Trinidad de Tobago, Saint Lucia, Martinique van terítéken. Minden Latin – Amerikát szerető olvasónak ajánlom addig is, amíg újra utazhatunk a térségbe. Három kérdést tettem fel neki az új könyve kapcsán, az itt következő három képet is ő archívumából válogattam. Az első Kolumbiában, a második szibtén Kolumbiában, a Márquez rajongóknak ismerős Aracatacában készült, a harmadik pedig Ecuadorban, az esőerdőben. 

Szerinted mi az, ami csak Latin – Amerikára jellemző és sehol máshol nincs a világon? Latin-Amerika legtöbb országában a kultúra európai, afrikai és indián elemekből áll össze, emiatt egy kicsit ismerős, egy kicsit viszont idegen, és ez a kevertség, ez a hibriditás rettentően izgalmas. Illetve nagyon jellemző az emberekre a segítőkészség, az odafigyelés. Jó dolga van ott az utazónak, van is mit „felfedeznie” a saját maga számára a helyi kultúrából, és a helyi kultúra is készségesen megnyílik előtte. 

Ajánlod – e Aracataca meglátogatását Kolumbiában Márquez rajongóinak? Aracataca egy szimbolikus hely, hiszen ez az „igazi Macondo”, így egy Márquez-rajongónak (Cartagenával együtt) nagyon ajánlom a meglátogatását. Ha valaki ráér, több napra is érdemes elmenni oda. Nem azért, mert annyi látnivaló lenne ott, hiszen nincs: hanem azért, hogy át lehessen érezni a forró délutánok macondói ürességét, a csigalassúsággal vánszorgó trópusi időt. A helyieket figyelni, velük beszélgetni: szerintem ez egy nagyszerű márquezi élmény lehet.

Mit tanultál a fejvadász indiánoktól az esőerdőben? A fejvadász (vagy hát ex-fejvadász) shuar törzstől azt tanultam, hogy a hagyományos indián életmód és kultúra tökéletesen összeegyeztethető a XXI. század technikai vívmányaival. A napelem, a chicha erjesztéséhez használt műanyag lavór, vagy a tábortűz mellett mobiltelefonról hallgatott heavy metal tökéletesen beleillik az életükbe. Nincs olyan, hogy valami nem autentikus: amit a modern ember használ, azt ugyanúgy tudja használni egy hagyományos életmódot élő indián is.

HAZAI TEREPEN 

Budapesten és könyvekkel töltöttem az év legjavát, különleges találkozásokat és felfedezéseket köszönhetek ennek az évnek itthon is. 

A Dunapest című könyv bemutatóján mesélte Vámos Miklós, hogy pontosan mi történt ennek a fantasztikus épületnek a tervezőjével, Hofstätter Bélával a vészkorszakban: a nyilasok nem messze az általa tervezett lenyűgöző szépségű épülettől a Dunába lőtték 1944-ben…

Vámos Miklós író a Pozsonyi út 38. számú ház tetején, a Dunapest című regény bemutatóján.

Dunapest, Vámos Miklós új regénye itt éppen az író kezében a Pozsonyi út 38 számú ház lépcsőházában, ahol a könyborító is készült. És hogy miről szól a könyv? Linda, az Angliában élő francia nő (negyvenes) értette így félre egyszer fővárosunk nevét. Magyar származású férje halála után vaktában fölszáll az első repülőgépre, ami történetesen Budapestre indul. Itt megismerkedik egy fiatal lánnyal, Tóth Julival (húszas) és két fiatalemberrel (harmincasok). A lány meghívja magához a regény fő helyszínéül szolgáló patinás bérházba, a Pozsonyi út 38-40.-be. Az 1938-ban készült épület múltja és jelene köti össze a cselekmény két szálát. 

Szabados Ágival az eperfa alatt a  Grundon,https://agrund.hu/ ahol a Nincs Időm Olvasni Kihívás https://szabadosagnes.blog.hu/2017/01/19/_nincs_idom_olvasni_kihivas eseményén beszélgettünk inspirációról, utazásról és itt olvastam fel először közönség előtt egy részletet a készülő, 2021 tavaszán megjelenő regényemből. Köszönöm a lehetőséget Ági! Az irodalmi zarándoklatokról szóló podcast beszélgetésünk a Lapozz a 99-re csatornáján még a covid előtti időkben készült. https://podcasts.apple.com/us/podcast/egy-irodalomrajong%C3%B3-utaz%C3%B3-kalandjai/id1464665641?i=1000445617632

Milyen, amikor az örökbe adott felnőttként találkozik a vér szerinti anyjával, akit évtizedek óta nem látott? Milyen nő az, aki képes lemondani a saját gyerekéről? Lehet – e úgy szeretni egy örökbe fogadott gyereket, mint a saját vérünket? Milyen egy nevelőszülőnek örökre elválnia egy kisgyerektől, akit születésétől fogva nevelt? Mártonffy Zsuzsanna könyvében olyan élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek segítenek, hogy az előítéleteinken, a félelmeinken vagy akár a romantikus elképzeléseinken túllépve jobban értsük az örökbefogadás világát. Ezek a személyes vallomások egytől-egyig megrendítőek, hiszen a megszólalók – örökbefogadottak, örökbe fogadó szülők, örökbe adók, nevelőszülők és szakemberek – a legbelsőbb vívódásaikat osztják meg velünk.

Steiner Kristóf első szakácskönyvének a bemutatójára engem kért föl, emlékszem, mennyire izgult és aztán milyen nagy siker lett a könyv. A főztjéből Tel Avivban ettem először, ahová hátizsákos utazóként érkeztem meg és jótanácsaival indultam el Jeruzsálembe, ami máig az egyik legemlékezetesebb utam. Legújabb szakácskönyvét. a Határtalan Házikonyhát ajánlom minden utazónak és minden olyan olvasónak, akik szeretnek egészségesen élni.

Nemcsak könyveket, hanem könyvesboltot is ajánlok, pár hete nyílt Szabados Ági könyvesboltja, a Libertine (Budapest, Lipthay u. 12) Ha felkeresitek, nézzetek a fejetek fölé, mielőtt beléptek az ajtón, egy ámulatba ejtő felfedező hajó függ ott!

Az irodalmi sikerekről szól Szederkényi Olga páros interjúkat tartalmazó kötete, rengeteg meglepő és izgalmas információval és gondolattal. Ebből a könyvből tudtam meg, hogy Sophie Marceau kedvenc írója Szabó Magda, vagy azt, hogy Florifában 1981 óta minden évben Hemingway hasonmásversenyeket is rendeznek az író kedvenc kocsmájában, a Sloppy Joe’s -ban. Szederkényi Olga irodalmi párosinterjúinak központjában mindig egy-egy sikerszerző (irodalmi popikon), esetleg ikonius regényhős áll, és az interjúalanyokkal elsősorban az adott siker titkát próbálják megfejteni.

MESÉK FELNŐTTEKNEK ÉS GYEREKEKNEK 

Szívesen olvasok meséket, és nagy öröm, hogy szívesen hallgatják azok, akiknek olvasom őket. 

Afrikai, eszkimó, manysi népmesék, indián legendák, erdályi-cigány népmese is szerepel ebben a könyvben, ami az egyik kedvencem lett idén és örömmel ajánlom minden utazni és olvasni szerető olvasómnak. Az összegyűjtött mesék a teremtett világ iránti felelősségről, az ember ezzel kapcsolatos feladatairól szólnak. Olyan meséket adnak közre ebben a kötetben, amelyekben az ember még harmóniában élt a természettel, és tudta, mit kell tennie, hogy ez így maradjon. 

Egy könyv, amiben Hófehérke Avarbarna, amiben létezik egy háromfülű nyúl és akárcsak a körülöttünk lévő világban, mást és másképpen is szeretnek a benne szereplők. Boldizsár Ildikó író, mesekutató szerkesztő a könyvről szóló Facebook bejegyzésében 9 és 11 éves kortól ajánlja, a következő mondatokat is tőle idézem: „Aki szeret a gyerekek kérdéseire hiteles válaszokat adni, annak jó eszköz lehet. Nem ez az első könyv, amely hasonló témákat érint. Aki eddig sem nyúlt efféle könyvekhez, megteheti, hogy ezután sem fog. Aki pedig úgy érzi, hogy jól használható segítséget kapott nyílt beszélgetésekhez, bátran forduljon a mesékhez. Szabadon válogathatunk közülük, eldönthetjük, melyikkel azonosulunk, melyikből tanulunk, melyik áll távol tőlünk.”

Zöldmesék! Szórakoztató, kedves, szerethető és a felolvasó felnőtteknek is élvezetes, szépen illusztrált modern meséket gyűjtött egy kötetbe a Móra Könyvkiadó. Az antológia a kiadó alapításának hetvenedik évfordulóját ünnepli. „A gyerekirodalom iránti szeretetünket egy olyan könyvvel szeretnénk kifejezni, amely nem a múltbam hanem előre tekint. Ennek okán a huszonnégy felkért szerző napjaink legégetőbb problémájával, a környezetvédelemmel foglalkozik. A történetek szereplői egy élhető világért dolgoznak, amelyben reményeink szerint az olvasás és a könyvek iránti szeretet töretlen marad. Ehhez azonban az kell, hogy legyen jövőnk, amely csakis zöld lehet.”

AZ IDEI ABSZOLÚT KEDVENCEK 

Több olyan könyvet olvastam el az idén, amelyek már évek óta vártak arra, hogy végre sorra kerüljenek.  Michael Ondaatje : Az angol beteg című könyve 22 éve várt arra hogy elolvassam, amire végül Hamvas Béla házában került sor.  Az egész regény gyertyafényben játszódik, többek között egy félig lerombolt villa könyvtárában is. Egyik kedvenc mondatom a lírai, különös hangulatű könyvből : „A regény tükör, amely mendegél az úton.” A másik könyv, Henry David Thoreau : Walden című könyve, aminek csak az első mondatát írom le. Mindent érteni fogtok. „Mikor az itt következő lapokat, illetve azok nagy részét írtam, egyedül éltem az erdőn, egy mérföldnyire legközelebbi szomszédomtól, egy házban, amelyet magam építettem a Walden-tó partján, Concordban, Massachusetts államban, és kezem munkájával kerestema kenyerem.” Remélem, meg tudjátok szerezni valahonnan. Az év kedvence Krusovszky Dénes könyve, ami ugyen nem idei megjelenés, de mivel a Föld körül utazgattam, amikor itthon sokan beszéltek a frissen megjelent könyvről évekkel ezelőtt, hozzám csak most jutott el. Katartikus könyv, gyönyörű szöveg. Ajánlom, ha még nem olvastátok.