Amikor 18 évesen a Kertészeti Technikum elvégzése után fölkerültem az ELTE Bölcsészkarára Budapestre, az első hely, amit alaposan eltervezve megnéztem az új városomban, Magyarország első botanikus kertje, a Füvészkert volt. (Budapest, Illés u. 25.) Korábban csak nagy koncertekre jártam föl, a Rolling Stones, Tina Turner vagy Michael Jackson koncertjeire. Az Aerosmith volt a kedvenc zenekarom akkor. Azért, hogy megvehessem a koncert- és a Budapestre szóló vonatjegyet, eladtam a farmerdzsekimet. Sem a koncert előtt, sem utána nem volt rendesen időm arra, hogy úgy igazán szét is nézzek a városban. A Füvészkert nemcsak a Pál utcai fiúk története miatt izgatott már akkor is, botanikusnak készültem, ismertem már az ország botanikus kertjeit, Vácrátótot, Szarvast, Debrecent és az Alcsúti Arborétumot, de a híres Füvészkert még váratott magára. Azóta hogy itt élek, rendszeresen felkeresem. Legutóbbi ottjártamkor az Amazonaszi tündérrózsa volt az egyik fénypont, de nem volt még olyan, hogy ne találtam volna valami újat. 
22 évvel ezelőtt, amikor először jártam ott, már akkor megérintett a Füvészkert szokatlanul megbúvós hangulata. Ugyanakkor kicsit csalódott is voltam az elhanyagoltsága láttán, legszívesebben nekiálltam volna gyomlálni az elgazosodott ágyásokat, de most már azt is tudom, hogy önkéntesként akár ezt is megtehetem. És bár a Füvészkert óriási fejlődött az elmúlt évtizedekben, azért még még mindig akad egy kis gyomlálnivaló, úgyhogy nem adtam fel, hogy önkéntesként bejelentkezem.
A világ bármelyik pontján járok, az első utam a virágpiac és a kávéházak után legtöbbször a botanikus kertekbe vezet. A londoni KEW Gardens az egyik kedvencem a világból, de szerettem még a New York-it is Bronxban, Amszterdamban paradicsomi állapotok várják a növényrajongókat, de Füvészkertből csak egy van.
Ezek a páfrányfenyők több mint kétszáz évesek, az országba hozott első Ginko Bilobák közül valók. Télen meleg a törzsük, már kipróbáltam, szerintem már meg is ismernek.
Alig hiszem, hogy van olyan ember Magyarországon, akinek ne lett volna meg a Pál utcai fiúk, a legutóbbi pünkösdi sétán is hallottam ahogyan tizenéves kölykök Nemecsekről beszélgetnek a pesti pálmaházak előtt. Nekem a Füvészkert egy kis sziget nyugalom, de sok egymásra találás helyszíne is. Külföldi barátaimat érdekes módon még soha nem vittem oda, lehet azért, mert aki ne ismeri Nemecseket, annak mást jelent ez a kert is.
Divatfotózást is szerveztünk a Füvészkertbe még a Marie Claire években, cseresznyevirágzáskor a lehulló szirmok alatt piknikezni (vagy csókolózni) priceless. De szerintem az egyik legjobb mégis az, amikor az ember izgatottan felfedez egy olyan növényfajt, amit korábban még sehol a világon nem látott. Vagy éppen azt fedezi fel, amiből otthon is volt sok a kertben és az illatoktól előjönnek az akkori emlékek. Én most új élményeket, növényeket kerestem és találtam és biztos vagyok benne, hogy a Füvészkert továbbra is biztos pont marad nekem Budapesten, bármennyire messzire is menjek tőle a következő hónapokban vagy években.
