Párizsban megkerestem azt a hotelt, ahol Ady Endre lakott majd egy évig a párizsi Odéon Színház mellett. A Grand Hotel Des Balconsban elkértem a 403-as szoba kulcsát és felmentem a szerencsére éppen üres szobába. Azóta, hogy Ady itt élt, a két picike szobát összenyitottak, ami még így is picike, de akár négyen is kivehetik, egy franciaágy és két egyszemélyes ágy van benne egymás mellé tolva. A kandalló már nincs benne természetesen, csak a helye. A recepciós hölgy azt is elárulta nekem, ha ketten veszik ki, akkor kedvezményesen is odaadják, 200 euróért egy éjszakára.
A kilátás Ady Endre párizsi hotelszobájából
Jó volt ott lenni Ady szobájában egyedül. Lehet, hogy csak belemagyarázom, de éreztem valamit. Büszkeséget leginkább, meg tiszteletet és inspirációt. Nem tudom, végül mennyi időt töltöttem el a szobában. Először csak leültem az ágy szélére, becsuktam a szemem és hagytam, hogy kavarogjanak a gondolataim. Aztán hagytam, hogy elcsendesedjenek. Arra gondoltam, hogy vajon milyen lehetett akkor, huszonévesen megérkezni az akkori Párizsba?
A Grand Hotel Des Balcons reggelizőjében, a mögöttem álló tükör Ady korában is itt volt
Hemingwaytől tudjuk, hogy aki volt olyan szerencsés, hogy fiatalon élt Párizsban, azzal a város mindig együtt marad, mert Párizs vándorünnep. Bár nem tudom, milyen lehet Párizsban élni, de a tapasztalataim szerint ez minden egyes Párizs élményre igaz. Párizs szerintem benne marad a tekintetekben és a gondolatokban.
France, Paris, 17 novembre 1964, l’actrice italienne Sophia LOREN
A város, mindig mutat újat, frisset, ami beépül az ember személyiségébe, úgy hogy az könnyedebben és elegánsabban éli tovább a mindennapjait a világban. Meg sem tudnám számolni, hogy hányszor jártam a francia fővárosban, mégis, valamiért most hozta legközelebb az Ady élményt.
A Grand Hotel Des Balconsban megköszöntem a huszonéves recepciós hölgynek a kulcsot és a nekem fontos pillanatot, majd megkérdeztem, hogy szerinte ki Franciaország legnagyobb költője. Baudelaire! Ekkor elmeséltem neki, hogy most valami ahhoz hasonló élményem volt, mintha ő most vele töltött volna el kettesben egy kis időt egy szállodai szobában. Magnifique! Ady kötetet azonban nem találtam a hotel aprócska olvasószobájában a polcon. El is határoztam, hogy amikor újra visszatérek, akkor hozok magammal. Szerintem sokan szívesen olvasnánk Ady verseket ott.
Budapestre hazatérve előkerestem az Ady kötetem és beleolvasva azt éreztem, a versek aktuálisabbak, mint valaha.
És ez valószínűleg minden korban így lesz. Elhatároztam, ha legközelebb hazamegyek a szüleimhez Berettyóújfaluba, egyszerűen áttekerek Nagyváradra, és megnézem Ady nagyváradi Párizsát is.
A magyar ugaron, Mezőpeterd és Biharkeresztes határában magyar szürkékkel és aranyborjakkal találkoztam a bringaút mellett
Nemrég készült el a bicikliút a két város között, épp ideje volt, hogy teszteljem. Nagyvárad 35 kilométerre van Berettyóújfalutól, két órányi laza tekeréssel, végig biztonságos bringaúton értem be a városba. Az első dolgom az volt, hogy szerezzek egy Ady kötetet, mert az enyémet Budapesten hagytam. Eltökéltem, hogy a színház melletti egykori EMKE kávéházban, ott ahol Ady először találkozott Lédával és ahonnan hajnalban már egymást átkarolva indultak haza, egy kávé mellett Ady verseket fogok olvasni.
A Várad című irodalmi és művészeti folyóiratot a Partium Keresztény Egyetem melletti Illyés Gyula Könyvesboltban találtam, címlapján Balla Vivienne, Dubaiban élő divatfotós diplomamunkájával
A Partium Keresztény Egyetem könyvtárából kaptam kölcsön könyveket arra a délutánra, amelyeket utólag is hálásan köszönök. A kávé és a kókuszfagyi mellett felütöttem az első verseskönyvet az egykori Astoria luxury reastaurant teraszán. A föl-földobott kőnél nyílt ki. Katartikus élmény volt ott újra elolvasni.
Illy kávé és Ady kötet a Partium egyetemi könyvtárából az egykori EMKE kávéház teraszán, ahol Ady és Léda először találkoztak és azonnal egymásba szerettek
Ady Párizsát kerestem, egy kopott-szakadtból erőteljesen és megújulva feltámadó full art deco, friss és modern energiájú, emberi léptékű világvárost találtam. Színes villamosokkal, mosolygó és jól öltözött emberekkel, sok kultúrával, szerelmes és stílusos fiatalokkal. Eszembe jutott róla sokszor Párizs, néhol egy kicsit Berlin, meg sokszor Budapest is.
Kék, zöld, piros és bordó villamosokkal is találkoztam, de ez a pink szerelvény mindent vitt
Nagyváradon tudtam meg azt is, hogy Ady – aki korábban egyáltalán nem adott a megjelenésére – a divatra sokat adó “moderneskedő” város hatására hatalmas csokorra kötött selyemnyakkendőt viselt és a gomblyukába szegfűt, tubarózsát vagy a legtöbbször kedvencét, sárga nemes rózsát tűzött, így ült mindig a Royal Kávéház sarokasztalához.
A Royal Kévéházból mára Oradea Restaurant lett, az Astoria EMKE kávézójából Crown cafe, ahol az asztalon elhelyezett gombokkal lehet jelezni, ha az ember rendelni vagy fizetni akar. Személytelennek éreztem. De legalább ingyen van a wifi! – jegyezte meg nekem a szomszéd asztalnál ülő amerikai üzletember. Gondolkodtam, vajon mit szólna Ady, ha látná itt a félmaffiózó hangulatú asztaltársaságokat, a Summer menu erőltetett és drága fagylaltkelyheit vagy hallaná a teraszon az egynyári popdalokat.
A jó energiákat, a frissességet és a cool faktort éppen az Ady Endre utcában találtam meg újra a Kőrös mellett, amikor Ady első nagyváradi házát kerestem.
Az Ady Endre utcában van a Suppe levesbár, organikus és vegán levesekkel és ételekkel
Egy fantasztikus magyar-román házaspárral és egy vegán, nyers és organikus konyhával bíró boutique levesezővel ismerkedtem meg a folyóparton, ahonnan szerintem a legszebb a panoráma és állítólag mindig friss a levegő. Nélkülözhetetlen az alkotáshoz.
