Az év eleji erdélyi túrámban az volt a legjobb, hogy semmit nem terveztem el előre. Oda mentem, ahová éppen vonat ment, ott aludtam, ahol éppen rám esteledett és azokkal töltöttem minőségi időt, akikkel az utamon találkoztam és jól éreztük magunkat egymással. Ha nagyon jól, akkor maradtam tovább. Ha meg akartam nézni valamit, mentem tovább. Ha kiderült, hogy izgalmas látnivaló van a környéken, megnéztem, ha ezen túl a helyiek ajánlottak valamit, amiről nem tudtam és ami a környéken kihagyhatatlan, azt is. Ebben a totális szabadságban többször előfordult, hogy váratlanul találtam rá valamire vagy valakire, egy szép történetre, egy kezdődő kapcsolatra vagy éppen Drakula szülőházára Segesváron. Azt már Kolozsváron észrevettem, hogy Bram Stoker híres regénye a Drakula – ami a Biblia után a legtöbbször kiadott könyv a világon – komoly hatással van az idegenforgalomra. A világon még mindig felfedezetlennek számító Erdélybe utazó nyugatiak sokszor csak a regényből lett legenda és a Vlad Dracul erdélyi fejedelem egykori kastélya miatt érkeznek ide. Azt már Brassóban tudtam meg, hogy a vérengző Vlad állítólag meg sem fordult abban a kastélyban, ahová ezrek zarándokolnak a legendája miatt.
Ezt a Dracula graffitit egy kolozsvári lépcsőházban fotóztam. Mivel abban a házban hostel is van, szerintem a postás batman a vendégek szórakoztatására készült. Kolozsvárról viszont megtudtam, hogy az új Szilícium-völgyként is emlegetik, olyan sok nyugati cég foglalkoztatja itt a jó hírű IT szakembereket. Az albérletek és a lakásárak például emiatt elég magasak a városban.
Erdélyben busszal és vonattal is remekül és olcsón lehet közlekedni, de érdemes az Oszkár telekocsit vagy a BlaBlaCar appot is használni, váratlanul, jó áron és remek társaságban lehet utazni egyik helyről a másikra. Kolozsvárról Marosvásárhelyre vonattal 40 lei – ért (és kiváló társasággal) utaztam, Marosvásárhelyről Segesvárra már busszal mentem tovább, egy óra alatt pár lei-ért vitt a busz, a panoráma már önmagában óriási élmény.
Segesvár látképe
Itt már mindenki rámegy a Drakula bizniszre, ez az étterem például Vlad Dracul szülőházából nyílik
Vlad Dracul szülőházában van az az étterem és kávézó, ahonnan egy kávé áráért fel lehet menni abba a szobába, ahol a vérengző erdélyi fejedelem született, akit ha Bram Stoker regénye nem születik meg, valószínűleg senki sem ismerne a világon
Segesvári utcakép
A Vlad Dracul szülőházában nyílt szuvenírboltban majdnem vásároltam egy naiv művész által készített Krisztus a kereszten képet,de aztán úgy döntöttem, nem cipelek semmit, a hátizsákom még egy miniatűrt sem bír el már. Rámentem inkább a valódi élményekre és egy kávé áráért felmentem Vlad Dracul szülőszobájába. Maga az épület klasszikus középkori ház, mielőtt felmentem, el sem tudtam képzelni, hogy mi lehet a szülőszobában, vagy egyáltalán mekkora lehet, hogy a megtekintéséért pénzt szednek.
Az első igazán sokkoló erdélyi élményemet köszönhetem annak, hogy a szentkép helyett a valódi élményt választottam.
Vlad Dracul szülőszobájába belépve ugyanis kísérteties zene, sötétség és egy kis pislákoló vörös fény fogadott. A szemem lassan kezdett megbarátkozni a gőzölgő fekete homállyal, amikor azt vettem észre hogy van még egy szoba, ahonnan vörös fény szűrődik ki, még hangosabb a zene. Mielőtt elindultam volna a fény és a zene irányába, azt vettem észre, hogy a szoba közepén elhelyezett koporsóba botlom, amiből ordítva kiugrik egy férfi. Akár meg is ijedhettem volna (és biztosan sokan megtették előttem) de annyira abszurd és extrém volt a helyzet, ahogyan egyre jobban kivettem, piros és fekete selymekkel volt telelógatva a terem és azt éreztem, hogy egy olcsó és idétlen szellemvasútra ültem fel, amikor beléptem ebbe a szobába. A fiatalember nem tudott mit kezdeni azzal, hogy ijedtség helyett felnevettem a rémisztőnek szánt pillanatban.
Azt még kevésbé értette, amikor megkérdeztem, hogy neki ez a munkája, hogy egész nap fekszik egy koporsóban és a megfelelő pillanatban felordít? A harmadik kérdésnél megérezhette, hogy újságíró vagyok, és gyorsan rövidre zárta a sztoriját azzal, hogy inkább adakozzak Draculának és a koporsóban fekve felém nyújtott egy kis tálkát, amiben az aprópénzt gyűjtötte. Megkértem, hogy feküdjön szépen vissza és a töksötétben lefotózom a telefonommal, mert az jutott eszembe, hogy ezt a történetet még én sem hiszem el, pedig benne vagyok, hogy fogják nekem elhinni azok, akiknek mesélem?
Abszurd ijesztési kísérlet Vlad Dracul szülőszobája felé tartva, egy koporsóból felkiáltó ember a sötétben
A történet és a következő szoba további részében Vlad Tepes-t ábrázoló szobrok és a kegyetlenkedéseit megörökítő festmény kapott helyet, mint megtudtam, Vlad leginkább a látványos karóba húzást alkalmazta büntetésként.
Aznap éjszaka Brassóban töltöttem egy éjszakát (Segesvár Brassó 25 lei busszal) és másnap korán reggel, az év leghidegebb napján és sűrű havazásban Bran felé, hogy nemcsak kívülről, hanem belülről is megnézzem a világon Dracula kastélyaként elhíresült középkori erődítményt. A helyi buszt lekéstem, ezért bekérezkedtem egy autóba, hogy a kettes számú buszmegállóból (autogárá doj) reggel nyolckor induló Bran járatot elérjem.
Az Erdélyben élő román és magyar emberek nyitottságáról és segíteni akarásáról Irán jutott az eszembe, az eddigi világot járó útjaim tapasztalatai alapján azt érzem, hogy minél inkább keletre megy az ember, megtalálja azt, ami nyugaton már nincs. Gyanakvásmentes nyitottság, figyelem és segíteni akarás, amire gondolok.
A Drakula biznisz óriási és a térségben minden erre épül.
A belépő a kastélyba 45 lei, ottjártamkor éppen egy időszaki kiállításon mutatták meg egy román királynő mindennapjait és persze minden létező információ megtalálható Vladról, Bram Stokerről és a vámpírokról is egy külön teremben. A kastély belülről izgalmas, jó volt elképzelni a mindennapokat és látni a díszleteit annak, hogyan éltek az emberek egy ilyen erődítményben a középkorban. Az egyik szerintem vicces kiállítási tárgy egy eredetiség bizonyítvánnyal ellátott nyakék, ami benne volt a nagy Hollywood-i Drakula filmben, tehát kellék.
Dracula kastélyaként lett híres az egész világon ez a középkori erődítmény, Brassótól alig egy órányi buszútra található Bran, sokan ajánlanak taxifuvart sok pénzért a kényelmes turistáknak, miközben helyi járattal mindössze hét lei, sok izgalmas útitárs és ráadásul a vár lábánál tesz le a busz.
A Drakula kastély belülről
A kilátás a várkastélyból, ami valószínűleg nem sokat változott az elmúlt 500 évben
Branból a kastélyvizit után visszatértem Brassóba. A híres fekete templom zárva volt, így egy nagy belvárosi séta után a térdig érő hóban úgy döntöttem, hogy csorbalevessel melegítem át magam a délutáni nagy túrára. Sinaia minden helyi szerint kötelező látnivaló, az ott található híres Peles kastély királyi nyári rezidencia. Mindössze 7.80 lei volt a vonatjegy Brassóból, a vonatút annyira vadromantikus, hogy nem is nagyon akartam megérkezni. Túl szép volt, amit bentről láttam.
Brassó belvárosa kora reggel, még érintetlenül
Ez lett az egyik kedvenc képem az idei erdélyi túráról, a vonatból lőttem Brassó és Sinaia között mobillal
A Peles kastély előkertje már Canon kamerával
A Peles kastély, belülről is az egyik legszebb, leggazdagabb, amit valaha a világon láttam
A Peles kastélyra nem véletlenül vetett szemet a kommunista román diktátor is, de a kastély gondozóinak egy rafinált trükkel sikerült távol tartaniuk így a kastély teljes berendezésével együtt megmenekült
Sok kastélyt és palotát láttam már a világban, és itthon, Magyarországon is, de egyik sem nyűgözött le annyira mint ez a királyi nyári rezidencia. A legnagyobb csoda, hogy minden egyes terme és szobája a berendezésével együtt megmaradt. Nem rabolták ki, nem hordták szét, nem költöztek be nagyurak és kommunista diktátorok, nem lett belőle a kommunizmus alatt sem átmenetileg kórház vagy öregek otthona, mint például a Sissi kastélyból Gödöllőn. First King of Romania, Carol the 1st of Hohenzollern Sigmarigen (1866-1914) nyári rezidenciája 1873 és 1914 között épült osztrák és cseh építészek tervei alapján. A belső német neoreneszánsz stílusban épült, de olasz, mór és francia stílusjegyek is megtalálhatóak benne. Nem is értettem, hogy Ceausescu hogyhogy nem tette rá a kezét a kastélyra és minden egyes berendezési tárgyára. Mint megtudtam, természetesen szeretett volna beköltözni ide, de a kastély gondnokai tudták, hogy van egy betegsége, és azt mondták neki, hogy az egész kastélyt belülről borító faburkolat olyan súlyosan szennyezett szúval és ezzel együtt az egészségére ártalmas anyagokkal, hogy nem ajánlják neki. Elhitte és békén hagyta Peles kastélyát.
Ez az étkezőterem, ezt az egyetlen képet sikerült belülről telefonnal fotóznom, mert a fotózás jogdíjas, mint megtudtam a teremőrtől a kattintás pillanatában.
Hazafelé úton meg akartam nézni egy kolostort, teljesen véletlenül beestem egy ortodox misére, felnéztem, hogy köszönetet mondjak érte, és ezt láttam. Köszönöm!
Minden utamon azt érzem, hogy biztonságban vagyok és hogy valaki nemcsak vigyáz rám, hanem vezet is. A világ bármelyik országában meg szoktam köszönni, akár mecsetben, akár templomban, akár kolostorban járok, hogy egészségben és biztonságban járhatok ott, ahová szerettem volna eljutni hogy aztán megoszthassam az élményeimet, a tapasztalataimat vagy a képeimet és a gondolataimat. Köszönöm. Azt is, hogy elolvastátok ez az összeállítást. A kínai új évre a Kínában készült élményanyagból válogatok, figyeljétek a blogot.
