>

 

SOKSZOR NEM HALUNK MEG

Az idei év regénye nálam egyérteéműen Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című könyve volt. Andrea októberben a PetersPlanet Könyvklub vendége volt. Az az este nemcsak az olvasóknak, Andreának is valószínűleg emlékezetes marad. A Sokszor nem halunk meg című regényéről és Kolozsvárról is beszélgettünk, Andrea otthonról hozott képekkel kísérte a történeteit. Amikor egy óvodáskori képet vetített Kolozsvárról, kiderült, a képen szereplő kislányok közül egy másik is jelen van a Jókai Anna Szalonban. Andrea sem tudta, hogy hajdani osztálytársa, Ági is ott ül velünk a könyvklubban. Andrea Haza című regényének Ágóját mintázta róla, évtizedek óta nem találkoztak, hiszen Ági New Yorkban él és fizikusként dolgozik. Szép este volt. A Sokszor nem halunk meg című regény mondataiból születtek az Andreának szóló kérdések.  

„Én úgy tudom, de ezt nem mondta nekem senki, én csak így gondolom, hogy isten együtt zokog az emberekkel. Senkit se hagy el, senkit se hagy magára, aki felé fordul, azzal együtt sír.” (506. old.) 

 

SZERELEM A KOLERA IDEJÉN 

Van olyan könyvetek, amit gyakran újra olvastok? Nekem évtizedek úta a Szerelem a kolera idején az egyik ilyen regény. Gabriel García Márquez életművének darabjai közül ezen túl még a Szerelemről és más démonokról és a Száz év magány azok, amiket szívesen előveszek újra. Örömmel jelentem azt is, hogy a PetersPalnet Könyvklub negyedik évadja márciusban indul újra, a közös könyvünk pedig a Szerelem a kolera idején lesz, a város, ahová pedig ellátogatunk Cartagena lesz, ahonnan friss élményekkel fogok hazatérni február végén. Március hetedikén este hatkor találkozzunk személyesen a Jókai Anna Szalonban. 

„.. az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk világra hozza őke, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.” (198. old.) 

HATÁRVIDÉK-TRILÓGIA 

Cormac McCarthy, „az írók írója” életművével zártuk az idei évadot a PetersPlanet Könyvklubban. A vendégem Sárközy Bence, a Jelenkor Kiadó igazgatója volt, közös könyvünk pedig a Vad lovak című regény volt. Mexikó és Amerika határvidékén barangoltuk az olvasókkal, a regényből pedig Gálffi László színművész olvasott fel részleteket. Sárközy Bence szerint az életmű legjobb darabja a Véres délkörök című regény, de a Cormac McCarthy munkásságával való ismerkedést érdemes a határvidél- trilógiával és a Vad lovakkal kezdeni. 

„Ha valaki értékes ember akar lenni, akkor az az érték nem függhet a szerencse forgandóságától. Annak az értéknek változatlannak kell maradnia. Bármi történik is.” (250. old. )

Gálffi László színművész és Sárközy Bence, a Jelenkor igazgatója a Cormac McCarthy életművét feldolgozó PetersPlanet Könyvklubban a Jókai Anna Szalonban. Fotó: Törő Balázs 

Te milyen könyvnek örülnél a legjobban a Karácsonykor? – kérdezte tőlem nemrég egy PetersPlanet olvasó. A jól megválasztott regények mellett a nagy képes albumokat szeretem a legjobban. A The soul of Indiára Delhiben bukkantam rá, de sajnos nem fért bele a kézipoggyászomba. Delhiben idén a Dharmával is jártam, de arra, hogy a magyar irodalom milyen szoros és szép kapcsolatban van Indiával, jó példa az az interjú, amit az Utas és holdvilág hindi fordítójával, Indu Mazaldannal készítettem. Itt olvashatjátok: https://magazin.libri.hu/libri-trend/indu-mazaldan-utas-es-holdvilag-indiai-fordito/

ORHAN PAMUK KÖNYVEI 

Az irodalmi Nobel-díjas török író könyvei közül Az új élet és az Isztambul a kedvenceim. PetersPlanet könyvklubot is fogok szentelni a szerző életművének 2024-ben és még az idén elkezdem nemrég itthon is megjelent új könyvét, A pestis éjszakáit. Ezt a könyvet Pamuk még a világjárvány megjelenése előtt kezdte el írni és közel hat évig dolgozott rajta. A fülszöveg szerint „mesterien szövi egybe a történelmi, a politikai és a szerelmi regény műfaját, és olyan kérdésekkel szembesíti az olvasókat, amelyek aktuálisabbak, mint valaha.” A regény a Kréta és Ciprus között fekvő Mingeren játszódik, ahol 1901 tavaszán pestisjárvány tör ki. A szigeten – ahol addig látszólag békében éltek egymás mellett muszlimok és keresztények – a dögvész rég elfeledett sérelmeket hoz a felszinre. 

„Olvasáskor azóta sem a könyv értelme, hanem a könyvről eszembe jutott gondolatok az igazán fontosak számomra.” (33.old.)

TÓTH KRISZTINA KÖNYVEI 

Az ahonnan látni az eget című novelláskötet azért is volt emlékezetes számomra az idei évben, mert megjelenése előtt elolvashattam annak köszönhetően, hogy Kriszta engem kért föl a bemutató beszélgetésre a Fugában (Budapesti Építészeti Központ). Kriszta könyvei közül a Vonalkód volt az első, amit még egyetemista koromban olvastam, azóta követem és szeretem a munkásságát. A Párducpompát is ajánlom és hamarosan sorra kerül nálam A majom szeme című regénye is. Az ahonnan látni az eget című könyv bemutatóját  megnézhetitek ezen a linken. https://www.youtube.com/watch?v=xcLvS3T2ffs

A kedvenceim a kötetből a Vízipók és a Botmixer, az Erkélynovella és az Álmos vagy? című novellák, ez utóbbit fel is olvastam a könyvbemutatón. Íme egy részlet belőle: „A csütörtöki feliratkozók száma rekordot döntött, mivel a meghirdetett „indián nyár” program szerint az író aznap éjjel szerelmeseket álmodott volna. A le- vegőt erdőillatú parfümmel fújták tele, az író fülé- be egy rejtett fülhallgatón keresztül szexuálisan in- gerlő tartalmú üzeneteket suttogott egy női hang, a lepedőt pedig az ágybetétbe rejtett elektromos szá- lakkal rezegtették. A feliratkozók feszülten várták a kibontakozó jeleneteket. Éjfél körül az álomszken- ner már határozott körvonalú képeket mutatott. Az író álmában felkelt, kigombolta a pizsamáját, és va- lamit megmarkolt. Sokan reménykedtek, hogy ta- lán végre ölni fog, vagy valami erotikus játékra ké- szül, de nem. Az asztalához ment, papírt vett elő. Mit művel?! – háborogtak a nézők. Az álomlaboros felerősítette a rejtett suttogást. Fél egykor még mindig nem történt semmi, a kö- vetők elégedetlenkedtek. Az író álmában félmezte- lenül ült a saját, igazi asztalánál, és írt. Méghozzá kézzel! Hosszan, élvezettel. Órákon át. De ezt már csak a legkitartóbb követők nézték élőben, mert va- lójában semmi érdekes nem volt benne.”

A könyvbemutató napján a Fuga előtt Tóth Krisztinával. Fotó: Nicolas Richter

A VÍZ ÉDES ÍZE 

Otthonról, a Libri Könyvkiadótól egy világhírűvé lett elsőkötetetes szerző művét választottam a karácsonyi ajánlóba.  A víz édes ízét (The Sweetness of Water, Little, Brown and Company, 2021.) a Time, a The Washington Post, az Oprah Daily és a Boston Globe is az év legjobb regényének választotta a megjelenésének évében. Nathan debütáló regénye Dylan Thomas és Man Booker-díj jelölést is kapott. Hiszitek vagy nem, Nathan szeretett írói között magyar szerzők is vannak. Szerb Antal az Utas és holdvilág című regénye és Szabó Magda Az ajtó című regénye is nagy kedvence. Amikor A víz édes ízét mutattuk be a PetersPlanet Könyvklubban, Nathan maga is beköszönt Washingtonból, a vele készült interjúmat ezen a linken olvashatod el: https://magazin.libri.hu/fikcio/nathan-harris-interju/

„Mi mással lehetne magyarázni a világ kegyetlenségét, amikor némi öröm is akad: vasárnap délután figyelni, ahogy az anyjuk Kicsi James hegedűcincogtatását hallgatja, a friss, ropogós ágynemű, a víz édes íze az ültetvényen végigdolgozott hosszú nap után.” (169.old.) 

HEMINGWAY NOVELLISZTIKÁJA 

Hemingway harmadik, egyben utolsó novellagyűjteménye, benne tizennégy eltérő hosszúságú, változatos helyszíneken játszódó történet. A megjelenő alakok, témák, helyszínek egészen különbözőek: öreg, spanyol koldus, egy kórház baleseti osztálya az Egyesült Államokban, beszélgetések egy svájci restiben. Ernest Hemingway novellákkal indult, és pályája során végig ebben a műfajban tudta legjobban megmutatni erényeit. 

„Elég természetes látványt nyújtottak ott, a hegyekben, hiszen ott az ember már megszokta jelenlétüket, s nem hatottak annyira oda nem illőnek, mint egyszer később Szmirnában, ahol a görögök eltörték minden teherhordó állatuk lábát, és a rakpartról letaszították őket a sekély vízbe, hogy fulladjanak meg. A sekély vízben fuldokló, törött lábú öszvérek és lovak tömege egy Goyáért kiáltott, aki lefestené őket.”

BOLDIZSÁR ILDIKÓ 

Ildikóval több emlékezetes beszélgetésünk volt az idén, az egyik a Hogyan segítsek én terajtad? című könyvének a bemutató beszélgetése a Puskin moziban. Meseterápiás könyveit – mind a hetet – szeretettel ajánlom mindenkinek. Az első meseterápiás könyve kapcsán beszélgettem vele még a Magyar Rádió egyik műsorában. 2024 márciusában egy kortárs szerzőket bemutató közös projekben is bemutatkozunk. Mindenről időben szólok, hogy ne maradhassatok le róla. 

ÁLMODNAK -E A NORMÁLIS EMBEREK KÖNYVESBOLTOKKAL? 

Az Álmodnak – e a normális emberek könyvesboltokkal című antológia a Libetine Könyvesbolt születésnapjára jelent meg. Kortárs hazai szerzők könyvekkel, könyvesboltokkal kapcsolatos írásai találhatóak benne. A könyv Szabados Ági ötlete és felkérése nyomán készült, olyan hazai szerzők írásait olvashatjátok a kötetben, mint Dragomán György, Vonnák Diána, Simon Márton, Halász Rita vagy Vámos Miklós. A könyvben tőlem is találtok egy Párizsban játszódó novellát, a címe Augusztusban megváltozik az ember körül a levegő. 

Ez a fotó a debreceni Libertine Könyvesboltban készült, ahol az Álmodnak – e a normális emberek könyvesboltokkal? című antológiából olvastam fel a Párizsban játszódó novellámat, de dedikálásra váró Dharmák is előkerültek az aranylétrás könyvesboltban.

KÖNYVEK, AMIKET MÉG NEM OLVASTAM EL, DE FELKELTETTÉK AZ ÉRDEKLŐDÉSEMET

Szerintem nagyon fontos, hogy figyeljünk az elsőkönyvesekre, frissességet, valami újat hoznak magukkal mindig és alig kapnak figyelmet a nagy könyves médiazajban. Elsőkönyvesek közül Marton Krisztián könyvét választottam az ünnepekre. Krisztián 1989-ben született Szegeden, forgatókönyvíróként számos magyar sorozat szkriptjét jegyzi, a Bőgőmasina az első regénye, a könyvet a  „fiatal felnőtt generáció kimondott és kimondatlan kérdéseire válaszokat kereső”, a  kreatív szabadságot hirdető Leányvállalat adta ki. https://leanyvallalat.com/

„Nem tudok arról mesélni, milyen volt feketeként felnőni, mert nem tudtam, milyen feketének lenni, csak azt, hogy milyen különbözni mindenkitől, akit ismertem. Nem ölelt körül egy másik kultúra, hogy menedéket nyújtson csúfolódások és bántalmazások elől, és nem mutatott irányt senki, hogy hogyan kell et viselni.”

VÁGTÁK VOLNA LE

Kovács Bálinttal egy irodalmi műhelyben találkoztam idén. A fiatal és kora negyvenes éveiket taposó, leginkább elsőkönyves szerzőkkel startoló KOTTY irodalmi műhely szerzőit idén a PetersPlanet Könyvkubban is bemutatom nektek. A KOTTY megalapítását elsősorban az a gondolat hívta életre, hopgy a második kötet megalkotása talán még az elsőnél is nehezebb feladat. Bálintnak a Vágták volna le nem nem az első könyve. Főhőse Zsófi iszonyodik az érintéstől: nem bírja elviselni, ha hozzáérnek, és ő sem tud megérinteni senkit. De konokul és elszántan küzd azért, hogy ezt az irtózatot megértse. 

„Sok mindenre fel volt készülve, amikor Budapestre költözött, és a legtöbb olyasmi, amivel riogatták, nemhogy nem zavarta, de őszintén nem értette, mégis mi lenne vele a baj: hogy a városi élet személytelen, annál jobb rábeszélést el se tudott volna a költözésre. Így végre nem kell mosolyogve megköszönnie mindenkinek, függetlenül attól, mit is gondol róluk valójában, és nem lesz az az összes lehetséges döntésével kapcsolatban az első érv vagy ellenérv, hogy mit fognak róla gondolni mások.”

SZÉPSÉGSZALON 

Latin-Amerika kortárs irodalmával foglalkozik a Sonora mikrokiadó, a PetersPlanet Könyvklubban is bemutatkoztak idén. A kiadó célja, hogy a bibliodiverzitás jegyében kortárs, kevésbé ismert latin-amerikai szerzőket mutassanak be a magyar olvasóknak. „Nem titok, hogy egyik fő inspirációnk Roberto Bolaño Vad nyomozók című regénye. Arturo Belano és Ulises Lima üldözőbe veszik az eltűnt mexikói költőt, Cesárea Tinajerot, miközben átszelik Sonorát. Az utazás során pedig mintha felcserélődne az út és a cél jelentősége. Mikrokiadónk hasonló célt tűz ki maga elé: megszállottsággal keressük az irodalmi kincseket.”  Egy ilyen irodalmi kincset, a Szépségszalont kaptam ajándékba, de már csak 2024-ben tudom majd elolvasni. 

Mario Bellatin nemzetközileg elismert kisregénye az ezredforduló utáni latin-amerikai irodalom egyik legfontosabb alkotása, a mexikói szerző életművének meghatározó szövege. A különleges fantáziájú, megindító könyv olvasható megrázó disztópiaként, hipnotikus erejű monológként vagy a test változásairól, a halállal való szembenézésről és a számkivetettségről szóló allegóriaként. 1994-ben jelent meg először, de napjainkban, az idealizált szépség hajszolásának korában, illetve a koronavírus-járvány utáni tapasztalok fényében talán még fontosabb olvasmány, mint valaha.