>

Összesen hét éjszakát töltöttem a világ egyik földi paradicsomának kikiáltott szigetcsoportján. A Maldív-szigetek 1192 szigetből áll, ebből alig kétszáz resort-sziget, körülbelül ugyanennyi a lakott sziget is, de az óriási érdeklődés és az igények folyamatos emelkedése mellett évente öt-hat új resort nyílik a Maldív Köztársaságban. Négy resort – szigetet és két helyiek által lakott szigetet látogattam meg a Srí Lanka felfedező utam után a Maldív – szigeteken. Ebből az élményanyagból áll össze ez a beszámoló, remélhetőleg sok hasznos információval és inspirációval. Budapestről Srí LankáraColombóba érkeztem meg és a Maldív – szigetekről, Maléról jöttem haza. Srí Lanka és a Maldív – szigetek alig egy órányi repülőútra vannak egymástól, ezért döntöttem úgy, hogy összekötöm a két utat. Számomra is meglepő módon soha ennyi jótanácsot nem kaptam az olvasóimtól a kintlétem alatt, volt, amelyiket meg is fogadtam, és milyen jól tettem, köszönöm! Ebben az összeállításban mind a hat sziget élményanyagából válogatok, remélem, a képek, a történetek és  az inspirációk segítenek majd a döntésben, illtve ha az már megszületett, akkor a további tervezgetésben.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom a Maldív – szigetek élmény lényegét, akkor azt mondanám, hogy nemcsak azokat a kékeket nem hiszi el az ember, amit maga körül lát, hanem az egészet, ami körülöleli, ugyanis valószerűtlenül paradicsomi. 

Óceán panoráma a hálószobában, ahonnan az ember szemtanúja lehet akár a barátságos bébicápák vonulásának is, ha szerencsés és éppen odafigyel.

Hivatalosan októberben nyílik a Heritance Aarah óceán villa szekciója, szerintem a világon ti látjátok először ezen a fotón az éppen elkészült álomvillákat, de tudósítok még a részletekről 

No plastic! Műanyagba zárt palackozott  ásványvíz beengedése helyett az Adaaran Select Meedhupparu saját vizet állít elő Mar’habaa szigetén, a környezettudatos gondolkodás itt (is) a túlélést jelenti. 

A Facebook oldalon meghirdetett kérdezési lehetőséggel sokan éltetek, ezekből szemezgettem ehhez az összeállításhoz.  Én a www.srilanka.hu-n keresztül indultam el, először klasszikus hátzsákos túrát terveztem, de nemcsak Miki, aki a Srí Lanka-i utam megszervezésében segédkezett, hanem a volt kolléganőm (aki eddig háromszor volt a Maldív – szigeteken) is azt tanácsolta, hogy ha az embernek hét napja van, akkor nem érdemes kockáztatni, mert a Maldív szigetek attól jó és akkor jó, ha azt a csodát tapasztalja meg az ember, amit a képeslapokon lát. Mivel a szépségen túl arra is szomjazom, ami autentikus, igyekeztem mindent megtapasztalni, amit lehet. 

Nem mindegy, hogy hová  megy az ember, nem mindegy, hogy melyik szigeten és hol száll meg, és az sem árt, ha olyan alapvető dolgokkal tisztában van, hogy például egészen más szabályok vonatkoznak a helyiek által lakott szigetekre és a resort szigetekre. A helyiek által lakott szigeteken például szigorúan tilos az alkohol, olyannyira, hogy már a reptéren elveszik az embertől, ha esetleg találnak nála. Ha ezen túl a szigeteken és nem a resortokban találnak valakinél alkoholt, az bizony akár az országból való kiutasítással is járhat. Muszlim országról van szó, ezért napozni sem lehet úgy a nem resort szigeteken, mint egy nem muszlim országban található beach-en. A resortokban viszont konkrétan paradicsomi állapotok uralkodnak és minden arról szól, hogy az oda látogató – tapasztalataim szerint leginkább szerelmes vagy nászutas párok  – igazán boldogok lehessenek. 

Egy hétköznapi pillanat, a kétszáz helyiek által lakott aprócska sziget egyikéről, közvetlenül Mar’habaa szigete mellett

Kávéfagylalt narancsszorbéval, fehér homokkal és óceán panorámával

 

Szerintem akkor teszi jól a Maldívra látogató, ha az álomresortok mellett kirándul a csak helyiek által lakott szigetekre is, ha csak az egyik vagy másik világot tapasztalja meg, akkor vagy a Maldív álomról vagy az autentikus helyi emberekkel való találkozásról mond le. Szerintem egyikről sem érdemes. Ha az ember utazási újságírással foglalkozik és nem szervezi le jó előre az útját, akkor olyan szerencsés megkeresésekben is lehet része, mint a hivatalosan októberben nyíló Heritance Aarah felkérése, akik felajánlottak egy éjszakát tesztelésre abban az Ocean Villa szektorban, ami hivatalosan még meg sem nyílt. Természeteen örömmel éltem a lehetőséggel, és abban a 24 órában kevésbé a pihenéssel, sokkal inkább a fotózással és a felfedezéssel voltam elfoglalva. Annyira intenzív és gazdag élményanyagot gyűjtöttem, hogy egy külön nagy összeállítást szentelek az új komplexumnak. 

 

MILYENEK A HELYI ARCOK? 

Közvetlenek, nagyon kedvesek, és mivel a egész szigetországban mindössze 350 ezer helyi él, igazán örülnek és nyitottan fogadnak minden más országból érkezőt. 

Egy helyi kislány, aki egy családi ünnepség miatt van ünneplőben, ez lett a kedvenc portrém a Maldívról

Motoros Malé túra, a Maldívon is élj úgy kicsit, mint a Maldíviak

A legmenőbb hairstyle most a Maldívon a helyi srácok között a hosszú haj

A Maldív – szigeteken élő fiatalok többsége a resortokban szeretne dolgozni, sőt, dolgozik is, egy helyi törvény értelmében legalább a munkavállalók felének helyieknek kell lennie. Egy átlagkereset egy resortban 1000-2000 dollár havonta annak megfelelően, hogy milyen kategóriájú helyen dolgozik az illető. Ettől a sráctól azt kérdeztem, hogy tudja – e hogy a földi paradicsomban született, azt mondta, hogy mivel mást még nem látott a világból, ezért igazán nem tud erre válaszolni, de köszöni, boldog abban, amiben van. 

A Maldív – szigetek fővárosa Malé, ahol mindössze öt négyzetkilométeren 150 ezer ember él. A repülőgépek nem ide, hanem egy külön reptérszigetre érkeznek, innen egy dollárért ferry-vel lehet átmenni megnézni a szigetet, amire szerintem egy ott töltött éjszaka vagy egy pár óra is elég. A reptér önkéntes túravezetőket is ajánl, akik borravalóért dolgoznak. Kicsit olyan ez, mint a világ nagyvárosaiban népszerű free tour, aminek előre bejelentik az árát. Szerintem érdemes élni a lehetőséggel, különösen, ha csak pár órája van az embernek. Én a gépem visszaindulása előtti pár órában toltam le egy motoros túrát egy helyi arccal, aki azt mondta, hogy annyit fizetek, amennyire tetszett a túra. Ha semennyire, akkor semennyit. Odaadtam neki az összes készpénzemet, ami maradt, körülbelül 25-30 dollárnyit. A Seychelles szigetekkel ellentétben a Maldív – szigeteknek valódi őslakosai vannak, akik közül vannak, akik az itt nyaraló turistákkal megismerkedve akár házasságot is kötnek. Ennek – mint ahogyan a Maldív szigeteki állampolgárság felvételének is – velejárója a muszlim hit felvétele. Malén van egy négyszáz éves mecset is, amibe ugyan nem léphettem be, mégis fantasztikus energiákat éreztem meg körülötte és emlékezetes találkozásokat is köszönhetek az épületnek. 

Malé négyszáz éves mecsetjének lépcsőjén

Ez a kissrác tíz éves, kilenc éves kora óta jár imádkozni a mecsetbe, ahová a Maldív – szigeteken uralkodó szokás szerint vagy az apja, vagy a bátyja viszi el először.

MALDÍV VAGY SEYCHELLES? 

Idén februárban 11 napot töltöttem  a másik földi paradicsomnak kikiáltott álomszigeteken, a Seychelles-en, ezért tudok valamit válaszolni, bár almát a körtével szerintem nem igazán érdemes összehasonlítani. Ha valaki nászútra készül vagy élete nagy utazását tervezi egy hosszabb multinál töltött időszak után (két olvasómról beszélek most, akik ebben az élethelyzetben szeretnének döntést hozni) az alaposan átolvassa a Maldívot a Seychelles szigetekkel összehasonlító blogokat és útleírásokat. Én is megtettem korábban, és azt tapasztaltam, hogy nagyjából ugyanannyian szavaznak egyikre, mint a másikra. Tény, hogy míg a Maldívon hat szigetet látogattam meg, addig a Seychelles szigeteken hármat, és az is tény, hogy míg a Maldívon hét éjszakát töltöttem, a Seychelles szigeteken 11-et. Mindkét szigetről úgy jöttem vissza, hogy bármikor visszamennék, de azt gondolom, hogy a kövek miatt a Seychelles látványosabb, meseszerűbb, de a Maldív kékje és tiszta, puha, finom óceán beach kínálata és élménye erősebb élményben. A Seychelles – ben szexuális energia van és édenkert hangulat (az Emanuelle című filmet is itt forgatták) , a Maldívon pedig egy valószerűtlen, szinte felfoghatatlan kék szikrázás. Kristálytiszta vízzel és paradicsmi állapotokkal.

 

Igazából mindkettőt tízre pontoznám, különbség abban van talán, hogy egészen másképpen élnek a helyiek az egyik szigetcsoporton, mint a másikon. Szerettem mindkettőben megmártózni, felfedezni, de én nem nászutasként utaztam, hanem szóló hátizsákosként. Viszont könnyen és gyorsan szerettem bele mindkettőbe (Seychelles és Maldív). Ha valaha lesz nászutam, akkor Mauritius mellett ezt a két opciót is elő fogom venni a szerelmemnek. Meg Zebegényt is (ahol a múlt hétvégét töltöttem) mert a szüleim is ott voltak nászúton, és pontosan tudom, hogy miért voltak boldogok annyira.  “Ha már nászútra megy az ember, akkor úgy érdemes választani, hogy a választottja mellett még legalább annyi szépség vegye körül”.  Ez abszolút megvan a Seychelles szigeteken, a Maldívon, de Zebegényben is. 

MI IDÉN ŐSSZEL TERVEZZÜK A MALDÍVOT, TE MIT TAPASZTALTÁL SZEPTEMBERBEN, AMI MÁR A NEDVES IDŐSZAKNAK SZÁMÍT. MINDEN KÉPEDEN SÜT A NAP, VOLT MÁS IDŐBEN IS RÉSZED? 

Mielőtt eldöntöttem, hogy a Maldívra megyek Srí Lankáról én is sokáig böngésztem a ‘szeptember a Maldívon’ blog és fórum bejegyzéseket, de aztán úgy döntöttem, hogy ha abban az egy hétben egyszer kisüt a nap és meglátom azt a kéket, amit a képeslapokon, akkor már megérte nem a főszezonban utazni. Talán a klímaváltozás miatt, talán a szerencsémnek köszönhetően, a hét napból hét napig fürödtem a napsütésben, egyetlen pár órás beborulás (drámai fények és fantasztkus hangulatú fotók születtek ennek köszönhetően) után következő húsz perces trópusi eső (gyönyörű volt), amit megtapasztaltam, egyébként bámulatosan szép idő volt. Mint megtudtam, megérkezésem előtt árom napig viharos volt az időjárás, és akkor is esett, amikor felszálltam a Qatar Dohába tartó járatára este nyolc körül Maléban. Azt nem tudom, hogy ez is húsz percig tartott – e, de a klímaváltozás miatt szerintem már nem lehet kiszámítani a nedves és száraz időszakokat sem pontosan. A Seychelles szigeteken száraz időszakban voltam és kaptam a nyakamba kétszer 24 órás monszunt is, de esernyővel a kezemben is élveztem az egészet. Belül akkor is kisütött a nap, még ha nem is minden úgy alakult, ahogyan elképzeltem.

MIVEL KÖZLEKEDTÉL A SZIGETEK KÖZÖTT ÉS MENNYIVEL ELŐRE SZERVEZTED LE EZEKET? 

Minden lehetséges közlekedési eszközt kipróbáltam a resortoknak köszönhetően, akik gondoskodnak a transzferről, a motorcsónaktól elkezdve a hidroplánig és egyszer a közelben lévő szigetre konkrétan csónakkal vittek át, mert mindössze 25 percnyi távolságra volt. Mivel Srí Lankán még nem tudtam, hogy pontosan mi fog történni a Maldívon, minden last minute zajlott, de Mikinek (Lupus Utazási Iroda, Srí Lanka kapcsán már emlegettem és ajánlottam őket) köszönhetően, minden flottul zajlott. A Colombo Malé közötti járatra szóló jegyet is last minute vettem, 140 euro volt, amikor először néztem és 150, amikor végül megvettem a Sri Lanka Airlines kora délutáni járatára. Este nyolcig körülbelül óránként mennek a gépek, de azért nem érdemes későn megérkezni, mert sötétedés után transzfert nem tudnak rászervezni a resortok sem. Én ezért (is) választottam a délután két órásat. Hazafelé a Qatar Airways járatával Dohán keresztül érkeztem, ami azért volt különösen jó, mert Colombo felé oda is, és Maléról vissza is mindössze két órát kellett a transzferben töltenem, A gépen találkoztam egy régi kedves barátommal, Eszterrel, akinek ugyen nem mellém szólt a jegye, de mivel mellettem nem ült senki, átköltözött hozzám és együtt kvaterkáztuk végig az utat. Eszter készítette rólam azt a képet a Hamad International Airport várójában, azon a reptéren, amit az idén a világ negyedik legjobb repterének választottak. A Qatar Airways pedig a világ legjobb légitársaságának a címét birtokolja, úgyhogy igazán jó dolgunk volt az úton. 

December 21-tól január 12-ig megyünk majd nászútra, Srí Lanka a cél, a végén pár nap Maldívval. Mi hátizsákos, kalandos utazók vagyunk, anyagilag sem tudnánk megengedni magunknak a resort szigeteket, lakott szigetre szeretnénk menni. Van olyan sziget, amit tudnál ajanlani? Pár napra megyünk úgyhogy praktikus, ha nincs túl messze Malétól, és nem túl turistás. 

Én csak azokról a szigetekről tudok mondani bármit, ahol jártam, ezek közül kettő volt a helyiek által lakott, és egyik sem turistás egy kicsit sem, de az a sztori nem a képeslapokon látott Maldív sztori, hanem valami egészen más. Szerintem ha nászútra mentek, és csak pár  napra és hátizsákkal (én is azzal mentem a Maldívra, az egész három hetes túrát egy nyolc kilós kézipoggyásszal oldottam meg) akkor érdemes egy olyan resortot választani, ahonnan át tudtok menni egy közeli szigetre kirándulni vagy fordítva, a szigetről a resortba napozni, koccintani, hogy teljes lehessen a Maldív – élmény.  Én egy háromcsillagossal kezdtem, ahová motorcsónakkal vittek át a reptérről amikor a különböző országokból megérkezve mindenkinek leszállt a gépe. Körülbelül két órát vártam a food courtban, ahol a kávé mellé adnak wifikódot is. Ha sok időd van, itt már át lehet menni Maléra is, hét percre van ferry-vel és egy dollárba kerül a jegy. Én visszafelé tettem meg ezt a kört, mert négy óra volt a megérkezésemtől a gépem indulásááig. A háromcsillagos, ahol kezdtem, az Adaaran Club Rannalhi, itt töltöttem az első két éjszakát.  Tudj arról, hogy ezeken a szigeteken, akár a Club Rannalhiban nemcsak óceán villák vannak, hanem különböző kategóriájú beach villák is, standard szobákkal. Volt olyan olvasóm, aki jelezte Instagramon, hogy ők is itt voltak, és hogy ez az egyik legjobb resort a Maldívon. Én az egész utamon egyszer, egy éjszakát töltöttem Ocean Villában, az utolsó éjszakán, a Heritance Aarah által ajánlott tesztelésen, de arról ígértem, hogy részletesebben is beszámolok. Az Adaaran Club Rannalhi nagyon picike szigeten van, pár perc alatt körbejárható és tele van szép és szemtelen szürkegémekkel. Ezen a képen is van egy, aki csak úgy belesétált a kompozícióba. 

Az Adaaran Club Rannalhi óceán villái és a vendégekhez szokott, barátságos szürkegémje

Azt, hogy itt magyar vendégek is gyakran előfordulnak, abból is megállapítottam, hogy nemcsak magyar nyelvű könyveket találtam, hanem például Forbes magazint is, benne a Melbourne-ről szóló fotómmal és tudósításommal.

A következő állomás, az Adaaran Select Hudhuranfushi volt, ahol teljesen váratlanul egy izraeli nászutas párról készítettem fotósorozatot. A Maldívra nászútra érkeztek, jól láthatóan izgatottan és fülig szerelmesen. Talán 23 évesek lehettek és az ezen a képen látható (NOFILTER) naplementébe próbáltak belesétálni egy mini fotóállvánnyal felszerelkezve, de sehogyan sem akart összejönni a kép. Közel – távol senki, csak én henyéltem egy pálmafa tövében,  de a megfelelő pillanatban közbeléptem. Először gratuláltam a boldogsághoz, majd hozzákezdtünk a nászutas fotósorozathoz. Könnyek között köszönték meg a közös alkotó munkát. “Életünk legszebb napjai ezek, és neked is köszönjük, hogy mindig velünk lehetnek ezek a képek.” Igazán nincs mit, én örülök, hogy jókor voltam jó helyen. Hátha nektek is lesz egy ilyen szóló utazótok a megfelelő helyen, de képet mindenképpen küldjetek a PetersPlanetre. 

Így néz ki nappali fényekben, ugyanaz a part körülbelül száz lépsésnyire az Adaaran Select Hudhuranfushi resort szigeten. 

 

A legnagyobb élményem és a kedvenc resortom egyértelműen az Adaaran Select Meedhupparu lett Mar’habaa szigetén. Innen körülbelül 15 perc alatt lehet átmenni egy kis lakott szigetre is, de abban a két napban azt éreztem, hogy ha egy egész hetet kell itt eltöltenem (egyedül) akkor is béke van kívül is, belül is. Itt egy órával több van, mint a Maldív szigeteken, az itt élő őslakosok egy kicsit más nyelven is beszélnek, mint a többiek, annyira elzártan éltek a többi szigettől. Hogy mennyre komoly kötődést tud kiváltani ez a miliő, arra jó példa, hogy ezen a resort szigeten külön lakosztályok vannak a visszatérő vendégeknek. Van egy német házaspár, aki tizenhétszer (!!) tért már vissza, de találkoztam egy brit házaspárral akik negyven év után idén szeptemberben itt újra összeházasodtak és minden évben három hónapot töltenek itt, decembertől februárig. A víz csendes és puha, és az én eddigi tapasztalataim szerint – abból amit én eddig láttam a világból – itt a legszebb az óceán kékje. Alig hittem el, hogy ilyen létezik, még akkor sem nagyon, amikor nyakig benne álltam. Nászutasoknak kifejezetten ezt ajánlom, mert álomszerű az egész. Még szimpatikusabbá tette a resortot az, hogy saját maguk készítik és palackozzák a márkázott ivóvizüket (savas és mentes), így műanyag palackban víz egyáltalán nem kerülhet be a szigetre. A műanyagszennyezés teljes kiiktatása a cél, és egy ennél is környezetbarátabb kezdeményezésük is van. A lassan felmelegedő vízben pusztuló korallokat újratelepítik a törzsvendégek segítségével, akik külön adományozhatnak erre a célra. Cserébe kapnak egy kis halhatatlanságot a róluk elnevezett korallültetvényeken. 

 

Milyen volt egyedül? … nem nászutasként? Nekem ez az egyik legnagyobb parám, hogy nekiinduljak, de ezzel az utazással kizökkentettél. 

Többen mondták a barátaim közül, hogy a Maldívon nem lehet ismerkedni, leginkább nászutasok vannak, ezért nem fogom jól érezni magam egyedülállóként. Nos, nem így lett, bár én egyáltalán nem számítottam arra, hogy unatkozni fogok. Szerintem ha az ember alapvetően jól van egyedül, akkor nem zökkent ki az, hogy más emberek párkapcsolatban boldogok. Sőt, kifejezetten örül mások boldogságának. Persze, ha frusztrált és boldogtalan, akkor elképzelhető, hogy egyedül nem élvezii az álomutat a nászutas desztináción. Szerintem ehhez a döntéshez önismeret kell leginkább. Nem tudom senkinek azt mondani, hogy induljon el bátran egyedül, hiszen csak a saját életemért vagyok felelős, de az tény, hogy az egyedül utazás alatt bármi is történjék, az nemcsak belső út lesz, hanem nagyon komoly önismereti lecke is. Három évnyi felfedezés és kalandos utazás után mindenkinek őszintén javaslok. Legalább egyszer, amíg kiderül, hogy ez neki való – e vagy sem. Én a búvárkodásról gondoltam azt, hogy nem nekem való, mert a hegyeket szeretem, és a víz alatt nem tudom kontrollálni a történéseket. Életemben először merültem búvár felszerelésben a Maldívon. Rendkívül élveztem, de nem hozott annyira lázba, mint például a portéfotózás. A Maldív – szigeteken felszíni búvárkodással (snorkeling) is annyi csodát lát az ember, a barátságos és nem veszélyes cápabébiktől kezdve a trópusi színes halakig, hogy nem feltétlenül kell mélyre merülnie, csak akkor, ha ezt kifejezetten szereti. Így van ez talán a nászutas desztinációta való egyedül utazással is szerintem. Kinek bejön, kinek nem. De ha belül rend van, akkor szerintem akkor is rend lesz ha sok körülötted a szerelmes ember.