>

Mindössze három napot töltöttem Finnországban, de már ennyi is elég volt ahhoz, hogy életre szóló élményekkel térjek haza. A kint töltött három éjszakából kettő az éjszakai vonaton ért Helsinki és a Mikulás hivatalos lakóhelyének számító Rovaniemi között, egy pedig Lappföldön, egy picike finn faluban, ahol egy családi birtokon foglaltam magamnak szállást. A finnországi kiruccanásom tulajdonképpen alig 72 óra története, leginkább egy road movie-ra hasonlít, nagy távolságokkal, feledhetetlen talákozásokkal és élményekkel.  Megismertem a finn lovakat, kipróbáltam a tradicionális finn szaunát, ami után meztelenül hemperegtem a friss hóban és ugyanezen a napon láttam a sarki fényt, mégpedig két felvonásban. Másnap délután álldogáltam az északi sarkkörön és találkoztam az igazi lappföldi Mikulással, Joulupukkival, vagyis ‘Karácsony apóval’. Igyekszem részletesen, praktikus tanácsokkal tűzdelve elmesélni az élményanyagot, ha hozzám hasonlóan ti sem jártatok még Finnországban, egy pár napos felfedező túra jó kezdet lehet az ismerkedéshez. 

A sarki fényt Galilei nevezte el Aurora borealisnak, sokan emlegetik így az északi fényt Finnországban és itthon, Magyarországon is. A honlapot és a telefonos applikációt, ami nemcsak előrejelzi, hogy hol várható a jelenség, hanem ‘real time’ riaszt is, ‘aurora alert’ néven kell keresni https://auroraalert.fi/ Nekem az egyetlen lappföldi estémen finn házigazdám, Antti írt sms-t, negyed kilenc – fél kilenc között, hogy kezdődik a show, indulhatok. Éppen a szauna kohóit pakoltam meg fahasábokkal az esti tisztító- izzasztó ceremóniához, amikor megérkezett az üzenet. Magamra, pontosabban a mínusz húsz fokhoz eléggé hiányos öltözetemre rántottam a házigazdámtól kölcsön kapott két termokabátot és kiszaladtam a kis házikó mögötti dombra, hogy végignézzem az első felvonást. Antti a kislányával nézte végig a jelenséget, majd azt mondta, elég tiszta az égbolt, lesz még folytatás. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, Antti egy doboz gyufát, nyírfatörzs-darabokat, négy nyers sütnivaló kolbászt, egy tubus mustárt és két nyársat bízott rám azzal, hogy a szauna után rakjak tüzet és süssem meg a vacsorám a pihenő kunyhó kandallójában de figyeljem az eget is, “egészen biztos, hogy látványos parádé lesz este tíz és éjfél között valamikor”. Alaposan felfűtöttem a szaunát a nyírfa hasábokkal. A kohó, gondolom a hő hatására, időnként hatalmasat durrant a néma éjszakában, odakintről az ablakban elhelyezett lámpás gyertyafénye szűrődött be. Három körben jöttem ki a szaunakunyhóból, először  meztelenül belehuppantam a friss hóba, a második két körben friss hóval dörzsöltem be a testem, éppen úgy, ahogyan korábban tettem ezt egy friss aloe vera levéllel Mexikóban, éppen úgy, ahogyan egy ottani sámán tanította egy hasonló tisztító ceremónia alkalmával. Tíz órakor felfrissülve, megújulva néztem föl az égre, akkor  kezdődött a második felvonás. A zölden gomolygó lángok mintha fátylakká formálódtak volna, majd az egész eget beborító kupolává alakultak. Nem tudom, meddig tartott a parádé, csak azt, hogy éjfél után és mosolyogva aludtam el a kicsi házikóban a mínusz negyvenre tervezett hálózsákba gabalyodva. 

Ebben a kis házikóban töltöttem az egyetlen lappföldi éjszakát, az emelet volt a birodalmam, hat négyzetméter. Ez a kis tiny house tradicionálisan egy nyári szállás, azoknak a vendégeknek ajánlják fel, akiknek nem jut hely a nagy házban. Természetesen téliesítve van, de a házigazdám, Antti egy magashegyi túrázáshoz használt hálózsákot is adott nekem az éjjelre. Mosolyogva aludtam el a sarki fény parádé után. 

A családi birtokra – ami lovas tanya és homestay is egyben – az airbnb-n bukkantam, nagyon megszerettem és bátran ajánlom nektek a kis házikót, persze csak abban az esetben, ha a kaland fontosabb, mint a komfort (fürdőszoba és mosdó a szomszédos házban van például).  A családi birtokon van jég iglu és komfortos kislakás is. https://www.luckyranch.fi/. Érdemes szétnézni az élmények és a programok között is, nekem a közös családi reggeli volt az egyik legjobb, jó beszélgetésekkel és sok nevetéssel. Mindent megtudhattam, amire kíváncsi voltam a finn karácsonnyal és a finn hétköznapokkal kapcsolatban. Finnországban a ‘Karácsony Apó’ hozza a karácsonyi ajándékokat 24-én és a Karácsony reggel közös családi szaunázással indul, ami után a temetőbe mennek a családok és azokra emlékeznek először, akik már nincsenek velük, december 24-én és 25-én a legfontosabb a családi együttlét és az elcsendesedés. December 26-án indulnak látogatóba a rokonokhoz, régebben ezt csengettyűs lovas szánokkal tették, de Antti szerint már akkor is sokat ittak ezen a napon. 

Látjátok azt a halványsárgán fénylő foltot a kép bal oldalán? Nos, az a decemberi lappföldi napfelkelte, délelőtt 11 óra körül, a kép jobb oldalán látható léken ereszkednek le a tóba a helyiek szauna után.

 

Antti, a házigazdám kedvenc lovával, Oliverrel. Amikor az első beszélgetésünknél szóba hoztam a magyar – finn nyelvrokonságot és hogy ebből az következik, hogy valamikor a törzseink együtt élhettek Ázsiában, akkor csak annyit jegyzett meg, hogy “ugye, aki már akkor erősebb volt, az fel tudott jönni északra”. Nem tudom, hogy pontosan mire akart célozni ezzel, de végül arra gondoltam, a sajátságos finn humorral ismerkedem éppen 

Luke és Tyler is vendégek voltak a lovas farmon, balra a pöttyös ló Oliver, a jobb oldalon pedig a finn ló, Hippu

ROVANIEMI

A Mikulás vagy ahogyan a finnek nevezik ‘Karácsony Apó’ hivatalosan is ebben a városban él, és bárki találkozhat is a jóságos Joulupukkival. A Santa Claus Village tulajdonképpen egy szórakoztató komplexum, amolyan ‘télapódisneyland’ vagy ‘Christmas Holiday Village’, ahol azon túl, hogy lehet a Mikulással személyesen találkozni, lehet rénszarvas húzta szánon is siklani, lehet üvegfalú jurtában vagy kis házikóban aludni, van design corner menő márkákkal a felnőtteknek és mindenféle szórakoztató téli öröm a gyerekeknek. Ami a magamfajta utazónak izgalmassá tette a látogatást, hogy a Santa Claus Village pontosan az északi sarkkörön helyezkedik el. Egy lépéssel át lehet lépni benne a sarkkörön túlra. 

 

Ő Joulupukki, az igazi lappföldi Mikulás, vagyis ‘Karácsony Apó’, aki minden neki címzett levelet elolvas. Először azt hittem, hogy viaszból van, de aztán váratlanul felnevetett. A világ minden gyereke és felnőttje találkozhat vele, nem kerül semmibe, de a közös fotóért már 27 eurót kell fizetni. A vírusválság óta pedig már nem lehet a térdére ülni, a képen is látható üvegfal mögötti szőrmén ülnek a gyerekek a közös képen.

Mrs Santa Claus Hotel

Arctic Circle, Santa Claus Village, December ötödikén délután három körül mínusz 15 fok volt az északi sarkkörön.

LAPPEENRANTA 

Ebbe a városba érkeztem meg Budapestről közvetlen járattal, és innen, Lappeenrantából indultam tovább a megérkezésem napján is Helsinkibe vonattal (körülbelül két óra) és még aznap Helsinkiből Rovaniemibe éjszakai vonattal (este fél nyolckor indul, másnap fél nyolc körül ér oda) odafelé 92 euró volt, visszafelé 82 euróba került a vonatjegy, hálókocsis jegy is van, ami értelemszerűen többe kerül. A weboldal profi, előre foglaltam és fizettem rajta minden jegyet. https://www.vr.fi/en/ A 12 órás utazás után egy körülbelül két órás ski resort expresszbusszal lehet eljutni Antti birtokának a közelébe, aki 10 eurós transzferdíjért visz házhoz végül. Amit nem kalkuláltam bele korábban, hogy Finnországban egy órával többet mutat az óra a hazaihoz képest, ezért a Lappeenranta repülőteréről Lappeenranta vasútállomására eljutni a vonatom indulásáig a landolásom után mindössze tíz percem maradt. A repülőtér és a vasútállomás közötti távolság körülbelül húsz perc gyaloglás, úgyhogy először futva indultam neki egy szentpétervári lánnyal, majd kétségbeesésemben stoppolni kezdtem, hogy ne bukjam el az éjszakai vonatot és a Lappföldön lefoglalt családi birtok – szállást. Innen is köszönöm annak a finn fiúnak, Alekszejnek, aki azonnal megállt nekünk és három perccel a vonatunk indulása előtt kitett a vasútállomáson. Ha ő nincs, akkor ez a lappföldi beszámoló sincs. 

Lappeenrantában alig töltöttem egy óránál többet, Schell Judit ajánlására ebben a Szentpétervárt idéző romantikus cukrászdában ittam egy kávét és választottam egy süteményt. 

Ez a Majurska süteményespultja, a jobb oldalon, a virágfej formájú süti a finnek tradicionális karácsonyi édessége, úgy hívják, hogy joulutorttu, nekem a nagymamám szilvás papucsát és hájas tésztáját juttatta eszembe. 

PetersPlanet lappföldi élménybeszámolója hamarosan a Finnagora oldalán is olvasható lesz, az oldalt ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a finn kultúra, a finn irodalom vagy Finnország iránt : www.finnagora.hu