>

A tavalyi év egyik nagy felfedezése volt Albánia itt a PetersPlaneten, amit Európa utolsó titkaként emlegetnek még mindig sokan. Nos, a szomszédos Észak – Macedóniába való villám kiruccanás is hasonló élményanyagot nyújtott, bár azt előre sejtettem, hogy frissességet és felfedezetlenséget itt is fogok találni. A hosszú hétvégével az volt az egyk célom, hogy megtapasztaljam – már amennyire pár nap alatt ez lehetséges – hogy vajon miért választotta az utazási trendeket világviszonylatban is meghatározó Lonely Planet a következő év tíz felfedezendő országai közé Észak-Macedóniát.

Életemben először vezettem katamarán Ohridban, nem terveztem, csak le akartam fotózni a leghíresebb ortodox templomot a tóról visszafelé nézve is. A vezető nem kért pénzt a fuvaért, viszont váratlanul átegedte a kormányt, hogy “legyen mire emlékeznem Macedóniából”.

Bár akkor már megvolt a repülőjegyem, amikor pár hete a Lonely Planet kihirdette a következő évre javasolt úticélokat, már most, novemberben találkoztam olyan utazókkal, akik New Yorkból és Finnországból érkeztek és konkrétan azért jöttek, mert inspirálónak találták a Lonely Planet tízes országlistáját.

Pár nap kintlét éppen arra elég (vagy még arra sem) hogy az ember belekóstoljon egy új országba, de nálam egyértelműen eldőlt, jó ötlet lesz a nyárra tervezett nagy Balkán körút, akár Észak – Macedónia kiindulással, és természetesen sokkal több kint tartózkodással. A főváros, Szkopje Budapestről egy óra és húsz percnyi repüléssel elérhető, nincs időzóna eltolódás, iható a csapvíz, hogy csak három olyan okot említsek, ami máris könnyebbé teszi a megérkezést és az akklimatizálódást. 

Szkopje főtere monumentlis szobrokkal van tele, az első, amit talán hozzám hasonlan minden utazó először célba vesz a fővárosban, az a nagy bazár. A háttérben látható szobor mögött kezdődik.

Naspolya, az egyik kedvenc gyümölcsöm, de a hazai piacokon már nem látom, jól esett a fanyarsága, meg hogy visszahozta a gyerekkori emlékeket az íze egy másik országban, amitől azonnal otthon éreztem magam.

EMBEREK ÉS ZENE 

Akárcsak Albániában, a legüdítőbb Észak – Macedóniában nekem az emberek őszinte érdeklődése és vendégszeretete volt. Egyetlen alkalommal sem éreztem, hogy mindez annak szól, hogy minél többet költsek és ők minél többet keressenek az utazón, sokkal inkább voltak hálásak a kíváncsiságért azok, akikkel találkoztam az utamon. A második napra kitapasztaltam, hogy a 14 év körüli srácok és lányok kiválóan beszélnek angolul, az idősebb generáció a pár nap tapasztalata alapján érezhetően meglepődik, ha valaki kérdez, viszont többször tapasztaltam, ha nem tudják elmagyarázni, hogyan kell odamenni valahová, egyszerűen odakísérnek. Ilyet legutóbb Iránban tapasztaltam, és most is nagyon jól éreztem magam. Közös nyev hiányában is cseverészve tettük meg az utat a kísérőimmel a célig.  De találkoztam egy olyan buszsofőrrel Ohridban, aki konkrétan hét nyelven beszélt, albán, macedón, német, szerb, horvát, török és orosz nyelven. A legtöbben az idősebb generáció tagjai közül a  piacokon vagy a vásárokban automatikusan németül szóltak hozzám. 

A burek reggel és délben is kiváló választás, de ez a büszke macedón pék egy édességgel állt elő, amikor arra kértem, hogy mutassa meg, ami szerinte a legjobb az üzletében.

Észak – Macedóniában a helyiek szerint a boruk és a sajtjaik mellett a paprikájuk a legjobb az országban.

Macedónia  zenéjével először a Művészetek Palotájában találkoztam, a “Cigánykirálynő” Esma Redzepova személyén keresztül, aki sajnos már csak lemezről hallgatható. Ha szerencsések vagyunk (sajnos nem voltam az) akkor ottlétünk alatt fellép Észak – Macedónia legmenőbb bandája, a Dzambo Agusevi Orchestra. Ha nem annyira vagyunk szerencsések, hogy ott lássuk, akkor hozzánk legközelebb hamarosan Bécsben koncerteznek. Ha ínyencségre vágyunk, akkor nyugodtan induljunk el Manu Chao egyik kedvenc helyére, Sutkára, ahol Kusturica filmjeinek hangulata mellett roma rap-et is találhatunk. A központi pályaudvarról a 20-as buszt válasszuk, az ott tesz le. Pénteken a nagyon korai órákban van flea market is Sutkán. 

Egészen meglepő, hogy a Londont már kiszolgált emeletes piros buszok sokszor az eredeti belső feliratokkal futkosnak Szkopje utcáin (Albániában Párizsból leselejtezett buszokkal és francia szövegekkel találkoztam). A buszon látható honlapcímen sok mindent megtudunk a tömegközlekedésről, de a lényeg, hogy akár a pályaudvaron is lehet venni olyan buszkártyát, amire utazásokat lehet feltölteni a vásárlásnál szereplő két út mellé.  Felszállásnál csak oda kell érinteni az elektromos leolvasóhoz. Öt “jegyet” töltöttem a kártyára és ez a hét pont elég is volt a csütörtöktől vasárnapig.

GASZTRONÓMIA ÉS BOROK MACEDÓNIA JERUZSÁLEMÉBEN, OHRIDBAN 

Ez egy Macedón tál az Ohridi – tó partján lent az Albánia, Görögország határainál, ahová Szkojéból körülbelül három ás fél óra alatt jut el az utazó busszal. Amikor megrendeltem a macedón tálat, a felszolgáló srác azt mondta, hogy eredetileg kétszemélyes és akkora, hogy inkább elkészítik egyszemélyre és féláron adják, mert még így is jól fogok lakni vele. Így is lett. És tetszett hogy itt (még) nem ismerik a “féladag esetén az ár hetven százalékát számoljuk fel” megközelítést. A legjobb autentikus családi kifőzde viszont nem a tóparton van, hanem a belvárosban, POD DRUM a neve, feledhetetlen élmény lesz! 

Ez a kép már a POD DRUM-ban készült, a macedón nemzeti ételt értem, így kérjétek a babos finomságot: távcse grávcse, mellé egy Sopszkát és én még a szármát is kipróbáltam, ami a töltött káposztára emlékeztet, csak szőlőlevélbe van tekerve a hús, tejfölhöz hasonló krémsajttal érkezik.

Naplemente az Ohridi tón szezon után, olyan mintha tenger lenne, pedig egy rendkívül mély tó, ráadásul hétszáz méterrel vagyunk a tenerszint fölött.

Elena foglalkozása sommelier, három ével ezelőtt nyitotta meg azt a villát, amire jövő májusra már alig lehet foglalni, mert a Lonely Planet is ajánlotta. Vele egy kedves PetersPlanet olvasó, Évi hozott össze az Intsagramon.  Szeretettel ajánlom a Villát is, meg azokat a borkóstolókat is, ahol kézműves prémium borokat lehet kóstolni.  Szállást és borkostolót is lehet foglalni, meg nyári képeket is nézegetni a Villa and Winery Mal Sv. Kliment instáján @malsvetikliment, de megadom a honlap címét is www.vilamalsvetikliment.com, meg az utcát is, ha már ott olvassátok ezt az összeállítást a terepen : Metodi Patcev 8, Ohrid.

Ő a borász, Buco a beceneve, a Wine tasting and sailing programon nyáron vitorláskapitány is, a cicát Mikinek hívják, mindenkihez szeretettel bújik oda.

Ohrid utcakép naplemente után

Az egyik leghíresebb templom Ohridban a Szent János teológus tiszteletére emelt templom (Merre van a St John, én így kérdeztem a helyiektől) amit a tóról is meg lehet nézni, ha éppen van egy csónakos vagy egy kis katamarán, aki megmutatja nekünk. A környék az UNESCO Világörökség listáján is szerepel, igazi meditatív terület, több órát érdemes rászánni. 

MATKA KANYON 

Időjárástól és érdeklődéstől függően a három napot és éjszakát (ha a csütörtöktől vasárnapig tartó hosszú hétvégét választjuk) úgy is feloszthatjuk, hogy kát éjszaka Ohrid, egy éjszaka Szkopje, vagy fordítva.

Bárhogyan döntünk, a Matka Kanyont nem szabad kihagyni. A központi buszpályaudvarról (Szkopje) a hatvanas busz visz bennünket oda. Ne legyünk türelmetlenek, óránként jár, viszont egészen közel, közvetlenül a Matka Kanyonnál tesz le. A kanyon szerintem páratlan szépségű természeti csoda. Vad ciklámenekkel, friss levegővel, túraútvonallal, aminek a legvégén a világhírű Vrelo cseppkőbarlangot találjuk. A barlangot vagy a négyszáz dínáros hajós túrán mutatják meg nekünk vagy az történik, ami velem is, amikor végigjártam a majd két órás túrautat, a barlangnál a csoportra várakozó csónakos 200 dínárért átvitt, majd visszahozott a túraútvonalra. Nekem ez azért volt jó, mert így utastársak nélkül, szorosan összeapcsolódva a természettel élvezhettem a túrázást. Óriási élmény, még többször is megtenném. 

Vad ciklámen, novemberben nyílik a Matka Kanyonban

A Vreno barlang mélye, díszkivilágítással

Végül az első két éjszakát töltöttem Szkopjéban, egy pszichadelikus partikat szervező macedón artista otthonában, aki airbnb vendégként saját készítésű vacsorával és Gaia nevű kutyájával várt, már bánom hogy nem fotóztam le őket, óriási fazon mindkettő, viszont jó hír, hogy akár ti is megszállhattok nála. Saso és Fuzzbuble Orange Room néven megtaláljátok az Airbnb-n. A budapesti gép Szkopjéból vasárnap délután 15.35-kor indul, aznap reggel még medtáltam egyet Ohridban a tó partján. A menetrend szerinti busz reggel 7.15-kor indul Ohridból Szkopjébe, de van egy magánkézben lévő vállalat, a Classic Compani, akik csak reggel fél tízkor indulnak Ohridból Szkopjébe, és a menetidő is rövidebb, mindössze három óra. Ráadásul online is meg lehet venni a jegyet a www.busticket4.me kilenc (!!) nyelven használható honlapon. A fél tízes járattal  dél – fél egy körül érünk így Szkopjéba, még pont van idő egy gyors ebédre a bazárban, hogy aztán a negyed kettes reptéri shuttle-t elcsípve nyugodtan és kapkodás nélkül elérjük a Budapestre tartó gépet.

Teréz anya Albániában született, ezzel a fantasztikus őt ábrázoló mozaikkal a Nagy Bazár felé tartva találkoztam Szkopjéban.

Jó volt Észak – Macedónia, legközelebb tovább maradok, és még jobban megnézem magamnak Szkopjéban a Sutka városrészt, ahol kedvenc előadóm, Manu Chao is gyakran megfordul. Ő azt mondta konkrétan, hogy ott kap igazán friss levegőt. Ezt megértettem, és meg is éreztem Észak – Macedóniában. Maradjon meg ilyennek egy darabig, azt kívánom, nemcsak magunknak, hanem nekik is. Igazi kis kincs, amit találtam ott emberségből.