>

Indiához megmagyarázhatatlan vonzalom fűz pár éves korom óta. Izgatottan, de a korábbi utazós tapasztalataim birtokában elvárások nélkül indultam el, hogy végre felfedezzem. A valódi Indiát akartam látni és érezni, ezért minimális szervezéssel merültem el a mindennapokban. Pár napja vagyok itthon a nagy hátizsákos körutam után, de még mindig azt érzem, hogy sokáig feldolgozhatatlan lesz az élményanyag. Váratlanul bukkan fel egy- egy történés, egy – egy gondolat, mondat vagy egy kép, amiről már most tudom, hogy meghatározó és hogy örökre velem marad, pedig nem vehettem elő a kamerámat akkor, amikor váratlanul elém úszott. India csodálatos, szépséggel és lélekkel teli ország, gyógyír a fogyasztói társadalomban megfáradt embernek és bár van, amikor megpróbáltatásokkal és kihívásokkal teli, az az élmény, hogy az arra érzékeny embert megtanítja egyszer s mindenkorra tisztábban látni, egészen konkrétan megfizethetetlen.

 

 

Az indiai utam még Párizsban elkezdődött. Azzal a mozdulattal, ahogyan átadtam a helyem egy srácnak, hogy a barátnője mellé ülhessen a kilencórás repülőúton, elindult az a flow, amiért legtöbbször azért meg kell érkezni az adott városba. Az ifjú pár valamiért nem tudta egymás mellé csekkolni az üléseiket. “Jót tettél velünk, miért ne tennénk jót veled?” – hangzott el a kérdés a Mumbaiba tartó házaspártól.

A Mumbaiba való megérkezéssel már vacsorameghívás is érkezett az ifjú pár jóvoltából, akikkel olyan jól összebarátkoztunk az indiai konyhával való megismerkedésem közben, hogy végül az első három napot együtt töltöttük. Meghívtak az otthonukba, a barátaik és a családtagjaik mindennapjaiban való részvétellel indult India megismerése. Templomba, vendégségbe is együtt mentünk, sőt, az első indiai jógaleckéimet is a családtagoktól kaptam, az elsőt Parisha édesanyjától, a másodikat a nagyapjától. Mint kiderült, mindketten rendszeresen tovább adják komoly jóga  tudásukat, jótékony céllal, ingyen és szeretettel. Parisha nagyapja a kilátástalanság elől indult el Varanasiból, India szent városából Mumbaiba, hogy önálló életet kezdjen még tizenévesen. Keményen dolgozott, majd saját üzletet alapított, egy gabonaféléket őrlő malmocska volt az induló vállalkozása, ami folyamatosan bővült, növekedett. A sok munkától megromlott az egészségi állapota, ekkor kezdett jógázni. Guruja és a folyamatos jóga hatására egyre közelebb került a valódi céljaihoz,  maga is jógatanár lett, sokan és sokat köszönhetnek neki. Én is. Többek között azt a pár ritka (ezt azért mondom, mert soha sehol nem láttam még ) és különleges jóga fogást, amit nekem tanított és azt az öltő ruhát – egy kurtát vagyis hosszú ujjú és derekú indiai inget és egy ultramodern szabású bugyogószerű nadrágot – amit nekem ajándékozott azzal, hogy viseljem egészséggel.

 

Itt a kisgyermek Krisna kedvében járok azzal, hogy megringatom a bölcsőjét, vendéglátóm édesanyja a jógaleckék után kínálta a lehetőséget

Parisha, Kerry, Parisha édesanyja és nagyapja, akikkel az indiai életem elkezdődött Mumbaiban.

Mali Guruji guru és jógatanár, a jógaleckék után áldást is kaptam. A föltartott tenyerébe azt hittem bele kell csapni, meg is tettem, de szerencsére nem kínos, hanem inkább vicces jelenet lett belőle, mi ketten legalábbis nagyon sokat nevettünk még órákkal utána is.

PINK CITY  –  JAIPUR

Észak India túrám izgalmas állomása Jaipur, Rajasthan 300 évvel ezelőtt alapított városa, ami a klasszikus India arany háromszög (Agra, Delhi, Jaipur) egyik fontos állomása is. A rózsaszín város minden szempontból az egyik leggazdagabb élményanyagot nyújtotta, ezért azt javaslom, tervezzünk kétszer annyi idővel, mint amennyibe azt gondoljuk, hogy ez a város belefér.

 

 

A lélegzetelállító Hava Mahal, Jaipur ikonikus palotája, homlokzatfotóért vagy selfie-ért a szemben lévő Tattoo Cafe teraszára érdemes felmenni, ahol frissen facsart gránátalmalé is kapható, ha maradnánk tovább a pink vonalon

A megérkezés percétől kezdve azt éreztem, hogy nem lesz elég az a pár nap, amit a városban töltök, különösen, hogy nagy jelentőségű találkozások sorozata kezdődött, először a Monkey Temple-ben, ahol éppen egy termékenységi ünnepre érkeztek, a legtöbben az Indiában is megtalálható Bihar (vagy Bihor) – ból.

A megmagyarázhatatlan összekapcsolódás annyira magától értetődő és természetes volt az itt jelenlévőkkel, hogy a következő indiai utam során meg is látogatom az újdonsült ismerőseimet. Többek között megtanítottak néhány szót abból a nyelvből, ahogyan ők beszélnek (esküszöm, hogy hallottam korábban már ezt a nyelvet vagy ehhez hasonlót itthon Magyarországon), megismertettek egy új gyümölccsel (vagy zöldséggel), amit úgy hívnak hogy ‘cingara’ és rendkívül frissítő hatása van. Ezen túl  egy életre elegendő áldást kaptam, amiből egy cérnakarkötőnyit haza is hoztam, hogy ha ránézek, elhiggyem, nem álmodtam, valóban megtörtént az, aminek a részese voltam Indiában. 

Hajnali jóga a világ egyik legszebb erődjében, Amerban, szemben a maharadzsa palotája, ahová a lusta turisták elefántháton érkeznek

A Birla Temple Jaipurban, az egyik legszebb és legjobb energiával teli templom. Az egyik oszlopot egyébként maga Krisztus tartja, a hindu az egyik legnyitottabb vallás, amelyikkel eddig testközelbe kerültem. Ebben a templomban például bekerültem egy nagy áramlásba, ahol egyszer csak a tenyerembe öntöttek egy kis vizet, nem tudtam, mit kell tennem vele, ezért egy kicsit a homlokomra tettem belőle, egy kicsit meg a szívemre, bele is dörzsöltem a bőrömbe, majd felnézve azt látom, hogy az áldást-vizet osztó mosolyog és csak annyit mond, meg kellett volna innod. Nevettem, és mentem tovább, mert a sorban rengetegen vártak még arra a kortyra.

A City Palace őrzői Jaipurban

 

 

Az Amer erőd hajnali fényeiben fürdöm azon az Instagram túrán, amit az Airbnb vendéglátóm eszelt ki nekem

A maharadzsa palotájának rooftopján a saját farkán megpihenő majom

 

Ő Govind, 50 éve árul virágot a piacon, Jaipurban. Ismerősnek tűnt, ezért odamentem hozzá azzal, hogy egy családtagomra, leginkább a nagyapámra emlékeztet. Azt válaszolta, te meg a fiamra, majd teleaggatta a nyakam virágfüzérekkel és masala teát hozatott a találkozás örömére. Ki akartam fizetni neki a füzéreket, de nem engedte, azt kérdezte: ‘Te elfogadnál pénzt a fiadtól? Ugye nem?’ Igazán boldog pillanat, emlékezetes találkozás volt. India csodálatos, minden percben történik valami, amitől a meglévő alapokra egy új világ épül.

 

JÓGA A SZABADBAN

Életem eddigi csúcs jógaórája egy Gangesz parti napköszöntő ceremóniát követően reggel hatkor kezdődött Varanasiban. Az imák és a rituálék után szinte a ceremónia részeként indult el a test és lélekgyakorlat, nem kellett hozzá jógamatrac, ‘jógaviselet’, elég volt a jelenlét. A helyieknek mindennapos és ingyenes órához bárki csatlakozhat, bár hindi nyelven van, könnyedén követhető, azon az egy-két ponton pedig, ahol nem látványos és ezért követhető egyértelműen a mozdulatsor, az előttünk vagy mögöttünk lévő helyi arcok biztosan segítenek. A legjobb az egészben, hogy a gyakorlatsor könnyen elvégezhető, tehát nem kell az egyik lábunkat sálként a nyakunkba tekerni például, a hatása mégis elementáris, azonnal érezhető a gyakorlatok tisztító, energiával feltöltő hatása. Sok helyi munka előtt jön ide, vasalt ingben, szövetnadrágban vagy éppen száriban, hogy a reggeli felfrissülés után mosolyogva induljon tovább a napja. A gyakorlatsorban van egy nevető rész is, nekem ez volt a kedvencem, mert a hangulata egész napra velem maradt. 

 

PUSHKAR TEVE FESZTIVÁL

El sem tudom mondani, mennyire szerencsésnek éreztem magam, amikor kiderült, hogy éppen az ott tartózkodásom ideje alatt rendezik meg a világhírű Phuskar teve fesztivált, Rajasthan egyik legfontosabb kulturális és művészeti eseményét, egy időben a Phuskar Fair eseménysorozatával. A helyeik nagy büszkesége a pár napos szórakoztató fesztivál, ahová a környék legeldugottabb nomád vagy félnomád közösségei is megérkeznek, hogy szórakozzanak, együtt legyenek de mint megtudtam, az ismerkedés,  párválasztás fontos helyszíne is a fesztivál. Phuskar Jaipurtól alig 150 kilométerre van, a helyi busznál szórakoztatóbb és autentikusabb megérkezést nem tudok elképzelni, de az Uber itt is választható opció. 

Cimborám Phuskarból, a közös fotó előtt megpödörte a bajuszát és beállította a hajamat

+

A hölgy vállán látható eszköz egy hordozható gyermekágy

VARANASI ÉS A GANGESZ MINDKÉT (!) PARTJA

Minden reggelemet a Gangeszen kezdtem Varanasiban, a hinduk szent városában napfelkeltekor és minden odalátogatónak ezt ajánlom. Érdemes átmenni a folyó másik oldalára is. Fillérekért, a helyiekkel, így olyan feledhetetlen élményekben és találkozásokban lehet részünk, ami meg sem közelíti a turistacsónakokban átélhetőeket. A Gangesz másik oldalán tisztának láttam a vizet, bár egy guru elmagyarázta nekem, hogy a tisztaság és a szentség nem függ össze. Viszont más élmény egy csónakból kilépni a puha homokra az áttetetsző vízben, mint benne lenni a sűrűben a központi részeken. Ha szeencsénk van (nekem az volt) a halottégetőnél mellénk lép egy önkéntes, aki részletesen elmagyarázza, mi miért történik. A kissrác azt mondta nekem, ha elfogad egy rúpiát is az ismeretterjesztésért, szörnyen rossz karmát teremt magának, és ugye miután meghalunk, nem marad más, csak a karmánk. Ezért ő és a családja is folymatosan jót tesz mindenkivel, akivel csak találkozik. “Nem furcsa, hogy összeszorított tenyérrel születünk és nyitott tenyérrel halunk meg?” Mutat a felső kasztnak fenntartott egyik máglyára a srác, ahol a gyászoló család mellett egy végtagot is látunk. Nem zavarja a gyászoló családot (öten lehetnek jelen). hogy családtagjuk égetésénél kíváncsiskodó utazók sétálnak egy  méterre az eseményektől? “Nem, hiszen tudják, hogy messziről utaztak ide, hogy tanuljanak az életről.” A párbeszéd órákig tartott, és kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy megtörtrént. Mint ahogyan minden percért és történetért hálás vagyok, amit pár nap alatt a Gangesznek köszönhetően éltem át. Láttam egy férfit, aki letakart arccal meghalni sétált be a folyóba, Hamlet Ophéliája jutott eszembe, aki őrületében és  bánatában belesétált a vízbe. Kérdeztem a csónakosomat, hogy vajon miért teszi? “Családi problémák.” Továbbra is Hamlet Ophéliája járt a fejemben, miközben mellettem egy halott ember állt a vízben. Ophélia az apját és a szerelmét veszítette el, beleőrült a bánatba, itt vajon mi történhetett? Csak ez járt a fejemben, Meg az, hogy milyen könnyen ítélkezünk, a nyugati világból különösen, ahol ugyanúgy égetjük a halottainkat és ugyanúgy sokan maguk vetnek véget az életüknek.  “Indiában minden kérdésedre kapsz választ, csak merd megkérdezni”. – mondta a csónakos és lassú de határozott evezőcsapásokkal mentünk tovább a napfelkeltébe, hogy megetessük a sirályokat. “Az életet mindig olyan friss szemmel kell nézni, mint egy éppen kinyílt virág.” 

 

Varanasitól körülbelül egy órányira van a buddhisták szent helye, ahol Buddha az első beszédét tartotta a megvilágosodása után, az egyik legbékésebb hely, ahol valaha jártam

Ők az indiai díszőrség tagjai, akik azt a fát vigyázzák, ami alatt Buddha is meditált

VONATTAL A TAJ MAHAL FELÉ

India szimbóluma Agrában található, ahová vonattal érkeztem meg Jaipur városából az önmagát szervező észak India túrám alatt. A hat-hét órás vonatút az egyik dédelgetett élményem. Szerintem Indiában egy hosszabb vonatutat bevállalni legalább annyira része az ország és a kultúra megismerésének, mint a Taj Mahal maga. Vonatjegyet érdemes jó előre foglalni, mert hamar elfogynak a lehetőségek, legalábbis akkor, ha nagy expresszvonattal szeretne utazni az ember. Nekem itthonról nem sikerült a bonyolultnak tűnő regisztráció miatt jegyet foglalni, de kinti segítséggel sikerült az elcsípnem az egyik utolsó második osztályra szólót és szerencsére a vonatot is. Húsz perccel a vonat indulása előtt még kétségbeesetten vártam a harmadjára megrendelt Uber moto fuvart Jaipur közepén, de valamiért a korábban remekül működő rendszerben egyszer sem találtuk meg egymást a sofőrökkel. ( a wifit helyi sim kártyával biztosítottam magamnak).

Taj Mahal az Airbnb tetőteraszról, ahol természetesen lenyomtam egy napköszöntőt is

 

Mit tehet az ember, ha 20 percen belül indul az expresszvonata és egy olyan indiai város közepén áll, ahol riksák, tehenek, autók, kordék, kisebb – nagyobb szekerek araszolnak lépésben egy négy-öt sávnyi szélességben? Nos, odaléptem két motoros sráchoz a tömegben, akik mögött nem ült senki és azzal a kérdéssel fordultam hozzájuk, hogy elvinne – e valamelyik a vasútállomásra, mert percek múlva indul a vonatom. Az egyikük csak biccentett, hogy pattanjak gyorsan a nyeregbe, és körülbelül hangsebességgel robbant ki a tömegből, és olyan tempóval hasított a vasútállomásra, hogy többször megfordult a fejemben az út alatt, hogy bármelyik pillanatban felemelkedhetünk és a levegőben folytatjuk az utat. Nem engedte, hogy fizessek, selfie-re nem volt idő, de annyit még el tudtam hadarni neki, hogy az összes hindu Isten áldja meg azért, amiért jót tett egy utazóval. Így épül a jó karma. Annyi időm maradt még, hogy egy képet lőjek az előttem elsuhanó vonatról, ami szerencsére nem az enyém volt, hanem az azt megelőző, az én expresszem öt percet késett, szerintem ezért is értem el. Köszönöm, India, a jó karmát itthon építem tovább.

NEM ZAVART A NYOMOR ÉS A SZEGÉNYSÉG? 

Az elutazásom előtt sokan figyelmeztettek arra, hogy India nagyon komoly lelki felkészülést igényel, mert megrázó látványban is lehet része az embernek, Kifejezeztten érzékeny embernek ismernek, akik személyesen is ismernek, de az indiai utam után azt mondom, hogy engem sokkal jobban megrémít és elborzaszt a kiüresedettség, a butaság és az emberi gonoszság-rosszindulat kombináció, amit nem Indiában, hanem abban a világban látok, amiben mindannyian élünk. India szerintem sokkal inkább testi felkészülést igényel –  elsősorban az immunrendszer megerősítésére gondolok – az arra érzékeny lelket nagyon sok pozitív hatás fogja érni az egész országban. Az enyém legalábbis szárnyakat kapott és soha ennyire intenzív boldogságot nem éltem meg a mindennapokban korábban, mint Indiában, csak attól hogy vagyok. Nem tudom, hogy mindenki ugyanezt érzi – e majd Indiában, szerintem ez személyiségfüggő, Például Las Vegas engem valószínűleg boldogtalanná tenne a hamissága és az üressége miatt, míg más személyiségtípusok alig várják, hogy odamenjenek. 

Mi VOLT A LEGJOBB ÉLMÉNYED ÉS MI VOLT AZ, AMIT SZÍVESEN ELFELEJTENÉL? 

Egyetlen epizódot nehéz lenne kicsípni a nagy egészből, de alapvetően a legjobb Indiában szerintem az emberek kedvessége és mosolya, a street food, az őszinte segíteni akarás és a kultúra elképesztő gazdagsága, Ha mégis egyetlen élményt kéne kiemelnem, akkor talán azt mondanám, hogy Varanasi tokkal – vonóval, ott is az a nap, amelyik jógával indult a Gangesz egyik partján, majd egy termékenységi rituáléval folytatódott a folyó másik partján. Szerettem azt is, hogy olyan nagy örömet okoz a helyieknek, ha az ember igent mond a selfie megkeresésekre. Azt is észrevettem, hogy míg azon mesterkedem, hogy autentikus arcokat fotózzak, a helyiek pont ezt teszik velem, igyekszenek lefotózni, talán azért is, mert azokon a részeken, ahol jártam, sokszor én voltam az egyetlen fehér ember, a helyieknek legalább annyira különleges látvány, mint nekem bármelyik helyi arc. Nincs olyan, amit szívesen felejtenék, mert minden élmény tanulási lehetőség. Leckék arra vonatkozólag hogy mire figyeljen, mire vigyázzon jobban az ember a jövőben, de talán nem dőlnék be a selyemgyáras pasminasál butikos eladók elképesztő trükkjeinek, amivel az üzletükbe csaltak, hogy aztán szembesüljenek azzal, nem fogok vásárolni. Ha valaki azt mondja India bármelyik pontján, hogy family silk factory, ordítva szaladjunk a másik irányba, szerintem ez az egyetlen módja, hogy elkerüljük azt, hogy egy selyemgyárban kössünk ki, feltéve persze ha nem ez a célunk. 

INDIA, street food paradise, a falon lévő motívum a jószerencse kerék, amit egy fasiszta diktátor (le nem írom a nevét) innen emelt át a propagandagépezetébe, de itt eredetiben évezredek óta jót jelent

HOVÁ, MIVEL ÉRKEZTÉL MEG ÉS HOGYAN UTAZTÁL ORSZÁGON BELÜL A HÍRES ARANY HÁROMSZÖGBEN ÉS HOGYAN A VÁROSOKBAN? 

Budapestről Párizsba, Párizsból Mumbaiba a JOON-nal, az országon belül az arany háromszögben vonattal vagy helyi járatokkal, kipróbáltam az Air India, a Go Air és a SpiceJet társaságokat, de a “legindiaibb” élmény a vonat, mindenkinek ajánlom, életre szóló élmény. 

Mumbaiba a JOON nagyköveteként érkeztem Párizson keresztül, hogy elsőként tesztelhessem a társaság hossú távú járatát is, a hamarosan induló kampányban különböző magazinokban mesélek az élményeimről, de elöljáróban annyit, hogy a saját telefonomon és végig tudtam wifizni a fedélzeten, so cool!

Egy megosztott riksával igyekszünk a tevefesztiválra

Itt egy busz tetején hasítunk Ajmerba, arra acsodatévő helyre, ahová a bollywoodi szupersztárok is zarándokolnak teremtő szerencséért, a kegyhely maga egy muszlim mecset, ahová a hinduk is járnak a felajánlásaikkal, hát nem gyönyörű? Fotózni nem lehetett, így csak az odautat tudom mutatni, de ez legalább akkora élmény

Paris style, Phuskar fair

Ezt a képet az Instasztoriból mentettem át ide nektek, Indiában a tapasztalataim szerint a leggyorsabb és legolcsóbb (és a legmenőbb is) az Uber moto, az ember nem tud dugóba kerülni, lehet fotózni a nyeregben és a sofőrök folymamatosan szórakoztatják az utast és könnyekig hatódnak a borravalótól. 

A helyi buszon a legnagyobb fazonokkal

LEHET KÁRTYÁVAL FIZETNI? BANKAUTOMATÁK HOGYAN MŰKÖDNEK? BIZTONSÁGOS AZ ORSZÁG? 

Inkább készpénz mint bankkártya, még sikkes butik hotelben (ezt is kipróbáltam) sem működött a kártyaleolvasó, viszont azt tapasztaltam, hogy az egész ország összes automatájában nem lehet tízezer rúpiánál többet levenni egy alkalommal,  (egy dollár hetven rúpia) és sok a kezelési költség, szóval érdemes készpénzt magunkkal vinni és kint váltani. Indiát az egyik legbiztonságosabb országnak éreztem, ahol jártam.