>

Kik lakják, kik utaznak oda és egyébként mit tud a világ egyik igazán vágyott úticélja? Mit tehet
az ember, ha nem nászútra megy oda és mi mindent kap akkor, ha a mézesheteit kívánja a
földi paradicsomban eltölteni? Mire kell figyelnie annak, akinek üzlete van a szigetek
valamelyikén és kik azok, akik kiszolgálják a pihenni vágyókat?

A Maldív sajtóút résztvevői, Gazsó Orsi a Marie Claire magazinnak írt a Maldív – szigetekről, Teodora a szerb Elle főszerkesztője, Kercs András a szervező Aviareps képviseletében kísért bennünket. Mellettem jobbra narancsszínű ruhában Roxana a román Elle főszerkesztője, tőle jobbra pedig Alina, az A list magazin főmunkatársa.

A Maldív-szigetek 1192 szigetből áll, amiből körülbelül kétszáz a resort sziget és ugyanennyi
a lakott sziget, a többi mintegy félezer egyelőre lakatlan. A resort szigetek száma
folyamatosan növekszik, ezt a tendenciát a vírusválság is csak egy rövid időre tudta
megállítani, átlagosan minden évben két-három új resort szigettel gyarapszik a Maldív
Köztársaság. Az óriási érdeklődésre való tekintettel az újonnan nyíló resortok száma sokkal
több is lehetne, ha az állam nem kontrollálná a befektetéseket és nem határozná meg
tudatosan a növekedés dinamikáját. A Maldív Köztársaság területén található szigetek egyike
sem megvásárolható, befektetési céllal viszont hosszú távra bérelhető.

Találkoztam olyan német házaspárral az egyik szigeten, akik minden évben visszajárnak kedvenc resort
szigetükre, hogy néhány hónapot (!) a Maldív-szigeteken tölthessenek el együtt. „Eddig
háromszor házasodtunk újra össze a kerek évfordulókon, így ebből már három nászút volt az
elmúlt évtizedekben.” – meséli Sabine őszinte örömmel. Majd kicsattan az egészségtől és a
jómódtól, jókedvét, pozitív energiáit átvéve megyek tovább a délutáni snorkelingre. Egy
rendkívül kedves, idős magyar orvos házaspárral már egy másik szigeten elegyedek szóba
teljesen véletlenül. Magyarul köszönök rájuk, amikor meghallom, hogy ők is így szólnak
egymáshoz az egyik vacsoraasztalnál. Rákérdezek, hogy miért döntöttek éppen a Maldív-
szigetek mellett, amikor az utazásukat tervezték. „Mindketten elmúltunk hetvenévesek,
megtehetjük, hogy az Indiai óceán egyik szigetéről egy pár hét után átmenjünk egy másikra.
A vagyonát az ember nem viszi át a másvilágra, ezért feléljük, amink van.” – hangzik a
válasz. Nem is kérdezek többet, jó utat, jó egészséget és jó étvágyat kívánok a vacsorához. Az
ötcsillagos Kagi Spa Islandon, ahol a második maldív utam utolsó éjszakáját töltöm, szintén
találkozom magyarokkal. A szigeten található ötven vízivilla közül huszonöt keletre néz, a
korán kelők a napfelkelte szépségeit élvezhetik a lakói, míg a másik huszonöt nyugatra tájolva
épült, így a szinte minden éjjel azonos hőfokon vöröslő naplementében gyönyörködhet a
látogató. A keleti oldal első villája az enyém egy éjszakára, véletlenül hallom meg ismét,
hogy a közvetlen szomszédomban magyarul beszélget egy pár arról, hogy milyen tengeri
élőlényekkel találkoztak a villa körüli víz alatti kirándulásuk közben. Kora délután rájuk
köszönök a stégen a panoráma beach bar irányába sétálva és elég hamar meg is tudom, amit
meg szeretnék tudni tőlük. A Maldív – szigeteki kiruccanás a lány ajándéka a fiú negyvenedik
születésnapjára. „Szerettünk volna eltölteni egy hetet teljes nyugalomban, a két gyerek
nélkül.” – mondják mosolyogva. Felhúzott szemöldökömre is azonnal érkezik a válasz: „A
két gyerek évek óta huszonnégy órás figyelmet kíván, és mi szerettünk volna egy pár napig
csak egymásra figyelni, mindezt pedig egy egzotikus szigeten.” Hol találtatok a Kagira? -kérdezem.

„A bookingon ez volt ez egyik olyan hely a Maldívon, ahol egyetlen negatív
komment sem szerepelt, ezért foglaltam ide egy egész hétre.” – mondja a lány, miközben a
stégről lelépve szép lassan elválnak útjain a hófehér homokon. A hófehér homok és a
valószerűtlenül kék óceán éppen olyan, mint a képeslapokon. Akkor is alig hiszi el az ember,
hogy ilyen színkombináció létezik, amikor már benne áll az átlátszó vízben. A partok mentén
a vízben sétálók lépteit az itthonról is jól ismert szürkegémek kísérik, a vízben pedig
bébicápák vagy éppen óvatosan suhanó ráják eredhetnek a nyomába. A Maldív-szigeteken
mindegyik sziget másért jó. Az egyik idei felfedezésem, a Meeru Island Resort a
Meerufenfushi szigetén található. 1200 méter hosszú és 350 méter széles. A körülbelül 32
hektárnyi sziget azon túl, hogy buja és élénkzöld vegetációval bír, különleges közösségi
élménnyel is megajándékozhatja a látogatót. A Meeru nem ötcsillagos, aminek köszönhetően
szokatlan módon is tud kapcsolódni a vendég és a szigetet kiszolgáló személyzet. A sziget
futballpályáján a ’stuff’ és a ’guest’ csapatok mérkőzhetnek meg egymással, a közös játék
lényege nem is annyira a győzelem, mint inkább a kortól, vallástól és rassztól független
felszabadult kapcsolódás. Német kamaszok, angol utazók, maldív, srí lankai és indiai
felszolgálók küzdöttek jókedvűen ottlétemkor hatalmas szurkolótábor előtt. A szigeten
összesen 284 szobából választhat magának a látogató a Jacuzzi Water Villától a Water Front
Villákon keresztül a Garden Rooms-ig. Ez utóbbi típus a legolcsóbb, itt nem a víz fölött
kanyargó stégeken sétálunk haza, hogy a teraszunkról az óceánba vezető lépcsőről
csobbanjunk, hanem a szárazföldről sétálunk néhány métert az óceánig. Azoknak, akmik még
nem jártak a Maldív – szigeteken, kérdés lehet, hogy hogyan jutnak el a kiválasztott resortba,
miután megérkeztek a Valena International Airport területére. Ezen nem kell
morfondíroznunk, mert ezt a resortok szervezik meg nekünk a foglalásunkhoz, a hidroplánok
csak addig közlekedhetnek, amíg fent van a nap, onnantól kezdve pedig Speedboat repít
minket valamelyik álomszigetre.

A másik hazai utazók között is népszerű sziget a Kuramathi Island Resort, ami az egyik első
resort a Maldív Köztársaságban,1975-ben nyílt, egészen pontosan az ötödikként a
szigetországban. A Kuramathin található vízivilla, ahol két éjszakét töltök ugyan ultramodern,
de itt-ott mégis érezni a teraszon és a bútorokon néhány évtized történetét, amitől jól érzem
magam. A Kuramathi az egyik legzöldebb sziget az eddigiek közül, gazdag és ápolt flórával,
botanikai tanösvénnyel és árnyas pálmaligetekkel szabdalt sétálóösvényeken bolyonghat a
látogató, miközben fehér és rózsaszínű bugenvilla virágok potyognak a fejére. A sziget
pezsgőbárjában találkozom a belga Alain Trefois-val, aki a névjegye szerint ’director of
operations’, de a beszélgetésünk közben azt érzem, annyi mindent tud már a Maldív
Köztársaságról, hogy már őslakosnak számít. Alain csak félig él a szigeten, házasságának
köszönhetően Spanyolország és a Maldív-szigetek között ingázik, De „mindkét helyen otthon
van”. „A vírusválság megmutatta, ha valaki csak egy biztos piacot, például a németet vagy a
kínait célozta meg a Maldív-szigeteken, annak azzal kellett szembenéznie, hogy igenis
előfordulhat olyan váratlan esemény, amikor egy jól bejáratott és biztos piacról hosszú
hónapokon keresztül senki nem érkezik. Én abban hiszek, hogy a változatosság akkor is jót
tesz, ha nyaralni, kikapcsolódni indul az ember. Mi tudatosan törekedtünk arra, hogy sok
különböző piacot célozzunk, nemrég például Kazahsztánnak szerveztünk sajtóutat, most pedig
a Balkán régió van soron.” A vírusválságot tanulságos időszaknak nevezi, hiszen hiába lettek
volna olyan vendégek, akik megengedhették volna maguknak, hogy „hónapokat tölthessenek
karanténban” a Maldívon, egy sziget teljes működéséhez és a vendégek ellátáshoz személyzet
is kell, akiket – mint minden ország az egész világon – mind hazahívott az országuk. „Egészen
extrém időket éltünk, India például hadihajóval jött az itt dolgozó állampolgárokért.” – meséli Alain.

„Nem véletlenül a Maldív- szigetek volt az egyik első újra nyíló nyaralóhely a világon,
de 2022-re, a világ teljes újra nyitása után maradtak velünk új szabályok is.” Az egyik korábbi
maldív – szigeteki szabályozás szerint a resortokban dolgozók 40 százalékának helyinek,
vagyis maldív-szigeteki állampolgárnak kell lenni. A covid alatt megtépázott világgazdaság
miatt ezt végül 45 százalékra módosították. „A nagyapáink halászok voltak, de ma már nincs
menőbb annál, minthogy az ember egy igazán fancy resortban dolgozzon.” – meséli nekem a
diving centerben a helyi és huszonéves Ibrahim, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy
a Maldív-szigetekről a Maldív- szigetekre jár haza. A maldív őslakosok többsége a hetvenes
évek előtt, a turizmus boomja előtt leginkább tonhal halászattal foglalkozott. A hagyományos
és természetközeli foglalkozást a turistáknak is szívesen bemutatják egy – egy hajnali
halászaton, de képzeljük el, hogy mekkorát fordult a világ a szigetvilágban, ha napjainkra a
szigeten lakók 90 (!) százaléka valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül a
vendéglátásban és az idegenforgalomban dolgozik. A maldív őslakosok kedvesek, nyitottak, a
képeslap resortok nyugalma és szépsége mellett érdemes kisebb – nagyobb kirándulást tenni a
lakott szigetekre, hogy találkozzunk velük. Ezeket a fél vagy egynapos kirándulásokat a
resortok szervezik a hozzájuk legközelebb álló lakott szigetre, tehát nem kell menetrendeket
böngésznünk, csak kiválasztanunk a kedvünkre való elfoglaltságot. Ha másra nem jut idő,
vagy például nem törnénk meg egy buja nászutat azzal, hogy akár egy napra is de felöltözünk,
a gépünk indulása előtt legalább a fővárosban, a Male-i halpiacon érdemes tenni egy sétát
vagy megnézni a sziget legrégibb mecsetét.

Élete első imaházi látogatása után kaptam lencsevégre ezt a kisfiút, természetesen az édesapja engedélyével.

Ezt a kis kirándulást Male szigetére megtehetjük önállóan is, napközben félóránként jár a reptér és a főváros vagy inkább „fősziget” között egy ferry, amireegy dollárnyi értékű helyi pénzből vehetünk jegyet. Ez egy balatoni vagy dunai komphozhasonló helyi tömegközlekedési eszköz is jó kapcsolat lehet a helyiekhez, a majd félórányi út
alatt ismeretségeket is lehet kötni, a helyiek közül sokan szívesen mesélnek magukról és a
maldív hétköznapokról az utazóknak.

A Maldív Köztársaság összlakossága
350 ezer főből áll, és ebből 150 ezren a fő szigeten, Malén élnek mindössze öt (!)
négyzetkilométeren. A covid előtti időkben a reptér önkéntes túravezetőket is ajánlott, akik
borravalóért dolgoztak. Kicsit olyan ez, mint a világ nagyvárosaiban népszerű free tour,
aminek előre bejelentik az árát. Én négy évvel ezelőtt a gépem visszaindulása előtti pár
órában toltam le egy motoros túrát egy helyi arccal, aki azt mondta, hogy Aannyit fizetsz,
amennyire tetszett a túra. Ha semennyire sem, akkor semennyit.” Megkérdeztem, hogy mivel
egyedül és hátizsákkal utazom, motorral gyorsíthatunk – e a tempón. Azt mondta, ennek
semmi akadálya, így végül egy motor nyergében jártuk be együtt a várost.

A srác (a nevére sajnos négy év távlatából nem emlékszem) elvitt a kedvenc kávézójába, a négyszáz éves mecsetet kívülről nézhettem meg, de a halpiac áramlásában egészen mélyen el tudtam merülni.

Fontos tudni, hogy a lakott és a resort szigeteken egészen másféle élet folyik, a
lakott szigeteken nem lehet mindent, amit a lakott szigeteken igen. A Maldív Köztársaság
muszlim ország, emiatt például tilos az alkohol. Ha egy utazónál egy lakott szigeten a
rendőrség talál egy üveg bort, akkor azt el is kobozhatja, de a Biblia bevitele is szigorúan
tilos. A resortokban viszont minden arról szól, hogy a látogató a paradicsomban érezze magát.
A legtöbb látogató hét éjszakát tölt egy-egy szigeten, sokan a mézesheteikre választják
valamelyik szigetet. A Maldív-szigetek pedig mindent megtesz azért, hogy életre szóló
emlékek szülessenek. A legtöbb sziegten, a Kagi Spa Islandon vagy a például népszerűek
azok a csomagok is, amelyekben komplett esküvői fotózás szerepel. Az esküvői fotósok
természetesen helyiek, pontosan tudják, hogy hová kell beállítani a szerelmeseket azért a
képért, ami egy életen keresztül velük marad a falon.

A Maldív – szigetekről szóló PetersPlanet beszámoló a Forbes magazin felkérésére készült.