>

A nagy orosz kalandtúra – így neveztem el a teljes áramlásélményben megélt évtizednyitó utazást – után sokkal erősebben, frissebben és pihentebben érkeztem haza, mint bármelyik télre időzített trópusi utamról. Belementem minden kalandba, ami útközben váratlanul adódott : Moszkvában Szilveszter éjjelén táncoltunk a szabad ég alatt üzbégekkel és oroszokkal, volt erdei túrázás, befagyott tavon sétálás, éjszakai vonatozás és buszozás, trappolás és éneklés a szakadó hóesésben, friss víz kortyolgatása erdei forrásból, sok – sok olyan élmény, amiről eszembe sem jutott volna korábban, hogy a hideg ellenére maximálisan helye van a januárban. Rájöttem, hogy a télből nem elmenekülni kell, hanem megélni és megszeretni azt, amit tanít. Moszkva, majd a vidéki Oroszország és azon belül is Tatárföld tökéletes helyszínnek bizonyult nemcsak az év eleji  felfrissüléshez, hanem a felfedezéshez is. 

Orosz Karácsony a Volga partján ifjú Hópelyhecskével (Sznyigurácská) 

Ez a fotó Rosztovban készült, ha tehetném, azonnal megvenném ezt az eladó házat és vagy regényeket írnék benne, vagy autentikus falusi szálláshelyként üzemeltetném. Szerintem mesés.

A szakadó hóban rohangászás szerintem boldogsághormont termel, másképpen nem tudom magyarázni azt az állapotot, ami a háromezres kis orosz falu Borisoglebsky kolostor – komplexumában ért utol

Késő esti séta Moszkvában, a belváros ünnepi kivilágítása lenyűgöző 

Erősen és kalandosan indult a huszas évek a PetersPlaneten, Moszkva mellett a vidéki Oroszország legszebb városai közül néhány, a híres Golden Ring vonalon Rosztov, Jároszláv, aprófalvak de még Tatárföld is belefért abba a tíz napba és tíz éjszakába, ami után még mindig érzem a rendkívüli feltöltő hatást, ami talán annak is köszönhető, hogy semmit nem szerveztem le előre. Arra mentem, amerre jól esett, ahhoz csatlakoztam, amihez kedvem volt és ott maradtam tovább egy-két napot, ahol igazán boldognak és szabadnak éreztem magam. 

Ez a téli mese Szergijev Poszad hóesésben

Az egész túrát couchsurfinggel toltam végig, így sikerült olyan intenzíven együtt lennem a helyiekkel, amennyire csak lehetséges. Olyan fokú vendégszeretettel és kedvességgel találkoztam Oroszországban, amivel korábban talán Indiában vagy Iránban. A magyar, a francia és a latin – amerikai mellett az orosz irodalom volt rám a legnagyobb hatással eddig. Valamennyire ismerősnek éreztem az orosz lelket Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Bulgakov vagy a kortárs Pelevin munkáiból, így kicsit sem meglepődve tapasztaltam, hogy a saját, első kézből származó élményeim alapján az orosz lélek legalább olyan gazdag és érzékeny, mint ahogyan azt az orosz irodalomban megismertem. Az orosz ember pedig nagylelkű,  nagyvonalú és figyelmes vendéglátó. 

Artem és Kátya között. Az ifjú házaspárral eltöltött pár nap páratlan élményekkel gazdagított, Artem az orosz díszőrség tagja volt évekkel ezelőtt, alkata és személyisége miatt a sorkatonai szolgálata rögtön Moszkvában kezdődött, ahol a repülőtéren Oroszország arcaként fogadta a magasrangú látogatókat. “El tudod képzelni mekkora ugrás volt a kis faluból Moszkvába kerülni, ráadásul rögtön a díszszázad tagjaként?” El hát.

Nyina és Dani moszkvai otthonukban. Dani idegenvezető gyakornok, így találkoztunk Moszkvában, majd megállapodtunk, hogy elindulunk Tatárföldre. Én csiszolom egy kicsit a magyartudását, amire nyártól lesz nagy szüksége, amikor magyar csoportokat vezet majd Moszkvában, ő pedig segít helyismerettel, orosztudással, sőt, neki velem ellentétben jogosítványa is van, ami rendkívül jól jön olyan helyzetekben, amikor egy éppen UNESCO listára fölkerült kolostoregyüttest szeretne megnézni az ember, ahová sem busz, sem vonat nem megy. A car sharing viszont Oroszországban is remek és környezettudatos opció. Dani édesapja Jankovics Marcellel dolgozott együtt a magyar népmeséken, édesanyja, Nyina, Budapesten, az Iparművészeti Egyetemen végzett. A falon látható fecskés kép is az ő alkotása. 

Az orosz vendégszeretetből már a repülőgépen kaptam ízelítőt. A gépen mellettem ülő hölgy a kisfiával utazott – magyarul és oroszul is szólt hozzá – ezért bátran kérdeztem meg, miután kiderült, hogy moszkvai, hogy az első couchsurfing éjszakám helyszínére hogyan jutok el. Az volt a válasz, hogy ‘elviszlek taxival, abba az irányba megyünk, örülök, hogy segíthetek”. Ludmilla, mint kiderült Budapesten járt egyetemre, magyar férfihez ment feleségül, de az új évet minden évben a családjával és Moszkvában tölti. Vele, a kisfiával és a reptérre őt fogadni érkező édesapjával érkeztem meg Moszkvába. 

 

Ez a híres Restaurant Cafe Pushkin (Tverskoy Blvd, 26А) ahol nem könnyű asztalt kapni, nem olcsó és sokkal inkább turisták látogatják, mint moszkvaiak. Sikerült rábeszélnem egy moszkvai csellóművészt (szőke lány a képen) és két moszkvai punkot, hogy kísérjenek el, és így mindannyiunknak új és izgalmas felfedezés lesz. Remekül éreztük magunkat. Ide belépni pont olyan, mint belecsöppenni egy tizenkilencedik századi orosz regény díszleteibe, vagy egy romantikus Puskin elbeszélésbe. Bármit mondanak a moszkvaiak, ne hagyjátok ki! 

Az újévi Moszkva látképe a “lebegő gyaloghídról”

 

Amikor becsengettem Moszkvában az első vendéglátómhoz, egy kisírt szemű, de kedves lány nyitott ajtót. A barátjától – aki couchsurfinggel már bejárta fél Magyarországot – kaptam egy gyógyteát és arra a kérdésemre, hogy mit tehetünk azért, hogy jobb kedvre derítsük a barátnőjét az volt a politikailag valószínűleg nem korrekt de őszinte válasz, hogy tudod, a lányok sírnak néha egy kicsit, de nincs semmi baj, minden rendben lesz. Nem derült ki hogy mi történt, de pont egy óra múlva mindhárman visítva nevettünk, amikor az orosz underground gyöngyszemeiből válogattunk a You Tube-on, hogy eldönthessük, melyik koncertet válasszuk az előszilveszteri éjszakához.

A Dolgova Zhemochkina házra teljesen véletlenül bukkantam az újévi sétámon, az 1812-es moszkvai tűzvészben komolyan megsérült, majd újjáépítve a Moscow Empire egyik tökéletes példája lett.

Ez már annak a cári kolostorkomplexulmnak a része, ahová a Kremlben tartott túra vezetett. A velencei stílusú palotakapu valójában egy hagymakupolás templomhoz tartozik, ahová az uralkodókat temették. 

PETERSPLANET TIPPEK MOSZKVÁHOZ 

ÜZBÉG ÉTTEREM AZ ARBAT SÉTÁLÓUTCÁBAN 

Moszkvát megjárt és jól ismerő barátok, Berta és Gábor ajánlották, hogy ha Moszkvában járok, keressem a grúz és az üzbég éttermeket, nem lehet mellényúlni, bármilyet is választ az ember. Nos, szerintem szerencsém is volt, mert hosszú ideje az egyik legjobb gasztroélményt adta az az üzbég étterem, amit bátran és szeretettel ajánlok minden Moszkvába utat tervező vagy látogató olvasómnak. A híres moszkvai sétálóutcán, az Arbaton, Puskin házához közel van. Honlapjuk a címhez és telefonszámhoz: www.vkvartal-sochi.ru 

TRETYAKOV GALÉRIA 

A Tretyakov képtár világhírű, teljes joggal kihagyhatatlan kör, ha az ember Moszkvában jár.  Egyszerűbb csoporttal és vezetővel végigjárni két óra alatt, ezt javasolta az 1000út a vízumügyintézésnél (praktikus tanácsoknál adom a linket is a vízumügyintézéshez) még az olyan független utazóknak is, mint amilyen én vagyok. A lényege, hogy azokat a látnivalókat, amelyekhez egyébként hosszú sor áll, mint a Kreml kincstára például, szervezetten sorbanállás nélkül és gazdag információcsomaggal együtt látogathatjuk meg. Ezen túl én egy ilyen túrának köszönhetem a Danit is, akivel aztán együtt lógtunk Tatárföldön. 

Kedvenc orosz impresszionista képeim a Tretyakov Galériából, és az angol nyelvű link, ha még ti sem beszélitek az orosz nyelvet: www.tretyakovgallery.ru/en/

MOSZKVAI METRÓ 

A moszkvai metróval szerintem nem lehet betelni, gyors, pontos, és a legtöbb központban lévő állomás valódi műremek. Szobrokkal, képzőművészeti alkotásokkal, ámulatba ejtő dizájnnal vagy palota bálterem hangulattal. Az egyik nagy kedvencem a Dynamo Stadion megállója lett, ahol az összes sportág látható a falakon hófehér porcelánba álmodva. 

DOKTOR ZSIVÁGÓ 

A kedvenc budapesti helyemet is így hívják, így nagyon kíváncsi voltam, mit tud a nulla huszonnégyben működő, a Hotel Nationalban lévő, a Vörös térre néző Zsivágó, ami az egyik legtutibb moszkvai hely azoknak, akik először járnak a városban. Az ételek nagyon jó áron vannak és jó minőségűek, az italok túlárzottak, de mégicsak a Vörös Téren vagyunk majdnem és non stop nyitva van a hely. Kicsit turistás, de sok moszkvai is jár ide. Érdemes asztalt foglani, ha nem akarunk várni, de ha telefonszámot adunk, visszahívnak, ha csúcsidőben mégis lett asztalunk. www.drzhivago.ru 

ZHIGULI RESTAURANT 

A Zsiguli eredetileg egy sör (én nem ismertem).  Ezt a kicsit oldschool  helyet azoknak ajánlom, akik szeretik a sört is és a Szovjetunió retrót. Asztalt érdemes foglalni, vicces és kultikus hely. Személy szerint jobban szeretem a cozy és lélekkel bíró helyeket, de ha Moszkvában jár az ember, a hangulata, a híre és a kifőzdéje miatt a ‘Zsiguli’ (New Arbat Ave, 11, стр. 1) is érdemel egy kört. 

PRAKTIKUS INFÓK 

TÖMEGKÖZLEKEDÉS 

Tapasztalataim szerint a moszkvai az egyik legjobb és legolcsóbb a világon. A javaslatom, hogy az ember bármelyik metrónál vásároljon egy Trojkát, ami egy pénzzel feltölthető kártya, éppen olyan, mint Londonban az Oyster card. Egy utazás 38 rubelbe kerül, ami lehet bármilyen hosszú és tarthat bámeddig, akár több átszállással is. A repterekre és a repterekről is be lehet jönni busz – metró kombóval. Én Debrecenből és Debrecenbe repültem, a VKO reptérről a 911 – es busz visz be a piros metróvonalra, ahonnan az ember egy pillanat alatt Moszkva szívébe kerül. ,

VÍZUM 

Korábban a Szentpétervár összeállításnál az 1000út utazási irodát ajánlottam, de nemcsak azért, mert Oroszország specialisták.  Nekem két éve sürgősségivel készült el az orosz vízumom, mert az útlevelem is betelt év végére. A moszkvai vízum mellé kaptam inspirációkat is az irodában, a Golden Ring és az egyéni utazóknak is ajánlott csoportos múzeumtúrák is a vízumkészítés kapcsán kerültek szóba. A Szergijev Poszad túrát teológus idegenvezetőjük tartotta, az alapinfók mellett értékes és személyes hangvételű vezetésben volt részem, ajánlom Endrét, ha van lehetőség választani. www.1000ut.hu

Szergijev Poszad látképe a vaútállomás felé vezető úton. Innen Jároszlávba vonatoztam tovább, ami a híres aranykupolás Golden Ring másik fontos állomása.

Ez már Jároszláv fő templomának bejárata

BANKKÁRTYA – KÉSZPÉNZ 

Szinte mindenhol lehet kártyával fizetni, a vonat és buszjgyeket pedig online megvenni, igaz, egyszer csak cirill betűs lehetőségből tudtam választani, de így is sikerült. Egész Moszkvában egyszer fordult elő, hogy egy estén a Dr Zsivágóban nem lehetett kártyával fizetni, de akkor is előre szóltak, hogy ne érjen váratlanul. A bankautomaták közül a “sötétzöld bankot” érdemes használni, minden helyi azt ajánlotta, hogy az a megbízható és költséghatékony megoldás. Rá fogtok jönni, hogy melyik az. 

A következő nagy élménybeszámoló bejegyzésben Tatárföldről olvashattok itt a PetersPlaneten. Éjszakai vonattal érkeztem meg Kazanba, hogy hatékonyan gazdálkodjak az idővel és kalandos is legyen az út. Két éjszakai vonat van, az egyik este 11-kor indul, a másik éjjel egy óra húszkor, én már cak erre az utóbbira kaptam jegyet. Az út tizennégy óra, nyitott alvókocsiban (platzcar, így hívják ezt a verziót, ha ezt veszed) volt már csak hely. Frissen, kipihentem ébredtem, nem kell tőle megijedni, kalandos és családias, de erről a következő részben mesélek részletesen.