>

Szerintem minden utazás után egy kicsit másképpen gondolkodik az ember. Másképpen viszonyul a körülötte lévőkhöz, az átélt élmények hatására alakul a világképe, jó esetben fejlődik, javára változik, az élményanyag beépül a személyiségébe. A kicsivel több mint egy hónapnyi Dél-Amerika túrám élményanyaga még mindig dolgozik bennem, váratlanul jelennek meg a mindennapokban az ott átélt, megtanult, felfedezett dolgok. A Galápagos – szigeteken eltöltött öt nap viszont az egész világról alkotott képemet átformálta. Az első állat, aki szembejött velem és sokáig nem mozdult, a természetfilmekből már jól ismert kéklábú szula volt. 

Gerald Durrell könyvei (élen az Amatőr természetbúvárral) és kora gyerekkorom óta vágyom arra az érintetlenségre (azt elhisszük, hogy volt idő, amikor katonai hadgyakorlat folyt az érintetlenségéről híres szigetcsoporton?), amiről a Galápagost ismerjük. Ha az ember ott jár, folyamatosan azt érzi, mintha egy másik bolygón sétálna. Lépésről lépésre végignézhető a különböző korú szigeteken, hogyan népesedik be egy vulkánkitörés lávatengere után folymatosan élőlényekkel. Hogyan jelennek meg újabb és újabb állatfajok, az ember nemcsak azt érti meg, hogy miért itt született meg Darwin evolúció elmélete, hanem azt is, milyen károkat okoz a közvetlen környezetében nap mint nap, és hogy milyen lenne a világ, ha az ember nem jelent volna meg rajta. Ez a gondolat gyakran mellém szegődött a Galápagos szegeteken, és nem hagyott nyugodni. Hogy milyen az, amikor rákocskák szaladgálnak a parton a saját közegükben és nem műanyagpalackok és hulladék lepik el a partokat, hogy milyen az, amikor az állatok egyáltalán nem félnek az embertől, mert egyszerűen nem ismerik vagy eszükbe sem jut, hogy árthat nekik. 

 

Galápagoson folyamatosan azt éreztem, mintha egy láthatatlanná tévő gúnya lenne rajtam, ami miatt azt csinálok és oda megyek a szigeteken, ahová csak akarok. Az állatok nem látnak és nem reagálnak a létezésemre. Persze ezt a mesés érzést leginkább belül éltem meg, hiszen a Galápagos szigetek olyan szigorú védelem alatt áll, hogy szakértő természetvédő és ismerő kísérő nélkül nem is lehet a szigetekre lépni. De az a pár nap, amit a vízben a víz alatti érintetlen élővilág felfedezésével és a szigeteken tölt az ember, olyan élmény, amire mióta visszajöttem, minden nap jólesik visszagondolni.

 

El sem tudom, milyen lesz ez a történet, ha évek, vagy évtizedek távlatából gondolok vissza rá. Csak azt tudom, most, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy részese lehettem ennek az élményanyagnak és azt is remélem, hogy az ott készült fotókból most készített összeállításban át tudok adni valamit azoknak az olvasóknak, akik még nem jártak ott és velem (és a képekkel) együtt újraélik azok, akiknek már volt szerencséjük részt venni ezen a különleges túrán, ami a Galápagos – szigetek élővilágának megismeréséről szól.

Ezen a képen egy  mindössze 140 éves lávatenger látható, rajta az egyik első pionírnövényként megjelenő lávakaktusszal. Értelemszerűen a kaktusz megjelenésével madarak, rovarok is érkeznek folyamatosan, hogy lassan és magától értetődően belakják a szigeteket. A Galápagos szigeteken nem lehet megérinteni vagy megsimogatni az állatokat (bár van hogy az emberre szinte rárohan egy kíváncsi fókakölyök), mert már egy érintés is olyan súlyos  beavatkozásnak számít a természet rendjébe, ami konkrétan halált okozhat. Az ember által megsimogatott fókakölyöknek megváltozik a szaga és az is előfordulhat, hogy a fókamama egyszerűen nem fogadja vissza a családba.

Az oroszlánfókák száma “megnyugtatóan magas”, ahogyan a kísérőm fogalmazott, de például ennek köszönhető az is, hogy a korábban népszerű felszíni búvárkodásra használt területről a fókák visszaszorították az utazókat. A hím oroszlánfóka ugyanis védi-óvja mind a húsz-huszonöt nőstényt, a háremét és a területét. Előfordult egy-két évtizede, hogy egy oroszlánfóka meg is harapott egy turistát. Azóta a területre már nem mennek a snorkelingezni.  A természet természetes körforgása is látható, tanulmányozható Galápagoson, ha elpusztul például egy fóka vagy egy sárkánygyík, akkor senki nem szállítja el, a természet gondoskodik a lebontásáról is. A ciklusok magától értetődőek, természetesek.

PRAKTIKUS TIPPEK A GALÁPAGOS SZIGETEKRE

A szigetre való belépés száz dollár, jó, ha erre készül az utazó, mert kevés helyen van bankautomata a szigeten. (Ecuadorban egyébként a hivatalos pénznem az amerikai dollár, értelemszerűen az automatákból is ezt kapjuk). A nap az Egyenlítő környékén olyan erősen süt, hogy az erős napozó krémek mellé még kendőt, sapkát, kalapot is mindenképpen érdemes vinni. Nekem a hatvanas erősségű fényvédő krém sem használt, a kalap és a fényvédő sálak viszont remekül működtek. 

Érdemes egy kész Galápagos-csomagot megvásárolni, másképpen nem is igazán lehet felfedezni a szigeteket. Egy-kétnapos megoldástól kezdve egészen kéthetes verzióig számtalan lehetőség közül lehet választani. Az általam választott csomagban négy nap és öt éjszaka volt egy 15 fős kis hajón teljes ellátással és természetőr kísérővel és a repülőjegyek Guayaquilből, Ecuador fővárosából a Galápagos – szigetekre (Atam vagy Avianca járatokkal lehet elérni a szigetcsoportot). A csomag a legfontosabb és legszebb helyek közül a legtöbbet tartalmazza, bár nincs benne a híres Darwin boltív, de többek között a Santa Fé, a híres és sokat fotózott Rabida, a Chines Hat, a Black Turtle Cove és a Bartalomé – sziget. Mindenkinek bátran ajánlom ezt a társaságot, mert magas minőségű és felelősségteljes szolgáltatás nyújtottak. www.rwittmer.com