>

A Der Spiegel pár évvel ezelőtt egy címlapsztoriban próbálta megfejteni a titkot, azt, hogy mitől lett Berlin a világ egyik legizgalmasabb kreatív központja, ami tömegével vonzza a művészeket és a szerencsepróbálókat vagy most már még inkább a jómódú vagy jó szülői anyagi háttérrel rendelkező fiatalokat, akik csak “átmenetileg” élnek és buliznak Berlinben.

A Hotel Adlon Kempinski Berlin lakosztálya, ahol Marlene Dietrich, Charlie Chaplin vagy Einstein is megfordult. 

Egy költözés és egy szerelem történetét is dokumentáltam a városban. 

Amikor először jártam Berlinben Dawid Bowie és Iggy Pop Berlinjét és a rock ’n’ roll-t kerestem, elsősorban Kreuzbergben. Meg is találtam, de mellette egy friss, modern nagyvárost is, amiben Magyarországhoz képest meglepő módon minden működött. A második berlini utamon valamiért éppen a Cabaret mood-ot és a harmincas évek Berlinjét szerettem volna megérezni, azt a világot, amiből Marlene Dietrich elindult Amerikába Josef von Sternberg felfedezettjeként. Ezt is megtaláltam, bele is szerettem a húszas évek Berlinjébe, de még intenzívebben és újra abba a lüktető kreatív közegbe, ami miatt szerintem Berlin kiérdemelte a világ legkúlabb fővárosa címet. 

 

Kreuzberg forever!

Hol van már az az idő, amikor Berlin polgármestere azt mondta, hogy Berlin poor but sexy? A szexiség kétségtelenül megmaradt, de az a kreatív szcéna miatt a nyolcvanas évek New York-jára emlékeztető Berlin Mittéjét megtöltötte, már máshol keresi az új utakat, a Mitte megtelt fancy üzletekkel és gourmet éttermekkel. A keleti blokk Mittéjében a panelházak is aranyat érnek, és valószínűleg mi is emlékezünk arra a hírre, amikor Angelina Jolie és Brad Pitt olyannyira beleszeretett a német fővárosba, hogy egy egész épületet megvásároltak hogy bármikor otthon érezhessék magukat benne. Tény, hogy Berlin nyitott és befogadó, és még mindig nem annyira megfizethetetlenül drága, mint például Párizs, hogy egy ifjú művész új életet kezdjen és új utakat találjon benne.

Egyik kedvenc színésznőm Fátyol Hermina Berlinben él, az Adlonban mulattunk át egy éjszakát.

Ennek a gyönyörű növénynek az a neve, hogy Orvosi salamonpecsét

Berlinben szerintem az a legjobb, hogy olyan erős kreatív energiával rendelkezik, amivel talán csak New York, de közel sem ilyen intenzitással. Egy Magyarországról még a rendszerváltás előtt Nyugat Berlinbe disszidált filmrendező házibulijában egy ős berlini (dédszülei is berlini születésűek) mesélte nekem, hogy ennek az az oka, hogy Berlin egy olyan földrajzi törésvonalon fekszik, ami kreatív energiát áramoltat és ezt érezzük mindannyian, különösen a művészek a levegőben.

Nina, egy berlini lány portréja. Az első képet Shirazban készítettem róla, mivel először Iránban találkoztam vele, egy sivatagi túrán. 

Örültem, hogy egy bennszülött berlinitől kaptam egyfajta magyarázatot a kreatív áramlásra, de abban a társaságban még az is elhangzott, hogy Berlin azért kreatívabb, mint például Barcelona, mert nincs tengerpartja, ahol az emberek lóghatnak és kell valamit csinálniuk, hogy jól érezzék magukat abban a hidegben, ami időnként tényleg a csontig hatol. Majdnem mindegy mitől van, ha van, zártuk le a beszélgetést a társaságban, ahol soknemzetiségű vendég gyűlt össze. “Ilyen is csak Berlinben van, hogy izraeliek, egyiptomiak, németek, közép – kelet európaiak mulatnak együtt. Az köti össze őket, hogy mindannyian gyökértelenek és Berlin lett az otthonuk. Berlinben a berliniből van a legkevesebb, igazi megbecsülendő unikum.” – mondja az egyetlen berlini az asztalnál.
Amikor a kedvenc berlini helyemen, a Roses bárban (szerintem ez a bár Berlin esszenciája) az éppen megismert új társaságnak azt mondtam, hogy azért vagyok a városban, mert beleszerettem egy berlinibe (akkor még távkapcsolatban éltem), akkor azt mondták, hogy annyi éppen elég ebben a városban, hogy elinduljon egy párkapcsolat, hogy valaki azt mondja, Ich bin ein Berliner. (Nyilvánvalóan nem a Bergheimben).

Itt a szabad, független életemet ünneplem, a kép június 15-én készült, azon a napon, amikor három éves lett a PetersPlanet.travel

Nekem Berlin nyitottság, modernitás, kultúra (multi-, parti- és magas- egyszerre) és történelem, ebben a sorrendben. Nincs olyan este, amikor az ember ne lenne zavarban a bőséges kínálattól, egyik legnagyobb élményem a Schiff András Bach zongoraestjére (szerintem véletlenül) a koncert napján is tudtam jegyet venni (igaz a két utolsót, de legalább egymás mellé), ha az embernek szerencséje van és nem beszél németül, a színházakban angol és német felirattal is tud progresszív előadásokat nézni. Berlinben az kap lehetőséget, aki jó, és nem az, aki megfelelő kapcsolatokat ápol. Így az ember nem tud rossz előadásba belefutni, nekem legalábbis még nem sikerült, pedig évekig jártam a Gorkij és a Schaubühne előadásait nézni. A partikultúra Berlinben az egyik legerősebb a világban, ha tudjuk mit akarunk, megkapjuk, ha nem, akkor megtaláljuk.

A fiatalember Mexico City-ből érkezett a városba és egy techno partin ismerkedtünk meg, ahol hét(!) óráig álltunk sorba együtt. Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy jól döntöttem, hogy a spanyol nyelvet választottam egy évtizeddel ezelőtt a francia helyett.

Minden berlini kerület egy másik város, az egyre sikkesebb Mittében már szinte egyáltalán nem hallani német szót, csak angolt, Charlottenburg vagy Schöneberg nagypolgári eleganciája éppen annyira szerethető mint Neukolln hipszter coolja, amit már olyan mértékben kezdett dzsentrifikálódni (és ezzel együtt drágulni) hogy az ebben a kerületben élők és szolgáltatók már tudatosan vigyázzák ezt az értékes és különleges valamit, ami az eredeti Berlin cool.

Schwarzes Cafe, Kant Str. 148 Ez egy 24 órás konyhával bíró szerethető hely a központban, innen el is lehet indulni és ide meg is lehet érkezni az éjszakában.

Apa és fia saját készítésű biciklivel, a kép egyik kedvenc berlini utcámban, az Oranian-en készült.

És a végére egy kép az egyik kedvenc Berlin fotóm Besnyő Éva fotográfustól, A Wannsee-i-strandon című képe 1931-ben készült, Berlinben.