Vámosi Viki az egyik legszebb ember, akit ismerek. És azért az, mert nemcsak lélegzetelállítóan szép, hanem azért is, mert meghatóan emberi és őszinte minden pillanata. A Marie Claire magazinnál töltött éveim alatt dolgoztunk először együtt egy nagy sztorin, amit aztán sok kisebb követett, más magazinokban. Yves Saint Laurent-ről és Párizsról vagy Harlemről beszélgettünk szerintem akkor is, mint ahogyan most is. Hasonlóan gondolkodunk az értékekről és a természetességről, ezért találkozgattunk a munkáinkon kívül otthon. Csak úgy, mert jól éreztük magunkat együtt. Az első találkozásunk emlékét is nevetve elevenítettük föl New Yorkban, amikor egy menő (már nem emlékszem milyen) autóval jött értem, és én még a köszönés vagy a bemutatkozás előtt csak annyit mondtam neki „Nem is tudtam, hogy te ilyen jó parti vagy” majd mindketten felkacagtunk, és azóta is abban a természetesen őszinte emberi kapcsolatban maradtunk attól függetlenül, hogy közösen kigondolt editorial vagy interjú helyett már csak magunkról és a saját történeteinkről beszélgetünk egymással. Legutóbb éppen New York City-ban, a Union Squere sűrűjében, ahol a legtöbb utcai zenész és metróvonal fut össze. Az aktuálisan a téren zajló Cannabis Festival látványosan felöltözött arcairól próbáltam képeket készíteni a tömegben, amikor Viki beleköszönt a kis Canon gépem lencséjébe. Viki a hétvégi biopiacra érkezett friss zöldségféléket vásárolni a kisfiával, Milánnal, én pedig egy jógaóráról érkeztem oda, ahol éppen történik valami látványos és izgalmas.
Teljesen véletlenül találkoztunk, de annyira megörültünk egymásnak, hogy másnap is találkoztunk, először azért, hogy megmutassuk egymásnak a kedvenc helyeinket, azután pedig azért, hogy újakat fedezzünk föl együtt abban a városban, amit mindketten annyira szeretünk. Bár a New York kapcsolat minden benne élő szerint love and hate relationship, vagyis igazi szerelem.
Mivel mindketten szeretjük az organikus, természetes alapanyagokból készülő friss ételeket, a találkozás örömére az alig pár blokkra található Friend of a Farmer (77 Irving Pl, New York, NY 10003) nevű reggelijéről és brunch kínálatáról híres tradicionális helyet fedeztük föl először együtt. Kiváló zöldség és gyümölcskoktélok (a Tropical Cleaner volt a kedvencem) és a saláták után egy kenyérpudinggal koronáztuk meg a kora délutánt.
Mivel Manhattanban sok helyet ismertünk már mindketten, úgy döntöttünk, hogy másnap egy olyan városrészt választunk magunknak, ahol még egyikünk sem járt, hogy közös legyen a felfedezés öröme. A görög és ciprusi bevándorlók alapította Queens-re esett a választás. Több okból is, az egyik az, hogy a New York-ban élők szerint ott még minden „real”, a másik pedig az, hogy Queens lélekkel teli és erre mindketten érzékenyek vagyunk.
A görög cukrászda és az egyiptomi street food után a New York-ban megismert fotós barátunk, Béci azt javasolta, mire besötétedik, pont odaérünk a szintén Queens-ben található, New York egyik legszebb panorámáját kínáló tetőteraszig. Ami szerinte annyira megkapó, hogy mindenképpen közkinccsé kell tenni. Nos, a Z Hotel teraszáról (11-01 43rd Avenue, Long Island City) olyat láttunk, amire szívesen emlékezünk vissza, akkor is, amikor éppen Budapesten elevenítjük föl a New Yorkban szerzett élményeinket. Jövünk máskor is.
Köszönet a repülőjegyekért az Air France-nak és a fotókért Kolozsvári Bélának, www.studiobknewyork.com
