>

Amikor 18 évesen a Kertészeti Technikum után fölkerültem az ELTE Bölcsészkarára Budapestre, az első hely, amit alaposan eltervezve megnéztem, Magyarország első botanikus kertje, a Füvészkert volt. (Budapest, Illés u. 25.) Korábban csak nagy koncertekre jártam föl, a Rolling Stones, Tina Turner vagy Michael Jackson koncertjeire. Az Aerosmith volt a kedvenc zenekarom, emlékszem, azért hogy megvehessem a koncert és a Budapestre szóló vonatjegyet, eladtam a farmerdzsekimet. Kétszer is jártak Budapesten, mindkét alkalommal ott voltam, de azokban az időkben még sem előtte, sem utána nem volt rendesen időm arra, hogy úgy igazán szét is nézzek a városban. A Füvészkert nemcsak a Pál utcai fiúk története miatt izgatott, botanikusnak készültem, ismertem az ország botanikus kertjeit, Vácrátótot, Szarvast, Debrecent és az Alcsúti Arborétumot, de a híres Füvészkert még váratott magára. Azóta, akárhányszor megyek, mindig meglep valamivel. Most az Amazonaszi tündérrózsa volt az egyik fénypont, de nem volt még olyan, hogy ne találtam volna valami újat. Ha fotózni szeretnénk, mindenképpen vásároljunk fotójegyet is a belépő mellé. (A fotójegy 300 Ft)

22 évvel ezelőtt, amikor először jártam ott, már akkor megérintett a Füvészkert szokatlanul megbúvós hangulata. Ugyanakkor kicsit csalódott is voltam az elhanyagoltsága láttán, legszívesebben nekiálltam volna gyomlálni az elgazosodott ágyásokat, de most már azt is tudom, hogy önkéntesként akár ezt is megtehetem. És bár a Füvészkert óriási fejlődött az elmúlt évtizedekben, azért még még mindig akad egy kis gyomlálnivaló, úgyhogy nem adtam fel, hogy önkéntesként bejelentkezem. Pünkösdvasárnap a kamerámmal indultam el, hogy felfedezzem újra.

 

 

A világ bármelyik pontján járok, az első utam a virágpiac és a kávéházak után legtöbbször a botanikus kertekbe vezet. A londoni KEW Gardens az egyik kedvencem a világból, de szerettem még a New York-it is Bronxban, Amszterdamban paradicsomi állapotok várják a növényrajongókat, de Füvészkertből csak egy van.

Ezek a páfrányfenyők több mint kétszáz évesek, az országba hozott első Ginko Bilobák közül valók. Télen meleg a törzsük, már kipróbáltam, szerintem már meg is ismernek.

 

 

 

 

 

Alig hiszem, hogy van olyan ember Magyarországon, akinek ne lett volna meg a Pál utcai fiúk, a mostani pünkösdi sétán is hallottam ahogyan tizenéves kölykök Nemecsekről beszélgetnek a pesti pálmaházak előtt. Nekem a Füvészkert egy kis sziget nyugalom, de sok egymásra találás helyszíne is. Külföldi barátaimat érdekes módon még soha nem vittem oda, lehet azért, mert aki ne ismeri Nemecseket, annak mást jelent ez a kert is.

Divatfotózást is szerveztünk a Füvészkertbe még a Marie Claire években, cseresznyevirágzáskor a lehulló szirmok alatt piknikezni (vagy csókolózni) priceless. De szerintem az egyik legjobb mégis az, amikor az ember izgatottan felfedez egy olyan növényfajt, amit korábban még sehol a világon nem látott. Vagy éppen azt fedezi fel, amiből otthon is volt sok a kertben és az illatoktól előjönnek az akkori emlékek. Én most új élményeket, növényeket kerestem és találtam és biztos vagyok benne, hogy a Füvészkert továbbra is biztos pont marad nekem Budapesten, bármennyire messzire is menjek tőle a következő hónapokban vagy években.