>

Mindössze egy hetet töltöttem a világ kilencedik legnagyobb országában, a meghívás az ország fővárosától, Nur-Szultántól érkezett, kíváncsian ugrottam fejest a váratlanul érkezett kalandsorozatba. A hét nap alatt három várost fedezhettem fel, először a korábban Astana néven ismert Nur-Szultánt és környékét, egy éjszakát és egy napot töltöttem az ország spirituális központjaként ismert Turkisztánban, végül pedig két éjszakát és majd három napot Almaty-ban, ahonnan a világ összes almafája származik.

Egy kora reggeli túrázás során fedeztem fel ezeket a jurtákat körülbelül 3000 méteres magasságban Almaty városában, a @shymbulakmountainresort részeként. Az egyik legszebb reggelem volt ez Kazahsztánban.

Liliya Uvarova @liliya_uv tatár származású, nemcsak lovakkal, lövészettel is foglalkozik, mi több, bronzérmes világbajnok. Liliyával a hegyekben lovagoltunk együtt, mi Tájfunnal (a képen bal oldalon) kölcsönösen választottuk ki egymást.

Ha Almaty városában nem is, de a környéken a magasban hópárducok is élnek. Félénkek és ritkák, a helyiek szerint nincs ok az aggodalomra.

Szintén Almaty városában fotóztam az ország hőseinek a szobrát, a két tizenhét éves kazah hölgy az életét áldozta a fasizmus elleni harcban.

Ez a fotó már Nur – Szultanban készült a Radisson tetőteraszán. Meghívóim ebben a szállodában foglaltak nekem szobát.

Ezt a panorámát láttam a szobám ablakából Nur-Szultanban. 

A Hazret Sultam Mosque egyik legnagyobb kincse a világ egyik legrégibb könyve, egy 12. századi Korán.

Almaty – ban állt a világ első almafája, innen indult világhódító útjára az a gyümölcs, ami a város nevében is benne van. Nem az alma az egyetlen magyarral rokon kazah szó, váratlan helyzetekben derült ki, hogy az alma mellett a balta és a szakáll is éppen ugyanúgy van kazah nyelven, mint magyarul.

Aki hozzám hasonlóan az autentikus nomád életforma nyomait és a végtelen sztyeppéken vándorló törzseket keresné az országban, valószínűleg meglepődik Kazahsztánban.  Négy órányi időeltolódással egy modern, világvárosi hangulatú metropoliszba érkeztem meg Budapestről. Nur-Szultan a világ egyik legfiatalabb fővárosa, 1997-ben lett Kazahsztán fővárosa, egyik nagy utazó ismerősöm, aki a kétezres évek elején járt a városban „daruerdőre” emlékszik vissza.

A képen a Museum of future energy, NUR ALEM, vagyis a Jövő energiáinak Múzeuma, az EXPO Businnes Center területén található és a város új szimbóliuma lett. A látogatáshoz érdemes előre bejelentkezni. www.qazexpocongress.kz

A Baytarek torony az ősi nomádok életfa szimbólumára utal és 97 méter magas, ami pedig arra az évre utal, konkrétan 1997-re, amikor Nur-Szultan az ország fővárosa lett.

A Baytarek emlékmű legfölső gömbjében, ahol a helyi szokás szerint kívánni kell valamit. Megtettem.

Kazah kísérőim, az Invest Astana munkatársai, a kép bal oldalán látható hölgyek, Amina és Akbota Magyarországon tanultak, Budapesten és Gyöngyösön, a kép jobb oldalán pedig Adil látható, aki fotográfiával és videókészítéssel foglalkozik.

A város folyamatosan épül azóta is, amikor egy kilátót kerestem, mert szerettem volna egy olyan fotót készíteni, ahol felülről, úgymond egyben is látható a másfél milliós város, meghívóim minden szükséges engedélyt megszereztek, majd egy gyorstalpaló balesetvédelmi oktatás után egy készülő toronyház, Közép- Ázsia legmagasabb tornyának tetejéről nézhettem a mélybe. Most épül Közép-Ázsia legnagyobb mecsetjeként emlegetett mecset is Nur-Szultanban. Kazahsztán alapvetően muszlim ország, de több mint száz, sokféle vallással és nyelvvel bíró nemzetiség él egymás mellett békében, talán ezért is lehet, hogy Nur – Szultan megkapta a béke városa címet az UNESCO-tól. A nagyvárosias hangulatú városban még izgalmasabbnak találtam a tradíciók mindennapokban élő nyomait, a kontrasztokat, miközben igyekeztem a rendelkezésemre álló rövid idő alatt elmélyülni a helyiek mindennapjaiban és megismerni a történeteiket.  

Kilátás Nur-Szultánra Közép – Ázsia legmagasabb tornyának, a hamarosan elkészülő Abu Dhabi Towel-nek a tetejéről

A Nemzeti Múzeum páratlan gyűjteményében napokig el tudtam volna időzni, nemcsak a kazah, hanem a magyar őstörténet és a hunok történelmének elemiből is ízelítőt kap a látogató. Ezt a fotót, a tradicionális jurta belsejét a Nemzeti Múzeum nomád kori termében fotóztam.

A Nemzeti Múzeum kincsei közül bármelyiket bemutathatnám, az „arany ember” páratlan kollekció, a fél világot bejárta már, de ezt a nomád motívumokkal díszített antik magassarkút igazán meglepőnek és izgalmasnak találtam.

A kazah nemzeti étel rizses marhahússal és lóhússzeletekkel.

TURKISZTÁN 

A spirituális élmény mellett a helyiekkel való találkozás töltött fel és a váratlan kalandsorozat tevékkel és lovakkal az alatt az alig 24 óra alatt, amit a városban tölthettem.  A nagymama-anya-lánya és a mozaikos fotó a város szent helyén, a Hoja Akhmed Yassawi Mauzóleumban készült, de ott bújtam farkasbőrbe, az egykori kazah uralkodók, a kánok kellékeivel, hogy a fotóval egy helyi család kis fotóhelyszínből álló üzletét támogassam és benneteket szórakoztassalak. Az üzbég péklegényekkel már a piacon találkoztam, ahová minden városban igyekszem elmenni a megérkezésem első néhány órájában.  

Az egyik legszebb mosoly, amivel kazahsztánban találkoztam.

Üzbég péklegények. Turkisztán lakosságának negyven százaléka üzbég, és bár nem jártam még Üzbegisztánban, többször hallottam Kazahsztánban azt a mondatot a helyi kazahoktól, hogy az üzbégek már akkor városokat építettek, amikor a kazah nomádok még csak vándoroltak a végtelen sztyeppéken, ezért több az építészeti örökség a szomszédos országban, Üzbegisztánban, mint Kazahsztánban.

Kísérőim, akiket Budapest vászontáskákkal ajándékoztam meg, nemcsak azért, hogy viszonozzak valamit a vendégszeretetből, hanem azért is, mert sikerült a lehetetlennek tűnő vállalkozás, jelentős késéssel indulva is elértük a reggeli gépet, amivel Almaty városába indultam a Turkisztánban töltött éjszaka után. Mielőtt nekivágtunk a város felfedezésének, imát mondtak értünk, én ugyanezt akkor tettem, amikor repeszteni kezdtünk az autópályán.

Amikor beöltöztem kánnak.. Nem vettem komolyan magam, de örültem, hogy elkészült a kép, egy helyi fotóst támogattam vele, és ha van értelme, hogy bolondot csinál magából az ember, akkor miért ne? Amúgy jó móka volt.

ALMATY

Fantasztikus várost fedeztem Kazahsztánban a kint tartózkodásom utolsó napjaiban. Lovak, hegyek, kultúra, csupa jó energia és mitológia. Nyitott, modern város, kultúrával, történelemmel és kortárs frissességgel. Ebből a városból származik a világ összes almája például, az első “universal” almafa állt itt, a kissé savanykás, de rendkívül finom, nagyra növő gyümölcs megtalálható a piacon, mint annyi minden meglepetés még, például kannabiszos nomád sajt vagy az a tádzsik fiú, aki szárított gyümölccsel kínált és miután megtudta hogy magyar vagyok megkérdezte, hogy tudom -e, hogy egyforma a nemzeti százlónk? Nem tudtam de tényleg az. Ezen túl butikhotel és jurta a magasban, csodàlatos emberek és lovak. 

A Shymbulak Mountain Resort környékén tettünk egy kora reggeli túrázás után a magasban kísérőmmel. @alisafra a @visitalmatykz munkatársa és a TED x Astana önkéntese, újságírással kezdte a pályafutását, végül a turizmusban kötött ki.

Liliya Uvarova @liliya_uv tatár származású, nemcsak lovakkal, lövészettel is foglalkozik, bronzérmes világbajnok. Liliyával a hegyekben lovagoltunk együtt, mi Tájfunnal (a képen bal oldalon) kölcsönösen választottuk ki egymást.

A @shymbulakmountainresort 2800 méteres magasságban található. Vacsora után minden éjjel tábortűz mellett lehet vörösbort kortyolgatni a teraszán.

 

Ő az a tádzsik fiú, aki szárított gyümölccsel kínált és miután megtudta hogy magyar vagyok megkérdezte, hogy tudom -e, hogy egyforma a nemzeti százlónk.