>

Vajon milyen illata lehet Párizsnak? Az írók szerint karamell, nekem parfüm, málna, csokoládé és “tisztaság” illatból tevődik össze az a jól megszokott és megszeretett érzet, amit valamikor “külföld” szagnak hívtam és szorosan kapcsolódott  a minőséggel. Szerinted milyen illata van Párizsnak? Tettem fel a kérdést tavaly nyáron néhány olyan embernek, akik szembejöttek velem a francia főváros utcáin és úgy éreztem, az ő véleményük, gondolataik kifejezetten érdekesek lehetnek. Volt, aki karamellt mondott (szintén olvasó ember?), volt, aki a metró szagát, volt, aki csak azt mondta, hogy sütemény, volt, aki csak annyit, hogy édes. Volt, aki visszakérdezett, hogy éjjel vagy nappal? Ez a szerelmespár, akit a napközben maguknak kiszakított pár perces randevújukon kérdeztem éppen, csak annyit mondtak, hogy ez a város szerelemszagú. 

 

A “tisztaság” szerintem az öblítő és a keményítő szagából, az illatszerekből tevődik össze. Valamiért Párizsban azt érzem, hogy mindig minden friss, vagy éppen felfrissül. Télen nyáron van friss és hibátlan eper és málna a süteményeken és a gyümölcsösnél.

 

 

 

 

Párizsban (is) mindenre érzékenyek a stílus és trendteremtők, ami frissességet hozhat az állandóságba, hiszen semmi sem múlik el olyan gyorsan és dicstelenül egy divatfővárosban, mint egy aktuális divattrend.

 

 

 

Ami Párizsban nekem az egyik állandóságot jelenti az a franciák egyik nemzeti büszkesége, a CHANEL. Tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy több CHANEL show-n is részt vehettem Párizsban, de Coco Chanel öröksége a városban, annak levegőjében ugyanúgy benne van és valószínűleg már benne is fog maradni. Ez az 1937-es fotó az egyik kedvencem, éppen olyan időtlen, és örök érvényű, de mégis friss a pillanat, mint a város, ahol a felvétel készült éppen 80 évvel ezelőtt.

Photo credit: CHANEL

 

 

Robert Doisneau Coco Chanel portréja 1954-ből

 

A jól érzem magam a bőrömben életérzéshez segíthet hozzá egy – egy jól választott majd később jól párosított ruhadarab mellet a parfüm. Ha valaki vásárolt már parfümöt Párizsban, jól tudja, hogy az eladók sem engedik, hogy hibázzon. Addig nem nyugszanak, amíg meg nem találják a vásárló karakteréhez illőt. Én a Les exclusifs de CHANEL sorozatból egy illattúra keretében találtam meg a sajátomat a Les Marais-ben található butikban, de Párizs, a szerelem és a Les Marais illatát is megtaláltuk közösen. 

Azt is megtanultam, hogy a párizsi éjszakához hétszer kell fújni, folyamatosan felülről lefelé haladva, az már közismert, de nem lehet elégszer elmondani, hogy az illatot nem törjük meg a csuklóink összedörzsölésével, de újdonság, hogy már meglévő illatok keresztezéséből is kikeverhetjük a csak ránk jellemző saját illatot. Nekem a Boy és a Misia lettek az új kedvenceim, de az is friss információ, hogy mindegyik a les exclusifs sorozatból uniszex, és saját történetet ír a bőrünkön. Ahogyan a világ változik, úgy változnak az illattrendek, férfiaknál egyre virágosabb, nőknél egyre inkább fás jegyűek a vágyott illatok. Állítólag az ember onnan tudja, hogy jól választott magának illatot, hogy egész Párizs őt akarja. Szerintem éppen elég az, ha egy, de azt kívánjuk mi is. Ha megvan, és éppen Párizsban vagyunk, a Place des Vosges szerintem hozzáad a varázshoz, ott (vagy bárhol) a fűben fekve csókolózni, úgy hogy közben senki és semmi nem érdekli az embert az olyan, mint szabadon alkotni, totális szabadság. 

 

 

Ha azt kérdeztem, hogy Párizs milyen színű és milyen ízű, a karamell ugyanúgy szóba jött, mint a kávé, vagy az hogy vörös és fekete, mint a Stendhal regény, de csókról, szirmokról ugyanúgy szó esett, mint szerelemről vagy pezsgőről. Párizs gyakran kék és sokszor piros. Piros, fehér és kék. 

 

Megkerestem azt a hotelt Párizsban, ahol Ady Endre lakott majd egy évig az Odéon mellett, a Grand Hôtel Des Balcons-ban. Elkértem a kulcsot és felmentem a 403-as szobába. Szerencsére üres volt éppen, azóta hogy Ady itt élt két picike szobát összenyitottak. Így is picike, de négyen is kivehetik, ha ketten jönnek, 200 euro egy éjszaka. Jó volt ott egyedül, lehet hogy csak belemagyarázom, de éreztem valamit. Büszkeséget leginkább, meg tiszteletet, meg inspirációt. A fotó már a reggelizőben készült. A tükör eredeti, csak újra lett festve. Jó volt megérezni Ady Párizsát, legközelebb eltöltök itt egy éjszakát.

Legutóbb Kubából, Havannából érkezve a budapesti csatlakozásra várva fedeztem fel az Instant Párizs-t, ami tulajdonképpen egy polgári, de természetesen divatérzékeny lakás a Charles de Gaulle reptéren. Először azt hittem, hogy betévedtem valahová, ahová nem lett volna szabad (volt már ilyen), de aztán rájöttem, hogy ide bárki betérhet kipihenni magát és feltöltődni miközben a csatlakozását várja. Csend, könyvek, puhaság és az ablakban élőben az Eiffel torony. Ha több mint egy órát kell várnunk (nekem akkor négyet kellett), akkor érdemes belefeledkezni a könyvtár kínálatába, divattörténet, fotóművészet és szépirodalom (angolul és franciául) található a polcokon.