>

Az egyik legszebb város, ahol valaha jártam. Igazán nem is értem, hogy miért nincs még annál is nagyobb híre, mint amivel most rendelkezik. Orosz barátaim sokat meséltek korábban az orosz lélek nagyszerűségéről, és mivel az orosz irodalom (a dél-amerikai mellett) az egyik nagy kedvencem, már csak Puskin és Dosztojevszkij munkássága miatt is régóta vágytam Szentpétervárra.

 

Tisztában voltam vele hogy télen kevés a fény, és a fehér éjszakák megismerése miatt nyáron érdemes a várost felkeresni, az igazi orosz telet is meg akartam érezni és turistákkal sem akartam találkozni, amikor úgy döntöttem, hogy az idei első nagyobb utamon Szentpétervárt fedezem fel. Nem csalódtam, hanem egy pillanat alatt  és visszavonhatatlanul szerettem bele a városba.  

 

A megérkezés első percétől kezdve annyi szépséget, mélységet és inspiráció adott a város, amitől meglepően otthonosan éreztem magam és ez az otthonosság érzet egyre erősödött. Januárban a nap délelőtt 11 körül bújuk elő, ha van egyáltalán kedve előmászni és fél öt körül már nyoma sincs. Amikor utazom, szinte mindig hajnalban kelek, hogy a legszebb, legtisztább fények mellett és emberek nélkül fedezzem fel egy város utcáit.

Nos, Szentpéterváron délelőtt 11 körül kászálódtam ki az ágyból, és az első naptól azt éreztem, hogy a téli időszámítás kicsit lusta, nyújtózkodó macskához hasonló létezését máris sikerült a magamévá tennem. Izgatottan járkáltam az utcákon, nem éreztem sem a hideget, enni-inni is elfelejtettem, csak kapkodtam a fejem és megértettem, miért ösztönzi alkotásra ez a város az arra érzékeny embereket.

 

A szinte már szokásos Airbnb, Couchsurfing, luxushotel kombinációval szerettem volna feltérképezni és megismerni Szentpétervár rétegeit, mindössze egy hét állt a rendelkezésemre, és azt hiszem, hogy kihoztam belőle a lehető legtöbb tapasztalást és azt is eldöntöttem, még idén visszamegyek, elsősorban a fények és a Szentpéterváron megismert emberek lelke miatt. Nem szoktam tervezni, az első három éjszakát foglaltam le Airbnb-n, egy festőművész házaspárnál, akiknek a kisebbik lányuk Miamiba költözött, így az ő szobájában laktam a családdal. A nagyobbik fiú is festőművész, megérkezésemkor Szvetalana megmutatta a család alkotásait, a barátoktól kapott festményeket és kerámiákat, alig érkeztem meg a városba, máris egy privát tárlatvezetésbe botlottam, és a családhoz talán a karácsonyi időszak, talán a férj közelgő születésnapja miatt, folyamatosan áramlottak a művész barát vendégek.

 

 

 

 

Klasszicista nagy belmagasságú bérházban laktam, a kevésbé turistás Dosztojevszkij negyedként is ismert és emlegetett városrészben, Velencéhez hasonló kilátással, mindössze három perc sétára a helyiek által hét híd néven is emlegetett pont mellett. Azért hét híd pont, mert ha ott áll meg az ember azon a bizonyos pontos, maga körül hét hidacskát számolhat meg, én persze a csodás templomokat és katedrálisok kupoláit is elkezdtem számolni, de aztán úgy döntöttem, inkább gyorsan fényképezek, mert olyan ritka volt a fény, hogy ha kibukkant, akkor azonnal kattintottam és olyan is volt, hogy a kibukkanó nap már a kattintást sem várta meg.

 

 

KIHAGYHATATLAN KÖRÖK SZENTPÉTERVÁRON

  1. BALETT – Abban a pillanatban, ahogy az ember beteszi a lábát a városba, mindenhol találkozik balett – motívumokkal, nekem az első airbnb szobámban is egy híres balerina festménye lógott az ágyam fölött, de a kedvenc ottani csokoládém dobozán is híres balett jelenet látható. Azt, hogy mennyire más és mennyire fontos itt a balett akkor érti meg az ember, ha sikerül bejutnia például egy Diótörőre.

 

2. HERMITAGE

Biztosan sok Szentpétervárra készülő tudja, hogy ha minden az Hermitage-ban műtárgy előtt megáll az ember, akkor legalább hat évre van szüksége ahhoz, hogy mindent alaposan megnézzen. Én másodjára is visszamentem. Mutatom a kedvenceimet.

 

3. FABERGÉ MÚZEUM

Ottjártamkor Modigliani vendégkiállítás is volt benne (egészen márciusig látható). Lenyűgöző fényűzés, életre szóló élmény, ide is visszamentem még egyszer, mert elsőre nem tudtam betelni vele. 

 

HOL LAKJUNK?

Ha autentikus élményre vágyunk, akkor az airbnb és a couchsurfing tökéletes arra is, hogy megismerjük a helyi emberek életét, de ha Szentpétervárhoz méltó fényűzést szeretnénk, akkor a Kempinski tökéletes választás. Egy kis hídon kell csak átsétálni az Hermitage termeihez, ha szerencsések vagyunk, a szobánk is a múzeumra néz.

https://www.kempinski.com/en/st-petersburg/hotel-moika-22/

https://www.kempinski.com/en/st-petersburg/hotel-moika-22/

MIT EGYÜNK?

Én a kaviárt ajánlom, nagyon olcsón hozzá lehet jutni a közértekben, a couchsurfinges reggelijeimet egy negyedkilós kaviárból, kis vajból és kenyérből raktam össze. Ezen túl nagy kedvencem lett a palmenyi, az „orosz tortellini.”

 

MI A LEGMENŐBB HELY A VÁROSBAN?

Egyértelműen a Solaris lab. (első kép), a Zoom Cafe (második kép)  és a MIllenárishoz hasonlító egykori hajógyárból kialakított szórakoztató és gasztronómiai központ, a New Holland. Mindegyik helyre művészbarátaim vittek és remekül éreztük magunkat. Mielőtt elindulunk, érdemes rákeresni a nyitvatartásra a neten.

http://solarislab.ru/kafe/

http://cafezoom.ru/

http://www.newhollandsp.ru/en/

 

http://www.newhollandsp.ru/en/

VÍZUMÜGYINTÉZÉS?

Kell, és érdemes is jó előre beszerezni, leginkább akkor, amikor már megvan a repülőjegy. Én az utolsó pillanatra hagytam szokás szerint, last minute megoldásként utazási irodához fordultam és milyen jól tettem. Néhány napa alatt meglett, ráadásul biztosítást is kötöttek hozzá. Ajánlom vízumügyintézésre jó szívvel az 1000út utazási irodát. http://www.1000ut.hu/

ÉJSZAKAI SZENTPÉTERVÁR 

Bár korán sötétedik, a téli utazót kárpótolja a éjszakai Szentpétervár. Birodalmi és érzékeny fényűzés, amit a város utcáin láthatunk és érezhetünk.